Pest Megyei Hírlap, 1992. július (36. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-08 / 160. szám
THUI‘1 TL, nM. GYŐZTEK A DIAKOKr Befejeződött egy tanév, amely sok mindenben különbözött az előzőektől. Érezték ezt a diákok, szülők cs pedagógusok egyaránt. A megye számos iskolájában a tanév kezdetén pályázat útján új igazgató került az iskola élére. Az igazgatók pályázati munkájának elbírálásában — például Ráckevén, Budaörsön, Szigetszcntmiklóson — részt vett a tantestület is. Ilyenformán az iskola új vezetője az induláskor már élvezte a tantestület bizalmát. Lehet, hogy nem a demokrácia szót kellene használnunk, amikor az iskolán belül zajló folyamatokat akarjuk elemezni. PROGRAMOZOTT OKTATÁS? Korábban roppant leegyszerűsített megállapításokat lehetett hajlani, amikor az iskolai demokrácia jövőjéről szólt egy-egy olyan szakember, aki már évtizedek óta .nem volt gyakorló pedagógus. A megállapítás valahogy így hangzott: az iskolában minden technikai és szellemi újítás többletmunkaerőt, többletráfordítást, többletmunkaidőt igényel. Ennek volt aztán klasszikus példája az úgynevezett programozott tanítás. Ez a hatvanas-hetvenes években valóságos divattá vált pedagógiai eljárás szigorú technológiával korlátozta az egyéni választásokat, elhatározásokat. Szerencsére mindez már a múlté. Ráckevén, a Kölcsey Üti Általános Iskolában Solti János személyében régi szakember, de új vezető kezdte meg munkáját. Ö elsősorban a minőségjavításra törekedett. A mostani tanévkezdéskor például az első osztályosoknak sikerült öt kis létszámú osztályt indítani tizennyolc-ti- zenkilenc gyerekkel. Ezzel a módszerrel azt is sikerült elérniük, hogy a tantestületből kevés vagy egyetlen kollégát sem kellett elküldeniük. Igen nagy gond volt több térségben is a pénztelenség. Sokáig vitatkoztak, érveltek és követeltek például a Tápió menti kistelepülések pedagógusai, igazgatói is a nagyobb anyagi támogatásért. Az úgynevezett. fejkvótarendszer, bevezetése sok esetben a kistelepülések oktatási intézményeit sújtotta hátrányosan. Nos, Ráckevén például sikerült elérni, hogy az önkormányzat maximálisan biztosította a fenntartási költségeket. Az elmúlt tanévben harmincezer forint volt a fejkvóta gyermekenként, a kisegítő iskolákban pedig ötvenötezer. IIA BÍZNAK EGYMÁSBAN A rendszerváltás az oktatási intézményekben is sok olyan szakmai, etikai, pedagógiai gondot felszínre hozott, melyekkel korábban nem akartak, vagy még inkább nem mertek foglalkozni. Csak kiragadott példa, hogy a diákönkormányzatok túlzott önállósága időnként szerepzavart okozott: például a zsámbéki tanítóképzőben. De valódi vita volt Biator- bágyon és Buda vidéke számos iskolájában az iskolaszék intézményével kapcsolatban. Az elmúlt tanév egyik legnagyobb tanulsága, hogy olyan légkör alakult ki az intézményekben, ahol mindenki el merte mondani véleményét, Peilyn j älüszkisi gondok Kell a segítség Pályát elvileg egyszer választ az ember, s ezt az egyetlent kellene megtalálni idejében, mind a családban, mind az iskolában. Az elmúlt negyedszázad során nevelési koncepciók váltották egymást, elkezdtünk és abbahagytunk iskolai dolgokat. Megmaradt azonban a pályaválasztás, a pályára irányítás különösen sok gondot okozó ügye. Milyen iskolában folytassa a gyerek? Diplomás legyen, vagy pénzt keressen? A válasz egyéni voltának előrebocsátása