Pest Megyei Hírlap, 1992. június (36. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-10 / 136. szám
A Csepel-sziget, mint minimegye ? A kiválást fontolgatják A szigetúj falusiak polgármestere Csepelre invitált, a XXI. kerületi munkásotthonba, itt zajlott le az elmúlt hét végén a Csepel-szigeti Önkormányzatok Szövetségéhez csatta- hozott települések kulturális és nemzetiségi találkozója. Őszintén szólva, most hallottam először erről a szövetségről. Mentségemül szolgáljon, manapság nap mint nap újabbak születnek. A nemtudásnál csak az a nagyobb bűn: ha nem járunk utána a tudnivalónak. — Mondana valami bővebbet a szövetségről, netán a célról is, mely életre hívta? — kérdeztem Varga József polgármestertől. — A Csepel-szigeti ön- kormányzatok Szövetségének létrehozása Szigetújt'a- luból indult ki, az itteni nemzetiségi bizottság és személy szerint én kezdeményeztem. Szinte azonnal csatlakozott hozzánk a XX. és. XXI. kerület, majd menet közben felzárkózott Kiskunlacháza, Dömsöd és Apaj is. Nem titok, az a távlati elképzelésünk, hogy Csepel-sziget idővel kiválna Pest megyéből. — Mi motiválja ezt a szándékot? — Szerintünk a jelenlegi közigazgatási struktúra — Pest megye esetében — számunkra nem kedvező. Pest, mint megyeszékhely, közel van, és mégis távol. Mert elsősorban főváros. Nem ugyanaz, mint mondjuk, Hajdú-Bihamak Debrecen. A kistelepüléseknek van egy olyan érzésük, hogy megyénknek nincs is igazi központja. Ami van, az nem emberközeli. Túl bonyolult a vele tartott adminisztrációs és egyéb kapcsolatunk. Sorolhatnám még az okokat, melyek kiváltották a válás szándékát — Kiválás esetén milyen közigazgatási forma szerint működnének, vagy hová, kihez csatlakoznának szívesen? — Sokat foglalkozom manapság Bibó István és Erdei Ferenc írásaival. Mindkét történész kiváló közigazgatási szakember volt. .Értekezéseik ma is irányadóak terület- és településfejlesztési vonatkozásban. E munkákból ins- pirálódva az a véleményem, nem kell nekünk felzárkóznunk senkihez. A jövő a kis városmegyéké. A földrajzilag nagv, közigazgatásilag nehezen átfogható mamutmegyék ideje lejárt. Nagyon jól el tudom képzelni Csepel-szigetet mint egy kis önálló minimegyét. Varga József tősgyökeres Csepel-szigeti, jártas a közigazgatásban, hosszú évekig Szigetszentmiklós tanácselnöke volt. Mint ilyen, jól kell ismerje a Sziget gazdasági adottságait. A „szétfolyt” ipart s a milliós nagyságrendű adósságokkal „megtűzdelt” tsz-mező- gazdaságot. Én mindezt csak nagyjából ismerem, mégis megfogalmazódik bennem a "kérdés: milyen pénzforrásokból állna ösz- sze a minimegye éves költségvetése, futná-e például a megfogyatkozott aktív dolgozók és egyéb pénzkeresők adózásából a munkanélküliek támogatására? Időszűkében beszélgetésünk során nem adtam hangot e dilemmáimnak, de még visszatérek a kérdésre. Lehet, feleslegesen aggódom. Varga Józsefnek és a Csepel-szigeti Önkormányzatok Szövetségének van néhány eredeti, jó elképzelése, melyeket érdemes megosztani másokkal is. • (—matula—) ÚT, VÍZ, GÁZ Örkényi modernizálás! Az Örkényi önkormányzat legutóbbi testületi ülésén több olyan döntés is született, melyek a községfejlesztést szolgálják. Rövidesen megkezdődik négy szolgálati lakás építése a Körösi utea és az 50-es út által határolt térségben. Az első két lakást — ha a pénzügyi lehetőségek engedik — 1993 végéig, a másik kettőt pedig a következő év tavaszán adják át. A lakossági kérésnek megfelelően elkezdték a házak előtti egységes árkok kiásását is. Eddig tíz utcában végeztek. A települések ivóvízzel való ellátásának kormány- Rfogramja Örkényre is vonatkozik, amiért is elkészült a terv, s küszöbön áll