Pest Megyei Hírlap, 1992. június (36. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-29 / 152. szám
ALKOTÓKÖZÖSSÉGEK Bemutatkozás a szobi múzeumban A pentaton sorban nincs felhang A Block csoport kapcsán megállapíthattuk, hogy a sokat hangoztatott „váltás” (egyesek itt is rendszerváltásról beszélnek), amely a müvészber kökben életbevágóan szükségszerű, és a továbblépés velejárója: benne szunnyad az alkotóban. Ha igazi alkotó. Ott van, a továbblépés megannyi buktatójával együtt. Az öt taggal induló Block csapat esetében még azt is figyelembe kell vennünk, hogy úgyszólván a null pontról, a föld felszínéről indultak (mint közösség) — talán ezért a homok szín, az élére állított fölclabrosz kusza színváltozata a pannói- kon, talán ezért a bemázolt térnek, . mint nonfiguratív .kilátástalanSágnak” a függőleges szintbe való helyezése ... Hogy az elfekvőt is jobban kihámozhassa a szem. Talán ezért az akció- íestészet-próbálkozás. A szentendrei Pentaton 1. csoporttal nem ez a helyzet. Az ö esetükben (Aknay Jánosról, Bereznai Péterről, Kis Tóth Ferencről, Matyófalvi [matyó] Gáborról és Vincze Ottóról van szó) már az első látásra nyilvánvaló, hogy iskoláról beszélhetünk — egy jól meghatározható jelrendszerben építkező, és abból kinőni látszó törekvés csoportos megny il v ánu Iá sáról. A szakirodalom kimutatta, hogy az idén 20 éves szentendrei Vajda Lajos Stúdió egyik hajtása — nevezetesen a Barcsay-féle tradíciókat (a sajátosan magyar konstruktív szemléletet) valló alkotó művészek csapata — már régóta önállósulni vágyik. Ezekből a festő- és szobrászművészekből állt össze a beszédes Pentaton csoport. Persze az „önállósulási” törekvésük inkább esztétikai jellegű, hiszen ők továbbra is a VLS aktív tagjai maradnak. A június 21-én megnyílt szentendrei tárlatukon hallottam Deim Páltól, a művészcsoport egyik szellemi elődjétől: igen, ezek a fiúk továbbléptek ... Való igaz, a Pentaton — mint együttes — a szentendrei iskola tradícióit viszi tovább, abból is a legmarkánsabb motívumokat. A most kiállított öt művész megannyi világot sejtet: öt egyedi és jól meghatározott hangszínt — amiként Ilann Ferenc művészettörténész találóan megjegyezte megnyitóbeszédében. És ebben az ősi magyar hangsorban nem lehetnek felhangok! Nincsenek is, jegyzi meg a szemlélő. Továbblépés ... A jellegzetesen helyi jegyek — a szentendrei sárga; a sejtető, s legtöbbször kereszt- ábrákkal jelentkező arany; ez épülethomlokzatok félköre; a boltozatok hideg sötétje — őnálák mintha kiteljesednének. Aknay János zuhanó madara vörösből és feketéből öltözködik (akár a székely lányok kötői, rokolyái), aztán eluralkodik — mintegy emlékeztetőül — a fekete, a „mocsok színe”, a lelkeket js bepiszkító sötét (mint minden színek temetője). Bereznai rpintha csak ..feketében” tudna forgolódni, hatalmas felületei, bár meg-megszakadnak, feketében folytatódnak — a Aknay János: Felhők felett deszkáin megjelenő fémlemezek és fémkacsok (Matyófalvi szobrain is) mintha a pokol fertőjében is összetartó akarást sugallanák. Ugyanígy Kis Tóth Ferenc nyomasztó „labirintusai” — a történelem hazug jelképei között, tévelygők látszatával. És hogy a labirintusból van kiút — ha úgy akarjuk: továbblépés, arra Vincze Oltó opusai a bizonyítékok. Vincze és Aknay úgy kezelik az őáltaluk elfogadott jelrendszert (rovásírás, népi faragások motívumai, a magyarság egyetemesebb jelei közé tartozó jegyek), hogy már-már külön iskolát sejtetnek véle és általa. És itt már nincsenek határok — sem Kelet, sem Nyugat irányában. Az erdélyi Mamii körrel kiegészülő Pentaton csoport úgy kínálja fel magát a polgári Európának, hogy (Mikes Kelemen szavaival:) „el nem feledheti” magyarságát. Ám tegyék — de csak így. (bágyoni) Pedagógiai díj Iskolateremtő egyéniség Országszerte díjakat és kitüntetéseket vehetnek át művészek és szakemberek különböző alkotásokért. A pedagógusok esetében az életmű nem mérhető oldalakban vagy teljesítményben, az eredmény évek múltán mutatkozik csak. JUNEK KÁROLY pátyi iskolaigazgató olyan ember, akire valóban illik az iskolateremtő cím, hiszen pályafutása alatt mindig az oktatás volt a végcél. Már: tizenöt éve igazgatja az intézményt, és munkájának eredményeként bővült- az iskola, bevezethették a szaktantermi oktatást is, és szép sikereket értek el a nyelvek és a számítástechnika tanításában. Szenvedélyesen gyűjtögette a község történetét feldolgozó, írásokat és krónikákat, hogy mindez alapja lehessen a „Páty — Fejezetek egy község