mellett is fel kell figyelnünk arra a helyzetre, amely röviden így jellemezhető: bár a közvélemény a műveltséget ma is elsősorban a diploma birtoklásával azonosítja, kétségtelenül a forintban is felértékelt foglalkozást részesíti előnyben. A műveltségeszmény változott volna az anyagi értékszerzés előtérbe kerülésével ? Társadalmunk fejlődése, a gazdaságban megnyilvánuló tendenciák kétségtelenül megbontották az általános műveltségről alkotott képet, s a mű- - veltség tartalmát érintő változások nem alakították ki az új modellt. Ettől persze még minden tizenéves szerencsés és megnyugtató módon választhatna pályát. A visszás helyzet abból adódik, hogy éppen azok körében nagyobb a bizonytalanság, akik a pályavámert felismerte az iskola vezetése; csak úgy lehet jól dolgozni, ha tökéletesen megbíznak egymásban. ÚJ SZEMLÉLETTEL ISKOLÁINKÉRT Sorolhatnánk a gondokat is, melyek közül nem egy majd áthúzódik a szeptemberben induló tanévre. Nem mindenütt sikerült továbbképzés, átképzés keretében felkészülni például az új szemléletű történelemoktatás bevezetésére: Sokat vitatkoztak a tanév folyamán a pedagógusok az új oktatási törvény, a nemzeti alaptan terv bevezetéséről. (Ezekről a vitákról többször is tájékoztattuk olvasóinkat.) Voltak olyan iskolák, ahol hirtelen nem tudtak váltani a nyelvoktatásban: hiába akart a diák az orosz helyett más idegen nyelvet választani, ha még gyors átképzéssel sem tudtak kellő számú pedagógust kiállítani. Sok helyen a szülői munkaközösség sietett az iskolavezetés segítségére: szülői értekezlet keretében döntöttek arról — például Ráckevén, Zsámbékon, Törökbálinton —, hogy a nyolcadikosok befejezik az oroszt, mert erre az egy esztendőre a végzős osztálynak már nem érdemes új idegen nyelv elsajátításába fogni. A sok gond közepette szólni kell még a kiváló eredményekről is: a nagy- kátai Damjanich Gimnázium és Szakközépiskola igazgatója mondta: „Az idén győztek a diákok!” Ez a kijelentés példaértékű. A Tápió menti város gimnáziumában az egyik diák angol nyelvből lett a tanulmányi verseny győztese. Számos sikert értek e! általános iskolai tanulók Budaörsön, Budakeszin, Százhalombattán. Olyan versenyszellem alakult ki az elmúlt tanévben, amelyre korábban alig-alig volt példa. Ha van követendő tanulsága az elmúlt tanévnek, akkor ezek a példák mindenképpen azok. D. A. 6 <J£Man lasztás felelősségét elsősorban viselik. A szülőkről van szó. Hiszen ha valóban segíteni akarnak, akkor nemcsak a jelen divatszakmáit, jól fizető foglalkozásait kell szem előtt tartaniuk, hanem igazság szerint elébe is kellene menniük a fejlődésnek. ismerniük kellene a jövő útjait is ahhoz, hogy nyugodt lelkiismerettel irányíthassák a választást. Ezzel szemben igaz, hogy éppen a megnyújtott műszakok, a több pénz utáni hajsza miatt a korábbinál is kevesebb idő jut a gyerekek érdeklődésének és képességeinek pontosabb fel- térképezésére. A pedagógia ugyanakkor ma is érvényesnek tekinti a több évtizedes megállapítást: igen sok gyerekben nem alakult ki az érdeklődés valamely pálya iránt, illetve az élete, a körülményei keretében nem keletkezett olyan szituáció; amely egyértelműen felszínre hozhatta volna azt, ami iránt érdeklődik. Emlékszem a hosszúra nyúlt, üres szombatok délutánjaira, felüdülést jelentett az a néhány tévéadás, amikor a Ki miben tudós? vetélkedősorozat zajlott. A résztvevők lenyűgöző tárgyi tudása mellett megragadott, hogy a megkérdezettek közül többen is utaltak a szülői háttérre, amely biztosította a tantárgy iránti érdeklődésük kiteljesedését. A szülői ambíció nyilván akkor válik terhessé, ha megalapozatlan, ha nem az érintett gyerek képességei, hanem felnőtt ábrándok éltetik. Műemlékvédelem és város(sz)épílés A Szentendrei Építész Egylet gondjai A tanácsrendszer megszűntével igen sok városban az addig építészettel, műemlékvédelemmel foglalkozó bizottságok — kevés kivétellel — elvesztették a lábuk alól a talajt, alig, vagy egyáltalán nem működnek. Ennek káros voltát nem csak a szakemberek vagy a lelkes lokálpatrióták ismerik fel egyre inkább, hanem az adófizető polgárok is. Hiszen ezek a bizottságok nem a letűnt rendszer értékeit, érdekeit képviselték, hanem azon építészeti örökséget, amit most bontakozó demokráciánk mind jobban magáénak érez. Szentendre város képvi- selő-testülete és polgármesteri hivatala — elsősorban a város történelmi és építészeti adottságai, folytán — kezdettől fogva támogatta azt a kezdeményezést, hogy a környezetvédelmi bizottság hozzon létre műemléki albizottságot. Ertéktérkép készült Ennek a bizottságnak többek között véleményezési jogköre is le- .het. De javasolták Városvédő Egyesület létrehozását is. Ugyanakkor Szentendrén él szellemi életünk megannyi kiválósága, és igencsak nagyszámú építészszakember telepedett le az utóbbi évtizedekben — Így nem csoda, hogy a város arculatát meghatározó kérdésekben szavukat hallatták. Több lelkes építész is úgy érezte, hogy a városfejlesztési munka elsődleges célja az életminőség javítása. Ez annak belátását is feltételezi, hogy bizonyos önkorlátozásokra is szükség van. Eredményesen megvalósítani csak olyan önkorlátozásokat lehet, melyek konszenzuson alapulnak. Ezen gondolatok jegyében alapította meg a szentendrei szakemberek egy csoportja az építészegyletet. Kezdetben remek tervek, elképzelések születtek. íme csak néhány abból, amit gondos és fáradságos munkával, több tanulmány és tervrajz elkészítésével vállaltak: érléktérkép kéOrczi József tárlata í:V:,V; Orczi József rajztanár és grafikusművész rajzai láthatók a nyári vakáció időszakában a dabasi művelődési ház klubtermében. Képüukön A nézők című grafikája látható (Vimola Károly felvétele) szítése városrészi bontásban, mely az értékek számbavételét, a további szükséges vizsgálatok rögzítését, a védettségek megállapítását is tartalmazza. Vagy például igen ötletgazdag tanulmányt nyújtottak be az önkormányzat műszaki osztálya által készített nagyobb kereskedelmi és szállodaépítési programhoz. A Malom Szálló beruházásának indítása előtt javasolták megvizsgálni a Szamárhegy „kapujaként” védett lakóterület vagy szóraközóne- gyed lehetőségeit. Felvetették a városi célú kulturális felhasználás — képtár, múzeum — vagy üzleti Hasznosítás alternatíváját, esetleg a kettő kombinációját. Az önkormányzat süllyesztője A Szentendrei Építész Egylet — mint azt a kiragadott példán is mutatják — felkészülten, valóságosan kívánta segíteni a város önkormányzatának a munkáját. Az évi munkatervek kialakításához is elküldték javaslataikat. Nos, úgy tűnik kevés sikerrel jártak. Az egyesület legutóbb is áttekintette és értékelte az elmúlt évben végzett munkáját az önkormányzat bizottságaiban. Sajnos tagjaiban az