Pest Megyei Hírlap, 1992. június (36. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-15 / 140. szám

VÁLTOZATOK EGY KÁRPÓTLÁSBA A Rozmaring-terv alkalmatlan Nem csak Tóthné kell oda! FALUSI VENDÉGLÁTÓK A FŐVÁROSBAN Nagy sikere volt annak a közérdekű magánkezdemé­nyezésnek, amelyet Hámori József és Szauter Rudolf ötlete alapján hívtak életre. A Pilisvörösváron működő kárpótlási tanácsadó szolgálatot nemcsak a helybeliek keresték fel, hanem a környező falvakból Is jöttek az érdeklődők. Hámori József az Óbuda Termelőszövetkezetből ment nyugdíjba. Mivel egykor szülei — ha nem is jószántukból —, ma­gukkal vitték földjüket a tsz-be, most ő tulajdonos­ként tarthat rá igényt. Mert úgyis beleásta magát a rendelkezésekbe, jogsza­bályokba, tapasztalatait megosztotta másokkal, ezen előzmények után ter­mészetesnek tűnik, hogy az átmeneti törvény elő­írásai szerint felállított kárpótlási egyeztető fórum egyik vezetőjévé Hámori Józsefet választották meg. Tehát a tavaly megkezdett munka nem zárult le. Igaz ugyan, hogy a márciusban megalakult fórum beter­jesztett névsora körül némi értelmezési gondok merül­tek fel — az önkormány­zatnak kell jóváhagynia —, de ezek mára elsimultak. Vorösvóri várokozók Persze ez nem jelenti azt, hogy minden vitás kérdés lezárult, megoldó­dott. Tavaly, március ele­jén a Rozmaring Tsz-ből ki­vált a Vörösvár Termelő- szövetkezet. A kiválás sza­bályai — mondja Hámori József — a kárpótlandók véleménye szerint nem jól alakultak. Mások nem oszt­ják ezt a nézetet. Tudomá­suk szerint a két érdekelt szövetkezet abban állapo­dott meg, hogy a közigaz­gatási határainkon belül az összes földdel rendelkez­nek. Vagyis, ami Pilisvörösvár határában van, az a helyi tsz-é. A földek viszont mind a mai napig nem kerültek át a Vörösvár Mgtsz tulaj­donába. A budaörsi föld­hivatal nem rendezte el az átírást. Ahogy leveleikből kiderül, a két területet az ingatlan-nyilvántartásban nem lehet elkülöníteni. A Földművelésügyi Mi­nisztérium térképészeti fő­osztálya 12. 229/1/1992. ál­lásfoglalása szerint az át­írás csak a tulajdonilag tisztázott területeken vé­gezhető el. S mindez miért érinti a kárpótoltakat? Azért, mert a kiválásnál a közgyűlési határozat és a törvény alapján megalakult egy új szövetkezet. A kárpótlási törvény ér­telmében pedig a kárpót­lási igényeket azoknak a tsz-eknek kell elbírálniuk, amelyeknek használatában a földek vannak. Kialakult egy furcsa jogi helyzet. A föld — a megállapodás sze­rint — a vörösvári szövet­kezeté. Átírása időben nem történt meg, a kárpótlási hivatal a tulajdoni lapokon szereplő Rozmaring Tsz- nek küldte ki a kárpótlási igényeket. Nekik nyolc na­pon belül kellett intézked­niük. Csakhogy ők más tu­lajdonában lévő földekkel nem rendelkezhetnek. Nincs a nevén Az átírás folyamatban van, a határidők szoríta­nak, a kárpótlási egyeztető fórum is kényszerhelyzetbe került. Egyetértenek-e a Rozmaring Tsz által kül­dött anyaggal vagy sem, ezt jelezniük kell. Hiszen a kárpótlási hivatalnak is ál­Nem tetszik a „nullahatos” Elbontanák a pesti vonalat Budatáv néven kft.