Pest Megyei Hírlap, 1992. július (36. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-15 / 166. szám
Solymáriak Shakespeare szülőföldjén Köszönet a kísértetnek Angliában járt nemrég 32 solymári gyerek. Nem turistaként, nem csereüdülés keretében, hanem egy színdarab „ürügyén”. Az „ürügy” csak a gyerekek kétharmadára érvényes, mert tízen valóban játszottak — kétszer is — egy londoni iskola színpadán. (Ott akkor még nem volt iskolai szünet.) {fíTht ccaatervi E------------------ OÍ-, oSt Ez a köszönet e kísértetnek szól személyesen! (Egy angol gyerek „műve”) Érchegyi László, a solymári művelődési ház vezetője — aki maga is velük tartott — még alig pihente ki az út fáradalmait, amikor megkérdeztem. Másodmagával felügyelni 32 gyerekre egy idegen országban nem kis teljesítmény, de nem panaszkodott: — Nem volt velük semmi gond — jegyezte meg —, nem kellett „felügyelni”, nem panaszkodtak fáradtságról, pedig nagy utakat tettünk meg! Az előzmények három évvel korábbra nyúlnak vissza: akkor jártak a művelődési ház angoltanfolyamára azok a gyerekek, akik az idén valóságos színészekként léptek fel. Három esztendeje egy tízperces színdarabbal zárják a tanévet, hogy a szülőknek bemutassák, mit tanultak. A siker hatására egyre nagyobb formátumú előadásokat terveztek, s bár az akkori csapat azóta búcsút mondott az angoltanfolyamnak — ők már a gimnáziumban tanulják a nyelvet —, de a színielőadás próbáira visszajártak. Magától értetődően henyélünk „a” színielőadásról, „a” színdarabról, pedig nem volt kis munka, míg kiválasztották, és a gyerekek számára előadhatóvá alakították. Hosszú keresgélés után esett a választás a Canterville-i kísérteire, amelyet Mosonyi Zsuzsa, a tanfolyam vezetője rövi- debbre fogott, és vidámabb, meseszerűbb befejezéssel látta el. A rendezést — a szakmában jártas — Érchegyi László vállalta. Először csak Solymáron akarták bemutatni, de időközben kiderült, hogy Mosonyi Zsuzsa egyik angol ismerőse meg tudna szervezni égy kinti előadást. Ettől kezdve felgyorsultak az események, a színpadot biztosító iskola örömmel fogadta őket, olcsó szállást is sikerült szerezniük. Mivel az autóbuszt nem töltötték meg a szereplők és a kísérők, meghirdették az utat az általános iskolában is. Így utazott el 32 gyerek. Mindez személyenként 21 ezer forintba került, A szereplők 4500 forint kedvezményt kaptak a művelődési háztól. (Londonban természetesen ingyen léptek fel.) — Június 20-án, szombaton reggel indultunk — járta végig újra gondolatban az utat Érchegyi László. — A gyerekek legnagyobb élménye a Doverig tartó négy és fél órás kompút volt. Ügy pergett számukra a következő hét, mint egy gyorsított film. Szivacsként itták magukba a szigetorEgy élet — képekben Kassák lencsevégen Fotográfiák Kassákról 1915—1967 címmel nyílik kiállítás a Kossuth-díjas író, költő, festő és művészeti szakíró halálának 25. évfordulóján a nevét viselő óbudai múzeumban. A magyar avantgárd egyik legérdekesebb egyénisége alkotásaival, szellemiségével maga köré gyűj-' Q íw”’II V wmop tötte a kortárs művészek egy részét; megjelenésével, jellegzetes öltözködésével pedig vonzotta a fotográfusokat. A július. 