Pest Megyei Hírlap, 1992. július (36. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-21 / 171. szám

Évek múltával több a panasz Szédítő állapotok Egy meglehetősen nehéz és bizonytalan úton körbejár­ható témáról lesz a következőkben szó: a szédülésről. Nehéz azért, mert nagy területet ölel fel, s azért bi­zonytalan, mert nein egységes az értelmezése. Ide tartoznak az egyen­súly zavarával, forgó jel- jegű szédüléssel járó rósz-. szullétek. Továbbá azok a változatosan megfogalma­zott állapotok, amikor a hirtelen fellépett gyenge­ségérzést jelölik ezzel a ki­fejezéssel, vagy azt az ér­zést, amikor elsötétedik a világ körülöttünk, vagy az a jelenség, amit úgy írnak le, hogy mintha kicsúszott volna alólam a föld. MINTHA FOROGNA A valódi szédülés nem túlságosan gyakori. A be­teg úgy érzi, hogy az őt körülvevő tárgyak elmoz­dulnak, forog körülötte a szoba, vagy ő maga képte­len egyenesen megállni, az egyensúlyát megtartani. Ilyenkor általában a belső­fülben elhelyezkedő egyen­súlyszervben van a bajok forrása, amit leginkább fertőzések, koponyasérülé­sek vagy vérkeringési za­varok okoznak. Ez az úgy­nevezett vesztibuláris szé­dülés; émelygéssel, há­nyással, minden mozdulat­ra fellépő egyensúlyzavar­ral, esetleg hőemelkedéssel jár. A koponyasérülések közül leggyakrabban az agyrázkódás okozhat ha­sonló tüneteket. Vezető panaszként fejfájás jelent­kezik, ájulásérzés és általá­ban csak felkeléskor-járás- kor mutatkozó szédülés. Betegségi statisztikáink­ban vezető helyet foglal­nak el az érrendszeri meg­betegedések, s így a szédü­lés okaként is gyakori a vérkeringés zavara. Idő­sebb korban leginkább az úgynevezett érelmeszese­dés okozza, de van egy sa­játos formája: az érrend­szeri és mozgásszervi be­tegség együttes kialakulása következtében. Ez az elég­gé gyakori cervikális (nya- ki) szédülés. Tudnunk kell, hogy az agyat ellátó érrendszer egyik jelentős érpárja a nyaki gerinccsigolyák ol­dalnyúlványai által kiala­kított csontos csatornában helyezkedik el. A korral elörehaladóan egyre töb­ben panaszkodnak a köz­nyelvben csigolvameszese- déssel járó bántalmak miatt. Ha ez túlságosan érinti a csontos csatornát, annak beszűkülését okoz­va, az agyi vérkeringés romlását idézheti elő. En­nek egyik következménye a gyakori szédüléses rosz- szullét, ami extrém eset­ben sorozatos eszmélet- vesztéssel járhat. ÉLVEZETI MÉRGEK túlzott szedése, a vérnyo­máscsökkentők ellenőrzés nélküli alkalmazása jelent veszélyt. Legyünk óvatosak az olyan szerekkel, ame­lyeken nincs feltüntetve az összetételük! A vérképző szervi elvál­tozások, a vérszegénység ugyanúgy okozhatnak szé­dülést, mint a vérsejtek fo­kozott termelődésével járó betegség. A daganatok szintén gyakori előidézői a szédülésnek; közvetlenül vagy közvetve nyomás, to­xikus hatás vagy vérkép­ző szervi elváltozásk kivál­tása révén. A mindennapi orvosi gyakorlatban vezető panasz lehet a szédülés a külön­böző ideggyengeségeknél, a változó korban levő nőknél a hormonelváltozások kö­vetkeztében. Mögöttük ki­mutatható szervi elváltozás nincs, viszont ugyanilyen panaszokkal járhat egy sor szervi betegség kialakulása is. OK AZ ELETMOD A közérzet romlása, az elsorolt panaszok és tüne­tek jelentkezése esetén gondoljuk végig életmó­dunkat, szokásainkat és egyidejűleg keressük fel kezelőorvosunkat, mert sok vizsgálatra van szükség a szédülés okának kideríté­sére. Kálmán doktor SPIEGEL-SOROZAT Göbbels naplója A náci propagandaml- n tsz ter, Joseph Göbbels naplójának moszkvai archí­vumokból előrángatott újabb töredékei tovább árnyalják ugyan az Adolf Hitlerek módszereiről és céljairól eddig is ismert tényeket, ám a harmadik birodalom történetét nem kell átírni. A Der Spiegel