Pest Megyei Hírlap, 1992. július (36. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-02 / 155. szám

NEMCSAK SEVILLÁBA, SZELÉRE IS ------------------------------------------------------------------■ Ma kovecz épít a kúria mellett Az átutazónak is nyom­ban feltűnik, hogy Tápió- szele napról napra folya­matosan és látványosan fej­lődik, gyarapodik. A fe­dett piac és üzletsor, a par­kok, pihenőhelyek, pormen­tes utak egészen új voná­sokat rajzolnak a faluköz­pont korábban megsápadt arculatára. Ebben az évben újabb nagy fába vágják fej­széjüket a szeleiek: iskolát építenek Makovecz Imre tervei alapján. Ez utóbbi információ — azaz a Makona Építésziro­da megemlítése — azért fontos, hogy az olvasó mindjárt lássa: nem a meg­szokott, sablonos beruházá­sok egyikéről van szó. Ma­kovecz nem csak Sevillába álmodott egyedi építményt, hanem Tápiószelére is. A több blokkból álló is­kolakomplexum a telepü­lés legmagasabb pontján emelkedik majd. a 311-es útra nézőben. A domb mö­gött hatalmas zöldövezet terül el sportpályával, parkkal: ide akár egy teljes szabadidő- és kultúrcent- rum is települhet az évek folyamán. Itt van a volt könyvtár épülete, ami jelen­leg klubházként működik, otthont adva a nyugdíjasok­nak, életreform klubnak, énekkarnak és másoknak. Ilyen környezetbe igazán beleillik a leendő sportcsar­nok és uszoda, melyek nél­kül ma már aligha képzel­hető el a jövő iskolája. — Bízunk benne. hogy megmarad az iskolai sport­létesítmények állami támo­gatása — mondta Majoros Hosszúra nyúlt előkészü­letek után most már min­den bizonnyal és belátható időn belül Nagykútán is á/llítanak emlékművet a má­sodik világháború áldoza­tainak. Természetesen nem a szándék, az akarat hiány­zott eddig, hiszen a Nagy- káta Barátainak Köre még a rendszerváltás előtt kez­deményezte és szervezte az emlékműállítás eseményeit. A kezdeti lendület azonban később alábbhagyott: egy­részt időt igényelt az áldo­zatok névsorának összeállí­tása. Másrészt különleges bánásmóddal és óvatosság­gal kezelték az ügyet a nagyközség, majd kisváros vezetői. Ennek gyökerei magában a történelemben •keresendők, hiszen annak idején internálótábor mű­ködött Nagykáta határában. Emiatt az elmúlt évtizedek­ben a nagyhutaiak szerint létezlek bizonyos fenntartá­sok. előítéletek a település­sel szemben, pedig valójá­ban az itteni polgárok te­hettek legkevésbé az akkor történtekről. Ezt a tényt több helytör­téneti kutató bizonyította az évek folyamán, közöttük Kátai Szilveszter nyugdíjas középiskolai tanár, aki ez­úttal a névsor összegyűjté­sében működött közre. En­nek ellenére — éppen a szenvedélyek oktalan fel- korbácsolását elkerülendő — alaposan megfontoltak minden lépést Nagykálán. Sokáig, elhúzódott az em­lékmű helyének kijelölése: szerették volna a gimná­ziummal szembeni temető­ben kialakítani egv emlék- kertet. A szomszédba tele­pült azonban a piac. ame­lyik főleg csütörtökönként teljesen átformálta az ille­ni városképet, rontva a ke­gyeleti hely idehelyezésének lehetőségeit. A volt pártház parkját szűkösnek találták, míg végül a katolikus temp­lom melletti Szent György térben állapodtak meg. A helyet a képviselő-testü­let is elfogadta, most már csak az emlékművet kell el­készíteni. A Képzőművésze­4 ti Lektorátus közreműködé­sével a napokban pályáza­tot írnak ki képzőművészek számára. Legalább négy pályaműre számítanak meg­hívásos alapon, bízva a vá­ros szülöttének. Törley Má­ria szobrászművésznek a részvételében is. Az általuk megalkotott maketteket várhatóan november elejé­től közszemlére teszik, hogy mondjanak véleményt Nagykáta polgárai, válasz­szák ki a nekik legjobban tetsző művet — persze, fi­gyelembe véve a lektorátus szakmai szempontjait, kívá­nalmait. A tervek szerint jövő év közepe táján várhatóan le­leplezhetik Nagykátán a második világháborús em­lékművet a Szent György park közepén. (t) Tibor polgármester, hozzá­téve: azon viszont nagyon csodálkozunk, hogy az okta­tási intézmények építésénél nincs áfa-visszatérítés. Mintha az állam meg akar­ná büntetni azokat az ön­kormányzatokat, amelyek óriási pénzeket ölnek be ily módon az oktatás fejleszté­sébe. Mi például 280 millió forint összberuházási ősz- szeggel számolunk, ki lehet tehát gyorsan kalkulálni, mennyi pénztől esünk így el... Ezen változtatni kel­lene. A húsz tantermet és hat előadót magukba foglaló épületblokkok öt-hat esz­tendő alatt, lépcsőzetesen készülnek el, a kezdés vár­hatóan jövő év tavaszán lesz. Ezekben a napokban a tanulmánytervet vélemé­nyezik a pedagógusok: la­punkban többször megír­tuk, hogy már ez a doku­mentum is a tervező és a helybéliek, elsősorban pe­dagógusok legteljesebb együttműködéséből szüle­tett. A polgármestertől megtudtuk: a Nagykőrösi Konzervgyártól az önkor­mányzat megvásárolta a volt kisnemesi kúriát, ame­lyet az idén szeptember 30-ig felújítanak, átalakíta­nak. két tantermet hoznak ezzel létre. Ősszel ideköl­töztetik az úgynevezett Kisfalusi iskola két alsós osztályát. Később iskola- könyvtár, tanári és igazga­tói szoba lesz benne. A tápiószeleiek esete jel­zi: vakáció ide, vakáció oda, azért most sincs ubor­kaszezon. az iskolák háza táján, javában zajlik a kö­vetkező tanév előkészítése. Ráadásul Tápicszelén igaz­gatót akartak választani az elmúlt napokban, de hiába jelentkezett helyből két pá­lyázó. erről a kérdésről egyelőre nem született dön­tés. Szerencsére két hónap még hátra van a szünidő­ből ... (tóth) Koszorúzás a Rókus Kórházban Az anyák megmentője, Semmelweis Ignác 174 éves lenne az idén. Születésnapja alkalmából a nevét sokáig viselő Rókus Kórház dolgo zói csendes megemlékezést tartottak. A neves tudós szobránál, az intézmény leg- fiatalabbjai helyeztek el ko­szorút. Az ünnepélyt követően az igazgató főorvos, Lenner Aladár, átnyújtotta a főor­vosi, adjunktusi, és segéd­orvosi kinevezéseket, dr. Téglás Emma, dr. Kelemen Irén, dr. Gulics Ákos és dr. Horváth János vehette át főorvosi kinevezését. A polgármester kapcso­lata a lakossággal s annak formái, módszerei rendkí­vül eltérőek, s függnek pél­dául a település nagyságá­tól, sajátosságaitól és nem utolsósorban a polgármes­ter egyéniségétől. Ezért sem a törvény, sem a kutatók szakcikkei, tanulmányai nem vállalkoznak arra, hogy egyértelmű eligazítást, követendő gyakorlatot vá­zoljanak fel vagy ajánlja­nak. Ha megkérdezi valaki, hogy kinek van „jobb dol­ga” — természetesen a la­kossággal való kapcsolat­tartás szempontjából! —, a kistelepülés vagy a nagy­Oívasiuk Pakonyi Agóra A nyári hónapokban Fel- sőpakonyban is uborkasze­zon van. Az Agóra című helyi újság kevés esemény­ről tudósít, csupán egy öt napig tartó evangelizációt’ól és egy intenzív német nyelvtanfolyamról értesü­lünk. A „Pakonyi hírek” ro­vatból megtudhatjuk, hogy '93 tavaszán a Tigáz meg­kezdi a gáz bevezetését, ta­lán az áldatlan telefonhely­zet is megoldódik, és. hogy a polgármesteri hivatal folytatja a poros pakonyi utcák rendbetételét. Több cikk is foglalkozik az egészségüggyel, rögtön az első oldalon egy érdekes in­terjút olvashatunk Németh Ilma doktornővel, aki 21 éve dolgozik a faluban. Fi­gyelemreméltóak a tapasz­talatai a terjedő munkanél­küliséggel kapcsolatban: „Több az idegrendszeri megbetegedés. Nagyobb az emberek fizikai leterheltsé­ge. Terjednek az ideges panaszok.. A pedagógusnap alkal­mából egy tanár csokorba szedte kis tanítványai el­várásait, véleményét a jó nevelőről, melyet megosz­tott az Agóra olvasóival. Hely hiányában csak hár­mat választottunk közülük mutatóba: „Legyen megértő, fiata­los, jókedvű. De még akkor is, ha mi nem mindig vele foglalkozunk. Figyeljen ránk és legyen jó barát." „Jó és szép, játékos, okos és aranyos. Mi mást kíván­hat egy tanuló!?’’ „Ne adjon házit! Ne üvöltözzön! Ne verekedjen! Tanuljunk tő­le." Néhány oldallal arrébb érdekes írást olvashatunk Felsőpakon.y helytörténeté­ről, Kocsis Gabriella tollá­ból. A falut a török hódoltság korában egy Hasszán nevű török birtokaként említik 1562. táján, majd 1580-ban bukkan fel újra a neve: „Pákán puszta, Okcs (= Ócsa) falu közelében. A jövedelem 140 akcse. Ha­szonélvezője Veli-Boszna.” Bár Felsőpakony apró fa­lu, hasonlóképpen a kis né­pekhez nem kis erőfeszíté­sébe került megőriznie — gyakran csak viszonylagos •— önállóságát, mégis magá­ra talált. p. e. Nem történt jogtiprás A demokrácia kristálya — Ha ez a demokrácia, az ilyenből nem kérek! Maga szerint miért van szüség az effajta cirkuszra?! Az indulatos szavakat egy gyáli olvasónk vágta a fe­jemhez, jóllehet haragjára csak azzal adtam okot, hogy magam is jelen voltam — meghívott vendégként — a Liliom utcai óvoda vezető­óvónő-választásán. Hát igen. A demokrácia olyan, mint a csiszolt kris­tály. Ahány oldal — és ami­lyen irányba forgatjuk —, a szerint változik a visszave­rődő fény és a kapott kép. Melyet ki-ki a saját szem­szögéből néz és minősít. Esetünkben a kristály a Li­liom utcai óvoda vezetői státusa. A nevelőtestület vé­leménye szerint ennek oda­ítélése folytán szenvedett csorbát a gyáli demokrácia. Az érdekeltek azt vitatják, miért Ritcz Istvánnét bíz­ták meg, noha Keresztes Nagy Árpádné jóval több voksot kapott a kollégáitól. Az ominózus választás a pályázati munkák ismerte­tésével kezdődőit, Németh Istvánné levezető elnök, lel­kiismeretesen felolvasta mindhárom jelölt munká­ját. Ezek, bár igényesen let­tek megírva, aligha befo­lyásolták a választás kime­netelét. Megérzésen} szerint a terembe mindenki úgy szavazlak 27-en Kereszles- nére. A hangulat alapján meg voltam győződve arról, hogy a képviselői testület irány­adónak tekinti a nevelők titkos szavazás útján ki­nyilvánított óhaját. Úgy látszik, tévedtem. A ver­senyfutásból Ritcz Istvánné került ki győztesen, emiatt nincs most igazán nyugalom a Liliom utcában. Pedig a paragrafusok ér­telmében nem történt jog- tiprás, a demokráciát sem tette félre a képviselő-testü­let. Csak élt a jogával. Az 1990/LXV törvény 10. §- ának b. pontja értelmében a kollégák szavazás útján kinyilvánított véleménye csupán hozzájárulási indít­vány, amelyet a képviselő- testület nem köteles elfo­gadni, illetve ettől függet­lenül a saját belátása sze­rint dönthet. Ez történt most is. — Megtudhatnánk a dön­tés okát? — kérdeztük Gyi- mesi István polgármestertől. — Két szempont motivált. Keresztesné három év múl­va nyugdíjjogosult, tehát a ciklus félidején amúgy is esedékessé válna egy újabb vezetőválasztás. Célszerűbb­nek látszott hosszú távon rendezni a kérdést. A má­sik ok: a képviselők friss vért, új lendületet kíván­nak belevinni az óvodai nevelőmunkába. Ügy tűnik, Ritcz Istváhnéban megvan az a kvalitás, ami ezt az el­képzelést garantálja. — Túl azon, hogy presz­tízsveszteség éri, anyagilag is ugyancsak kár éri Ke­resztesnél. Ezt a nyugdíjnál is megérzi majd. Számolt ezzel a testület? — Presztízsvesztésről szó sincs. Eddigi tevékenységét méltányolandó, meghagy­tuk címzetes vezető óvónő­nek. Megmarad az eddigi fizetése és a pótléka is. — Törvényes ez, vagy csupán az önkormányzat egyéni gesztusa? — A 2/92. MKM-rendelet 14. paragrafusának első be­kezdése módot ad az ilyen „gesztusra”. Tehát törvé­nyes. Hát kérem, ez is demok­rácia, ama csiszolt kristály egyik oldala. És ha ezt néz­zük, a gyáli kristály ép ma­radt. Maiula Gy. Oszkár város