Pest Megyei Hírlap, 1992. június (36. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-18 / 143. szám

Koncepciós perek a magyar történelemben Koncepciós perek a ma­gyar történelemben cím­mel tudományos üléssza­kot rendezett szerdán az ELTE Bölcsészettudományi Kara történelem segédtudo­mányai tanszéke és az Or­szágos Nemzeti Kaszinó az egyetem aulájában. Az ülésszakot dr. Balsai István igazságügy-miniszter nyi­totta meg. A miniszter szólt arról, hogy a történelemkutatás régóta ismer olyan bünte­tőügyeket, amelyekben a politikai hatalom — az igazságszolgáltatás helyett — csupán eszközül hasz­nálta fel a felelősségre vo­nást egy meghatározott po­litikai cél elérése érdeké­ben. Hangsúlyozta: az igazságszolgáltatás eszkö­zeivel, sajnálatosan, min­den korban történtek visz- szaélések, azonban a kon­cepciós perek tömeges al­kalmazása tipikusan a leg­újabb kori diktatúrák „cso­daszere”. A továbbiakban kijelentete, hogy Magyar- országon ezt a járványt az emberiség egyetemes érté­keit megsemmisíteni törek­vő bolsevizmus terjesztette soha nem látott méretek­ben. A hatalom a kitervelt perekkel hidegvérrel gyil­kolt százakat, s százezreket juttatott, börtönbe, miköz­ben megrendítette az em­bereknek a jogba és az igazságszolgáltatásba ve­tett hitét és bizalmát. Bal­sai István rámutatott: a koncepciós perek igazi kár­vallottja a magyar társada­lom, ezért joga, hogy meg­ismerje megkínzásának tel­jes történetét. A megnyitó után a beve­zető előadást dr. Raffay Ernő, a Honvédelmi Mi­nisztérium politikai állam­titkára tartotta. Történész­ként elemezte és határozta meg a koncepciós perek lé­nyegét, azok létrejöttének általános és speciális kö­rülményeit. Többek között kijelentette, hogy a kon­cepciós perek veszélye je­lenleg a diktatúrákban áll fenn, a parlamenti demok­ráciákban ellenben nincse­nek esélyei. Füzessy miniszter lehet Az Országgyűlés nemzet- biztonsági bizottsága szer­dán tartott ülésén nyolc igen szavazattal, négy tar­tózkodás mellett, ellensza­vazat nélkül támogatta Füzessy Tibor tárca nél­küli miniszterré való kine­vezését. A Keresztényde­mokrata Néppárt jelenlegi frakcióvezetője miniszter­ként a polgári titkosszol­gálatok felügyeletét látja majd el. Füzessy Tibor a bizottság előtt hangsúlyoz­ta: a nemzetbiztonsági kérdésekben nemzeti és nem pártérdekekről van szó, ezért működése során azon lesz, hogy nemzetbiz­tonsági kérdésekben kon­szenzus nélkül semmi ne történjen. Bizottsági ülések a parlamentben Hankiss feljelenti Csurkát? Tegnap folytatta Hankiss Elemérnek, a Magyar Tele­vízió elnökének meghallga­tását az Országgyűlés kultu­rális bizottsága. Az elnöklő Prepeliczay István (35-ös frakció) tájé­koztatta a testületet, hogy levelet kapott Jeszenszky Gésától, aki beszámolt ar­ról. hogy amerikai körök­ben megdöbbenéssel érte­sültek Hankiss Elemérnek az előző bizottsági meghall­gatáson az amerikai elnök­re vonatkozó dehonesztáló megjegyzéseiről, s ez ügy­ben a külügyminiszternek személyesen kellett elnézést kérnie az Egyesült Államok budapesti nagykövetétől. A Novofilm és a Magyar Televízió kapcsolatára vo­natkozó kérdéseket tettek fel a kormánypárti hon­atyák, mert feltehetően az a gyanújuk támadt, hogy Nagy László, aki korábban a kizárólag külföldre dol­gozó Novofilm Vámszabad Kft. gazdasági tanácsadója volt, hónapokkal később pe­dig munkát váltva az MTV gazdasági vezetője lett, a tévé számára előnytelen szerződést kötött a Novo­film Stúdió Kft.