Pest Megyei Hírlap, 1992. július (36. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-16 / 167. szám
AEG Y E VTIZED EMLEKEI V issza vár a gimnázium Az ácsai gimnázium ablakai tárva-nyitva, állványok, vödrök, létrák, overallos emberek bukkannak elő az ablakkeretekben. Majd’ akkora a forgalom, mintha tanítás lenne. A nyaranként esedékes karbantartáson túl idén egy tornateremmel is gyarapodik az iskola, a község meglcapta rá a kért állami támogatást. Varga Zoltán Bolyait ábrázoló szobra c gimnázium egyik büszkesége (Petényi István felvétele) Zsadányi László, a gimnázium és szakközépiskola Igazgatója nyáron sem sókat pihen, gondosan ügyel a munka menetére. A diákok nyári programjai felől érdeklődve, tulajdonképpen azt vártam, hogy a vakációra fog hivatkozni: az iskola nem szervez semmit, hiszen ilyenkor mindenki nyaral. Nem így történt. Elsőként a spanyolországi „üdülöutat” említi, melyet elsősorban a leendő idegenvezetők számára szerveztek, aztán egy személyiségfejlesztő tábort, melyet három nyelvszakos tanárnő kezdeményezett. Elsős és másodikos közép- iskolások tökéletesíthetik itt angol-, francia- és latintudásukat, gyarapíthatják irodalmi ismereteiket, feltárhatják lelki gondjaikat. Ügy látszik, a hely szellemét nem lehet kijátszani, vakáció ide, vakáció oda, a tanulásnál kötünk ki. Ha már itt tartunk: hogyan sikerültek a felvételik? Az igazgató úr keresni kezdi ugyan a dokumentumokat, de fejből tudja a választ: — Harmincnégyen érettségiztek, közülük tizenegyen akartak továbbtanulni. Az eredményeket még nem ismerem pontosan, de annyit már tudok, hogy az orvostudományi, és a műszaki egyetemre, valamint az ELTÉ-re többen bejutottak. A közgazdasági egyetemre sajnos nem minden pályázót vettek fel. Hozzánk százharminc gyerek jelentkezett, közülük nyolcvanhármán nyertek felvételt. Legtöbben a kereskedelmi szak- középiskolába jelentkeztek, a gimnáziumban az idegenforgalmi fakultáció a legkeresettebb, utána a matematika következik Legkevésbé az általános tagozat iránt érdeklődtek, ott még van egy-két helyünk. A Bolyai Gimnázium és Szakközépiskola emberi mértékkel mérve középkorúnak számít, idén tölti be negyvenedik évét. Az első érettségiző osztály javaslatára úgy döntöttek, hogy méltóképpen megiinneplik az évfordulót, melyen az „öregdiákok” és a valamikor itt tanító pedagógusok lesznek a díszvendégek. Az iskola kiállítást rendez az elmúlt nég)7 évtized emlékeiből, s a jubileum alkalmából felavatják Dönti Károly domborművét: az alapító igazgató, Porpáczy István márványba faragott portréját. Nyilvános felhívások és személyes meghívók adták tudtul.a jeles eseményt, de hátha nem mindenkihez jutott el a hír: az ócsai gimnázium szeretettel várja „öreg” diákjait és tanárait a negyvenedik évforduló megünneplésére, augusztus 29-én, a jubileumi események két helyszínére: az Egressy Gábor Művelődési Központba és a gimnáziumba! —cr e<l— Akciófilmnek nevez? a moziműsor ezt a filmet. Ami azt illeti, akció, aztán van benne bőven. Olyannyira, hogy másnak nem is marad benne hely. Mái> mint olyasféle „más”-nak. mint épkézláb cselekmény, valamelyest is elhihető figurák, színészi (emberábrázoló) megnyilvánulások. Persze az is lehet, hogy egy akciófilmen nem is kell (nem is szabad) számon kérni mást, mint az akciókat. Elég, ha percenként robban, omlik, összedől valami (ház, garázs, kábítószert előállító titkos üzem). Elég, ha percenként hülyére vernek, rúgnak, pofoznak valakit vagy valakiket (rendőrt, kokóst, kokógyár- tót, kokómaffia-főnököt, maffiafőnök