Pest Megyei Hírlap, 1992. június (36. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-19 / 144. szám

Tófenéken nem lesz vágóhíd KÉMEM, ÉN JÓT Szentendre lakosságának nem kell az a minivágóhíd, amelyet dr. Szétágh Jenő vállalkozó szeretett volna fel­építeni. Hozzá is kezdett és jól előrehaladtak a munká­latok a város és Pomáz között elterülő, Tófenék neve­zetű réten. Az Öbuda Mgtsz megszűnt tehenészetének helyén nyitná meg üzemet a gazdaság volt szentendrei főállattenyésztője. Azt tervezte, hogy na­ponta tíz szarvasmarhát és ötven sertést vágna itt le tíz-tizenöt munkatársa. Ügy gondolta Szétágh Jenő, hogy ezzel a beruházással ol­csóbb húshoz juthat a kör­nyék lakossága, értékesít­hetik állataikat a tenyész­tő gafüák. Szentendrei konfliktus Ezzel együtt bizonyítot­ta volna szerdán este a Ka­tonai Főiskola Művelődési Házában összegyűlt Pannó­nia lakótelepieknek azt is, hogy nem, kell környezet- védelmi ártalmaktól tarta­niuk. Csakhogy megbosz- szulta magát közszereplés­beli tapasztalatlansága, a teremben uralkodó feszült hangulat, s gondolatait meg­zavarták a közbekiáltások. Közrejátszott, hogy feltehe­tőleg ő is érezte: ebben a kínos konfliktusban, ami­ről nem ő tehet, a közön­ség sorai fölött lebeg az igazság. Más kérdés, hogy nem sikerült pontosan ki­deríteni, kinek a hibájából jutottak el a viharos est hangulatáig. Dr. Szél Péter, a válasz­tókörzet MDF-es ország- gyűlési képviselője csaló­dásának adva hangot, töb­bek között így fogalmazott: — Ha jól értettem, az ügy­nek nincs felelőse, csak a rossz törvények szolgáltat­tak okot a kialakult hely­zetre. Álmaim Szentendré­je pedig az, ahol minden­nek megvan a felelőse. Lapunk Mitől véres a patak vize felcímű korábbi írásában már tájékoztattuk olvasóinkat arról, hogy a kiadott hatósági engedély után megkezdett építkezést Németh Lajosnénalc, az ön- kormányzat műszaki és vá­rosfejlesztési bizottsága el­nökének javaslatára leállí­tották. Ám a vállalkozó a köztársasági megbízotthoz fordult, aki másodfokon hozzájárult a folytatáshoz. A Pannónia-telep lakos­sága attól tart, hogy a még egy kilométeres védőtávol­ságnál is közelebb fekvő vágóhídról kellemetlen sza­gokat hordana a széláram­lat, akár azelőtt a tehené­szet felől, amelynek alig várták a megszűnését. Nem látnak garanciát más ártal­mak kizárásra sem, és kép­telen ötletnek tartják, hogy a szennyvizet a városon át, tartályokban szállítanák el egy tahitótfalui területre. Védekező polgárok — Kihez fordulhatnak ez­után az állampolgárok? — Kit képvisel ön tulajdon­képpen, polgármester úr? — A választóit, a többsé­get vagy a kisebbséget? — kérdezték az indulatos pol­gárok. Kifogásolták, hogy a különben is túliparosított körzetet akarják még inkább terhelni. Holott ide egyál­talán nem szabadna üzemet telepíteni. Különben sem illik az ipar a művészetek, Vizet a halaknak A pecások szervezkednek Dabas környékével mos­toha volt a természet, nincs számottevő folyóvize vagy patakja. Ezt — leszámítva a mezőgazdaságot — első­sorban azok sínylik meg, akik a horgászatnak sze­retnének hódolni. Ha nincs, hát csinálunk. Elsőnek a táborfalviak ala­kították ki a falu melletti agyagos mélyedést horgász­tónak, majd követte őket Tatárszentgyörgy, ott most folyik hasonló kísérlet. Leg­utóbb Örkényről érkezett hasonló hír, ott is szervez­kednek, a szabadidőköz­pont a Kirakodó néven közismert területen szán­dékozik egy horgásztavat kialakítani. Az alakuló egyesület első­sorban a helyi horgászok igényét kívánja kielégíteni, de ahhoz, hogy a terv való­ra váljon, szükség lesz a tagok anyagi támogatására, sőt, némi társadalmi mun­kára is. Az alakuló közgyűlésre a napokban kerül sor, az ér­deklődők a szabadidőköz­pontnál jelentkezhetnek. az idegenforgalom és az üdülők városába — mond­ták a környezetüket féltő lokálpatrióták. Ilyenformán Németh Gá­bor polgármester nem tud­ta egykönnyen felsorolni azokat az indokokat, ame­lyek például a vállalkozá­sok támogatása mellett szól­nak. Hiszen fogy a munka, meg kell élniük az embe­reknek. Szerinte a fennálló törvények szerint már nem lehet a korábbi döntésen változtatni, a hatóságok pedig különben is jónak tartották a tervdokumen­tációt. Paulina László, a Kis­gazdapárt helyi szervezeté­nek elnöke, önkormányzati képviselő, lapunknak nyi­latkozva azt mondta: A vállalkozásokat valóban tá­mogatni kell, de nem az alkalmatlan környezetbe épülő vágóhíd esetében. Más kérdés, hogy a vállal­kozó kárát meg kell téríte­nie annak, aki az engedélyt kiadta. Vesiuki fizessen Szécsi Mária jegyző sze­rint ez egyáltalán nem biz­tos. A törvények ugyanis előírják, hogy mivel az en­gedély kiadása szakhatósá­gi feladat, sem a képviselő- testületet, sem a szakbizott­ságokat nem kell megkér­dezni. A jegyző viszont nem tagadhatja meg az en­gedélyt, ha a tervdokumen­tációk és szakvélemények rendben vannak. Ezek után még népszavazást sem le­het kiírni, csak a lakosság képviselői fordulhatnak bí­rósághoz. A viharos indulatkitöré­sek közt zajló gyűlésen so­kan kétségbe vonták, hogy nem dönthetnek saját lakó­helyükről. Már-már a sér­tések határáig vonták kér­dőre a polgármestert, majd felszólították Szétágh Jenőt, hogy mondjon le a tervé­ről. Ö különben is azt han­goztatta előzőleg: — Én jót s jól akartam. Ekkora nyo­más hatására végül felaján­lotta azt, aminek hatására az ellenszenv vele szemben tapssal kifejezett szimpá­tiává alakult át: — Polgár- mester úr, tárgyaljunk a visszalépésről. Kovács T. István FÉLJENEK A CSIRKEFOGÓK! Pokoltanya sincs már messze Ma már elképzelni is komikus, pedig néhány évvel ez­előtt előfordulhatott: a gazda felfedezte a saját házába való betörést, sietett jelenteni a rendőröknek. Mégis el­telhetett 2-3 óra, mire azok kiértek. A forró nyom eger- úttá hűlt, ahol a betörő nyugodtan elsétálhatott zsákmá­nyával a zaciba, s megihatta az áldomást. Azok az idők a Tápió vi­dékén egyszer és minden­korra elmúltak — bizony­gatta Dobozi József őrnagy a Nagykátai Rendőrkapi­tányság vezetője a városi képviselő-testület legutóbbi ülésén. A kapitány meg­nyugtatta a városatyákat: ma mór a legtávolabbi pontokra, akár a tápió- oyörgyei határ Pokoltanyá­nak becézett részére, Vagy a kókai szőlőkbe is eljut­nak 40 perc alatt a rend hivatásos őrei. Munkaidőn túl és munkaszüneti napon egyaránt. Persze a beje­lentéskor kell indítani a vekkert... HUSZONNEGYEDIK ÓRA Mindez elsősorban a mo­dern felszerelések haszná­latának köszönhető. A szá­mítástechnikai eszközök, rádiótechnika, személyi hí­vók rendszerbe állítása szinte a huszonnegyedik órában hozta a megváltást. A „végekre” a Nagykátá- hoz hasonló kisebb regio­nális központ-kra sem sza­bad hát sajnálni a pénzt, de nélkülözhetetlen a helyi társadalmi támogatás is. Jó példaként említette a „Tá­pió Mente Közbiztonságá­ért” Alapítványt, amelyet az elsők között hoztak lét­re megyénkben a környék önkormányzatai, vállalatai, szövetkezetei és a vállalko­zók. Anyagi hozzájárulá­suk nélkül ma sem segíte­né a rendőrök munkáját a mostanában vásárolt vi­deokamera. Jóllehet, a rendőrök szakmai, emberi munkáját korántsem képes pótolni a technika. Itt bizony né­hány probléma akad. Az utóbbi egy évben — ami­óta Dobozi őrnagyot veze­tőnek kinevezték — nem egyszer kellett szigorúan fegyelmezni a beosztotta­kat. De csoda-e, hogy így van, hiszen sok az új rend­őr, az állomány részben cserélődött, részben gyara­podott. Hiába kemények, szigorúbbak a mai felvéte­li követelmények — jel­lemző adat: 70 jelentkező közül 14-et találtak alkal­masnak —, időnként beke­rülnek gyengébbek, vagy kialakulatlan egyéniségek a hivatásosak közé. Mint ahogy az amatőröknél, a környéken működő kilenc faluvédő egyletnél és az egy városvédőnél sem olyan egyformán lelkes már a hangulat. Néhányan közömbössé váltak. Nem ritkák a szervezetek mű­ködési zavarai. Ennek volt következménye a nagyká­tai eset: az önkormányzat olyan feltétellel nyújtott csak támogatást a város­védőknek, ha ők szabályo­san, program szerint mű­ködnek, gazdálkodnak a pénzzel. Mert azt senki nem vi­tatta, hogy szükséges a polgári közreműködés min­dennapjaink nyugalmáért. Nagykátán is akad épp elég közismerten neuralgi­kus pont, amit csak együttműködéssel lehet megszüntetni. JÓ RENDŐR KELL Ilyen a városközpont la­kóit egyfolytában irritáló híres-hírhedt mozidiszkó. A fiatal garázdák éj­szakai, diszkó utáni dú- lásai sok álmatlan éj­szakát okoznak az erre la­kóknak. A városvédők alig intézkedhetnek, de legalább értesíthetik hiva­tásos kollégáikat, ha szük­séges. A csütörtöki nagy-, kátai nagypiac immár ugyancsak „gócpontja” a zsebeseknek. Főleg, ha nem kell mélyre nyúlni, mert a könnyelmű vásárló a meg­telt szatyor, kosár tetején hordja maradék forintjait rejtő pénztárcáját. Nem haszontalan demonstráció az éjszakai vasútállomás környékén sűrűbben júr- őrözni — legyen akár hi-; vatásos vagy amatőr a, rend őre. • KÉNYELMETLEN A DOBOGÓ Az adatok — ezen a kör­nyéken ugyanúgy, mint máshol — a közbiztonság romlását bizonyítják. A rendőrség erősödése ellené­re. Kétes a dicsőség, de va­ló: a megyében a dobogó harmadik fokán áll Nagykáta, ha azt a növe­kedést nézzük, ami az is­meretlen tettesek számát jelzi. Azaz a jómadarak is fejlődnek, nemcsak a rend­őrség. Az utóbbiakat sújt­ja, hogy még mindig hi­ányzik a róluk szóló tör­vény, ami sok jogalkalma­zói elbizonytalanodást okoz. Az egyértelmű jogi háttér legalább annyit je­lentene, mint a már emle­getett gyorsaság. Határo- zottabbá tenné a rendet hivatalból és önkéntesen vigyázókat. Az elbizonyta­lanodás pedig jellemezhet-' né már végre a csirkefogó-; kát. (tóth) Szeretem a névtelen le­veleket. Szeretem azért, mert sokszor szólnak meg­szívlelendő dolgokról, van­nak bennük figyelemre mél­tó észrevételek. De szere­tem akkor is, ha csak rá­galmaznak, mert kificamo­dott ízlésem szerint való, ha gondolatban elvitatkoz- hatom a szerzővel. Névte­len levelek olvastán azon­ban mindig van bennem egy kellemetlen érzés. Va­jon miért fél a levélíró? Vajon miért nem meri vál­lalni névvel is a vélemé­nyét? Legutóbb ötletes kritikát kaptunk lapunkra. Sajnos ezt is névtelenül. Az isme­retlen kritikus Bugacon feladott borítékjában kis zacskó párolt sót küldött Egy minapi pársorosban arról adtunk hírt, hogy az Örkényi önkormányzat fon­tolgatja a helyi adó beve­zetését. Az e havi képvi­selő-testületi gyűlésen, me­lyen lapunk is részt vett, Kovács István polgármes­ter csendesen megjegyezte: vagy hiányosak az infor­mációink, vagy időzavar­ban vagyunk. Mert, hogy a helyi adót már az év ele­jén bevezették, s a jelen gyűlés épp azt szándékszik kiértékelni: Milyen a la­kosság hangulata, az Örké­nyiek adómorálja? Szerintünk az informá­ció áramlása nem tökéletes még, hathatósabb kapcso­lattartást kell kiépítenünk a települések önkormány­zataival, mindezt persze kölcsönösen. A Kovács István által előterjesztett tájékoztató szerint az eltelt öt hónap tapasztalatai kedvezőek, a stagnáló gazdasági helyzet ellenére a lakosság nagy többsége eleget tett fizeté­si kötelezettségeinek. Örkényben 1600 ingatla­nért kell adót fizetni. Eg.y- egy házra 750 forint kive­tésére került sor. KÖZTEHER ES RDOMORRL Az Örkényiek szívesen