történetéből" című könyvnek. BURJÁN JÁNOS tanár, az aszódi általános iskola1 igazgatója, szívügyének tekintette a fizikát és technikát tanító pedagógusok felkészítését, továbbképzését, valamint a tehetség- gondozást. Tizenegy éven keresztül pályázatok kiírásával, szaktábori programok megszervezésével körzeti, megyei és országos szinten sokat tett a gyermekekért. Elismerése jeléül Pest megye önkormányzata mindkettőjüknek az Arany János pedagógiai díjat adományozza. — papp — Mihályfi Mária és Németh Zsuzsa Mihályfi Mária és Németh Zsuzsa közös kiállítását a szobi Börzsöny Múzeumban az elmúlt hét végén dr. Bözsöny Ferenc, a Magyar Rádió főmunkatár- sa, a zebegényi Szőnyi Múzeum baráti körének elnökségi tagja nyitotta meg. 1974—1980-ig Sarkantyús Simon festőművésznél együtt tanul, majd együtt is indul a két igen tehetséges művész, Mihályfi Mária és Németh Zsuzsa pályája. Most a két egykori évfolyamtárs egysz'erré mutatkozik meg a nyilvánosság előtt. A bemutatkozás külön érdekessége, hogy bár mindketten festők, egyikőjük, Mihályfi Mária,' most mégis művészeiének másik oldalát mutatja be. Itt láthatók ösz- szegyűjtve Mihályfi Mária stáció-kisplasztikái, amelyek tulajdonképpen a vizafogói templom domborművei. Németh Zsuzsa olajfestményei megragadóak: a Börzsöny vidéke, a Dunakanyar szépsége ihlette meg többnyire. Ami ezen túl dicsérendő; képein nem ismerhető fel valamelyik festőiskola nyoma, de nem is található meg az absztrakt felé vonzódás sem. Ö az a festő, aki „nem írja át a tájat”, hanem inkább expresszív módon tükrözted. A figurális kompozícióban is a természet és az ember kapcsolata jelenik meg, nem elvontan, hanem? valóságosan. Németh Zsuzsa egyébként a zebegényi Szőnyi Múzeum igazgatója, nagyon sok DunakanyarTamási Törökbálinton Énekes madár — ingyen Tamási Áron Énekes madarát játsszák hétfő este (17 órai kezdettel) a törökbálinti művelődési ház színpadán. A garamvölgyi együttes ezzel az ingyenes előadásával az országunkat megszálló szovjet csapatok távozásának évfordulójára emlékeztet. ban élő-alkotó művész fel- karolója, kiállításának megszervezője. A szobi Börzsöny Múzeum különben évente két- három kortárs művész kiállításának ad otthont. Tavaly a szobi illetőségű Szabó Imre szobrászművész mutathatta be legújabb munkáit. Mihályfi Mária és Németh Zsuzsa kiállítása augusztus 30-ig tekinthető meg. Deák Attila Alapítása negyedszázados jubileumát ünnepelte szombaton a magyarországi délszláv tánckultúra ápolásának egyik legjelesebb hazai műhelye, a Baranya tánc- együttes. Az évforduló tiszteletére szombaton kiállítás nyílt az együttes anyaintézménye, a Pécsi Janüs Pannonius Tudományegyetem dísztermében a huszonöt esztendő dokumentumaiból, a nagy sikerű szereplések fotóiból, valamint a hazai és nemzetközi néptáncfesztiválokon elnyert értékes díjakból. A könnyű álom ára Sütő András 65 éves «5 ‘•tv A szárnyas idő nem képes mindenre. Nem fedi be a ráncainkat, még el sem simítja, árnyékunkat sem tünteti el. Persze az író az egészen más. Ö a főlovagló, sétálóDeim Pál hatvanéves Dóim Pál, a Szentendrén élő Munkácsy-dí jas festőművész ma tölti be 60. életévét. Ebből az alkalomból kívánunk neki erőt, egészséget, hosszan tartó alkotókedvet. A fénykép (amely 1980-ban készült) mesterével, Barcsay Jenővel ábrázolja a művészt (Sz. Sarkadi Vera felvétele) vaglások neves hőse, ő a golyóálló, időnként ő a golyó. Ezra Pound szemrebbenés nélkül szövegelt a Dúcéra célzott golyóbis ellen. Szerencsére erre már nem emlékszünk. Igen: író és szemrebbenés. Sütő Andrásra gondolok, aki „megmentette a látásunkat” — amint a közvélemény tartja. Mondom: amint..., mert amiképpen az iróembert, azonképpen a közvéleményt, is .kézvezérelni lehet. (Most nem arra gondolok, hogy az Aezél- korszak az erdélyi magyar íráisművészetet egy-két képviselőjének az elismerésével tudta le.) Sütő Andrásnak mindenképp a látásunkat köszönhetjük — akár tetszik nekünk, afeár nem. Azt a hajlandóságunkat, hogy a megmaradni szándékozó fű lehajlik . . . Szerencsénkre, a hatalomnak címzett átejtés nem kelteit pánikot a szót- értőkben. Lám, ez is parabola, az írói magatartás Lucifer-játéka. Ezért szorítjuk magunkhoz Köhlhäas Mihályt, s igén, a nagyenyedi fügevirágárust, és rá sem gondolunk Zászlós Demeterre .meg Bogár Zsuzsikára. Mert az önmagáért és bennünk élő idő képes mindenre — arcunk durva rajzolatát is elfedi. Sütő András hatvanöt éves. Éltesse Isten sokáig, miként a látnokokat. Bágyoni Szabó István Negyedszázados jubileum