ezekkel a szavakkal ajánl­ja az olvasó figyelmébe a most kezdődő sorozatát, amelyben a hamburgi he­tilap is újabb részleteket tesz közzé Göbbels napló­folyamából. Göbbels 1921-től kezdve vezetett naplót, még a ha­lála előtti órákban is rót­ta a sorokat. Ő és neje, miután gyermekeiket cián­kálival meggyilkolták, a birodalmi kancellária kert­jében vett be mérget, ke­véssel Adolf Hitler és Éva Braun együttes öngyilkos­ságát követően. A papírra vetett feljegyzések zöme a Vörös Hadsereg birtokába került. Göbbels a negyve­nes években már nem sa­ját kezűleg írta, hanem dik­tálta naplóját, sőt üveg­lapra is felvetette feljegy­zéseit — írta a Der Spie­gel. A napló jó részét már ko­rábban publikálták, a most felfedezett dokumentu­mok megerősítik vagy ár­nyalják a tényeket. Pél­dául azt, hogy Hitler az 1938. novemberi zsidóelle­nes pogromot, a kristály­éjszakát teljes egészében jóváhagyta, és atrocitások­ra biztatott. Szinkronhangja szinte naponta megszólal Akit a kaland vonz Beszélhetnénk éppen szí­nészi munkanélküliségről is, de az — szerencsére! — nem jelentős, semmivel sem nőtt meg a korábbi rendszer óta, mert egy ke­véske már akkor is volt. így hát beszéljünk Inkább a színészfoglalkoztatásról, amely sok esetben — már­mint sok színész esetében — talán kedvezőbb, mint korábban volt. Például a nagyon népszerű Dunai Ta­más esetében. Jelenleg egy­szerre több színházban lép fel. — Most a Madáchban szerepem van a Macskák című megállíthatatlan si­kerű (túl vagyunk a hat­századik előadáson, és sze­rencsére nem látjuk még az alagút végét!) musicalben. Ezt egyébként nem a pre­mier óta csinálom, egy idő után, amikor Haumann Péter megvált színházunk­tól, az ő szerepét vettem át. Játszom még két zenés darabban: a Doktor Herz- ben (Müller—Tolcsvay), amely túljutott már a két- századik előadáson, meg a Mária evangéliumában (szintén Müller—Tolcsvay). A prózai darabok közül a nemrég lefutott Gettóban is játszottam és most ben­ne vagyok a Lear király­ban. % Ez egyáltalán nem ke­vés. — És ehhez járul még a Budapesti Kamaraszínház meg a Dominó Színpad. Az előbbiben, mint ismeretes, az évtizedek óta külföldön élő és dolgozó magyar ren­dező, Pártos Géza állított színpadra vendégként egy Zúzódás című angol darabot, és meghívott engem a férfi főszerepre, jóllehet én ak­kor lettem színész, amikor Pártos már elhagyta az or­szágot. © Akkor honnan ismert? Mitől volt bizalma benned? — Onnan, hogy már ta­Dunai Tamás a Doktor Herzben valy nyár elején hazatért néhány hétre, és akikor ren­dezett egy mesterkurzust „felnőtt” színészek számá­ra. Magam is lelkesen be­iratkoztam, rengeteget ta­nultam tőle, és feltehetően ott kedvelt meg ő is engem. • És a Dominó Színpad? — Ez már a legújabbak között alakult magánszín­ház. Egy fiatal költő és prózairó, Turczi István el­ső, Marilyn Monroe emlékét idéző darabját adjuk itt elő, a címe: Könyörgöm, szeress! Düsseldorfban élő hazánkfiát, éjszakai lokál tulajdonosát játszom, aki Pestről akar főszereplőt magával vinni Marilynről szóló új revüjéhez. # Jó szerep? — Szolid, háromgyer­mekes családapa vagyok, a színészi mellett magyar— francia tanári diplomát is szereztem Szegeden, az éj­szakai lokál nem az én vi­lágom. De hát éppen ez a kihívás benne a színész számára: olyan figurái hi­telesnek megformálni, amely cseppet sem hasonlít saját lényére. Amellett én tagja vagyok az időhiány miatt csak ritkán összejövő színész rockzenekarnak. Mindebből (s hozzászá­míthatunk még rendszeres, érdekes szinkronizálási fel­adatokat, egy-két rádiós és televíziós szerepet, mozifil­met) egyértelműen kide­rül: Dunai jó szakaszában van pályájának. — Ez hál’ istennek igaz mégsem maradok a Madách Színházban. • Csak