22-én nyíló tárlaton látható fényképfelvételek Kassák Lajos művészi, emberi kapcsolatairól vallanak. Révai Ilka, Koffán Károly, André Kertész, Luden Iiervé, André Móráin Kassák Lajost megörökítő fotói a magyar fotográfia első fél évszázadának történetéről, törekvéseiről is áttekintést adnak. szág látnivalóit. Hétfőn és kedden „bemelegítettek”, megnézték a Westminsíer- apátságot, madame Tus- saud panoptikumát, az idővonalat Greenwichben, megjárták a Towert, és átgyalogoltak a Temze alatt. Szerdán, az első előadás napján, nemcsak szereplők, hanem nézők is voltak, a Nyomorultakat nézték meg. Igaz, csak a kakas- ülőre tellett, de így is nagy élmény volt. Nagyobb izgalmat okozott azonban saját előadásuk. Hogy fogadják őket az angol gyerekek? Megértik-e majd a beszédüket? Nem nevetik-e ki őket a kiejtésük miatt? A fogadtatás minden aggodalmat és lámpalázat feledtetett, az iskola tanárai még egy előadást kértek! Csütörtökön délelőtt tehát újabb előadás következett. Délután az Oxford Street-ré mentek vásárolni, végiggyalogoltak a Hyde Parkon, megcsodálták a Buckingham-paloiát, és elzarándokoltak Freddie Mercury házához. Itt majdnem meggyűlt a bajuk a rendőrökkel, mert néhány kíváncsi gyerek felmászott a rajongók által teleírt kőkerítésre, hogy lássanak valamit a házból is. A következő napokban elutaztak Shakespeare szülőházához Stratfordba és a stonehedge-i kőoszlopokhoz, jártak a Tale Galériában, a hadtörténeti múzeumban, és nem hag3'ták ki a vidám parkot sem! 29-én, hétfőn estefelé indultak haza. Elbeszélése közben az igazgató úr egy nagy csomag sárga papírt tett elém. Rajzokkal díszített, összehajtható emléklapok voltak, amelyeket az angol gyerekek, készítettek a magyar szereplőknek. Némelyikben részletesen leírták, melyik szereplő, melyik jelenet tetszett a legjobban, más lapokon egy-egy kedves rajz jelezte, kinek szól a gratuláció. És mindegyükén ott állt: Thank you! Faehncr Edit SZÍNIÉI merse pal szellemeben Galéria — a. mester állványa körül hanem esztétikai felfogásban és művészi felkészültségben is igen-igen változatos világból valók. Egy dolog azonban — és ez a tár- la tnyitó Csajt Attila (a társulat elnöke) szavaiból is kitűnt — közös valameny- nyiükben; a művészet szabadságának. az egyéni felfogás jogosságának a tisztelete. Ez a L yka Károly által is megfogalmazott gondolat e művészközösség kohéziós ereje. Az újrainduló Szinyei Társaság első tárlata azáltal is jelentést hordozó, hogy a nagy mesterelőd festőállványa köré szerveződött. A hajdani társaság iratainak és más dokumentumainak az átadása (a művész leszármazottai részéről, akik jelenlétükkel is emelték a rendezvény . nagyszerűségét) mintegy a folytatás jogszerűségét, esztétikai értelemben vett elvárásait erősítette. Pest megye jó néhány jelentős képzőművésze ennek n társaságnak az alapító tagjai közé tartozik — képeink az ő munkáikból mutatnak be néhányat, mintegy ízelítőül, de akár meghívóként is. (b. szabó) Csikszcntmihályi Róbert: Csaba és Benedek (Ilancsovszki János felvételei) „A képzőművészeti élet ma újjászervezödőben . van. Számos társaság jött létre, s jön létre naponta. Mi nem egy új társaságot akarunk, hanem azt próbáltuk megtalálni: mit építhetünk tovább” — hangoztatta minap a Szinyei Merse Pál nevét felvett alkotói közösség első közös tárlatán (Csók István Galéria) a csoport szóvivője. Lapunk hasábjain már olvashattak arról, hogy az ország legkülönbözőbb tájairól származó mintegy félszáz festő, szobrász, graKiöregedtek, hát kiállították őket Ojabb látnivalóval gazdagodott Szentendre. A Dudapesti Közlekedési Vállalat már régen tervezte azoknak a közlekedési emlékeknek a bemutatását, amelyek a főváros és a közvetlen környék tömeg- közlekedésének történetét ismertetik meg a nagykö- _ zönséggal. Alapos előkészület. sokrétű szakmai támogatás tette lehetővé, hogy végül tegnap Holt Sándor, a BKV vezérigazgatója Siklós Csaba közlekedési, hírközlési és vízgazdálkodási miniszter közreműködésével — ő vágta át az avatóünnepség végén a szalagot — Szentendrén, a HÉV-állomás szomszédságában megnyit-* háttá a Városi Tömegközlekedési Múzeumot. A múzeum kialakítására az adott lehetőséget, hogy a legjobban fejlődő szentendrei HÉV-vonalat — itt lü!!