fizetnek A magánszemélyek kom­munális adója 2,3 millió forint erre az évre. Men­tességet élveznek a 70 éven felüliek, és a szociális se­gélyezettek. Ezek száma 134. Méltányosságból még 30-an kaptak adómentessé­get, valamint 202 olyan család, akik kommunális beruházásokat végeznek. A jelentésből az is kitűnt, hogy május közepéig az évi kommunális adó 70 százalékát befizette a la­kosság. Nem ilyen kedvező az iparűzési adók befizetése. A mintegy 100 vállalkozóra kivetett közel kétmillió fo­rintból csak 818 ezer forint folyt be, vagyis a teljes összeg 41 százaléka. A gépjárműadóval kap­csolatban Örkényben is el­hangzott, amit már más te­lepülésen is hallottunk: nem tökéletes a központi gépjármű-nyilvántartás, nehéz nyomon követni, el­lenőrizni a községben elő­forduló gépjárművek tulaj­donviszonyait. Amiről biz­tosan tudott, hogy kinek a nevén fut: 860 darab jár­mű. Az ezután esedékes adó 54 százalékát befizet­ték, ami újabb egymillió forinttal gyarapította a község vagyonát. Szólnunk kell a napi adó megfizetéséről, illetve az ezzel kapcsolatos határo­zat hatályon kívül helyezé­séről. E határozat úgy rendelkezett, hogy akik nem helybéli vállalkozók, azok napi 500 forintot kö­telesek fizetni az önkor­mányzatnak. Ügy látszik, az iparosok és kereskedők soknak találták ezt az ösz- szeget, mert kezdték elke­rülni a községet. Aminek viszont az Örkényi lakosok látták a kárát. Az ezzel kapcsolatos panaszokat mérlegelve, a képviselő- testület végül is úgy dön­tött, hogy eláll a napi adó­tól, melynek várható ősz- szege nincs arányban a la­kosságot érintő hátrányok­kal. Kovács István lapunk­nak elmondta, nagyon po­zitívan értékeli a lakosság adózókészségét. — Az önkormányzat azon volt, hogy a lehető legoptimálisabb adókat vesse ki. Olyan összegre gondoltunk, ami viszony­lag kedvező a lakosságnak, másrészt fedezze azokat a szükségleteket, melyből a községet fenntartjuk. Örü­lök, hogy az emberek meg­értették. Az általuk befi­zetett adókból valamilyen formában .mindenki vissza­kap valamit, a községfej­lesztés áldásaiból mindenki részesül. M. Gy. O. lapunknak. Igaza van! Ért­jük. A lapot kritikusunk sótlannak tartja. Helyen­ként az. Próbálunk is vál­toztatni ezen. Csak hát nem megy egy csapásra. Ám a szellemesen meg­fogalmazott bírálat küldő­jének szívesen fejeztük vol­na ki köszönetünket és öt­letéhez gratuláltunk volna. Nem tudtuk megtenni, mert a névtelenség homályába burkolódzott. Ugyanígy nem tudjuk megköszönni annak a da- basi olvasónknak az infor­mációját sem, aki egy helyi újságban megjelent képvi­selői felszólalás kapcsán próbálja munkatársunkat megvédeni. Miért teszi ezt névtelenül? Miért fél, ami­kor pedig nekünk akar se­gíteni? Hiszen még csak nem is minket kritizál! Ta­lán a dabasi közélet a ma­gyarázat erre a félelemre? Ebben lehet valami, hiszen a dabasi képviselő, Kosz­tolányi Ferenc minket is az önkormányzat módszeres rágalmazásával vádol meg. Nem tudjuk, Kosztolányi Ferenc mikor olvasta utol­jára lapunkat. Azt sem, tisztában van-e vele, mit jelent a rágalmazás szó. Tartok azonban attól, hogy éppen a hasonló alaptalan vádaskodások miatt sok a névtelen levél. Mondom, szeretem a név­telen leveleket. Ám még jobban szeretném, ha egy­általán nem lennének. Ha mindenki vállalná a nyil­vánosság előtt is a vélemé­nyét. S ha nevének elhall­gatására mégis nyomós in­doka volna, legalább meg­bízna bennünk. Ha levél­írónk úgy akarja, mi nem hozzuk nyilvánosságra ki­létét. Ám a levelezőnk ál­tal „botrányok városának” titulált Dabas közéletén csak a nyilvánosság segít­het. S ha az egyik fél nem korrekt, attól még a másik használhat tisztességes esz­közöket. Tallós Emil Bahasról névtelenül

Next

/
Thumbnails
Contents