gorilláit). Elég, ha percenként kinyírnak valakit, valakiket (a fent említettek közül). Elég, ha felperzselnek dzsungelbeli falvakat, elég, ha áll ig felfegyverzett kommandósok helikopterekről lövik halomra a maffiózókat. Egy igen széles nézőréteg- nek ennyi biztosan elég. Az utóbbi évek során oda fejlődött (vagy zuhant) a film forgalma nálunk, hogy igen sokan csupán az effajta akciófilmeket tekintik filmnek. Videokölcsönzők forgalmi adatai éppúgy ezt bizonyítják, mint a mozipénztárak jegyeladásai. Nem az ilyen filmjegyzet Vasarely-alapítvány Képhiány Nem adott helyt az aix- en-provence-i bíróság a magyar származású világhírű festőművész, Victor Vasarely — Vásárhelyi Győző — családja kérelmének arra vonatkozóan, hogy rendeljenek ki igazságügyi adminisztrátort az alapítvány ügyeinek intézésére, A művész két fia és menye azért kérte ezt. mert gyanújuk szerint az alapítvány jelenlegi igazgatója az idős és beteg művész tudta és beleegyezése nélkül értékesített az alapítvány vagyonához tartozó képeket Svájcban, köztük olyanokat is, amelyeknek eladását Vasarely korábban megtiltotta. Nyári szeminárium Muzsikáló fiatalok A Magyar—Izraeli Baráti Társaság rendezésében és további tíz szervezet támogatásával szerdán megkezdődött Debrecenben az első nyári zenei szeminárium. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola hangverseny- termében tartott megnyitón a város nevében Hevessy József polgármester köszöntötte a különféle izraeli egyetemekről érkezett művész-oktatókat, majd felolvasták David Krausnak, Izrael Állam budapesti nagykövetének üdvözlő levelét. A több mint egy hétig tartó zenei találkozó résztvevői — hazai zenei középiskolák és . főiskolák növendékei — megismerkedhetnek izraeli zeneszerzőit műveivel, az izraeli hangszeres kultúrával. A megnyitó után a szemináriumot vezető izraeli művész tanárok adtak koncertet a debreceni főiskolán. A Széchenyi-kúria platánfái alatt Az eredeti szépségében pompázó kastély A Földművelésügyi Minisztérium Pest Megyei Földművelésügyi Hivatalának a szervezésében agrár szakemberek népes csoportja kereshette fel a Becsben tartott nemzetközi borászati bemutatót és kiállítást. Ülőn hazafelé megálltak Nagycenken, ahol megtekintették a hajdani Széchenyi-kastélyt, a hozza tartozó pompázatos san szép parkot, a szabadtéri közlekedési múzeumot, ahol az öreg lokomotívok örök pihenőjüket töltik. Az évszázados platánok alatt hazai és külföldi, főleg nyugati turisták találnak pihentető kikapcsolódást. A legnagyobb magyar jelzőt méltán kiérdemelt egykori főúr. s ősei olyan területen vetették meg a lábukat, s építettek kastélyt, uradalmat, amely közel esett a császári fővároshoz, de megmaradt magyarnak, nemzetet gazdagítanak. Az 1991-es nagyszabású Széchenyi-emlékév rendez■ Heti filmtegyzetw Delta Force 2. szűkre szabott terjedelme a hivatott a jelenség szociológiájának elemzésére, de jelzésként annyi mégis megállapítható: a nálunk bemutatásra kerülő új filmek bő hatvan százaléka ilyesfajta művekből áll. Tehát még a forgalmazás (a ma már alig összeszámlálható sok forgalmazó cég) is efelé tolja a nézőt, mert ha a kínálat nagyobb része ilyen film, logikus, hogy a néző választása is ezekre esik. És szólhat az akció- filmek, az erőszak bővüle- tében fogant alkotások ellen kritika, cikk. vélemény, ezek hatása gyakorlatilag a nullával egyenlő. Adott esetben még az elmarasztaló vélemények is propagandát jelenthetnek. Ebben régi reflexek is működnek, mert emlékezhetünk: Sok éven át szinte biztosra lehetett venni, hogy há a