nem vesztél ott össze valakivel a vezető­ségből? — Dehogyis. De az előbb említett szolid, polgári mi- voltom mellett és ellené­re: szeretem a kalandot. Az újat, a szokatlant, az előre nem láthatót. Még most. 42 éves koromban is eléggé fiatalnak érzem magam újakra, ismeretlen ösvé­nyek bejárására. Leszer­ződtem a Seven Arts szí­nészügynökséghez is, és a jövőben még a Madáchban is csak az ő közvetítésükkel fogok játszani. Nem egy­szerűen azt, amit rám osz­tanak, ami státus esetén kötelességem, hanem amit én kiválasztok magamnak, illetve aminél rám gondol­tak ugyan, de csak a darab elolvasása után döntöm el én magam, hogy elválla­lom-e vagy sem. Említet­tem: engem a kaland vonz és ez a gyönyörű pálya, amit választottam, úgy vá­lik igazán nagy kalanddá, ha még szabadabban mo­zoghatok az utamon, mint eddig. 15. T. A mérgezéseket, mint a szédülés okait, elsőként is említhettem volna, főként az alkohol miatt. Ez a ki­terjedten fogyasztott élve­zeti szer nagymértékben mérgezi az egész szerveze­tet, de leginkább az ideg- rendszert. Szólni kell a do­hányzás és kávéfogyasztás, a napozás túlzásairól, to­vábbá a gyógyszerek egész sorának mellékhatásairól Elsősorban a kritikátlanul használt gyógyszerekről van szó: a fájdalomcsilla­pítók, nyugtatok, altatók TÖRTÉNELMI EMLÉKIDÉZŐ Honvédek a háborúban A Bernben élő magyar hadtörténész, Gosztonyi Péter hatalmas forrásanyagra támaszkodó krónikájának első hazai kiadása elé ezt írta: „A második világháború áldo­zatainak emlékére, a 2. magyar hadsereg hadba indulá­sának 50. évfordulóján”. Az Európa Kiadónál megjelent könyvből közöljük e részletet. Potsdainban. 1945 au­gusztusában, a szovjet— amerikai—angol csúcsta­lálkozó szovjet előterjesz­tésre olyan határozat szüle­tett, hogy a Vörös Hadse­reg által elfoglalt országok­ban valamennyi német tu­lajdon és követelés szovjet tulajdonba megy át. Hogy ez a gyakorlatban Magyar- ország számára mit jelen­tett, arra álljon itt csak egyetlen adat: a háború kez­detéig, tehát 1939-ig a Ma­gyarországon lévő összes külföldi magánérdekeltsé­geknek több mint a fele né­met tulajdonban volt. Bá­nyák, iparvállalatok, ban­kok, kereskedőcégek. Most ezek szovjet tulajdonba mentek át. Több mint négy­száz vállalat és ipartelep, több száz különböző ingat­lan, bérház, telek, erdőbir­tok, gazdaság. Mindez azonban még nem volt elég. A fegyverszüneti egyezmény arra is kötelezte a magyar kormányt, hogy az országban lévő német tulajdont teljes épségben adja át a Szovjetunió kép­viselőjének. Ennek a köte­lezettségnek a magyar fél csak azért sem tudott ele­get tenni, mivel az ország nyugati részében még 1945 tavaszán is harcok dúltak, amelyeknek a következté­ben gyárak és üzemek ron­gálódtak, illetve semmisül­tek meg. Ezeken felül a béke első hónapjaiban is nem egy gazdátlan ipartelepet ron­gáltak meg vagy fosztottak ki ismeretlen tettesek. Az 1947-ben tartott magyar- szovjet vagyonjogi tárgya­lásokon az oroszok nem voltak hajlandók figyelem­be venni az objektív körül­ményeket. Ragaszkodtak hozzá, hogy az átadandó német tulajdonban 1945. ja­nuár 20-a után bekövetke­zett károkért a magyar fél megfelelő kártérítést fizes­sen. Hosszú alkudozás ered­ményeként Moszkva végül megelégedett egy csökken­tett mértékű kártérítéssel. Ennek összege így is 150-180 millió dollárt tett ki, ame­lyet a magyar félnek a jó­vátételen felül ki kellett fi­zetnie. Ezenkívül a Szovjetunió vette át a Németországnak járó magyar tartozásokat is — természetesen nem az adós. hanem a hitelező sze­repében. Hiába igyekezett a magyar kormány elérni, hogy Moszkvában vegyék figyelembe a sokkal tete­mesebb német adósságokat (a háború alatt a magyar— német kereskedelemben 280 millió