Pest Megyei Hírlap, 1992. június (36. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-06 / 133. szám
Hogy ne ázzon be Nem látványos, de jelentős f«Tújításl munkák folynak a ceglédi Kossuth Múzeum épületén. Hosszú évek óta beázik egy-egy nagyobb eső alkalmával az intézmény. Most a homlokzatot díszítő attika bádogburkolatát cserélik ki, valamint az egyéb, szükséges bádogos javításokat is elvégzik (Apáti-Tóth Sándor felvétele) Gázátadó állomás épül Minden kérelmezőnek igent mondanak majd TOSERDON Nyári tábor ! A Vöröskereszt Pest megyei szervezete augusztus 11-től 20-ig ebben az évben is megszervezi Töserdőn a mozgássérült gyermekek táborozását, amely a résztvevőknek ingyenes. A tíz nap alatt gazdag programmal — kirándulásokkal, játékos vetélkedőkkel, strandolással és egyéb meglepetésekkel — kívánják emlékezetessé tenni a táborozás idejét. Június 15- ig várják azoknak a szülőknek a jelentkezését, akik szívesen elengednék 8 és 14 év közötti gyermeküket. A felügyeletet pedagógusok, egészségügyi szakdolgozók, orvosok és védőnők látják el. A jelentkezést — amely tartalmazza a gyermek személyi adatait, betegségét, valamint az iskola nevét — írásban kérik, a Pesti út 7. szám alá. Részletes felvilágosítást a 11-743-as telefonon ádnak. Halálos baleset ' Lovas Ottó mentőtiszttől érdeklődtünk, hogy az elmúlt héten sűrűn riasztották-e őt és a munkatársait. — Pár nappal ezelőtt győzelemben volt részük: a klinikai halál állapotából hoztak vissza egy asszonyt. A defibrillátor segítségével sikerülhetett az újraélesztés. A mentősök napján bemutatott műszert nemrég kapták az önkormányzattól. Pár nap leforgása alatt feltűnően sok keringési zavarban szenvedőhöz hívták az esetkoesit. Kedden hét beteget kellett infarktusgyanúval kórházba szállítani. Sajnos, súlyos balesetek is történtek a héten. Június elsején délután Csemőben, a Kanyar csárda előtt egy motorkerékpáros és gépkocsi „találkozott” egymással. Az ütközés következtében a motorkerékpár utasai nyílt lábszártörést szenvedtek. Június harmadikári; szerdán Abony belterületén nyugdíjas bácsit gázolt halálra egy személyautó... — y CEGLÉDI HÍRLAP Cegléd, Kossuth tér 1. • A szerkesztőség vezetője: Fehér Ferenc. • Munkatárs: Tibay Agnes. # Postacím: Cegléd, Pf. 19. 2701. Telefax és telefon: (53) 11-400. • Telex: 22-6353. • Hirdetésfelvétel: Hírlapkiadó Vállalat Közönségszolgálata. Cegléd. Teleki u. 30.: kedd, csütörtök, péntek 9-töl 12-ig, szerda 10—17 óráig. Telefon: (20) 10-763. Korábban már lapunk hasábjain beszámoltunk arról, hogy a város tízezer köbméter kapacitású gázátadó állomása nem képes kielégíteni az alaposan megnövekedett igényeket. Annál is inkább, mert napjainkban a fogyasztás mennyisége meghaladja a tizenháromezret. Tehát újabb házakat, létesítményeket egyelőre nem lehet rákötni a település gázvezeték-hálózatára. Ezért elengedhetetlen egy új — húszezer köbméteres átadó- állomás megépítése. Farkas Alberttól, a polgármesteri hivatal városgazdálkodási csoportvezetőjétől megtudtuk, hogy a kivitelezést — a beérkezett árajánlatok alapján — a siófoki Kőolajvezeték Építő Vállalat nyerte el pályázatával. Az elképzelések szerint a jelentős beruházás mintegy negyvenkét millió forintot emészt fel. A kivitelező cég még ebben az Papírgyűjtés volt az iskolában. Az udvar közepén újsághalom. Belecibál a szél. Amiért a szellem küzdött, amiért a lélek égett, amiért a szép írás született — a gondolat, mivé lett?! Marad a puszta anyag. Amely majd új eszme hordozójává éled ismét. ★ Mi a vágya, mit szeretne? Első hang: „A tengerpartra utaznék, ott nyaralnék ...” Második hang: „Űj autót vennék, pirosat. csodásat __” Ha rmadik hang: „Ha zápor zúdulna rám ... Kiállnák az esőbe, ledobnám a ruhámat, s föltartott arccal hallgatnám a föld megkönnyebbült sóhaját.” ★ Demokráciáin épuralom. Ezt némely vezető így írja át szótárában: nép-uralom, (nép)uralom — uralom, (én) uralom. ★ Jön az ellenőr. Megállít a rendőr. Az ember, bár tudja, nincs félnivalója, mégis összerezzen. Mintha az igaesztendőben elkezdi az építkezést, amelyet várhatóan jövő év márciusában vagy áprilisában fejez be. A