Pest Megyei Hírlap, 1992. június (36. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-06 / 133. szám
Jöjjetek én hozzám mindnyájam, akik megjárni latok. > (kite 11. 38,) Az Ószövetségből Hétköznapokra „Ezután ne csak vizet igyál, hanem — gyomrodra és gyakori gyengélkedésedre való tekintettel — élj egy kevés borral is.” (1 Tint. 5,23). ■ „Mint valami rubin az arany ékszeren / olyan a szép nóta borozgatás közben.” (Sirálc 32,5). ■ „Tiszteld az orvost, mert jó szolgálatot tesz / meg hát az orvos is Isten teremtménye.” (Sirák 38,1.) Pünkösdvasárnap A Biblia magyarázatot ad ^ Az élő, a teljes bit A KÖZVÉLEMÉNYBEN sajnos egészen téves felfogás él a keresztény hit mibenlétéről. Általában elhi- vésnek, hiszékenységnek értelmezik. Az. hisz. aki elhiszi Isten létezését, esetleg még Krisztus isten voltát, valamilyen halál utáni életet vagy üdvösséget. Ezért sokan úgy gondolják, hogy a hit csak a naivak, a gyengék, vagy a valamilyen áhítatra vágyó lelkek számára elérhető, és ezért csak nekik jelent egyfajta megoldást az élet problémáira. A bibliai hitfogalom azonban merőben más. Ha elfogadjuk, hogy a hit az ember helyes, egészséges lelki magatartása Isten iránt, akkor minden ember részéről ez lenne a természetes, a normális, a valóságnak megfelelő viszonyulás, és a hit hiánya a természetellenes állapot. VIZSGÁLJUK MEG, hogy a Biblia szerint az élő vagy teljes hit milyen elemekből, egymásra épülő lépcsőfokokból áll. Az első fok a szilárd meggyőződésre jutás Isten kinyilatkoztatott igazsága felől, vagy így is mondhatjuk: az igazsága felől. „A hit pedig a remélt dolgok valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés’’ (Zsidók 11:1). A bibliai értelemben vett hit alapját tehát egy nagyon is erős, világos, értelmes meggyőződés képezi, nem pedig valamilyen bizonytalan elhivés. A második fok a személyes bizalom kialakulása Isten iránt. Közelebbről ez jelenti a feltétel nglküli bizalmat az ő mindenható, teremtő hatalmában, igazságosságában és irgalmasságában. Ennek az Isten hatalmába és szeretetébe vetett hitnek a végeredménye a hit Isten ígéreteiben. A harmadik fok: az alázat. Minél inkább látja az ember Isten tudás- és hatalombeli nagyságát, és ugyanakkor a tökéletes igazságot és szeretetet megtestesítő jellemét, amely ezzel együtt érvényesül, annál inkább felismeri a maga gyengeségét az igazság megértése és cselekvése, vagyis az erkölcsi erő szempontjából. MINDEZEK után következik a döntő lépés: a hit cselekvése. Jakab apostol r r * Az Otestamentum szerint is Egy tanú nem tanú Hány tanú szükséges ahhoz, hogy valakit gonosz cselekedetéért szigorúan, esetleg halállal büntessenek meg? Az Ótestamentum ezzel összefüggésben oly álláspontot képvisel, amely a római jogban is jelen van, és amelyet röviden így jellemezhetünk: egy tanú nem elégséges az elítéléshez. „Ila valaki embert öl — mondja a Numeri (35, 30) —, a gyilkost csak tanúvallomás alapján büntessétek halállal; de egy tanú vallomása nem elég ahhoz, hogy valakit halálra ítéljetek.” Egy tanú ne lépjen föl senki ellen, bármi bűne vagy vétsége van is — fogalmaz általánosabb jelleggel a Deuteronomium (19, 15). Akármilyen bűnről van szó, csak két vagy három tanú vallomása alapján szabad ítélni. Igen érdekes, hogy a Deuteronomiumnak egy másik heiye (17, 2—7) hasonló jogi feltételek mellett kívánja halállal