Pest Megyei Hírlap, 1992. június (36. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-06 / 133. szám

Rendőrségi krónika Rokoni regula Sűrű „programjuk” volt a rendőröknek és nyomozók­nak az elmúlt héten. A szo­kásos betörések mellett egy férfit például 20 forintért raboltak ki Monori-erdőn, a szemétbányaart pedig csaknem hatálra vertek Gyömrőn távoli rokonai. Május 29-én, pénteken Maglódon a Linné Károly utcában egy családi vesze­kedés közben B. Ferenc egy konyhakéssel mégszúr­ta felesége bal kezét, akit a mentők a központi bal­eseti ambulanciára szállí­tottak. B. Ferencet a rend­őrség őrizetbe vette. Egy nappal később, szombatra virradóra Veesésen a Ká­roly utcában lévő Opál Rt. tulajdonát képező ABC- áruházban a rendőrjárőrök tetten érték N. László 29 éves és K. István 36 éves. Budapest XVIII. kerületi lakosokat, akik a tetőn ke­resztül próbáltak bejutni az üzletbe, őrizetbe vették őket, s folyik ellenük az eljárás. Ugyancsak Veesé- :sen május 31-én, vasárnap délután egy kerepestarcsai férfi az utcán hagyta Volkswagen Golf kocsiját a Besenyei utcában. Mire Visszaért, betörve találta az autó ablakait és ajtajait, s megdöbbenve tapasztalta, hogy abból ellopták a hang­szórókat és a rádiós mag­nót. A sértett a lakosság segítségével néhány percen belül elfogta a nem mesz- szire jutó S. Sándor 17 éves, Sz. András 18 éves és D. Csaba 16 éves fővárosi la­kosokat, s átadták őket a helyszínre érkező rendőrök­nek, Monori-erdőn a Mono- ri úton lévő hétvégi házá­ban tartózkodott vasárnap K. József fővárost lakos. A kora esti órákban két is­meretlen férfi megszólította őt, s húsz forintot kértek tőle. K. József nem teljesí­tette a kérést, mire a táma­dók leteperték őt a földre, lefújták gázspray-vei. El­vették tőle a karóráját, ezüst karláncát és három­száz forintját. A megindult nyomozás eddig sajnos nem vezetett eredményre. Különös éjszaka volt Gyömrőn a Farkasdi úton június 2-ára virradóra a szemétbányába vezető út bejáratánál. Az ott szolgá­latot teljesítő R. Imre 39 éves bányőrt az éjfél utáni órákban ismeretlen tettesek megtámadták. Betörték az őrbódé ajtaját, a brutális tettesek botokkal és lapá­tokkal támadtak R. Imrére, hosszú ideig ütlegelték őt. A mentők súlyos sérülések­kel, szirénázva szállították a csepeli kórházba. R. Im­re bordatörést, orrcsonttö­rést. belső zúzódásokat szenvedett, s beállt a lég­mell is, am.ely közvetlenül, veszélyeztette életét. Ä gyömrői őrs dolgozói, vala­mint az újonnan alakult kapitánysági nyomozó cso­port tagjai, forró nyomon megkezdték a tettesek fel­kutatását. Még aznap dél­után a gyömrői rendőrőrs szobájában sikerült előál­lítani a gyanúsítottakat, akik valamennyien R. Im­re helyben lakó, távoli ro­konai. így alaposan gyanú­sítható, hogy a cselekményt R. János 19 éves, J. Vilmos 17 éves és R. László 16 éves gyömrői lakosok kö­vették el. Kihallgatásuk so­rán beismerték a bűncselek­mény elkövetését, s előzetes letartóztatásukat, elrendel­te a bűnügyi osztályvezető. Egyébként mindhármuk' el­len vagyon elleni bűncse­lekmények miatt is folyik vizsgálat. A rendőrség valamennyi ügyben folytatja a nyomo­zást. G. J. Horgászverseny Farkasáén Halvadászat Jaj a halaknak! Évadnyitó horgászver­senyt rendez ugyanis a Far- kasdi Horgászegyesület jú­nius 14-én, vasárnap. A hosszú fogási tilalom felol­dása után kiélhetik magu­kat a résztvevők, hiszen Időközben több mint tíz mázsa halat telepítettek a tóba. A helyi hagyományok­nak megfelelően lebonyolí­tandó versenyre ezúttal a vendégjegyes