dollár magyar köve­telés halmozódott fel), az oroszok hajthatatlanok vol­tak. így azután 1948 és 1951 között a magyarok a Szov­jetuniónak 30 millió dollárt fizettek ki a német adósság kiegyenlítése címén. Magyarországon a lefog­lalt, németnek minősített vagyonból az oroszok 1947- ben szovjet—magyar ve­gyes vállalatokat hoztak létre és működtettek Ké­sőbb — pontos időpontot nem tudunk, mivel erről nem számolt be a kommu­nisták irányította sajtó, de valószínűleg az ötvenes évek elején — az egészet eladták a magyar állam­nak. Korom Mihály ezt érintő tanulmányában azt írja, hogy a Szovjetunió a potsdami egyezmény alap­ján szerzett magyarországi érdekeltséget 45 millió dol­lárnak vette. Végeredményben a Szov­jetunió magyar jóvátétel fejében az eredetileg meg­állapított 200 millió dollár­ral szemben legalább 380 millió dollárt fizettetett ki az országgal. A teljes jóvá­tétel pedig a valóságban meghaladta az 500 millió dollárt. Külön fejezetet érdemel­ne a Magyarországgal kö­tött 1947-es párizsi béke- szerződés története. Rövi­den csak annyit: a politiku­soknak nem sikerült a ha­tárok megállapításában még a legcsekélyebb enged­ményt sem elérniük Ma­gyarország javára. Rákosi még a szovjet emigrációban állítólag megpróbál kozott azzal, hogy Kassát és vidé­két. illetve Nagyváradot és környékét megtarthassa az új Magyarországnak. Ehhez azonban sem cseh, sem ro­mán elvtársainál nem talált támogatásra, magyar terü­leti igényekről hallani sem akartak. A szovjet területszerzési igények is csalódást okoz­tak a magyaroknak. Tud­valevő, hogy a Kárpátalját (Ruszinszkót) 1944. novem­berben a Vörös Hadsereg foglalta el. Az államközi megegyezés szerint e terü­letet át kellett volna ad­niuk a Csehszlovák Köz­társaságnak. Ez nem tör­tént meg, sőt Benes londo­ni küldöttét, Frantisek Ne- mec kormánybiztost az oro­szok kiparancsolták Kár­pátaljáról. Ők annektálták ezt az Oroszországhoz soha nem tartozó területet. A Magyar Külügyminisz­térium békeelőkészítő bi­zottságának polgári tagjai­ban 1946-ban élt még a hal­vány remény, hogy Bereg­szászra és környékére talán el lehet még érni valamifé­le területi kiigazítást. Tisz­ta magyar határsávról volt szó. amely így visszakerül­hetett volna Magyarország­hoz. Mivel Lenin Szovjet- Oroszországa annak ideién nem ismerte el az 1920-as Párizs környéki békéket, a magjai’ diplomaták úgy gondolták, hogy kérésüket a a Szovjetunió kormánya legalábbis mérlegelni fogja. Az ügy azonban már az elején hajótörést szenve­dett. Azok, aki ezekben a Magyarországra nézve oly sorsdöntő időkben a Szov­jetunió kelet-európai poli­tikáját alakították, süketek voltak a. magyarság problé­máival szemben. Elfelejtet­ték az orosz polgárháború­ban nyújtott magyar segít­séget: azt a tényt is, hogy 1919-ben, a magyarországi tanácsköztársaság teher­mentesítette a fiatal szovjet államot az antant nyomása alól. De ne áltassuk magunkat azzal, hogy ügyünk kedve­zőbben állt volna a nyuga­ti szövetséges hatalmaknál. Egy amerikai külügyi irat­ban ez olvasható: „A jelen­legi Magyarországnak mint ellenséges országnak, amely 1938 óta Németország ag­ressziójával szövetséges és utolsó szatellitaként hagyta el a tengelyhatalmakat, semmilyen érvényes igénye nincs elnéző bánásmódra a szövetséges hatalmak ré­széről.” Párizsban az 1947 feb­ruár 10-én aláírt és még ugyanabban az évben a ma­gyar országgyűlés által ra­tifikált békeszerződés visz- szaállította Magyarország 1938. január 1-jén érvényes határait — egyetlen kivé­tellel: Csehszlovákia javára határkiigazítás történt, és Benesék követelésére há­rom tiszta magyarajkú köz­séget elcsatolták Magyar- országról. 13

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents