Pest Megyei Hírlap, 1992. július (36. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-15 / 166. szám

Solymáriak Shakespeare szülőföldjén Köszönet a kísértetnek Angliában járt nemrég 32 solymári gyerek. Nem turis­taként, nem csereüdülés keretében, hanem egy színda­rab „ürügyén”. Az „ürügy” csak a gyerekek kétharma­dára érvényes, mert tízen valóban játszottak — kétszer is — egy londoni iskola színpadán. (Ott akkor még nem volt iskolai szünet.) {fíTht ccaatervi E------------------ OÍ-, oSt Ez a köszönet e kísértetnek szól személyesen! (Egy angol gyerek „műve”) Érchegyi László, a soly­mári művelődési ház veze­tője — aki maga is velük tartott — még alig pihente ki az út fáradalmait, ami­kor megkérdeztem. Másod­magával felügyelni 32 gye­rekre egy idegen ország­ban nem kis teljesítmény, de nem panaszkodott: — Nem volt velük sem­mi gond — jegyezte meg —, nem kellett „felügyel­ni”, nem panaszkodtak fá­radtságról, pedig nagy utakat tettünk meg! Az előzmények három évvel korábbra nyúlnak vissza: akkor jártak a mű­velődési ház angoltanfo­lyamára azok a gyerekek, akik az idén valóságos szí­nészekként léptek fel. Há­rom esztendeje egy tízper­ces színdarabbal zárják a tanévet, hogy a szülőknek bemutassák, mit tanultak. A siker hatására egyre na­gyobb formátumú előadá­sokat terveztek, s bár az akkori csapat azóta búcsút mondott az angoltanfo­lyamnak — ők már a gim­náziumban tanulják a nyelvet —, de a színielő­adás próbáira visszajártak. Magától értetődően he­nyélünk „a” színielőadásról, „a” színdarabról, pedig nem volt kis munka, míg kiválasztották, és a gyere­kek számára előadhatóvá alakították. Hosszú keres­gélés után esett a választás a Canterville-i kísérteire, amelyet Mosonyi Zsuzsa, a tanfolyam vezetője rövi- debbre fogott, és vidá­mabb, meseszerűbb befeje­zéssel látta el. A rendezést — a szakmában jártas — Érchegyi László vállalta. Először csak Solymáron akarták bemutatni, de idő­közben kiderült, hogy Mo­sonyi Zsuzsa egyik angol ismerőse meg tudna szer­vezni égy kinti előadást. Ettől kezdve felgyorsultak az események, a színpadot biztosító iskola örömmel fogadta őket, olcsó szállást is sikerült szerezniük. Mi­vel az autóbuszt nem töl­tötték meg a szereplők és a kísérők, meghirdették az utat az általános iskolában is. Így utazott el 32 gyerek. Mindez személyenként 21 ezer forintba került, A sze­replők 4500 forint kedvez­ményt kaptak a művelődé­si háztól. (Londonban ter­mészetesen ingyen léptek fel.) — Június 20-án, szomba­ton reggel indultunk — járta végig újra gondolat­ban az utat Érchegyi Lász­ló. — A gyerekek legna­gyobb élménye a Doverig tartó négy és fél órás kompút volt. Ügy pergett számukra a következő hét, mint egy gyorsított film. Szivacsként itták magukba a szigetor­Egy élet — képekben Kassák lencsevégen Fotográfiák Kassákról 1915—1967 címmel nyílik ki­állítás a Kossuth-díjas író, költő, festő és művészeti szakíró halálának 25. évfor­dulóján a nevét viselő óbu­dai múzeumban. A magyar avantgárd egyik legérdekesebb egyé­nisége alkotásaival, szelle­miségével maga köré gyűj-' Q íw”’II V wmop tötte a kortárs művészek egy részét; megjelenésével, jellegzetes öltözködésével pedig vonzotta a fotográfu­sokat. A július. 