-vel A reggel című műsor elké­szítésére. Hankiss Elemér s Nagy László együttesen megvilágították, hogy a két Novofilm elnevezésű kft. tevékenységi köre egészen eltérő. Csurka István (MDF) igaztalannak minősítette Nagy László azon állítását, hogy nem állt kapcsolatban a Novofilm Stúdióval. E közjáték igencsak felkavar­ta az ellenzéki .kedélyeket, s kérték a levezető elnököt, hogy utasítsa rendre a kormánypárti honatyákat. Hankiss Elemér pedig kilá­tásba helyezte, hogy helyre- utasítás hiányában kivonul a meghallgatásról. Hozzá­tette: Csurka István eddig is több alkalommal elkö­vette ellene a rágalmazás vétségét, s jogászai vizsgál­ják, hogy indítsanak-e be­csületsértés! pert a képvi­selő ellen. „EZ A MŰBALHÉ KIPUKKAD, MINT A LUFI" Merre megy a gazdaság szekere? A Dunára néző egykori pártpalotában Aczél György va­laha használt irodájába a rendszerváltás után dr. Szűcs István százhalombattai vegyészmérnök, országgyűlési képviselő, a parlamenti gazdasági bizottság titkára nem költözött be, csak tárgyalónak használja. A gazdaság jelen állapo­táról, az elmúlt két év eredményeiről, és a priva­tizációt elősegítő törvé­nyekről ott beszélgettünk vele. ■ Ahhoz, hogy kellő ki­indulási alapunk legyen az elmúlt két esztendő ered­ményeinek értékeléséhez, kérem, vázolja fel az elő­ző rendszertől kapott örök­séget! — A magát szocializ­musnak nevező társadalmi forma elképesztő módon átformálta az emberek gondolkodásmódját, erköl­csileg tönkretette a polgá­rokat. Ugyanilyen mérték­ben tették tönkre hazánk gazdaságát is, amely nél­külözte a piacorientáltsá­got és a jó minőség iránti igényt. Hiányzott az inno­vatív gondolkodásmód. A gazdaságban nem sarkall­tak valós eredményekre. — Ne feledjük, hogy az a gazdaság nagyon ener­giaigényesen termelt. Mi­után elszakadtunk a piac- gazdaságtól, olyan vá­kuumba kerültünk, hogy nem volt reális értéke a termékeinknek, sem az energiának, sem az alap­anyagnak, sem a munka­erőnek. Az örökségünk korszerűtlen, energiaigé­nyes, igénytelen terméke­ket előállító könnyű- és nehézipar. — Az elmúlt évtizedek­ben, de különösen a Ká­dár-rezsim utolsó öt évé­ben iszonyú méretű külső devizaadósságot és belső költségvetési hiányt gyűj­töttünk össze. Amikor a választások után hatalom­ra kerültünk, a konvertibi­lis devizatartalékokat he­tek alatt elvesztettük, mert a nyugati államok kivették betétjeiket a Magyar Nem­zeti Bankból. Meggyőződé­sem, hogy erről az örök­ségről tudnia kell az egész magyar társadalomnak, hi­szen eredményeinket en­nek figyelembevételével le­het reálisan látni. ■ Megvilágítaná néhány friss adat tükrében a vál­tozást? — 1992 első negyedévé­ben a folyó fizetési mér­leg négyszázmillió dollár pluszt. mutat. Az ország devizatartalékai elérik az ötmilliárd dollárt. A kül­földi tőkebefektetések ér­téke 1991-ben kétmilliárd dollár volt. Ugyanakkor gyorsan nő az egyéni vál­lalkozók és a gazdasági tár­saságok száma. A piacvál­tás eredményeképpen 1990- ben és 1991-ben is évente mintegy 17-18 százalékkal nőtt a konvertibilis export. Ezek a valós adatok bizta­tóak, figyelembe véve. hogy az ipari termelés ez év ta­vaszától kezdődően növek­vő irányzatú. Az eddigi romlás, majd a stagnálás után kimutatható a növe­kedés. Mindezek törvény- szerű velejárójaként nőtt a munkanélküliség, ami áprilisban elérte a kilenc százalékot. ■ Önökre most a parla­mentben hatalmas teher nehezedik, hiszen új tör­vények egész sorát kell sürgősen