polgármesterének, akkor egyikünk az elsőre, másikunk a másikra vok­sol. Csak, ha valóban mé­lyebben belegondolunk, ak­kor döbbenünk rá, hogy mindkettőnek van előnye is, hátránya is. Ezek közül említünk most fel néhá­nyat, természetesen a tel­jesség igénye nélkül. Aki azt vallja, hogy a kis­települések polgármesterei vannak előnyösebb helyzet­ben, annak igaza van. (Mint majd olvashatják: aki az ellenkezőjét mondja, annak is igaza van.) Az a jellemző, hogy a kistelepü­lések olyan polgármestert választottak, aki a község­ben született, olt élte le ed­digi életét, de legalábbis évek, évtizedek óta a köz­ség lakója. Ha kilép a pol­gármesteri hivatal épületé­ből, mindenki köszön neki, és ő visszaköszön. (Aki nem köszön, nyilvánvalóan át­utazó idegen.) Nos, itt áll­junk meg egy pillanatra! Tessék még egyszer elol­vasni a zárójeles megjegy­zés előtti mondatot! Az iga­zán jó (emberi kapcsola­tokra törekvő) polgármes­ter — előre köszön. Igazi nimbusza a faluban akkor növekszik, ha mindenki azt mondja: „Hiába igyekszem, nem tudom megelőzni a polgármestert a köszönés­ben.” Szerintem ez az alap­ja a jó kapcsolatnak. A másik, hogy a helyi gazda­sági, társadalmi szervek, szervezetek, egyesületek mozgalmak vezetőivel való rendszeres eszmecsere mel­lett „tagságukkal” is kap­csolatot tart, részt vesz ta­nácskozásaikon, lehetővé teszi, hogy kérdéseket te­gyenek fel neki, s meghall­gatja a javaslatokat. Har­madikként említhető, hogy a lehető legtöbbször, de szigorúan az értelmes cél szolgálatában megtartott falugyűlésen ismerteti a problémákat, a megoldási variánsok előnyeit és hát­rányait, s javaslatokat kér, hogy a képviselő-testület optimális döntést hozhas­son. Például nagyon fontos e módszer alkalmazása a költségvetési tervezet, a rendezési terv elfogadása előtt. Szólni kell arról is, hogy a kistelepülések polgár- mestere gyakran kerüí igen nehéz helyzetbe. A község sok minden igénnyel léphet fel: tisz­tább ivóvíz, járda, pormen­tes utak, saját orvos, több munkalehetőség... és na­gyon hosszú lehet a sor. A polgármester ilyenkor azt mondja, nincs rá pénz. S többnyire igaza van. De ha helyi adó kivetését kezde­ményezi, egy emberként fordul ellene a lakosság. Pedig ebből a bevételből a jogos igények egy részét ki lehetne elégíteni. Igen, de sokan vannak, akiknek sem betonjárda, sem por­mentes út nem kell, mert örülnek (örülnek?), hogy fenntartják magukat. Egy másik nehéz helyzet, ha a polgármestert felkere­si valaki, és azt mondja: „Józsi! Segíts ügyemben, hiszen tudod, apáddal az ötvenes években...”, vagy: „Jóska bácsi! Itt vannak a papírok, írja alá. A fiam tegnap délután is együtt fo­cizott az unokájával.” Ugye, hogy nem könnyű a kis te­lepülések polgármesterei­nek helyzete? Dr. Klement Tamás jött be, hogy eleve tudta, kire fog voksolni. Dóczi Jánosné a Bartók Béla-iskolából kívánt átiga­zolni az óvodához, s noha kiváló képesítései vannak — okleveles tanító- és óvó­nő —, kevés eséllyel indult. Három szavazatot kapott. Ritcz Istvánné viszont ha­zai pályán lépett szorítóba. Ennek ellenére — lehet, csak szubjektív megérzés —, a kollégák nem igazán szeretik. — Túl erőszakos, nagyszájú — mondták róla többen is a szavazás utáni szünetben. Hat szavazattal támogatta a közösség. Keresztes Nagy Árpádné közel egy évtizede első em­bere az óvodának, három éve van még a nyugdíjig. A pályázati munkája alapján azok közé tartozik, akik nem vetik meg a reformokat, de nem is rohannak elsőként követni. A járt utat a járat­lanért el ne hagyd-élve híve. Nyilván a nevelőtestület többsége is ezt vallja, ezért Gyökerek a történelemben Jövőre emlékművet avatnak Önkormányzati akadémia A kistelepülések polgármesterei

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents