Pest Megyei Hírlap, 1992. június (36. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-15 / 140. szám

JÚNIUSTÓL: VISZI Expo-lázban a megye (Folytatás az l. oldalról.) Sándor a kamarai tagvál­lalatok képviselőinek el­mondta, Pest megyében is olyan létesítményeket sze­retnének, amelyeket a vi­lágkiállítás után is hasz­nosítani tudnak. A vidéki települések az Expo kísé­rő rendezvénye címre pá­lyázhatnak, s a pályázatok kidolgozásában a megyei önkormányzat kész segít­séget nyújtani. Fegyverne- ki Sándor úgy fogalma­zott, a világkiállítás a me- . gyének lehetőséget nyújt­hat gazdasága, infrastruk­túrája fejlesztésére. A vi­lágkiállításra készülő vál­lalkozókat kétféle pénzügyi forrásalap is segítheti. Az egyik egy alapítvány lesz, amelyik a nonprofit-jelle­gű vállalkozásokat támo­gatja, a másik pedig egy olyan alap — egyelőre még neve sincs — amely a nye­reségérdekeltségű project megvalósítását segíti. (Az induló támogatás összegét később vissza kell fizetni az alapnak.) A pénz elnye­réséért egyébként szintén pályázaton kell részt ven­ni. A tervek szerint június második felében a megye­házán megkezdi működé­sét a Világkiállítási Infor­mációs és Szolgáltató Iro­da — VISZI —, amely komplex adatgyűjtéssel fog­lalkozik, s a települések önkormányzataival is szá­mítógépes kapcsolatban áll majd. A gond az, hogy a Pest megyében működő, Egészséges kompromisszummal Ön cső«# után tétB&zef vétet A hír igaz: a Pest—Nógrád Megyei Állatjorgalmi és Húsipari Vállalat április 8-án valóban öncsődöt jelen­tett, de ez a bejelentés a Penomah termelő-, feldolgo­zómunkáját nem akadályozza. Készülünk a vállalat privatizációjára. Programunkat, elképzeléseinket már papírra vetettük. Jöhetnek a szükséges konzultációk és egyeztetések az ágazati minisztérium képviselőivel... Ezekkel a gondolatokkal indult az a beszélgetés, amelynek során Mátyus Ferenc, a Penomah igazga­tója betekintést adott e nagy múltú vállalat belső életébe, törekvéseibe. El­mondta, mivel kilencven napon túliak voltak tarto­zásaik, ezért kényszerültek öncsődöt jelenteni. Reális lehetőséget lát viszont ar­ra, hogy a pénzintézetek­kel, s egyéb hitelezőikkel egészséges kompromisz- szumra jutnak, s így va­lóban egy, a szerkezetvál­tást is elősegítő gazdálko­dás útjára terelhetik a cé­get. A privatizáció meg­történte utá% majd az új tulajdonosok döntenek ar­ról, hogy a vállalat mely gyáregységeivel kívánnak együtt dolgozni. A legmo­dernebb üzemük a ceglé­di — termékeit az USA-ba és az Európai Közösség országaiba szállítja —, azonban pillanatnyi pénz­ügyi korlátok miatt csak 60 százalékos kapacitáski­használtsággal működik. A Penomah tartalékai szűkösek, éppen azért, mert a cég pénzügyi hely­zete nem teszi lehetővé a nagyobb sertésfelvásárlá­sokat. Ez az áru azon­ban elegendő ahhoz, hogy a már bejárt belföldi pia­cot, partnereiket ellás­sák. Ha sikerül a cégnek a bel- és külpiaci értéke­sítést akadályozó, fékező tényezőket a jövőben le- küzdenie, vagyis privati­zációjára sor kerül, akkor új gazdasági és pénzügyi alapokról indulhat a Pe­nomah jövőképének ki­alakítása. Az igazgató végül szólt arról is, hogy néhány hé­ten belül vállalatuk is be­kerül a cégközlönybe, s ez egyúttal jelzi, hogy a jövő hónap közepe táján már valóban körvonalazódhat­nak a Penomah privatizá­cióját elősegítő elképzelé­sek. (gyócsi) gazdálkodó cégekről meg­lehetősen kevés informá­cióval rendelkeznek, de a fehér foltok eltüntetésében a kamara segédkezhet. A készülő programokról annyit már lehet tudni, hogy a megyeházán műkö­dő területfejlesztési Bt. a megye infrastrukturális fej­lesztési tervét készíti el. Az elképzelések szerint, a Du­nán — a Börzsönytől Budapestig — jachtkikö­tőket építenének. Szeret­nék feléleszteni a ré­gi korok építési techni­káját. a vályogházépítést. Nem elkézelhetetlen, hogy biotermékekből a megye az Expo beszállítója lesz. A vályogházépítés, bioter­mesztés fellendítése azért is kedvező lenne, mert jó né­hány állástalannak adna munkalehetőséget. A világ- kiállítás alkalmat