a vélemény alakúit ki, hogy város fontos építési-, építészeti kérdései a bizottsági munkák során elvesznek, a városfejlesztési problémák nem igazán tükröződnek. Az egylet azt szeretné. hogy a város jövőjét meghatározó kérdések eldöntése előtt biztosítson az önkormányzat széles szakmai hátteret a vélemények ütköztetésénél, és legyen társadalmi konszenzus egy- egy hatósági döntés mögött. »Gittegylet” vagy árosve Jelem S bár ezt mindenki el-' ismeri, hogy a szentendrei építészeti döntésekhez megalapozott véleméhy elsősorban az építészegylet tagjaitól várható — mégis „hangjuknak” alig van foganatja. Ügy érzik, az önkormányzati testület bizottságaiban végzett munkájuk hatékonyságát nehezítik a szervezeti tisztázatlanságok és az átfogó várospolitikai koncepció hiánya. A közvélemény előtt az egylet felvetései gyakorta úgy jelennek meg. mintha elsősorban és csupán csak az esztétikai szempontok érvényesülésén múlna Szentendre fejlődésének kérdése. Az építészegylet mindenképpen szeretné, ha figyelnének munkájukra és eredményesen kamatoztatni tudná a város a szakmai javaslataikat. Mert amúgy ők is „gittegylet” szintjén tudnak csak működni — ezt pedig végképp nem szeretnék. D—k Miről ír az Elet és Tudomány? Az országos aszályriadó után szerencsére megérkeztek a kiadós esők, mégsem érdektelen megtudni, hogy van-e még ezután is aszályveszéiy, s hogy tulajdonképpen mi is az az aszály. Erről is ír az Élet és Tudomány 23. száma. Kevesen tudják, hogy már a riói környezetvédelmi világértekezlet előtt született egy fontos természet- védelmi döntés a veszélyeztetett állatok nemzetközi kereskedelmét szabályozó, úgynevezett washingtoni egyezmény kiotói konferenciáján. Eszerint a 125 tagország képviselői egyetértettek abban, hogy az elefántcsont-kereskedelmet be kell tiltani. Az Ormányok és kormányok című interjúban érről is beszél Radies Katalin, a washingtoni egyezmény magyar minisztériumi felelőse. Miközben Brazíliában az ottani őserdőkről, glóbuszunk lombos tüdejéről esik a legtöbb szó, talán nem érdektelen tudni, hogy Földünkön vannak nem élő erdők is. Ilyen a kőerdö (kínai nevén silin). ami csupa mészkőoszlopból áll, valamint a földerdő (úgynevezett túlin), amelyet földosz- lopok alkotnak. Mik ezek tulajdonképpen, és hogyan alakultak ki? Erről is ír az Élet és Tudomány. A népszerű ismeretterjesztő hetilap új szama mindemellett fizikai világképünk egyik — mintegy 350 évvel ezelőtti — hatalmas váltásáról szólva, Galilei perére is utal. Könyi bem uta tó A Szentföld Tegnap délelőtt Horti József, a Hírlapkiadó Vállalat vezérigazgatója és Breuer Péter, az izraeli Breuer Line tulajdonosa sajtótájékoztatón mutatták be azt a könyvet, melyet hat hét alatt nyomtattak Izraelben — a tizenötödikként a sorban —, ezúttal magyar nyelven. A Szentföld címet viselő fotóalbum 144 oldalon — 257 képben — ismerteti meg az olvasót a három világvallás bölcsőjének legérdekesebb látnivalóival. Az album egyelőre 5000 példányban jelenik meg. Az érdeklődők nagyobbrészt postai megrendelés útján juthatnak hozzá, de a forgalmazó Hírlapkiadó úgy tervezi, hogy a karácsonyi könyvvásárra már a második kiadást dobja piacra. A szép albumot valószínűleg templomokban, felekezeti könyvesboltokban s a forgalmazó vállalat budapesti, szegedi, szombathelyi és soproni boltjaiban is árusítják majd. Egy iskolaév tanulságai