büntetni a vallási paráználkodást, azt, ha valamely zsidó Jahvén kívül bármiféle más kultikus objektumot tisztei. Az említett szövegrészlet rendkívül kegyetlen hangnemben így beszél: „Ha akad valaki körödben, valamelyik városban azok közül, amelyeket az Ür, a le Istened ad neked, akár férfi, akár nő, aki olyat tesz, ami az Ürnak, a te Istenednek tetszése ellenére van, és megszegi a szövetséget elmenvén más isteneket imádni, előttük, a nap, a hold és az ég seregei előtt leborulni, bár megtiltottam, ha jelentik, tarts kihallgatást és vizsgálatot, aztán, ha beigazolódik, hogy valóban történt ilyen szörnyűség, akkor azt a férfit vagy nőt, aki a gonoszságot elkövette, vitesd ki a kapuk elé, akár férfi, akár nő, és kövezzék agyon. A halálraítéltet két vagy három tanú vallomása alapján kell kivégezni; egy tanú . vallomása alapján nem szabad megölni. Először , a tanúk • emeljék föl megkövezésre a kezüket, aztán az egész nép.” írja, hogy amíg cselekedet nincs, addig még nem lehet teljes hitről beszélni (Jakab 2:17—26.). A hit cselekvése logikusan következik az előzőkből: ha valakinek teljes bizalma van Istenben, az ő ígéreteiben, nincs bizalma viszont önmagában — a maga értelmében és erejében —, akkor ennek eredményeként rábízza magát Istenre, átadja magát neki, hogy ő cselekedjék benne és általa. A hit utolsó — de nagyon lényeges — eleme vagy lépcsőfoka a mély hála. a szeretet elmélyülése Isten iránt azért, amit a hit által az emberben és az ember által cselekszik. Ez a hála és szeretet magában foglalja azt a vágyat és erkölcsi kötelezettséget is az ember részéről, hogy a továbbiakban az egész életét Isten tulajdonának tekinti, és az ő megváltó munkájába kíván bekapcsolódni. Teljes önfeláldozással dolgozni másokért, Krisztus áldozatára való viszontáldozat ként adva oda egész lényét, életét, és annak minden szolgálatát. A HIT az ember legszebb, legnemesebb képessége, illetve cselekvése. Amikor valakit igaznak, vagy valamit igazságnak, erkölcsileg mindenekfelett értékesnek talál, akkor mindent odaad, mindent vállal érte, még büszke, önző énje megtagadását is. Szalay Katalin A főszékesegyház másfél évszázada Az érsek váltotta valóra Kazinczy Ferenc 1830- ban a következő sorokat vetette papírra; „...Esterházy Károly, Egernek utolsó püspöke, átellen- ben a püspüki kisded és dísztelen templommal, alkotó a Lyceumot kirá- lyos költséggel, s úgy szándékozván, hogy majd ezt elvégzendi, el- hordatja a dísztelen templomot, s olyat állít (a helyére), mely a Lyceum mellett méltólag foglalhasson helyet. Szándéka meggátoltatott. Azt Pyrker László (egri érsek) hajtja most végre...” Pyrker László elhatározta, hogy befejezi azt, ami elődjének. Esterházy püspöknek nem sikerült, és a gyönyör rű Lyceumhoz méltó templomot emeltet a régi „kisded és dísztelen” templom helyére, amelynek méltónak kell lennie az egri érsekséghez és a város múltjához. Érseki kinevezésének harmadik évében, 1830-ban az egri főkáptalannal kötött egyezség alapján megbízta Hild Józsefet, a nagyszerű építészt a főszékesegvház terveinek elkészítésével és az építéssel. Szerencsés választás volt, mert Hild megalkotta az ország harmadik legnagyobbb székesegyházát, Egri munkája alapján kapott Hild megbízást az esztergomi, majd a pesti Szent István-bazilika befejezésére, illetve terveinek elkészítésére és építésére. Díszítő műalkotások Az egri íőszékesegyház építése gyorsan haladt, és országos feltűnést keltett. Bár óriási költsége miatt le kellett mondani az épület tetőzetének rézburkolásáról, a falak kőkváder borításáról, mégis a Társalkodó című folyóirat 1832- ben hosszú beszámolóban foglalkozik az építkezéssel. Az Impozáns, háromhajós, négyzete felett kupolával fedett templom — amelynek építését 1337-ben fejezték be — a klasszicizmus leghatásosabb kompozíciói közé tartozik. Enyhén emelkedő dombon áll (a képen). Széles lépcsőkön közelíthető meg oszlopos, timpanonos főhomlokzata, amely felett egyenesen záródó attikafal emelkedik, rajta szabadon álló szobrokkal, amelyek — az oldalfalakat díszítő reSzállóiííék az evangéliumból Zz Zj Kévéiéből is ad Az evangéliumban akadnak mondatok, amelyek önmagukban is megélnek, s nem is kapcsolódnak szorosan ahhoz a szövegkörnyezethez, amelyben találhatók. Némelyiknek nincs végleges helye: hol itt, hol ott bukkan föl, jeléül annak, hogy az evangélium szerzője saját szerkesztő szándéka szerint illeszti majd egyik, majd másik kapcsolatba. Ezek a mondatok rendszerint egy hallásra is megjegvezhetők, valami nyelvi játék, sajátos ellentmondásosság teszi felejthetetlenné és titokzatossá őket. Bizonyára van köztük olyan, amelyet készen talált Jézus — afféle közmondásként —, fölemelte, és újszerű tartalommal töltötte meg. Mások meg tőle származhatnak, de a köztudatban szerző nélkül élnek, az emberiség közkincseként. „Akinek van, annak adatik majd, akinek nincs, attól majd az is elvétetik, amije van.” (Mk 4,25; Mt 13,12; 25,29; Lk 8,18; 19, 26). A mondat eredetileg azt az elkeserítő tapasztalatot fejezi ki, hogy a „szegény embert még az ág is húzza”. Akinek van, annak a keze alatt megsokszorozódik a vagyon; a földi javak törvényszerűen fölhalmozódnak. Akinek nincs, az meg a kévésévé! nem tud mit kezdeni, elveszti egykettőre, s valóban semmi nélkül marad. Jézus szájában ez a mondat Isten eljárásmódjának kifejezője lehet. A szenvedő alakok az arámi KISDED NYÁJ A szeretet szolgálata A keresztény ember a ma világában világosan látja, hogy szolgálata egy kisebbség alázatos szolgálata. Azt is látja, hogy nem „tűzzel- vassal”, hanem Szelíd szóval, meghívással fordulhat embertársai felé. Tudatában van annak, hogy az emberiség csaladjában a „kisded nyáj” (Lk 12,32) képében jelenik meg. S mindez még több szeretetet, még nagyobb hitet és áldozatot követel tőle. De ha így van — márpedig így van —, akkor lehet-e még mindig az egyház jövőjéről beszélni ? A válasz változatlan: az egyháznak ugyanaz a “küldetése, mely immár kétezer éve élteti és létének „;jog- alapját” jelenti. Nem uralkodásra, hanem szolgálatra hivatott, mivel Mestere is ezért vállalta a földi életet. Ez a szolgálat pedig mindig a „régi”, de ugyanakkor mindig a „korszerű” feladatok vállalásában valósul meg. —y —n Pünkösd titkáról úgy beszélhetünk, mint egy „fordított” Bábelről, úgy. mint a kizökkent, felbillent világrend Isten által történő helyreállításáról. Mi történt Bábelben? (Tér 11,í—9) Jelképes, példázatszérű, de egyetemes érvényű elbeszélés ez. Lényege, hogv az elvakult, hamis istenképpel bíró emberek közössége felbomlik, mindenki szétszéled. A hamis kép; az égi világot el lehet érni toronyépítés^ sei, emberi munkával. A nyelvek sokaságának megjelenése pedig jelzi az emberi egység