Pest Megyei Hírlap, 1992. július (36. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-11 / 163. szám
I. (Folytatás az l. oldalról.) Megkaptam ELnök Űmak azt a döntését, hogy javaslatom ellenére nem mentette fel tisztségéből dr. Gombár Csabát, a Magyar Rádió, illetve dr. Hankiss Elemért, a Magyar Televízió elnökét. Döntésének tartalmát azonban nem tartom jogszerűnek, mert azok az indokok, érvek, amelyekre ELnök Űr álláspontját alapította, nem felelnek meg az Alkotmánybíróság határozataiban kifejtett követel ményeknek. 1. Elnök Űr Gombár Csabának, a Magyar Rádió elnökének felmentését jogszabály által meghatározott feltétel — az Országgyűlés illetékes bizottsága általi meghallgatás tényét igazoló okirat — hiányára hivatkozva tagadta meg... A meghallgatások ténye és tartalma — mint ahogy a médiaelnökök bizottsági meghallgatása is — az írott és az elektronikus sajtó segítségével kellő nyilvánosságot kapott. Fel szeretném arra is hívni a figyelmet, hogy hatályos jogszabály nem írja elő a köztudomású tényként ismertté vált meghallgatásról készült okirat csatolását a kinevezési vagy felmentési javaslathoz... Elnök Űr, Gombár Csaba felmentését — a meghallgatás tényét igazoló okirat hiányának észlelésén túl — elsősorban azért tagadta meg, mert az 1990. évi LVII. törvény által előírt országgyűlési bizottsági meghallgatásra a Gombár Csaba felmentésére irányuló korábbi előterjesztés elutasítását követően ismételten nem került sor ... Elnök Űr értelmezésével nem tudok egyetérteni... A 36/1992. (VI. 10.) AB-ha- tározat 3. pontja szetrint... „Ha a jogi előfeltételek hiányoznak, az cinciknek meg kell tagadnia a kinevezést. Ha a hiányt pótolják, az új előterjesztésnek minősül.” Gombár Csaba felmentési javaslatának ismételt előterjesztésére azonban nem azért került sor, mert az első előterjesztés valamely jogi előfeltétele hiányzott, hanem azért, mert Elnök Űr — az Alkotmánybíróság 361992. (VI. 10.) AB határozatának egyes pontjaiból kitűnően — téves jogértelmezés alapján utasította el a javaslatot ... Elnök Űr a felmentési javaslat elutasításának végső indokaként arra is utalt, hogy; „a Magyar Rádió elnökének felmentésére irányuló előterjesztés az alább, a Magyar Televízió elnökének felmentésével kapcsolatban mérlegelt szempontok alapján tartalmi okból sem volna teljesíthető”. Miután e tartalmi okot Elnök Űr a Magyar Televízió alelnökével kapcsolatban fejti ki részletesen, ezért az erre vonatkozó álláspontomat a levelemnek az MTV elnökének felmentését elutasító indokokkal foglalkozó részében fejtem ki. Az Alkotmánybíróság határozata után, a határozat rendelkezéseiből következően egyértelműen megállapítható téves köztársasági elnöki jogértelmezés miatt voltam kénytelen ismételten, változatlan tartalmú és nem új javaslatot tenni Gombár Csaba felmentésére. Arra is fel kell hívnom Elnök Úr figyelmét, hogy az 1990. évi LVII., az úgy- nevezett kinevezési törvény a miniszterelnök kinevezési és felmentési javaslatát a bizottsági meghallgatáson kívül semmilyen más feltételhez nem köti. Ebből következően a minisztereiAntall József levele Göncz Árpádhoz nak ugyanakkor alkotmányos kötelessége a hatályos jogrend tiszteletben tartása. Ezért mindaddig, amíg az 1047/1974. (IX. 18.) MT-határozat — amely a kormány felügyeletét írja elő a Magyar Rádió és a Magyar Televízió felett — hatályban van, annak rendelkezéseit a kormány köteles megtartani és megtartatni. nők szabad döntési joga az, hogy a bizalmából kinevezett médiaelnök, vagy alel- nölk felmentését bármikor, bármilyen okból (például a bizalom megszűnése esetén) kezdeményezze. Az alkotmány szerint a köztársasági elnök „őrködik az államszervezet demokratikus működése felett”. Ezen alkotmányos rendelkezés magában foglalja azt is, hogy a köztársasági elnök az államszervezet alkotmánynak és o hatályos törvényeknek megfelelő működése felett is őrködik ... Éppen ezért mélységesen sajnálom, hogy Elnök Űr Gombár Csaba felmentésének elutasításával olyan felelős, magas tisztséget betöltő személyt részesít