hivatalosnak tekinthető vélemények levágtak valamilyen alkotást (filmet, regényt, színdarabot), akkor az nagyon is érdemes volt a megtekintésre, elolvasásra. No, mindegy, a tendenciát tudomásul kell venni, bár belenyugodni nem szabad. Ami pedig ezt a Delta Force 2. című munkát illeti : ebben is az a Chuck Norris nevű kaszkadőrszínész jeleskedik, akit már több filmben láthattunk — így a Delta Force 1-ben is —, és köztudott róla, hogy 1968-tól 1974-ig középsúlyú karatevilágbajnok volt. Filmjei értelemszerűen erre a képességére épülnek. Ö a rettenthetetlen amerikai szuperhős, ajd mindig mindenkit legyőz, többnyire teljesen egyedül hajtva végre az akcióit. Társa e szuperhősiésségberi azért akad néhány, például a Rambo vagy Halálos fegyver típusú filmek hőseiben. Ezúttal i,s hihetetlen kalandokon megy át Norris (a filmet egyébként a testvére, Aaron Norris rendezte). A véres, kegyetlen akciók sokkoló látványán az sem enyhít, hogy a kábítószerkereskedelem ellen próbál hangulatot kelteni a film. Takács István Erdős Kümillra emlékeztek A cigánykutatás gyalogapostola Emlékülést tartott a Cigány Néprajzi és Nyelvművelő Egyesület, valamint a Magyar Néprajzi Társaság Nemzetiségi Szakosztálya Erdős Kamill cigánykutató halálának 30. évfordulója alkalmából. Mint a megemlékezésekből kiviláglott. Erdős Kamill nem mindennapi ember volt. Nem tanult néprajzkutatónak. Pályáját katonatisztként kezdte, s csak élete utolsó hat évében, 38 éves korában bekövetkezett haláláig, súlyos tüdőbetegségével küszködve foglalkozott cigánykutatással. Tavényei során számos fórumnak, kulturális rendezvénynek, tudománytörténeti ankétnak adtak otthont az ódon falak között felújított termek. Felvételeink a nagycenki kiránduláson készültek. (Gy. L.) A legnagyobb magyar bronz mellszobra (A szerző felvételei) Ián tovább élhetett volna, ha nem indul fáradságos gyűjtőutakra szerte az országban, sokszor gyalogosan, életmódjában, külsejében hasonulni igyekezvén a cigányokhoz, akiknek nyelvét is kitűnően beszélte — ám öröme nem ielt volna meghosszabbodott idejében. Mindig a szegények, a kitaszítottak, a peremen élők vonzották, s a cigányokat találta leginkább ilyeneknek. Egyik tanulmányában ezt írta: „mint ember az emberhez nem közeledtek a cigányokhoz, soha emberi szóval még nem fordult senki a cigányok felé — mint egyenrangú az egyenrangúhoz — s ha valaki ebben kételkedne, kérdezze meg a cigányoktól, vagy akár — saját magát”. Ö azzal a szándékkal ment el a cigányok közé, hogy ráébressze őket: kultúrájuk érték. Legyenek büszkék rá, járjanak felemelt fejjel. Nyelvi oldalról közelítette meg a cigánykultúrát, felméréseket készített a cigányok származási, társadalom, gazdasági tagoltságáról, leírta hiedelmeiket, szokásaikat, táncaikat, a jellegzetes cigány- mesterségeket és azok végzésének módját. Munkája során állami, hivatalos támogatást soha nem kapott, inkább akadályokat állítottak elé. Meg kellett küzdenie gyanakvással, el kellett viselnie a megvetést, mely kijár annak is, aki nem veti meg a többség által rheg- vetetteket, ellenkezőleg, közéjük vegyül. Mindmáig nem valósult meg terve: égy önálló cigány múzeum létrehozása. (Milyen megfelelő helye lehetne ennek egy Pest megyei településen: az ország központi részén, ugyanakkor Olyan helyen, ahol hagyományaikat őrző közösségben élnek a cigányok.) Ha lenne ilyen múzeum, talán kiírnák a kapujára a szokásos, cigány köszöntést, mellyel az emlékülésen Erdős Kamill özvegye zárta felszólalását: „Istennel talállak benneteket, kedves testvéreim”. N. A.
