Pest Megyei Hírlap, 1992. június (36. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-22 / 146. szám
Befejezetlen történet Legalább a vége lenne jó Beszéd közben néha elfullad. S ahogy előtörnek az emlékek, kék szeme bepárásodik. Kezében megre- megnek a különféle papírok. Vajda lmréné Schön Stefánia — ma már Bözsi néni — hányatott életéről mesél. Apjáról, aki Pilis- vörösvár egykoron ismert alakja volt. Építész, akinek nevéhez számos épület — iskolák, óvodák, táborok, templombelsők — tervezése, felépítése fűződik. A család valamennyi tagja részt vett e vállalkozásban. Bözsi néni könyvelt, öccse kitanulta apja nyomdokán a mesterséget. A munka eredményeként természetesen voltak házaik, ingatlanaik. Vagy nyolc lakást hadiözvegyeknek adott ki ingyen édesapja. Mert tehette, mert így tartotta helyesnek. Azután jött a háború, a családfő hadifogságba került. Hazatért betegen, s jöttek az újabb megpróbáltatások. Megkapta a „kulák” címkét, azt, hogy kizsákmányolta munkásait, és ha már ennyi mindent „kapott”, elvették házait, földjét. Naponta érkeztek látogatók. No, nem vendégségbe. A házra voltak kíváncsiak, amiben a család lakott. Más kívánt abban élni, őket ide-oda helyezték volna el. Ha az apa nem olyan erőszakos. Arra a kijelentésére, hogy inkább kiirtja a famíliát, mint hogy itt idegent lásson, á lakásra áhítozók elmaradtak. Apa nem felejtett Persze, járhattak volna rosszabbul is. Sok családot telepítettek ki akkoriban, Bözsi néni édesanyjának statisztikai lapjára — ezen írták össze, ki milyen nemzetiségű — valaki beírta azt, hogy német. Pedig magyar voit. Ezt sikerült elsimítaniuk, „hivatalosabb” okmányokkal igazolniuk. A szülők szerény nyugdíjból élték le a hátramaradó éveket. Az apa soha nem felejtett. Ült a diófa alatt, és azon szomorkodott, mivé lett mindaz, amit a maga munkájából, tisztességéből megteremtett. Visszakért örökség Bözsi néni tanult, kórházakban dolgozott, és segített szüleinek, amennyit lehetett. Bár a sebek begyó- gyításához, ami a lelkükön üttetett, ápolónői képesítése sem volt elegendő. Az évek teltek. Ha nem is feledésbe — abba soha nem —, de valahová az emlékezet mélyére lemette- tett mindez. Most viszont adott a lehetőség. Kárpótolhatok a családok, visszaigényelhetik mindazt, amit elvettek tőlük; A szenvedés, a megaláztatottság nem orvosolható, de talán ez a lehetőség is valami. Bözsi néni unokájára gondolt, és benyújtotta kérelmét. Arra a házra, ahol felnevelkedett, ami a Fő út 93. szám alatt áll. Ügy mond a közművelődés javát szolgálandó került el a család tulajdonából — mindössze kétszobás, tehát nem is esett volna még akkoriban sem abba a kategóriába, hogy elvehessék — mondja Bözsi néni —, volt benne óvoda, legutóbb kocsma. Üresen is A Malomhazi réten Békésen pengett a kasza ' (Folytatás az 1. oldalról.) pen amiatt panaszkodott, hogy kevesebben vannak a szokásosnál. Hiába gondoltak át mindent az előkészületek idején, az Űrnapi első áldozásról megfeledkeztek. No de sebaj, estig bizonyára sokan kijönnek még — bizakodott a verseny főrendezője. Tíz óra felé valóban ösz- szejött már legalább 15 edzett kaszás: Bálint János kazánfűtő például hajnalban herét kaszált a jószágoknak. Kaszáját kalapálva meg is jegyezte: a reggeli harmaton jobb lett volna a füvet vágni. Abonyi Mihály helybeli gazdálkodó vezetésével összeállt a tekintélyes zsűri, s kidolgozta a szabályokat. Időt, mennyiséget és minőséget pontoznak szigorúan. — Bizony, megnézzük, hogy ki-ki mennyit hagy ott a levágott rend alatt! — hívta fel a versenyzők figyelmét a legfőbb szakértő. — Jól dolgozni pedig csak jó kaszával lehet! — tette hozzá. Nosza, elő is kerültek a fenőkövek és kalapácsok. Közben Romhányi László, a Jurta Színház igazgatója futott be — természetesen mint díszvendég s nem mint versenyző. A Magyarok Nemzeti Szövetségének elnöke kaszafénés közben büszkén állította az eseményről tudósító újságírónak: Magyarországon ma is a baloldal uralkodik, kérem, de most, most majd mi jövünk ... A rajtszámok kisorsolására tényleg sokan sereglettek a nyárfák árnyékába. Kint a napon — a versenypályán — lehetett vagy 40 fok. Idézte is egyikük az egyszeri embert: a kapálást nem szeretem, da a kaszálást elnézném innen a fák alól akár három napig is ... Aztán kezdetét vette a nemes vetélkedés. Hajlott a derék, sercegett a fű, munkálkodott a versenybizottság, Lapzárta miatt nem maradhattunk ott végig, így eredményről nem számolhatunk be. Talán nem is az a fontos: egy laza nyári színfolttal lett gazdagabb a Tápió menti műsorkínálat, Végeredményben ez nem kevés. (tóth) állt jó darabig. Vajda Im- réné már két évvel ezelőtt beadta kérelmét, hogy szeretné ezt a házat. Akkor a tanácstól nemleges választ kapott. Az önkormányzathoz is eljuttatta igényét, azt, hogy a kárpótlási jeggyel visszavásárolhatná a házat. Erre — tudomása szerint — a törvény lehetőséget nyújt. A válasz ezúttal is hasonlatos volt a korábbihoz. Nem, mert az ingatlan az önkormányzat tulajdona. Bözsi néni úgy hallotta a faluban, bérbe adják valami fiatalembernek, aki boltot nyitna ott. Mások meg, ha találkoznak vele az utcán — az idősebbek persze, akik még emlékeznek — azt kérdezik, mi van, nem tett semmit azért, hogy visszakapja örökségét? Nem jár utána? Kinek van igaza? — Hát nem ezt teszem? — sóhajt egy nagyot, és nem érti. Most akkor visz- szakaphatja azt, ami a családé volt, vagy nem? Kihez kellene fordulnia az ügyben? Annyi mindent megélt már, ennek az egésznek nem lehet jó legalább a vége? —jisz— Már csak a jövendő felnőttek segíthetnek? A megyei közgyűlés területfejlesztési és környezet- védelmi osztályának vezetője, Meleg Zoltán elkeseredetten veszi tudomásul, hogy az emberek nagy többsége rá sem hederít környezetének állapotára. Sajnálatosnak tartja, hogy elsiklanak a fontos dolgok fölött, és éppen akkor teszik ezt, amikor világszerte nagy méreteket ölt a környezetvédők harca. Pest megyében rengeteg olyan terület van. amelyet óvni kellene a pusztulástól, de egyelőre még a hulladék begyűjtésének a módja sincs megoldva. Igaz, előrelépés történt a Dopp- stadt-ügyben, az autók műszaki vizsgálata megvan, és hamarosan üzembe helyezhetik őket. Mindent átfogó felmérés szükséges a megye szeny- nyezettségéről, de^zt ismét csak nyugati segítséggel tudják megoldani. A közelmúltban fogadták el azt az együttműködési megállapodást. amelynek értelmében elkészítik Pest megye környezetvédelmi térképét. és megoldást keresnek a hatékony védekezésre. —■ Jól jár mind a két fél — mondja Meleg Zoltán. — A németeknek ugyanis szükségük van egy keleteurópai ökológiai tényfeltáró térképre, nekünk meg szükségünk van a tapasztalatra és a segítségre. A Németországban gyakorlatban lévő rendszer szerint leginkább a hulladék keletkezésének és felhasználásáTemplom épül - kalákában V f" \ <1 í ín (t-v ’űr .t. /7 /;/• p!!ÍÍÍ!!ÍÍÍŰ!5'Í:í!?,i}t! iimTilinínifi !&se9J.s1*w.ök«íí!í>! I-*/»/** i: Csodálatos környezetben, egy fenyvesben áll majd a csörögi istenháza (Hancsovszki János felvétele) borozásra a farmosiak. A Tordától 40 kilométerre délre, az Aranyos folyó völgyének bejáratánál fekvő ‘községgel — ahol a magyarok aránya 70 százalékos — még a romániai forradalom idején kezdődött a kapcsolat. Farmos község lakossága annak idején ezerdarabos könyvtárat ajándékozott a várfalvi nyolcosztályos iskolának. A könyveket Cse- gezi Tibor iskolaigazgató vette át: a két település ekkor fogadta „testvérré” egymást. Az elmúlt több mint két évben a farmosiak kirándulásokat