teremt­hetne a falusi turizmus fej­lesztésére. Az Expo ideje alatt az idelátogató turis­tákat folklór-, s a megye dé­li részén úgynevezett pusz­taprogramok is várják. Épülne az idelátogatók el­helyezésére egy olimpiai falu, melynek épületei ké­sőbb lakóházakként funk­cionálhatnak. Pest megye minden községéről — az ELTE szakembereinek se­gítségével — térkép készül, amely feltünteti majd a műemlékeket, látnivalókat, főbb nevezetességeket. Szó van arról, hogy a környező területekkel egy úgyneve­zett közép-magyarországi regionális szervezetet hoz­nak létre, s ennek a veze­tője Pest megye lenne. A kamarai tagvállalatok közül már többnek van el­képzelése, mivel szeret­nének bekapcsolódni az Ex­po vérkeringésébe. Rácke­vén például területfejlesz­tési program készül a Du- na-ág tisztítására, a termál­víz hasznosítására, a köz­lekedés fejlesztésére. A Pest és Vidéke MÉH a világki­állítás ideje alatt a hulla­dékgyűjtésben szeretne részt venni, míg a Mól Rt, a benzinkúthálózat fejlesz­tését tervezi a megyében is. A Pest Megyei Kereske­delmi és Iparkamara alel- nöke, Szilvási Imréné dr. egyébként a megyei önkor­mányzat küldöttségével jú­nius végén a sevillai világ- kiállításra látogat. Az ott szerzett tapasztalatokat esetleg itthon hasznosítani lehet majd. (—hargitai—) Véletlenek pedig nincsenek MÉLYPONT UTÁN AZ EGYENSÚLY FELÉ (Folytatás az 1. oldalról.) szorulásának, illetve a hi­telkamatok csökkenésének is követnie kell —. nőttek a beruházások, s a decemberi mélypont után emelkedett az ipari termelés is. Mind­ez egyértelműen jelzi: a gazdaság túl van a legna­gyobb megrázkódtatásokon, s elindult egy, a növekedés irányába mutató pályán. Mindez nem véletlen, ha­nem törvényszerű következ­ménye a tudatos gazdaság­politikának, amely — a szükséges sorrendiséget be­tartva — tendenciózusan megteszi a kellő lépéseket. MEGTAKARÍTÁS Szó sincs kapkodásról, az irányítás hatóköréből kieső tehetetlen önmozgásról: a válságzónák mélypontja után elérkezett az egyen­súly ideje. Mindez egyéb­ként tavaly decemberben az MDF V. országos gyű­lésének gazdaságpolitikai és pénzügyi szekciója által elő­terjesztett határozati javas­latában szerepelt. Ma tehát már nem az irányok meg­határozása a feladat — hi­szen ezen túl Van a tárca —, sokkal inkább az akadályok és előre prognosztizált ne­hézségek leküzdésének módja. Senki sem vitathat­ja a stabilizálódást, s ezt olyan külső szakértők is ál­lítják, akik szerint a ha­zánkban végbemenő tőke- felhalmozás immár bázisa lehet egy beruházási poli­tika elindulásának. Ennek nem kevesebb a fedezete, mint az elmúlt két év so­rán a lakosság, az önkor- : mányzatok, illetve a válla­latok és vállalkozók kezé­ben felhalmozódott jelentős megtakarítás. Jelenleg ugyanis — csupán lakossá­gi betétállományban — 814 milliárd forint van, PRIVATIZÁCIÓ A fenti adatból világo­san látszik: ma a magyar pozíció lényegesen jobb a privatizációban, mint az­előtt, a kérdés csupán az, miként lehet működésbe hozni e tőkét. A miniszter szerint itt lenne az ideje a befektetéseknek, a termelő-, szolgáltató és kereskedelmi szférákban történő beruhá­zások megindításának, jólle­het, ennek feltételét meg kell teremteni. Ezt szolgál- : ja az infláció megfékezése, s általában a pénzügyi po­litika, amelynek végső cél­ja: a pénztőke jövedelem­tényezőjének — a banki ka­matnál jelentősebb — növe­lése. Ma már egyértelmű, hogy a privatizációnak nemcsak tulajdonosváltás­sal, de technikai, technoló­giai, s főként piacváltással is együtt kell járnia: külön­ben nem teljesülnek ezen iPARi BAROMÉTER Ha piac van, nem lesz baj Egyre kevesebb ipari cég vesz részt a hivatalos felmé­résekben, statisztikai adatszolgáltatásban. Részben ez az oka annak, hogy a konjunktúrateszteknél a szakembe­rek csupán következtetni tudnak arra, valójában mi­lyen nagyságrendű lehet a vállalatok nyeresége, avagy vesztesége. A Kopint-Datorg leg­utóbbi tesztje 2500 gazdál­kodószervezetet célzott meg, azonban csak tizenhat százalékuk válaszolt és vett részt a felmérésben. A vá­laszadók