íi-ban, a felavatáskor még gőzvontatású szerelvények közlekedtek — a nő-, vekvő igényekhez igazodva korszerűsíteni kellett. Ez többek között azzal járt, hogy nagy befogadó képességű szerelvények tárolására, karbantartására új kocsiszínt kellett létesíteni. A régi — még 1914-ben, a vonal villamosításakor épült, és a kiállítás céljára felújított — kocsiszín adott teret és lehetőséget a kiállításnak. Jelenleg számos korabeli dokumentum, fotó, különféle típusú mozdony, villamos tekinthető meg. Látható itt Aradon gyártott favázas, dízelüzeművé átalakított motorkocsi csakúgy, mint 1887-ben Becsben készített gőzmozdony. A múzeum olyan sajátos járatról is mutat be dokumentumokat, mint a helyiérdekű vasút szervezetében annak idején Szentendre— Visegrád között közlekedett autóbusz volt. A tablók segítségével pedig többek között a korabeli gödöllői állomással is megismerkedhetünk. A múzeummal kapcsolatos tervek teljes megvalósítására csak a következő években kerül sor. A múzeum egyedülálló sajátossága, hogy kimondottan közúti-vasúti jellegű, s idővel bemutatják majd a nagyobb vidéki városok — Szeged. Szombathely, stb. — tömegközlekedési emlékeit is. A félig-meddig szabadtéri kiállítást áprilistól októberig, hétfő kivételével mindennap 10—18 óra között tekinthetik meg az érdeklődők. Gy. A. fikus. iparművész és művészettörténész nemrég szellemi alkotóközösségbe tömörült — névadóként a nagy impresszionista elődöt választva — annak érdekében, hogy a hajdani nagybányai iskola egész képzőművészetünket meghatározó (tehát nemzeti stílusértékké vált) jegyeit felfrissítse és tovább éltesse az egyre inkább elidegenedő, és az erőszak démonjainak kitett századvégen. A Szinyei Morse Pál halála után negyven nappal alakult — és 1951-ig élő — első „Szinyei Társaság” utódközössége szinte a huszonnegyedik órában jött létre. Első közös tárlata egyfajta bemutatkozás volt (és az ma is, hiszen július folyamán a kiállított munkák megtekinthetők). A nagyszabású kiállítás jelzi, hogy a Szinyei Merse Pál neve köró sereglettek nem csupán földrajzilag, Ilycs István: Aratók odúja Gazdaképző népfőiskoki Dahason Elfeledett kismesterségek A dabasi Kossuth Művelődési Házban is érződik a nyári uborkaszezon". A délelőtti' kézművestábór után alig akad látogató, Tapody Katalin, a ház igazgatója már az őszi programokat szervezi. Igaz, a tábor befejezése után még vár rájuk egy feladat: Ambrus Gizella közművelődési előadó a zamárdi szaktáborba viszi a Tilirikó néptánccsoportot. utána azonban — évek óta először — két hétre bezár a művelődési ház. Ősztől gazdag kínálat várja mind a helyi, mind a Dabas környéki érdeklődőket. Indul egy játszóházképző, amelyet a kecskeméti játékmúzeum munkatársaival közösen szerveznek, elsősorban óvónőknek. Lesz gazdaképző népfőiskola, melynek támogatására már kaptak 209 ezer forintot a népfőiskolái alapítványból; terveznek egy olyan szakot is, ahol a régi, elfeledett kismesterségeuet lehetne újból megtanulni. A későbbiekben szeretnének bekapcsolódni a dán Gruntwig Népfőiskola számítógépes információs rendszerébe. Mivel-ezen a tájon nincs igazán nagy múltú színjátszó csoport az inárcsin kívül, Kovácsáé Lapu Mária — az inárcsi gyerékszínjátszók vezetője — segítségével egy dél-pest. megyei színjátszó bázis kialakításába fogtak. Első lépésként októbertől „C” kategóriás rendezői tanAVIvamnt' indítanak. Talán a régi úri kaszinó szellemét akarja visszaidézni Tapody Kati, amikor úgy tervezi, hogy a következő szezonban a tinidiszkót társastánc-összejövetelekkel váltja fel. —er