22-én nyíló tárlaton látható fénykép­felvételek Kassák Lajos művészi, emberi kapcsola­tairól vallanak. Révai Il­ka, Koffán Károly, André Kertész, Luden Iiervé, André Móráin Kassák La­jost megörökítő fotói a ma­gyar fotográfia első fél év­századának történetéről, törekvéseiről is áttekintést adnak. szág látnivalóit. Hétfőn és kedden „bemelegítettek”, megnézték a Westminsíer- apátságot, madame Tus- saud panoptikumát, az idő­vonalat Greenwichben, megjárták a Towert, és át­gyalogoltak a Temze alatt. Szerdán, az első előadás napján, nemcsak szerep­lők, hanem nézők is voltak, a Nyomorultakat nézték meg. Igaz, csak a kakas- ülőre tellett, de így is nagy élmény volt. Nagyobb iz­galmat okozott azonban sa­ját előadásuk. Hogy fogad­ják őket az angol gyere­kek? Megértik-e majd a beszédüket? Nem neve­tik-e ki őket a kiejtésük miatt? A fogadtatás min­den aggodalmat és lámpa­lázat feledtetett, az iskola tanárai még egy előadást kértek! Csütörtökön délelőtt te­hát újabb előadás követ­kezett. Délután az Oxford Street-ré mentek vásárolni, végiggyalogoltak a Hyde Parkon, megcsodálták a Buckingham-paloiát, és elzarándokoltak Freddie Mercury házához. Itt majd­nem meggyűlt a bajuk a rendőrökkel, mert néhány kíváncsi gyerek felmászott a rajongók által teleírt kő­kerítésre, hogy lássanak valamit a házból is. A következő napokban elutaztak Shakespeare szü­lőházához Stratfordba és a stonehedge-i kőoszlopok­hoz, jártak a Tale Galériá­ban, a hadtörténeti mú­zeumban, és nem hag3'ták ki a vidám parkot sem! 29-én, hétfőn estefelé in­dultak haza. Elbeszélése közben az igazgató úr egy nagy cso­mag sárga papírt tett elém. Rajzokkal díszített, össze­hajtható emléklapok vol­tak, amelyeket az angol gyerekek, készítettek a ma­gyar szereplőknek. Néme­lyikben részletesen leírták, melyik szereplő, melyik je­lenet tetszett a legjobban, más lapokon egy-egy ked­ves rajz jelezte, kinek szól a gratuláció. És mindegyü­kén ott állt: Thank you! Faehncr Edit SZÍNIÉI merse pal szellemeben Galéria — a. mester állványa körül hanem esztétikai felfogás­ban és művészi felkészült­ségben is igen-igen változa­tos világból valók. Egy do­log azonban — és ez a tár- la tnyitó Csajt Attila (a tár­sulat elnöke) szavaiból is kitűnt — közös valameny- nyiükben; a művészet sza­badságának. az egyéni fel­fogás jogosságának a tiszte­lete. Ez a L yka Károly által is megfogalmazott gondolat e művészközösség kohéziós ereje. Az újrainduló Szinyei Társaság első tárlata azál­tal is jelentést hordozó, hogy a nagy mesterelőd festőállványa köré szerve­ződött. A hajdani társaság iratainak és más dokumen­tumainak az átadása (a művész leszármazottai ré­széről, akik jelenlétükkel is emelték a rendezvény . nagyszerűségét) mintegy a folytatás jogszerűségét, esz­tétikai értelemben vett el­várásait erősítette. Pest megye jó néhány je­lentős képzőművésze ennek n társaságnak az alapító tagjai közé tartozik — ké­peink az ő munkáikból mu­tatnak be néhányat, mint­egy ízelítőül, de akár meg­hívóként is. (b. szabó) Csikszcntmihályi Róbert: Csaba és Benedek (Ilancsovszki János felvételei) „A képzőművészeti élet ma újjászervezödőben . van. Számos társaság jött létre, s jön létre naponta. Mi nem egy új társaságot akarunk, hanem azt próbáltuk meg­találni: mit építhetünk to­vább” — hangoztatta minap a Szinyei Merse Pál nevét felvett alkotói közösség el­ső közös tárlatán (Csók István Galéria) a csoport szóvivője. Lapunk hasábjain már olvashattak arról, hogy az ország legkülönbözőbb tá­jairól származó mintegy félszáz festő, szobrász, gra­Kiöregedtek, hát kiállították őket Ojabb látnivalóval gaz­dagodott Szentendre. A Dudapesti Közlekedési Vállalat már régen tervez­te azoknak a közlekedési emlékeknek a bemutatását, amelyek a főváros és a közvetlen környék tömeg- közlekedésének történetét ismertetik meg a nagykö- _ zönséggal. Alapos előké­szület. sokrétű szakmai tá­mogatás tette lehetővé, hogy végül tegnap Holt Sándor, a BKV vezérigaz­gatója Siklós Csaba köz­lekedési, hírközlési és víz­gazdálkodási miniszter közreműködésével — ő vágta át az avatóünnepség végén a szalagot — Szent­endrén, a HÉV-állomás szomszédságában megnyit-* háttá a Városi Tömegköz­lekedési Múzeumot. A múzeum kialakítására az adott lehetőséget, hogy a legjobban fejlődő szent­endrei HÉV-vonalat — itt lü!!