-t ala- pítottj és telefontársulási szerződést írt alá Budaörs, Budakeszi, Törökbálint és a főváros XÍ. kerületének ön- kormányzata. A társulás elsődleges célja, hogy a négy érintett település táv­közlés-fejlesztési gondjait megoldja, ilyen irányú te­vékenységét összehangolja, de emellett egyéb építő és szolgáltató feladatok ellá­tását is vállalja. így pél­dául közösen gondoskod­nak az ipari híradástech­nikai cikkek javításáról, a magas- és mélyépítésről, az építési és épületgépé­szeti szerelésről, valamint az épületfenntartásról és -korszerűsítésről is. A kft. létrehozása igen­csak időszerű volt, hiszen a Budapest környéki tele­pülések közül Budaörs, Bu­dakeszi és Törökbálint sa­játos helyzetben van. Mint ismeretes, itt nem a 06-os 'táv tárcsázással, hanem a fővárosével azonos módon, tehát hétjegyű számokkal lehet telefonálni. Vagyis ezek a helységek gyakorla­tilag Budapesthez tartoz­nak. Ez a megoldás évek óta nemcsak egyszerűbb, hanem — s ez a fő — ol­csóbb is az itt lakóknak, hiszen a fővárosival azonos díjszabás szerint telefonál­hatnak. Létezik azonban olyan minisztériumi és Matáv-el- képzelés, amely az ország távközlés-forgalomirányí­tási terve alapján a Buda­pest környéki, eddig kivált­ságos településeket is a 06-os kategóriába sorolná át. Ez díjszabásváltozással is járna, és természetesen anyagilag kedvezőtlenül érintené Budaörs, Budake­szi és Törökbálint lakossá­gát. A most alakult kft. nem­csak a telefonhálózat ki­építését, bővítését, hanem a 06-ra áttérés kérdésének mielőbbi tisztázását is sze­retné elérni. A telefontár­sasági szerződés egyelőre kezdeti lépésekről tanúsko­dik. A kft. illetékese sze­rint részletes kidolgozása most folyik, s csak a konk­rét műszaki elképzelések rögzítése után foglalkoz­nak majd a gyakorlati kér­désekkel. Kétséges, hogy mindez idén év végéig be­fejeződik. <k.k.) lást kéne foglalnia abban, ki jogosult a földek vissza­vételére. A vitás ügyből következően a fórum nem ismerte el a Rozmaring Mgtsz földalapok kijelölé­sére való jogát. Ezek elle­nére ismét kitűzték a tár­gyalás időpontját, de most már a Vörösvár Mgtsz-től kért földalapok tervezetét vitatták meg. Megegyezés így sem szü­letett. Több okból. A leg­fontosabb az volt, hogy ek­kor derült ki, a föld a mai napig nincs a tsz nevén. A fórum felhívta a figyel­met arra, hogy döntés vé­gett a jegyzőkönyvet küld­jék el a Pest Megyei Kár­pótlási és Kárrendezési Hi­vatalnak. Most pedig vár­nak. A további tennivalók e döntéstől függenek. Megy az idő' Bármilyen is legyen e határozat, a Rozmaring Tsz tervezete nem fogad­ható el a kárpótoltak sze­rint, mert a földalapba összesen ötszázöt hektárt akar helyezni. A vörösvá­riak ennél többet vittek be egykoron a közösbe. Ha tagjainak is ad földet, olyanok is részesülhetnek ebből, akiknek semmi köze Pilisvörösvárhoz. Nagy sérelme a helybe­lieknek a Káposztásdűlő. A kárpótoltak szeretnék, ha itt földhöz juthatnának. A falué volt ez a terület, ahol zöldséget termeltek. Ezt a részt azonban fel­parcellázták, s Hámori Jó­zsef azt kérdezi: mit vála­szoljon a kárpótoltaknak? Ez miért nem kerül a föld­alapba? Az a földdarab, amelj'et nem tudnak elkü­löníteni, ami miatt az át­írás nem történt meg, az a víztározó és a bányaterü­let. Vajon ezt is