megalkotni. Mit tesznek a gazdasági átala­kulás, a tulajdonviszonyok megváltoztatása érdeké­ben? — A privatizáció las­súbb, mint eredetileg gon­doltuk. Ennek az az alap­vető oka, hogy hiányzik a mobilizálható hazai tőke, és nehézkes a külföldi tőke befogadása. Nincs gyakor­latunk a privatizációban, hiszen ezt még sok elavult rendelet akadályozza. Most készül három törvény és egy országgyűlési határo­zat. Az egyik törvény a tar­tósan állami tulajdonban maradó vagyon sorsát ren­dezi. Ebbe a kategóriába tartoznak azon ipari üze­mek, gyárak, létesítmé­nyek, amelyeket stratégiai megfontolásból, államér­dekből szükséges központi kézben tartani, vagy csak részlegesen privatizálni. Ez esetben is állami többségi tulajdonban maradnak. — A másik törvén)' az időszakosan állami tulaj­donban maradó vagyonról intézkedik. Ebbe a kategó­riába kerül, amit belátható időn belül privatizálni le­het hazai vagy külföldi ér­SZÖVIRÁG. Juhász Judit személyében ked­ves, mosolygós hölgy tölti be a kormányszó­vivői posztot. A tanács­terem asztalán, ahol a sajtótájékoztatók alkal­mával nyilatkozik, mik­rofonok sorakoznak. Hogy ne legyen a tévé­nézőknek annyira „hi­vatalos” a látvány, eze­ket a kellemesebb össz­hatás kedvéért egy csokrétával álcázzák. Ez az ikebana — jobb, ha bevalljuk — művirá­gokból áll. Azt azonban állíthatjuk, hogy nem az elődök hervadhatatlan szóvirágaiból. NYELVBOTLÁS. Az vesse ránk az első kö­vet, akinek még soha nem botlott meg a nyel­ve. Bocsánatos bűn ez, különösen olyan nagy terhet cipelő embernél, mint az Országgyűlés elnöke. Szabad György pénteki szokásos sajtó­ORSZÁG-HÁZI SZŐTTES tájékoztatóján az össze- seregiett '. újságírókat imigyen köszöntötte: „Tisztelt Országgyűlés!” Á leplezetlen vidámság okát nyomban megfejt­ve kivágta magát: „Tisztelt jelenlévők, úgy akartam kezdeni, hogy az Országgyűlés . . A LÁTOGATÓ. Ked­den délután hangzanak el az interpellációk. A sajtópáholyban egy idős . hölgy tűnik fel. Szalon­ból származó . kosztüm, frissen bodorííott frizu­ra, diszkrét megjelenés. Halkan érdeklődik, hol tart a napirend tárgya­lása. Egy kicsit vár, majd körbehordozza a padsorokon figyelő te­kintetét! Megállapodik á piliántása az egyik hon­atyán. Megkönnyebbül­ten szól egy alkalma­zottnak, aki elsiet. Kis­vártatva megjelenik a jóVágású, idős képvise­lő, és együtt vesznek irányt a folyosói kényel­mes kanapé felé. FÜGGETLENEK FO­GADÁSA. Campari, ba­rackpálinka, vodka. Ez a belépő. A függetlenek frakciójának vezetője házigazdaként fogadja a vendégeket, benn, a te­remben képviselőtársai. Fodor István vala- mennyiük nevében kö­szönti az újságírókat. „Mi nem szoktunk saj­tótájékoztatót tartani, állófogadás keretében lehet háttérbeszélgetést folytatni. Ha valaki mégis hozott papírt, ce­ruzát, kamerát, az sem baj.” A kis csapat bámula­tos bravúrral veszi be a büféasztalt. Aztán, ahogy ki-ki elverte az éhét, jöhet a beszélge­tés. Nem rossz politika. HÁZPÁSZTOR. A bársonyszékek többsége üres a plenáris ülése­ken. Általában csak azok a miniszterek ül­nek a teremben, akik a napirenddel kapcsolat­ban érintettek. Nem hi­vatalos statisztika sze­rint a legtöbb időt Nagy Ferenc József tárca nél­küli miniszter tölti a teremben. Kisgazda kö­rökben ezt úgy monda­nák, hogy ő a házpász­tor. Tamasi Tamás dekeltségekkel, és ame­lyeknél nem kívánjuk fenntartani az állami tu­lajdonarányi többséget. Ezek teljesen magánkézbe mehetnek. — A harmadik törvény az előző kettővel, az