szerveztek az erdélyiekhez, melynek révén sok család került jó barátságba. A kapcsolatnak köszönhetően mintegy 50- 60 általános iskolás gyerek rendszeresen levelez egymással. A kapcsolat az idén egyhetes közös táborozással bővül. A tervek szerint augusztus 17-én kezdődő vendéglátásra a levelező partnereket hívták meg a szervezők, a farmosi általános iskola, művelődési ház és könyvtár. A helyi fiatalok részvételi díja 500 forint, amely a közös program költségeit fedezi. A farmosiak bemutatják erdélyi társaiknak a természetvédelmi területet, amelyet sajnos még nagyon sok környékbeli gyerek sem ismer. A sátortábort eleve a természetvédelmi háznál verik fel: innen Óesai Zoltán természetvédelmi őrrel barangolhatják be — akár többször — a vadregényes nádast. Az esti tábortűznél nyilván nem kell majd sok biztatás a közös tánchoz, nótázáshoz. Szakítanak persze időt a környék — Jászberény, Szolnok, Budapest — bemutatására, s természetesen családi programokra is. Az egyhetes táborozás augusztus 23-án zárul: előtte egy emlékfa elültetését tervezik a tájház udvarán, a sátrak helyén. Hogy vendégek és vendéglátók alig várják majd az újabb találkozást. Most már a közös fa alatt. —he— nak ellenőrzését kell kézben tartani. A ráfordított összeg 50 százalékát az állam állja, 25 százalék terheli a területi vagy tartományi keretet, míg a helyi önkormányzat csupán a költségek egynegyedét fizeti. Ügy érzem, nálunk elsősorban azt kellene elérni, hogy az emberek odafigyeljenek a természetre. Sajnos megtörtént már. hogy védett területeket felszántottak, kipusztították a növényzetet, beszennyezték a vizeket. A Duna Menti Környezetvédelmi Munka- közösség tagjai remélik, hogy munkájuk nyomán tisztább vizeket élvezhetünk a jövőben. — A területfejlesztési és környezetvédelmi osztály nagyon fontosnak tartja a nemrég kötött német—magyar megállapodást. — Természetesen, hiszen Magyarországon mi vagyunk az első megyei szerv, amelynek közvetlen segítséget nyújtanak. Azt is mondhatnánk, miniszteri szintre emeltek bennünket, mert általunk szeretnék megalapozni és bővíteni a kapcsolatot a magyar felekkel mind a me- gyéket, mind az országo illetően. A tőlük kapót pénzzel valós adatokat tudunk begyűjteni, és fe tudjuk mérni, milyen foki károsodást szenvedtek er- deink és vizeink. Itt tartanám fontosnak megjegyezni, hogy valószínűleg a: emberekben is van hiba hiszen nem ismerik a természet szépségét. És nerr tudják kihasználni. Itt var például a börzsönyi kisvasát, amelynek megszüntetését tiszta szívemből sajnálom, mert egy lehetőség volt arra, hogy némi ki- kapcsolódást találjunk a zöldben. És most? Autók pöfögnek a keskeny utakon, füstfeihőbe burkolva a környéket. Nem tudunk pénzt szakítani erre, pedig a gyerekek egyik kedvenc nyári szórakozása volt. Még mindig azt hiszem, hogy a gyerekeket kell a természet felé fordítani, mert ők még tisztán, őszintén meg tudnák szeretni, de felnőttként talán már a pénz hatalmába kerülnek, és nem lesz idejük odafigyelni a környezetükre. Papp Antonelia Várfalviak Farmoson Közös tábor, közös fa Az erdélyi „testvérfalu”, Várfalva kisdiákjait hívták meg egyhetes nyári táA tervrajz egy modern, szép, közösségi életre is lehetőséget kínáló épületet sejtet Szép számú hívő, sződi és csörögi jelenlétében tegnap délután 4 órakor szabadtéri szentmise keretében helyezték el annak az egyelőre még csak tervekben létező templomnak az alapkövét, melyet a Szódhoz tartozó üdülőterületen, Csörögben társadalmi adakozásból szeretnének felépíteni. A misét dr. Katona István váci segédpüspök celebrálta. Az ünnepi istentiszteletet követően Gedeon József sződi plébános és az egyházközség uzsonnán látta vendégül a távolabbról érkezett egyházi embereket és híveket.