között 144 állami vállalat, 163 gazdasági tár-, saság, 91 pedig szövetkezet volt. Az ipari barométer vál­tozó helyzetképet mutat. A „Úszik” o napraforgó Mß 'Sím vKni sBH A várt esőt meghozta Medárd — végre nem kell panaszkodni a szárazság miatt. Oly­annyira nem, hogy helyenként több is jutott a kelleténél; Aporkán például víz alá kerültek a pincék, megteltek az út menti árkok — s mint a képen látható —, „úszik” a napraforgó. A nem kis riadalmat okozó felhőszakadás következményeit karban­tartók korrigálják: a községháza utcájában a vízelvezető árkokat kotorják cégek kétharmada köze­pesnek, a többi rossznak, s csak öt százalékuk minősí­tette jónak a saját helyze­tét. Az eredmények javu­lására csupán tizenöt szá­zalékuk számít. Csaknem ugyanennyien vélik azt, hogy romlik majd a pozí­ciójuk. A vizsgált ágaza­tokban a cégek mindössze tíz százaléka látja élénkü­lőnek a piacot. A véleményekből kide­rült: a termelési tevékeny­ség folytatását, illetve bő­vítését sem az alapanyag, se.m a félkésztermék-készle- tek alacsony volta, sem az anyagok hiánya, illetve be­szerezhetetlensége nem akadályozza. A konjunktú­ra valódi korlátja a piaci kereslet csökkenéséből adó­dik. Súlyos gondokat okoz a likvid pénzek hiánya, vala­mint a külpiaci bizonyta­lanság. Vajon lehet-e rövid tá­von változtatni a mostani viszonyokat? A vállalatve­zetők többsége optimista. A válaszadók tizenhat szá­zaléka a belföldi piac bő­vülésére számít. Ugyanez a várakozás jellemzi a keleti piacon értékesíteni akaró­kat. A Nyugatra szállított ma­gyar árukat még elfogadja az ottani vásárlóközönség. Számos társaság azonban örül, ha az eddig eléri: po­zícióját — egyáltalán — meg tudja tartani. Ez ma­napság szintén nehéz fel­adatnak bizonyul. A közelmúltban Kupa Mihály pénzügyminiszter a dunakeszi lakossági fóru­mon megállapította: a ma­gyar cégek Nyugaton elad­hatatlan termékekét gyár­tanak, s ez részint igaz is. Egyre kevesebb megrende­lés érkezik külföldről a ha­zai gyárakba. Gyakran mi­nőségi hiányosságra hivat­kozva nem veszi át az árut a külföldi fél. Cégeink beszerzési tervei szolidabbak a tavalyinál. Ez részint az erre fordítha­tó pénz csökkenésének tud­ható be. Nem szólva arról a tényről, hogy ha hitelből vásárolnak, irgalmatlanul magas kamatot kell téríteni a kölcsönigénylőnek. Ugyanakkor e folyamatnak (mármint a termelésben) ellentmond az, hogy még mindig csak 57 százalékos a kapacitáskihasználtság. Ez főként a gépiparban jel­lemző tendencia. A mun­kavállalók sorsa bizonyta­lan ebben az ágazatban. Ugyanez elmondható a ko­hászatról, sőt az élelmiszer- iparról is. Jelenleg. a kis .létszám­mal működő társaságok vannak a legkiszolgáltatot­tabb helyzetben. Ha nem megy az üzlet, menthetet­lenül íe kell húzni a rolót. Az emberek munkanélkü­liek lesznek. Az év második felében talán csökkenteni lehet a célirányos értékesítéssel az akut problémákat, főként, ha sikerül újabb piacokat találni. I. M. ZJfírinn 5 feltételek. Sokáig csak a külföldiek feleltek meg a követelményeknek, ma azonban már látszik: a ma­gyar tulajdonosi réteg irá­nyába is nyitni kell. A par­lament hamarosan elfogadja azt a privatizációs törvény- csomagot, amely új alapok­ra helyezi a magyar va­gyonkezelést, s amely — az új privatizációs stratégia ré­szeként — egy nagyobb ré­teg számára teremt esélyt a tulajdonlásban. A miniszteri tájékoztatót követő hozzászólások fóku­szában a lakossági terhek­kel összefüggő kérdések áll­tak; munkanélküliség, adó­rendszer, energiapolitika, megélhetés. Az emberek — hangzott el — biztonságot szeretnének, a világszínvo­nalú árak mellé világszín­vonalú béreket, gyorsabb és érezhetőbb változásokat. A miniszter elmondta: ma ha­zánkban elsősorban regio­nális és szakmaspecifikus munkanélküliség van, amely az egyes ember életében nem végleges, de a gazda­ságra — mint Nyugaton is — tartósan jellemző lesz. VÉDEKEZÉS Ezzel a gondolattal együtt kell élni, ellenben meg kell teremteni a védekezőt tech­nikáit és intézményrendsze­rét. Va. É.

Next

/
Thumbnails
Contents