íi-ban, a felavatáskor még gőzvontatású szerelvé­nyek közlekedtek — a nő-, vekvő igényekhez igazodva korszerűsíteni kellett. Ez többek között azzal járt, hogy nagy befogadó képes­ségű szerelvények tárolá­sára, karbantartására új kocsiszínt kellett létesíte­ni. A régi — még 1914-ben, a vonal villamosításakor épült, és a kiállítás céljára felújított — kocsiszín adott teret és lehetőséget a kiál­lításnak. Jelenleg számos korabeli dokumentum, fotó, külön­féle típusú mozdony, villa­mos tekinthető meg. Lát­ható itt Aradon gyártott favázas, dízelüzeművé át­alakított motorkocsi csak­úgy, mint 1887-ben Becs­ben készített gőzmozdony. A múzeum olyan sajátos járatról is mutat be doku­mentumokat, mint a helyi­érdekű vasút szervezetében annak idején Szentendre— Visegrád között közleke­dett autóbusz volt. A tab­lók segítségével pedig töb­bek között a korabeli gö­döllői állomással is megis­merkedhetünk. A múzeummal kapcso­latos tervek teljes megva­lósítására csak a következő években kerül sor. A mú­zeum egyedülálló sajátos­sága, hogy kimondottan közúti-vasúti jellegű, s idővel bemutatják majd a nagyobb vidéki városok — Szeged. Szombathely, stb. — tömegközlekedési emlé­keit is. A félig-meddig szabad­téri kiállítást áprilistól ok­tóberig, hétfő kivételével mindennap 10—18 óra kö­zött tekinthetik meg az érdeklődők. Gy. A. fikus. iparművész és művé­szettörténész nemrég szel­lemi alkotóközösségbe tö­mörült — névadóként a nagy impresszionista elődöt választva — annak érdeké­ben, hogy a hajdani nagy­bányai iskola egész képző­művészetünket meghatározó (tehát nemzeti stílusértékké vált) jegyeit felfrissítse és tovább éltesse az egyre in­kább elidegenedő, és az erő­szak démonjainak kitett századvégen. A Szinyei Morse Pál ha­lála után negyven nappal alakult — és 1951-ig élő — első „Szinyei Társaság” utódközössége szinte a hu­szonnegyedik órában jött létre. Első közös tárlata egyfajta bemutatkozás volt (és az ma is, hiszen július folyamán a kiállított mun­kák megtekinthetők). A nagyszabású kiállítás jelzi, hogy a Szinyei Merse Pál neve köró sereglettek nem csupán földrajzilag, Ilycs István: Aratók odúja Gazdaképző népfőiskoki Dahason Elfeledett kismesterségek A dabasi Kossuth Műve­lődési Házban is érződik a nyári uborkaszezon". A dél­előtti' kézművestábór után alig akad látogató, Tapody Katalin, a ház igazgatója már az őszi programokat szervezi. Igaz, a tábor be­fejezése után még vár rá­juk egy feladat: Ambrus Gizella közművelődési elő­adó a zamárdi szaktáborba viszi a Tilirikó néptánccso­portot. utána azonban — évek óta először — két hét­re bezár a művelődési ház. Ősztől gazdag kínálat várja mind a helyi, mind a Dabas környéki érdeklődő­ket. Indul egy játszóházkép­ző, amelyet a kecskeméti játékmúzeum munkatársai­val közösen szerveznek, el­sősorban óvónőknek. Lesz gazdaképző népfőiskola, melynek támogatására már kaptak 209 ezer forintot a népfőiskolái alapítványból; terveznek egy olyan szakot is, ahol a régi, elfeledett kismesterségeuet lehetne újból megtanulni. A későbbiekben szeretné­nek bekapcsolódni a dán Gruntwig Népfőiskola szá­mítógépes információs rendszerébe. Mivel-ezen a tájon nincs igazán nagy múltú színját­szó csoport az inárcsin kí­vül, Kovácsáé Lapu Mária — az inárcsi gyerékszínját­szók vezetője — segítségé­vel egy dél-pest. megyei színjátszó bázis kialakítá­sába fogtak. Első lépésként októbertől „C” kategóriás rendezői tanAVIvamnt' indí­tanak. Talán a régi úri kaszinó szellemét akarja visszaidéz­ni Tapody Kati, amikor úgy tervezi, hogy a követ­kező szezonban a tinidisz­kót társastánc-összejövete­lekkel váltja fel. —er

Next

/
Thumbnails
Contents