horgászok is benevezhetnek. A nevezési díj felnőttek számára 200, az ifjúságiaknak 100 forint. Bár nyilván a helyszínen is elfogadják még a jelent­kezéseket, de — mint dr. Zimányi Gyula, az egyesü­let horgáfszmestere elmond­ta — szeretnék,, ha az in­dulni akarók június 10-ig a halőrnél elintéznék bene­vezésüket, mivel a verseny KÖZLEMÉNY Ezúton mondunk köszönetét mindazoknak, akik ifj. Virányi István temetésén, Monorön. részt vettek, síriára virágot helyezte!!. Részvétüket fejezték ki. A gyászoló család. (112 542/ 1K1 után közös ebédet tervez­nek, s tudni akarják, hogy körülbelül hány személyre tálaljanak. A horgászverseny részt­vevői június 14-én, reggel 3 órára gyűlnek iissze a helyszínen, majd a szüksé­ges formaságok elintézése után, 9-től 12 óráig, tényleg — jaj a halaknak. —ki Egy kiállítás képeiből Lakóhelyünk, Monor cím­mel rajzkiállítást ren­deztek a közelmúltban a városi könyvtárban. A* al­kotók gyerekek, fiatalok voltak óvodás kordáktól az érettségi előtt álló diákokig. Sokukat dicsérettel és ok­levéllel jutalmazta a zsűri, a többieknek is megadatott azonban a megmutatkozás öröme, a siker édessége. Az egyik bemutatkozó volt Zsengellér Anita, aki a Já­szai Mari Téri Általános Is­kola 7/d. osztályos diákja. Itt látható linómetszetének az Esti fények címet adta. Szomszéd Szerkesztőségünk ud­varában a behemót vas­kapun a férfi és a kis­fiú íróasztalt tol ki egy talicskán. Természetesen a felnőtt fogja a talicska két fogóját, a srác meg az íróasztalt az egyik oldalról, nehogy lebillen­jen. Kiérnek a Petőfi utcára, ahol egy gyönyö­rű FIAT Unó parkol a járdaszegélyen. Egy pil­lanatra megbillen a ta­liga, majdnem neki a kocsinak. — Vigyázz, öcsi, mert megsérül az autó. — Nem baj — így a fiú. — A szomszédo­mé ... (é) MOblORI XXXIV. ÉVFOLYAM, 133. SZÄM Sok a beteg fiatal 1992. JÚNIUS 6., SZOMBAT Kevesebb élősködő Monor közegészségügyi helyzetéről adott tájékoztatást a legutóbbi városi képviselő-testületi ülésen dr. Sághy Ta­más tiszti főorvos. Az ember eléldegél azzal a tudattal, hogy vannak hibák, hiányosságok, gondok, amiket meg kellene oldani, s amelyeknek egy részével az önkor­mányzat már bíbelődik is, más részükre viszont egyelőre nincs pénz. Az ivóvízellátás terüle­tén például — majdnem. De hát még ma is vannak olyan településrészek, ahol' nincs kiépítve ivóvízháló­zat. A vízminőséggel oly­kor — főleg nyáron — gon­dok vannak. Monori-erdőin pedig egyáltalán nincs ve­zetékes víz. És mit mond a tiszti fő­orvos a szennyvízkezelés­ről? Ami ugyancsak közis­mert. Hogy a monori szennyvíztisztító telep je­len állapotában nem alkal­mas a szippantott szenny­vizek fogadására, mely probléma azzal is jár. hogy a szippantott leürítés ren­dezetlen és ellenőrizhetet­len. Ugyanakkor a tisztító- telep technológiája nem fe­lel meg a jelenlegi szenny­víz kezelésére sem. A vá­ros csatornahálózata ti­zenöt kilométer. Finoman fogalmazva, ahogyan az előterjesztés teszi: „ez az ivóvízhálózat kiépítettségé­hez képest városias körül­ménynek nem állítható.” Előírások Mi van még? Hulladékkezelés. Ha az engedélyezési tervben leírt technológiai előírásokai nem tartják be, a lerakó­hely nem lesz elegendő. Fontos lenne megoldani a zárt rendszerű hulladék- gyűjtést és -szállítást. Járványügyi helyzet. E tekintetben eredményesen működik az egészségügyi prevenciós hálózat, a védő­oltási kötelezettséget 98 százalékos sikerrel hajtot­ták végre, kiküszöbölték a korábbi évek gyermekkö­zösségi nagy járványait. A gyakori éteifertőzéses