leendő létesítmény — amely a Jászberény útnál valósul meg; rácsatlakozik a nagynyomású gázvezetékre — hosszabb távon zökkenő- mentesen megoldja a város gázellátását. Egyébként a régi állomást majd megszüntetik. Voltaképpen a település utoljára 1991 tavaszán kapott új fogyasztói engedélyt. A múlt évben emiatt csupán másfél kilométer gázvezeték bekötése készülhetett el. Nagy igény lenne a vezetékes gáz iránt — elsősorban azokon a részeken, ahol az utóbbi időben új lakóházak épültek. Erre csak 1993-ban — az új átadóállomás befejezése után — nyílik lehetőség. Ügy néz ki, hogy akkor minden kérelmezőnek igent mondanak. Tollvonások zolványok lapjai is ijedtükben sikkadnának. Ez a perc a legszörnyűbb. Mert nyilván, ha „kiszúrtak” maguknak, potenciális vétkesnek tekintenek. Egy ismeretlen alaknak, akiről valami rossz is kiderülhet, tehát eleve gyanús. Az ártatlanság megállapításáig még várni kell. S ezek a másodpercek!... A tekintetek! ... Tudom, helyesen járnak el. Teszik a dolgukat. Éppen a mi érdekünkben. Mégis kiver a veríték. Mert egy ideig bűnös „lehetek”. S nem én vagyok én, nem ott feszengő valóságom a lényeg, hanem az igazolvány. Nem magamba zárt múltam, szellemem, vágyam a döntő, hanem a papír, a pecsét. Számunkra én abban élek. S míg a kemény ujjak hátra, előre lapoznak, egy Ady-sort motyogok magamban: „Nézd meg, ki vagyok / súgtam néki / S meglékeltem a fejemet.” ★ Levélrészlet: t. CEGLÉDI sMíp XXXVI. ÉVFOLYAM, 133. SZÁM 1993. JÚNIUS 6., SZOMBAT ’„Panaszlod, semmi nem sikerül mostanában. A rabló világ kifosztja hiteidet. Ezért vagy tört mosolyú. Mondtam már? ... Légy hajnal — ő hiszi a fény feljövetelét! Légy mag — ő elszántan tör új életre! Légy folyó — ő friss kedvvel siet a tenger ölelésébe!” ★ — Oly gyorsan elmúlt a délután! — Mert körülöttünk nyargalásziik az agár idő. Űzi perceinket. Ám a felröppenő reményt — magasan száll már — nem kaphatja el. ★ Hangosat, pirosat kiáll rám az útszéli pipacs. Cimborám ... Átülteted? CsoTérot markolsz belőle? Azonnal lehull szemhéjszirma. Hű — ahonnan jött — az árokparthoz. Egyszerű. Nem az ünnep hivalkodó díszítője — a hétköznap szerény hírnöke. Nyarat harsog, félrehúzódva. Ha nem becsülném any- nyira, ingemre tűzném. Költői Adóm Mozi Beszélgetés Jókai Annával Én mindenképpen az írásra szavazok A napokban a városi könyvtárban az ünnepi könyvhét alkalmából szép sikerű író-olvasó találkozót rendeztek. Jóka! Anna József Attila- és S/OT-díjas író, a Magyar írószövetség elnöke a tőle megszokott közvetlen, tiszta szavakkal vallott életéről, pályájáról. A népszerű szerzővel a dedikálás után beszélgettünk. mat, mert bennem is létezik az a kényszer, hogy az íráson túl még valamit adjak az embereknek. Ha úgy tetszik, morálisan, világnézetileg. Csak én ezt kiegészítőként használom az írás mellett. Ha valaki teljes értékűen politizál, akkor bizony lehetséges, hogy as; írót később majd elő kell bányászni. Amennyiben egyáltalán visszatér az íráshoz. ■ A könyvek drágasága, a kínálat kiismerhetefclensége, a az irodalom propagandájának hiánya miatt az olvasó nem hagyja-c el az irodalmat? — Ügy látom, hogy most az emberek kevesebbet olvasnak jó irodalmat, mint régebben. Mert lefoglalják őket a változással együtt járó, súlyosbodó mindennapi gondok; létformákat kell átállítani. S vannak, akik úgy gondolják; minden könyv, ami most megjelenik — amely a korábbiakban nem — különlegesen jő. Holott rengeteg szemét is elöntötte a piacot, amit kritikátlanul átvettünk. Amíg ez a hullám le neon vonul, addig kevesebb hely jut az értékes irodalomnak. Bár én amondó vagyok, aki a ponyva-, horror- és pornóirodalmat falja, kedveli, az úgysem veszi meg a komoly irodalmat. Most szerényebbeknek kell lenni aa íróknak. Aki megtalálja a maga szűk kis olvasókörét, nagyon sokat tett. Drága a könyv. Akkor, ha azt nézzük, mire jut az embereknek a fizetésből vagy munkanélküli-segélyből, minden olvasót meg kell becsülni. Fontos úgy közeledni hozzájuk: legyünk tudatában annak, a megírt mű igazán akkor válik élő valósággá, ha az valakinek a lelkivilágát befolyásolni képes. ■ Most mit mutat az ön mérlegének