sajátos jogi védelemben, szinte teljes sértetlenségét is garantálva, aki a hatályos törvényeket súlyosan és durván több ízben megsértette (például országgyűlési bizottsági meghallgatásakor jogellenesen távozott, szabadságának időtartamára a köztársasági elnök által kinevezett, a Magyar Rádió elnökének akadályoztatása esetén általános helyettesítő jogkörrel is rendelkező alelnök helyett az ügyvezető igazgatót bízta meg az elnöki teendők ellátásával). A Magyar Rádió, mint közszolgálati tájékoztatási intézmény elnöki tisztében ilyen személy megtartását nagyon súlyos és veszedelmes precedensnek tartom, a jogállamiság elveinek érvényesülése, valamint a jogkövető magatartás mindenki számára történő megkövetelése szempontjából. 2. Elnök Űr Hankiss Elemérnek, a Magyar Televízió elnökének felmentését tartalmi okból tagadta meg azzal indokolva, hogy az intézmény elnökének felmentése esetén — újabb kinevezési aktus nélkül — olyan személy kerülne az intézmény élére, akinek „vezetése alatt az intézmény (elnöki kontroll nélkül) nem képes biztosítani a társadalomban meglévő vélemények teljes körű, kiegyensúlyozott arányú, és valósághű kifejezésre juttatását, valamint a közérdeklődésre számot tartó eseményekről és tényekről való elfogulatlan tájékoztatást ... Elnök Űr döntésében azonban nincs olyan ténymegállapítás, amely a levont következtetés alapjául szolgálna. Elnök Űr tehát ez a döntése nem felel meg az Alkotmánybíróság 36/1992. (VI. 10.) AB határozata 4. pontja azon többször idézett rendelkezésének, amely szerint a döntésből ki kell tűnniük azoknak a tényeknek. amelyekből a köztársasági elnök alapos okkal arra következtetett, hogy a javaslat teljesítése az államszervezet demokratikus működését súlyosan zavarná. Annak ellenére nincs az elnöki döntésben semmilyen ténymegállapítás, noha az Alkotmánybíróság határozatának indoklása több helven, különböző ösz- szefüggésben foglalkozik ezzel a követelménnyel... (Itt a levél idézi az Alkotmánybíróság vonatkozó határozatait, amelyek a köztársasági elnök tény- közlési és indoklási kötelezettségét tartalmazzák — a szerit.) Véleményem szerint Elnök Űrnak az MTV alelnö- ltére vonatkozó állítása — konkrét, valós tényekre történő hivatkozás nélkül — csak egy szubjektív véleményként értékelhető. Ugyanez mondható el Elnök Űrnak a Magyar Rádió alelnökére vonatkozó utalásáról is. Ezzel kapcsolatban ismételten hivatkoznom kell az Alkotmánybíróság döntésére, amely szerint „a kinevezési jogkör alkotmányos gyakorlásának feltételeit nem lehet kiterjesztően értelmezni”, mert egy ilyen értelmezés alkotmányellenessé teszi a döntést. A Magyar Televízió elnökének felmentését elutasító döntésevei kapcsolatban szeretném emlékeztetni Elnök Urat arra is, hogy a felmentést — tekintettel az utódlás megoldására is — 1992. szeptember 15-ei hatállyal kezdeményeztem. A felmentést kezdeményező levelemben utaltam arra is, hogy az Országgyűlés Őszi ülésszakáig a Magyar Televízió vezetése vonatkozásában is kinevezési javaslatot fogok tenni. Ezt arra való tekintettel jeleztem, hogy Elnök Űr korábban többször a nyilvánosság előtt is kifejezésre juttatta azt a határozott álláspontját, hogy csak megfelelő utód jelölése esetén hajlandó a jelenlegi médiaelnököket felmenteni. Azt a tényt, hogy Elnök Űr a felmentést kezdeményező levelem megküldését követő nyolc nap múlva a Magyar Televízió elnökének felmentését is elutasította, és ezáltal kizárta a megfelelő konszenzus és kompromisszum útján való utódlás megoldását, nem szerencsés, a konfrontáció felé vivő gesztusnak tartom, melynek hatása egyértelműen Elnök Űr politikai szerepvállalását terheli. II. Tisztelt Elnök Űr! Engedje meg, hogy döntésével kapcsolatban általános természetű alkotmányossági aggályaimnak is hangot adjak. 1. A jelenlegi alkotmányos szabályozás szerint — amely a végrehajtó hatalom terén a kormányzati és a miniszteri felelősség elvén alapul, és többek közt abban jut kifejezésre, hogy a köztársasági elnök „döntéseiért politikailag nem felelős, csupán jogilag, és akkor is csak a tisztsége gyakorlása során elkövetett szándékos alkotmány7- vagy törvénysértésért (Alkotmány7 31. paragrafus (4) bekezdés. 