meg­betegedések éteíkezelési fe­gyelmezetlenségből, és a személyi higiéné hiányából adódnak. Súlyos a helyzet a tetvesség tekintetében is. A cigányság körében már nem. de például a Dózsa György utcai kisegítő isko­lában a legutóbbi időkig sem sikerült megszüntetni az élősdiek jelenlétét. Alkalmatlan A gyermek- és ifjúság- higiéné témakörében sincs ok a derűlátásra. Több kép­viselő elutasította ugyan a tiszti főorvos sommás kije­lentését, miszerint megálla­pítható, hogy az intézmé­nyek alkalmatlanok a város ifjú lakói szellemi és testi nevelésére, és hogy „e te­kintetben alapvető az a fel­ismerés, hogy az olyan if­júságtól, mely sivár, gon­dozatlan, elhanyagolt kör­nyezetben nevelkedik, nem várható el, hogy a város jövőjének letéteményese le­hessen”. A képviselők az­zal érveltek: lehet ez igaz bizonyos helyeken, bizonyos esetekben, de nem általá­ban, Dr. Sághy Tamás ra­gaszkodott. a véleményé­hez: sok jó szándékú peda­gógus próbál segíteni, de az objektumok alkalmatlanok. Mire a monori fiatalság el­éri a középiskolás kort, 40-50 százalékban valami­lyen egészségkárosodásban szenved, mely lehet moz­gásszervi, keringési és ideg- rendszeri. A városban nincs központi tornacsarnok, jól működő közösségi ház, a szabadidő eltöltésére cél­irányosan működő intéz­mény, nincs uszoda, strand­fürdő, ilyenformán egyik évszakban sincs lehetőség a szervezett, tartalmas és ér­telmes szabadidőre. Vi­szont - vannak nemkívána­tos jelenségek: kábítószer, sátánizmus, rap ... Érde­mes lenne e témában meg­hallgatni a város ifjúsági orvosát alkalomadtán — javasolta a tiszti főorvos, j Változzék A napirend megtárgyalá­sa végeztével az a határo­zat született: üljenek le az érintett bizottságok, hívják meg a tiszti főorvosi szolgá­lat munkatársait, kérjék ki szakmai véleményüket, tár­gyalják meg az önkormány­zatot érintő problémáikat, s tegyék meg javaslataikat, hogy másképp legyen. Hogy változzék, ami megváltoz­tatható. IC. Zs. i Szaknévsor „A Monor és Környéke Ipartestület 1990. június 27- én alakult meg Monor, Üllő, Pilis, Monori-erdö, Nyár­egyháza, Péteri, Csévha- raszt, Vasad, Gomba, Se­nye, Káva iparos vállalko­zóinak szabad elhatározása alapján. Célul tűzték ki, hogy folytatják az 1885-ben MONORI HÍRLAP Manor, Kossuth u. 71. • A szerkesztőség vezetője: Vereszki János. © Munka­társak: Gér József és Kob- lencz Zsuzsa. © Postacím: Monor, Pf. 51. 2201. Tele­fon: 157. • Fogadóórák és hirdetésfelvétel: hétfőtől • péntekig «-tői 11-lg. 8 1| egint egyre többen jön- nek panaszkodni. Egy asszony itt, a szerkesztőség­ben fakadt sírva, miközben megpróbálta megértetni ve­lünk, hogy ez egy iszonya­tosan elkeserítő dolog. Már­mint, hogy virágot visz el­hunyt szerettei sírjára, s a drága pénzen vett csokro­kat másnapra ellopják, ö például rokkantnyugdíjas, mégis úgy érzi, kell, hogy a kis pénzéből a temetői virágokra áldozzon. És ak­kor a lelketlenek, a meg­átalkodottak ... így van ez. A téma örök. Nehéz lenne megszámolni, hányszor írtunk már róla. De a vége mindig ugyan­az: ha van is kerítés a te­metők körül, könnyű átjut­ni rajta, a temetőgondnok-, nak nincs száz-szeme, amíg a sírkert egyik végében tartózkodik, a másik végén zsákba, szatyorba pakolják a virágokat, nem állhatnak rendőrök minden temető- kapuban ... És ez így lesz még valószínűleg időtlen időkig. Mert az ember már csak ilyen. Jobban mondva: az egyik ember ilyen — a má­sik meg olyan. És még csak azt se lehet kategorikusan állítani, hogy az, aki „ilyen”, aki a drága virá­got