állam vállalkozói vagyonával kapcsolatos, és a fenti két törvény jogszabályi hátte­rét alkotja. ■ A vagyonpolitikai Irányelvek néven megszü­letendő országgyűlési ha­tározatnak mi a szerepe? — Ebben fogalmazódik meg az a tartalom, straté­gia, taktika, célrendszer és technika törvényi, jogsza­bályi összessége, amely instrukciókat ad, hogy az állam vállalkozási vagyo­nát miként működtessük, értékesítsük. Ezen túlme­nően irányt mutat, hogy az állami vagyon értékesí­tése során befolyt össze­get milyen célokra szabad fordítani. ■ Mostanában sok sző esik arról, hogy a gazdaság élénkülésére vagy élénkíté­sére van-e szükség. Való­jában mi az igazság? — Az említett négy do­kumentum hosszú távra é« tartósan meghatározza a magyar gazdaság fejlődési irányát, amelyekkel a gaz­dasági folyamatok élénkü­lését és élénkítését akarjuk elérni. Ahol már kezdenek kialakulni a piaci mecha­nizmusok, ott, a piac sza­bályozza önmagát, a ter­melést, az árakat. Ez az élénkülés fogalomkörébe tartozik. Nálunk azonban még nem működik a piac minden tekintetben, élnek á régi tudati beidegződé­sek, sok vállalat elvárja az irányítást. Egyengetni kell ezt az utat. Ezt a beavat­kozást nevezem élénkítés­nek, ahol a később kiala­kuló természetes piaci fo­lyamatokat segítjük. Akik ellenzéki körökben felfúj­ják, hogy élénkülésre vagy élénkítésre van-e szükség, azok tulajdonképpen mű- balhét csinálnak. Ez csak egy lufi, ami elpukkan, mint a többi. — Meggyőződésem, hogy az adott gazdaságpolitikai folyamatokban a két irány­zatnak együtt kell helyet kapnia. Ami jól megy, ab­ba ne beszéljünk bele, de segítsük azokat a folyama­tokat, amelyek még nem tökéletesek. I Képviselő űr, ön sze­mély szerint mennyire elé­gedett a törvényhozásban végzett munkájával, a köz­reműködésével született eredményekkel? — Engem a munkám alapján szakmailag . min­dig elismertek, most vi­szont lépten-nyomon azt hallom, hogy semmi sem jó, amit csinálunk. Nehe­zen élem meg, hogy csupa elégedetlenség, elfogult kri-: tika vesz körül. Hatalmas igazságtalanságnak érzem, ami körülöttünk történik. Látni kellene, hogy — gya­korlatlanságunkkal együtt is — hatalmas munkát vé­gez a parlament — mon­dotta dr. Szűcs István. T. T. 3 A HONVÉDSÉGTŐL NEM LEHET PÉNZT ELVONNI vezérkar főnökét a terület- védelmi rendszer tervezett korszerűsítéséről, a terület- védelmi honvédelmi alalcu- latok létrehozásáról. Sem a honvédelmi tárca, sem pedig az Országgyűlés honvédelmi bizottsága nem támogatja, hogy a tervezett­nél nagyobb költségvetési hiány miatt a honvédségtől az idén az év végéig 4-6 milliárd forintot elvonjanak — egyebek között ez derült ki a. honvédelmi bizottság szerdai ülésén. A képviselő­ket Turján Sándor, a HM helyettes államtitkára tájé­koztatta a tárca előzetes, 19.93-as költségvetéséről. A- minisztérium az idei- 59,5 milliárdos költségvetéssel szemben jövőre 75 milliárd forintot tart szükségesnek a honvédség működőképessé­gének fenntartására a meg­felelő szintű hadrafogható­ság érdekében. A fejleszté­sekre külön terv, s külön költségvetés készül. Mint elhangzott, a tárca idei költségvetéséből az ál­lamkassza már 1,5 milliár- dot visszatartott a tervezett­nél jóval nagyobb mértékű költségvetési hiány miatt, s nem kizárt, hogy elvonás az év végére eléri a 4-6 milliárdot, de ehhez módo­sítani kell a költségvetési törvényt. A bizottság zárt ülésen hallgatta meg Deák János altábornagyot, a honvéd

Next

/
Thumbnails
Contents