felparcel­lázták, ezért nem mennek az ügyek? — folytatja a kérdéseket Hámori József. S reméli, válaszokat is kapnak. Mihamarabb, hi­szen az idő halad, múlnak a napok, a hónapok. J. Sz. I. El tudom képzelni, milyen lehet a gyerekkor falu nélkül. Hallok róla: vannak kicsinyek, akik kizárólag az aszfal­ton nőnek fel. Nem tudnák megkülönböztetni a lovat a tehéntől, a csirkét a kacsától, de mindez hihetetlennek tűnik a számomra. Miként lehet sose ébredni úgy, hogy aztán az ágyból kiugorva, a tornácon át a földes udvarra szaladunk, ahol virágok nyílnak, a fákról gyümölcsök potyognak, láncát csörgeti a kutya, hátát görbíti egy macska? Hogy lehet sose szegődni olyan felnőtt nyo­mába, aki a határba indul dolgozni, sose legeltetni sem­milyen állatot? Ügy érzem, nem teljes ezek nélkül a gyermekek élete. Nem vagyok egyedül a gondolattal. A Magyar Fa­lusi-Tanyai Vendégfogadók Szövetsége kiadta a jelszót: „Üdüljünk újra itthon, fe­dezzük fel a magyar falut, tanyát!” Pályázatot hirde­tett 6—18 éves gyerekek, fiatalok számára, írjanak élménybeszámolót falusi, tanyai nyaralásukról. Kevesen ismerik még a Falusi-Tanyai Vendéglátók Szövetségét, talán ezért is döntött úgy a három évvel ezelőtt 1989. június 9-én — a Pest megyei Törökbálin­ton alakult — szervezet, hogy elébe megy vendégei­nek, bemutatkozó találko­zókat szervez. Elsőként mátra-mátra- aljai munkacsoportjuk, va­lamint a császártöltési ven­dégfogadók küldöttei je­lentek meg az elmúlt szom­baton Budapesten, a Kom- jádi uszoda melletti MDF- piacon. Ízes falatokat, friss gyümölcsöt, otthoni bort kínáltak, azonkívül meg­kaphattuk náluk az Üdülés a magyar falun és tanyán című prospektust, amely szállásadók nevét, címét tartalmazta, fotót a házuk­ról, felsorolást szolgáltatá­saikról, áraikról. Az árak változatosak, de a leggyakoribb mégis, hogy egy éjszakai szállás ellátás nélkül háromszáz forint. Megtudhattuk belőle, mi­lyen állatokat tartanak a ház körül, részt vehet-e ná­luk a vendég mezőgazdasá­gi munkában, disznótorban, milyen kikapcsolódási, szó­rakozási lehetőségek van­nak a közelben. Kétszáz fo­rintba került ez a szép, szí­nes tájékotató, de ingyen adták azoknak, akik vállal­ták, hogy a munkahelyü­kön, iskolájukban felhív­ják a figyelmet a falusi üdülés lehetőségére, nép­szerűsítik ezt a nyaralási formát. A közönséggel, a lehetsé­ges vendégekkel való talál­kozást követő baráti beszél­getésen dr. Csáky Csaba, a szövetség elnöke elmondta, hogy mintegy hatszáz tag­juk van, közölük csak két­százan szerepelnek a pros­pektusban, amellyel — a nevek, címek felsorolásá­val — azt szeretnék elérni, hogy közvetlen kapcsolat alakuljon ki vendégek és vendéglátók között, ki-ki levél útján is megkereshes­se azt, akinek az ajánlata tetszik neki. Ugyanakkor nemcsak bel­földi vendégekre számíta­nak, külföldön szintén igye­keznek megismertetni ma­gukat. Számos nyugat-eu­rópai katalógusban szere­pelnek, prospektusuk pedig több nyugat- és kelet-euró­pai nyelven, sőt japánul is szól az olvasóhoz. Május­ban konferenciát tartották Mezőtúron A falusi turiz­mus kiépítése Közép- és Kelet-Európában a nem­zeti hagyományok és a nyugat-európai tapasztala­tok alapján címmel, Cathe­rine halumiére, az Európa Tanács főtitkára, és a ma­gyar kormány több tagja védnökségével. Dr. Csáky Csaba bemu­tatta a Mátra környékéről érkezett vendéglátóikat. Nagy Éva, a mátra-mátra- aljai munkacsoportjuk ve­zetője Gyöngyössolymosról jött, Kiss István — aki Kis­körén hat szobás „kulcsos­házat” is működtet — szin­tén onnan. Tóth Jánosnénak — akit mint „a legjobb sza­kácsnőt” jellemeztek — Pa- rádsasvár az otthona. Az asztalon levő, általa készí­tett finomságokon kívül nagy sikert aratott beszá­molója, mely szerint neki „kapóra jött”, hogy a szö­vetségbe léphetett, mert már korábban is fogadott vendégeket. Nagyobb házat sikerült venniük, mint amekkorára szükségük volt. Akik meg­tapasztalták vendégszere­tetüket. visszajárnak, és egyre többen vannak. Az idén már csak két olyan hetük van, amelyre nincse­nek lefoglalva kiadó szo­báik. ízes, szíves előadás­módját nem is lehet írás­ban visszaadni. Szinte ké­telkedhettünk abban a ki­jelentésében: a parádsasvá- ri jó levegő, a gyönyörű környezet vonzza hozzájuk a vendégeket, „nem csak Tóthné kell oda!” (Legközelebb június 20- án, szombaton Hollókő és környéke munkacsoportja mutatkozik be a Komjádi uszoda melletti piacon.) Nádudvari Anna Vízcsapból kifolyólag Elő kell venni a pénztárcát A falu jövőjét meghatá- mielőbbi bevezetését a fó- rozó kérdésnek tekintik Rázásáról híres település Szentlőrinckátán az ivóvíz 900 házába és telkére. Mint Kegyeiket keresik Szabó Kálmánná polgár- mestertől tudjuk, a képvi­selő-testület július elején dönt arról, hogy ki legyen a beruházás kivitelezője. Báikire esik azonban a vá­lasztás, alapfettételnek szá­mít vele szemben, hogy 1993 végére egészséges ivóvíznek kell folynia a magán- és közkutakból. A kivitelezői pályázat le-i zárásával egy időben ter­mészetesen az is végleg el­dől, hogy mennyibe kerül a létesítmény s mit kell fizet­niük az igénylő lakosoknak. Ezután — még a nyári hó­napok alatt — elkezdik megszervezni a vízműtársu­latot, amelyhez az érintet­tek kétharmadának hozzájá­rulása kell. A társulati be-' ruházásnak komoly előnyei vannak. Kisebb kamattal hosszabb időre vehetik fel a nélkülözhetetlen kölcsönö­ket. Ebben a formában szá­míthatnának a vízügyi alap­ra is, ami a csaknem 80 milliós munkánál 16 millió forintot jelentene. A llidrofer Kft. egy hónappal ezelőtt megnyitott nagykereskedelmi élelmiszer-áru­házának egyelőre nincs oka panaszra — áruit viszik, keresik, igénylik. A Dunaha- raszti halárában üzemelő egység törzsvevőket is magáénak tudhat: részben a vi­szonteladókat, részben pedig a csupán „konyhai” mennyiséget vásárlókat. Igaz, a kft. mindent megtesz az odajárók kegyeiért: olcsón, s gazdag választékban kínálja portékáit. A kiskereskedők a raktárházban, míg a lakók a mintaboltban vásárol­hatnak Ha mégsem tudna meg­alakulni a vízműtársulat, akkor önkormányzati ma­rad a nagy vállalkozás. Mi­vel az előbbihez képest itt elmaradna az érdekeltségi hozzájárulás, nyilvánvalóan rákényszerülne az önkor­mányzat a kommunális adó bevezetésére. Azaz minden­képpen ki kell nyitni a pénztárcát, ha jó ivóvizet akarnak Szentlőrinckátán. (Erdősi Ágnes felvétele) T. F.

Next

/
Thumbnails
Contents