31/A. paragrafus), a döntéseiért való politikai felelősséget a kormány a miniszterelnöki vagy miniszteri ellenjegyzéssel vállalja át az Országgyűléssel szemben.” „A kormány az alkotmány szerinti parlamentáris rendszerben a végrehajtó hatalom kizárólagos letéteményese, és az Országgyűlésnek felelős gyakorlója.” ..A köztársasági elnök kívülálló a végrehajtó halaimon* önálló államfői hatásköre van. Az alkotmányból nem vezethető le olyan konstrukció, hogy a végrehajtó hatalom élén a kormány és a köztársasági elnök állna, akik egymást kölcsönösen ellenőrizve és ellensúlyozva, konszenzuson alapuló döntéseket hoznak, s csupán a közigazgatás irányítása tartozna egyedül a kormány hatáskörébe. Éppen ellenkezőleg: a köztársasági elnöknek az alkotmány 31/A paragrafus (1) bekezdésében kifejezetten deklarált sérthetetlensége, azaz az Országgyűléssel szembeni politikai felelősségviselésének hiánya kizárja az ilyen közös hatalomgyakorlás jogi alapját.” (43 1991. (IX. 26.) AB-határozat.) Ez az államfői hatásköri szabályozás a háromoldalú politikai egyeztető tárgyaláson alakult ki, és az európai parlamenti demokráciákban szokásos államfői jogkörnek felel meg. Ezeket a szabályokat az akkor tárgyaló, felek kölcsönösen elfogadták, attól függetlenül, hogy a tárgyalásokat lezáró dokumentumot aláírták-e vagy sem. Az igy elfogadott szabályokat a jelenleg hatályos alkotmány tartalmazza, és ezekkel kapcsolatban az országgyűlési választásokat követően sem merült fel változtatási igény7. Az utóbb keletkezett hatásköri viták nem a szabályozás fogyatékosságaiból adódnak. Elnök Űrnak és nekem is fontos kötelességünk jogkörünk pontos és helyes értelmezése, valamint az alkotmánynak megfelelő gyakorlása, hiszen most alakul ki a parlamentáris kormányzás gyakorlata. Ezt azért érzem szükségesnek leszögezni, mert nem most először, a médiaelnökök felmentése kapcsán, hanem már korábban, például a fegyveres erők főparancsnoki tisztéből következő jogkörökkel összefüggésben is tapasztalható volt Elnök Űr részéről alkotmányos hatáskörének az alkotmányban rögzített kereteken túli’értelmezése és gyakorlása ... Ezek a jelenségek a parlamenti köztársaság államformája határait feszegetik, és a prezidenciális köztársaság felé mutatnak. 2. Az ellenzék, valamint Elnök Űr állásfoglalásaiban, nyilatkozataiban gyakorta megjelenik az úgynevezett konszenzusos döntésekkel kapcsolatos érvelés. Ez felmerül úgy is, mint az államfő és a kormány által közösen hozott határozat, úgy is, mint a koalíció és az ellenzék, illetve a hat parlamenti párt egyetértésével alkotott törvény vagy pedig ilyen módon történő kinevezés. 1992. (VI. 10.) AB-határozat értelmében — önmagában semmilyen pártközi konszenzus, még a hat parlamenti párt konszenzusa sem biztosítja a média (Magyar Televízió, Magyar Rádió) pártatlan, minden érdekcsoport és hatalmi tényező befolyását kiszűrő működését. Az Alkotmánybíróság döntése szerint a sajtószabadság védelmét nem szabad kizárólag csak a pártok konszenzusára alapítani — mint ahogy Elnök Űr az erre vonatkozó igényét többször is kifejezésre juttatta —, mert ez alkotmányellenes lenne. A sajtószabadság érvényesülésének tehát ennél jóval tá- gabb és biztosabb feltételei kell hogy legyenek. A kormány Elnök Űrral megegyezően mindent elkövet a jogállamiság elveinek, és különösen az alapvető szabadságjogok (beleértve a tájékoztatás szabadságát is) érvényesülésének maradéktalan biztosítása érdekében, éppen ezért a kormány változatlanul elsőrendű kötelességének tartja, hogy mindent megtegyen a rádióról és a televízióról szóló, az Országgyűléshez benyújtott törvényjavaslat mielőbbi elfogadásáért, mert meggyőződése, hogy a közszolgálati tájékoztatási eszközök zavartalan működését, a sajtószabadság érvényesülését ez szolgálja a legjobban. Miután azonban úgynevezett kétharmados törvényről van szó, a kormány annak elfogadását garantálni