tartozik és követel oldala? — Én még külsődleges mérleget nem csináltam az életemben. Úgy érzem, ezzel a tizenhat-tizenhét kötettel, amit tudtam, megtettem. Amíg élek. mindig 'megpróbálom érdemben gyarapítani ezt — nem ismételni, s nem manírból vagy megszokásból írni. Mert az nekem nem megy. Voltaképpen amivel tartoztam annak az erőnek, amely bennem létrehozta ezeket a könyveket, azt megtettem, és folyamatosan megtehetem. Követeléseim pedig nincsenek. Valamikor voltak. Ma azonban úgy tartom, hogy ezt teljesíthettem, ez azt jelenti; már a követeléseim is kielégítették. Fehér Ferenc ne legyen így. Elvárjuk — a magyar állam igyekszik is —, hogy támogatást kapjanak a könyvek. Én nem hiszem, hogy bármelyik írókollégám ne ülne le az íróasztalához — ha a belső vezér megszólal benne —, és ne alkotná meg a könyvét. Még akkor is, ha a mű sorsát kilátástalannak érzi, avagy várni kell a megjelenéssel. De ebbe a helyzetbe nem akarunk bele- nyugodnii ■ Akadnak-e, akik feleslegesnek érezhetik magukat? — Nem feleslegesnek érzik magukat, csak szerep- váltásba kerültek. Naponta meg kell élniük azt, hogy nem úgy fontos az irodalom, ahogyan a puha diktatúra korában volt. Nem a politikai bátorságot várják el, sokkal erősebb lett az esztétikai szerep. Bizonyára vannak, akik úgy érzik, hogy egy kicsit háttérbe szorultak. Ezt persze nem lehet sommásan megítélni. Mert ezek között léteznek olyanok, akik méltánytalanul kerültek, ebbe a helyzetbe. S nyilván akadhatnak alkotók, akik szinte kötelességszerűen jelentkeznek műveikkel. Ok tragédiaként élik meg, ha nem jelennek meg. ■ Egyesek elkötelezték magukat a politikával. Elzárják-e ezzel önmaguk elől a későbbi visszatérés útját? A politikus megsemmisíti-e az Írót; megrendíti-e az iránta érzett bizalmat? — Ezt nem lehet előre megjósolni. Vannak íróink, akiknek az alkata mindig is politikus volt. De meg tudták osztani az életüket a politika és az. írás között. Hiszen a korábbiakban ilyen nyíltan nem lehetett. Az kétségtelen, hogy aki most teljesen beáll a politikába, az sokkal kevésbé ülhet le az íróasztalához. Ez mindenkinek a személyi felelőssége, hogy önmagát meggyőzze arról, számára mi a fontosabb. Vajon mikor tud többet tenni a nemzetnek; akkor-e, ha politizál, vagy nagyon jó könyveket ír. Én például nem vagyok és soha nem is lennék jó politikusnak. Nem is vonz ez a pálya. Annak ellenére, hogy éppen a tisztem kapcsán gyakran érintkezem a politikával és számos ütközést kell megélnem. Én mindenképpen az írásra szavazok. Azért értem meg a politikus társaifß A rendszerváltozás előtt az írószövetség állóvizét igencsak erős vihar korbácsolta fel. Ennek a belső mozgásnak miféle hatása volt, van a mai magyar irodalomra? — Minden meggondolatlan lépés, amely úgy visz szét valamit — ami hasznosan működik —, hogy nem tud a helyébe igazán értékeset állítani, az árt a magyar irodalomnak is. Mert visszaüt *z utóbbira, hogyha civakodó írókról hallanak. Mondván: lám, az írók sem tudnak emelkedetten viselkedni. Elnökségem kezdete óta én minden erőmmel azon voltam, hogy a meglevő ellentéteket — amelyeket nem lehet kiküszöbölni, mert az ember természetéből adódnak — valóban európai módon, egymás kölcsönös megbecsülésével rendezzük. De nem ellenségesen; oktalanul szétbombázva mindent magunk körül, amit egyébként nem kellene. Ez idáig a törekvés sikeres volt ■ A könyvkiadás áldatlan helyzete mennyire bénítja aa alkotók kedvét? — Ez mindenkire másképpen hat. Természetes, hogy aki a pálya elején van. annak még nehezebb ez a helyzet. Azoknak is nagyon rossz, akik mfir letették az életművük javát az asztalra. A többség — ahogy magam is — kellemetlenül éli meg, hogy eny- nyire megnehezedett a könyvek kiadása, csökkentek a példányszámok, s lényegében elértéktelenedtek a honoráriumok, A szövetségben mindent megteszünk, hogy ez a jövőben A Szabadság filmszínházban június 6-án, 7-én, szombaton, vasárnap, délután 6 órakor; Megcsalatva (amerikai krimi). Este 8 órakor: Apócák a pácban (angol vígjáték). Az autósmoziban június 6-án, 7-én, szombaton, va. sárnap, fél 10 órakor; Meg« csalatva (amerikai krimi), ^rfqp 7