viszi, feltétlenül jóság­gal és mély érzületekkel át­hatott egyén. Voltam már fültanúja a monori temető­ben galambszelídnek hitt asszonyok hangos átkozódá- sának, amint felfedezvén a ez a Z. nagyon szerethette a hozzátartozóját. Persze ez se mindig és minden esetben igaz. Mert tény, hogy ha az ember el­veszít valakit, akit nagyon szeretett, megpróbálja leg- belül nem tudomásul ven­ni. Arra gondol: az elhunyt család sírján a viráglopást — ökölrázva rohasztották a kezét a „mocskos állatjá­nak”, aki ilyesmire vete­medik. Attól a gondolattól se tu­dok szabadulni, hogy a drá­ga virágokat nem mindig elhunyt szeretteinknek visszük. Hanem inkább egymásnak. Ha a szomszéd a márványra húsz szál ger- berét fektet, én az én már­ványomra huszonöt szál hosszú szárú vörös rózsát. Olyan jól mutat. Hadd néz­zék csak meg, akik arra járnak, hadd mondják, jaj, igenis létezik, még valahol a negyedik vagy akárhá- nyadik dimenzióban, eset­leg a mennyországban, és figyel a földi ügyekre, mert hát az nem lehet, hogy csak elszáll mellőlünk. S ha a földi ügyekről tudo­mása van, látnia kell, hogy mi nem felejtettük el, hogy bármit megtennénk érte. Csakhogy már nem tehe­tünk mást, mint hogy virá­gokkal borítjuk a sírját. Más földi ajándékot nem adhatunk. S ezzel a ma­gunk lelkének fájdalmát is szelídítjük. Nem tudom, eszébe jut-e valakinek ilyenkor, hogy az örökre eltávozottnak ele­ge lett a földi hívságokból, a pénzen vett virágból, az anyagiakkal mért szeretet- ből. Életében is arra volt leginkább szüksége, hogy emberi melegséggel, csele­kedetekben megmutatkozó szeretettel vegyék körül. Aztán ez vagy így volt, vagy nem. Sokat vétünk egymás ellen, amíg élünk. Utólag sem vehetjük meg a leg­pompásabb virágerdővel sem á megbocsátást, vagy a lelki nyugalmunkat. jTí e hát visszük a virágo- U kát. Én is viszem. Szokás. Aztán a virágokat rendszeresen ellopják. És akkor büntetést, felelősség­re vonást követelünk, sí­runk, átkozzuk a lelketlen tolvajokat. Hogy aztán mit szólná­nak ehhez a perpatvarhoz elhunyt szerelteink, ha tudomásuk lenne róla, mi zajlik itthagyott porhüve- lyük felett, miközben lel­kűk, szellemük állítólag már átlépett a mindent át­ható .szer.etet be — azt már nem tudom. Koblcncz megalakult Monori Általá­nos Ipartestület hagyomá­nyait. Az 1948-tól KIOSZ néven több mint negyven éven át központi irányí­tással működött szervezet önépítő átalakításában igencsak van tennivaló, an­nál is inkább, mivel az iparosság megosztottsága a rendszerváltást követően még napjainkban is fenn­áll.” A fenti idézet abban a ki­adványban olvasható, ami a monori májusi napok keretében megrendezett ipartörténeti kiállítás meg­nyitójára jelent meg és a Monor és Környéke Ipar- testülethez tartozó 440 ipa­ros nevét, címét tartalmaz­za. A szaknévsort, ami a helyi HE-DA nyorndában készült — kitűnő minőség­ben —, és dr. Marton Aurél monori polgármester írt hozzá előszót, szeretnék mi­nél szélesebb körben ter­jeszteni, hogy az állampol­gárok egyszerűen és gyor­san tájékozódhassanak. A lista összesen 94 szakma művelőit sorolja fel az ön­tőtől a hűtőbádogoson át. a nyomdáig, könyvkiadóig. Ennyi ember vállalja — az IPOSZ tagjaként — azt, amit dr. Marton Aurél pol­gármester így fogalmazott meg: „Kigondolni, kockázatot vállalva megvalósítani, örül­ni a sikernek, tanulni a kudarcokból, és ami talán a legfontosabb: soha fel nem adni, annak reményé­ben, hogy az emberi tenni- akarás mindig megtermí, gyümölcseit!” —ki. i f\Jirácjto(uajolt

Next

/
Thumbnails
Contents