nem tudja, és a törvény elfogadásának időpontját sem lehet most meghatározni. A kormányA korábban megalkotott, és még hatályban lévő jogszabályokat változatlanul érvényesnek kell tekinteni, és alkalmazásuk mindenki számára kötelező. Az Al- kolmánybiróság több határozatában is kifejtette, érvényességét tekintve nincs különbség az „alkotmány előtti” és „utáni” jog között. Egyetlen mérce van: keletkezési idejétől függetlenül minden hatályos jogszabálynak az új alkotmánynak kell megfelelnie. Az alkotmánnyal ellentétes jogszabályokat ezért természetesen mielőbbi hatályon kívül kell helyezni. Szem előtt kell tartani azonban a jogállamiság elvének alapvető elemét jelentő jogbiztonság követelményét, vagyis, hogy a jogi szabályozást kívánó jogviszonyok még átmeneti időre se maradjanak szabályozatlanok. Ahogyan az Alkotmánybíróság a maga feladata ellátása sorún nagy figyelmet szentel e követelménynek, úgy a jogalkotó, jogalkalmazó szervekre is ez irányadó. Tisztelt Elnök Űr! Rendkívül szerencsétlennek tartom, hogy az ország előtt álló súlyos gazdasági, szociális gondokat egyes poll- tikai erők céljaik érdekében összekeverik egy konkrét jogértelmezési vitávaL Az pedig különösen sajnálatos, hogy ezen erők e jogértelmezési vitát külföldön a sajtószabadság súlyos sérelmeként állítják be, annak ellenére, hogy ezek egyáltalán nincsenek összefüggésben egymással. Őszintén sajnálom, hogy együttműködésünkben — a levelemben előadottak miatt — bizonyos nézetkülönbségek merültek fel. Remélem, hogy ezeket az elvi és jogi kérdéseket sikerül mielőbb a parlamentáris demokrácia szabályainak megfelelően rendezni. Budapest, 1992. július 10. Köszönti: dr. Antall József Elegendő a kínálat Termőföld - kárpótlási jegyért Az. Alkotmánybíróság többször idézett 43/1991. (IX. 26.) AB-határozata egyértelműen leszögezte, hogy a végrehajtó hatalmat nem közösen az államfő és a kormány, hanem az utóbbi egyedül gyakorolja. így jog' értelemben nem beszélhetünk az államfő és a kormány közötti konszenzusos hatalomgyakorlásról; az államfő hatásköre az alkotmány alapján pontos határok között érvényesül ... Bármennyire is kívánatos azonban a konszenzus kialakulása az Országgyűlés, az államfő és a kormány között, ezt jogi értelemben megkövetelni csak ott lehet, ahol a jogszabály ilyen feltételt előír. Alaptalan hatpárti megegyezést kívánni például a médiaelnökök kinevezésénél, mert ilyen követelményt a kinevezésükről szóló törvény nem támaszt. Alaptalan továbbá azért is, mert — különösen a 37/ A temőföld vásárlására felhasználható kárpótlási jegyről szóló törvény július 18-án lép életbe. A jogszabály a már meglévő három kárpótlási törvénynyel együtt érvényes; ezek szerint a kárpótlásra jogosultak az igényüket — a rá vonatkozó kárpótlási törvényben meghatározott határidőig — ahhoz az önkormányzathoz nyújthatják be, ahol a megszerezni kívánt földterület elhelyezkedik. Az illetékes hivatal az igényeket soron kívül, de legalább 60 napon belül elbírálja, ha a jogosult az őt megillető összes, vagy legalább 100 ezer forint értékű kárpótlási jegyéért termőföldet kíván vásárolni. Elbírálás után a jegy banki letétben marad, és a jogosult az árverésen letéti igazolásával vesz részt, amit csak termőföld vásárlására fordíthat. Ha ezt felhasználta, az őt megillető fennmaradó összegért kárpótlási jegyet kaphat. Ha a jogosult meggondolja magát és mégsem kíván földet vásárolni, a letéti igazolás ellenében, 1993. augusztus 15. után, felveheti kárpótlási jegyét. Az önkormányzatoknak ez év augusztus 31-ig földrendező bizottságokat kell létrehozniuk. A bizottság felméri, egyezteti és összesíti az igényeket, továbbá javaslatot tesz az árverések ütemezésére és az árverésre kerülő földek kijelölésére. Az árverés vezetőjének kötelessége, hogy megpróbáljon egyezséget kialakítani az igénylők között, 1000 forintos aranykoronánként! alapot figyelembe véve. Azoknak, akik igényeit a szövetkezet által kijelölt földalap már nem fedezi, az állami tulajdonban lévő földekből biztosítanak kínálatot.