széthullását. Pünkösdkor ennek a fordítottja történik: Az igaz Isten Szent Lelke érkezik a tanítványok szívébe. Ezután két esemény jelenik meg. Először egyéni kétségeik, félelmeik bilincse törik össze, és a nyilvánosság elé lépnek Jézus jó hírével. Majd leomlanak az egyes népcsoportok közötti akadályok; ezt jelzi, hogy mindenki a saját nyelvén hallja' Isten nagy tetteinek hirdetését. A két ősi jelkép, a tűz és szélvihar pedig Isten Szentleikének éltető, irányt mutató, melegítő és megtisztító munkájára utal. Lehetetlen nem gondolnunk itt az égő csipkebokor titkára. Ég, de el nem ég: jelzi a kiválasztott számára a szabadulás hajnalát, de ereje nem pusztít, nem semmisít meg. (Kiv 3,2) Péter apostol beszédének végén a Lélek közösségteremtő ereje ismét működik, sokan megtérnek. Űj korszak kezdődik, az egyház korszaka. Molnár Béla lelkész liefsorral együtt — az itáliai Marco Casagrande (és tanítványai) alkotásai. A homlokzati Szobrok: balról az isteni Igazság ke- rubja, középen a Hit, Remény és Szeretet allegorikus figurái, jobbról az isteni Szeretet kerubja. A fő- székesegyház előtti téren, a lépcsőzet két oldalán Szent István és Szent László demjéni kőből faragott szobra, majd Szent Péteré és Szent Pálé; az utóbbiakat a mester legjobb alkotásainak tartják. A domborműveken Jézus életéből vett jelenetek láthatók. Egységes és ünnepélyes Á főszékesegyház egységes és ünnepélyes benyomását oldalnézeteinek változatos formálása élénkíti. A keresztszárnyak és az azokhoz csatlakozó helyiségek mélység és magasság tekintetében jól kiszámított fokozatokat képviselnek. Nyugati oldalának hangsúlyát a kupola fölé két oldalt kiemelkedő tornyok adják. Az épületkontúrnak ez a változatossága teszi, hogy a tiszta klasszicizmusban fo(Győri András felvétele) gant épület továbbmutató, romantikus vonásokat is hordoz. Dongaboltozat az altemplomban: A főszékesegyház belső terének hossztengelye 80 méter, s három kupolájával különösen ünnepélyes. Hatásos az alagsorban elhelyezett kripta és altemplom, amelynek dór oszlopokon tartott dongaboltozata fokozza az ünnepélyes gyász hangulatát. Főoltárképe Josef Dan- hausertől való. A mellék- oltárok képéit velencei és modenai művészek festették, a kor akadémikus stílusában. A déli mellékhajóban van a régi templomból származó, 1773-ban festett Szent László-oltárkép. A kupolás szentségházú oltár későbbi, Schikedanz Albert műve 1894-ből. A Jézust és Szűz Máriát ábrázoló kis márványszobrokat Küllő Miklós faragta. Cs. K. ember szemében természetesen fejezik ki Isten cselekvését. De nem igazságtalan az Isten, ha így cselekszik? S nem épp a szegényeket mondla-e boldognak Jézus? ' Csakhogy most „az, akinek van”, nem a birtokával megelégedett gazdag ember, hanem az, aki a kévéséből is ad, aki nem őrzi-rejti meglevő „kincsét”, hanem beállítja a jó ügy Szolgálatába. Az meg, ,,akinek nincs”, az a gyáva vagy kishitű ember, akiben nincs vállalkozó kedv. az önzés vagy a túlságos fontolgatás agyonnyomott minden kezdeményező erőt, „Akinek van” — ha kevese is, de annyi, hogy cselekedni kezd. annak még ad az Isten : megsokszorozza a kévését, hogy jusson belőle a játszma végéig, s megszerzi aztán az ítélet órájában is. „Akinek nincs”, azt meg egészen kifosztja, hadd legyen igaz, amivel áltatta magát, s a világot (Jeleníts István: Betű és lelek című könyvéből)