a Tatárszentgyörgyi út, a Gárdonyi, a Dalos és a Fő utca, valamint a Piae tér és Sport köz vízhálózatának kiépítése. Ügy tűnik, megvan minden feltétele, hogy a jelenlegi szeméttelepet ez év végéig felszámolják. Már folyik a tárgyalás az új telep területének tulajdon- jogi átadásáról, és a tervezők árajánlatának elemzését is elkezdték. Régi adósságot törleszt a község a bikahegyi zsidó temető rendezésével. Ezt a feladatot is az önkormányzat vállalta magára, mivel a hantok nagy többségét, hozzátartozó híján, nincs ki gondozza. A kivitelezők tájékoztatása szerint rövidesen befejezik a pusztavacsi átadó- és az Örkényi fogadóállomás közti gerincvezeték kiépítését. Ezt követően folytatják a gázvezetéképítést. Űjabb négy utca lakói részesülnek a modernizáció áldásaiban. A végleges átadást október elejére prognosztizálták, vagyis a tél beállta előtt. SAJÁT LIFT A TETŐTÉRBE A váciak a levegőbe építkeznek Mindjárt az első egyeztető beszélgetésen közel ötve- nen vetették magukat a Váci Városgazdálkodási Vállalat által kínált lakásépítési ajánlatra. Belvárosi lakásokat viszonylag olcsón és gyorsan? Erre valóban oda kell figyelni. A lakótelepek már nem vonzóak, sokan meg is akarnak szabadulni ilyen lakásaiktól, ők nehezen boldogulnak. A piaci árakból is — amelyek mostanság eléggé nyomottak — engedni kell. Ráadásul ezek használt, többnyire központi fűtéssel megvert otthonok a város szélén. A vgv kész tervei szár- eyalóak, a szó szoros értelmében is. Tetőtéri lakásokat építenek, mindjárt kétszinteseket. Az akip egy-egy önkormányzati tulajdonú bérház. Lapos tetőre egyszerűen és gyorsan föl tudják húzni a ráadást. Jámbor Lászlót, a vállalat főmérnökét és Bába Éva építész- tervezőt kérdeztük a részletek felől. — Vajon saját tulajdonú lakások lesznek-e ezek a tetőtériek? Mert ha igen, vegyes tulajdonú épület jön létre, ami nem túl szerencsés .., —- Ebben semmi kivetnivalót nem látunk, a közös helyiségek karbantartási és fenntartási költségei a megfelelő arányban oszlanak meg. Tiszta sor. Ráadásul igyekszünk megvételre ajánlani az önkormányzati bérlakásokat, így valódi társasházzá válhatnak ezek az épületek. — Az első megbeszélésükre mindjárt nagyon sokan elmentek, amin nem csodálkozhatunk, ha előre kitudódtak az áraik. Huszonhat-huszonnyolc ezer forintért négyzetméterét, vonzó a harmincnál kezdődő OTP-lakásokkal szemben. Valóban ki tudják hozni ennyiből?-— A közművek jelenléte megkönnyíti a helyzetet, azokra könnyen csatlakozhatunk. Nem kerül pénzbe a telek sem. A terveket pedig vállalaton belül magunk készítettük el. A kivitelezést egy amerikai— magyar kft. végzi, amely referenciamunkáival bizonyította minőségét és a határidő pontos betartását. Ez utóbbi esetünkben mindössze hat hónap. . — Nem tapasztaltak-e idegenkedést a tetőtérrel szemben? Ott mindenki Furcsák ezek a felnőttek De nehéz ma táborba menni Feldúlt női hang a telefonban a nyilvánosság segítségét kéri. Azért lapunktól, mert olvasott egy hasonló történetet az egyik számunkban. Osztva, szorozva Budaörsön beszélgetünk az ügyről a telefonáló Dos- tal Józsefnével, Deli Zita és Köteles Ilona tanárokkal. Együtt mesélik el az esetet. Arról van szó, hogy a sokesztendős gyakorlatot követve jelezték a pilis- vörösvári polgármesteri hivatal ügyintézőjének, szeretnék idén is az általuk működtetett balatonfeny- vesi táborba vinni a gyerekeket. Ahogy az 1. számú iskola pedagógusai mindig is tették, az időpontban, a várható gyermeklétszámban megállapodtak. Rákérdeztek az árra is, és azt a választ kapták, háromezer- ötszá-z-négyezer forint körül lesz a tíz nap térítési díja. Mindezt távbeszélő- készüléken, ugyanúgy, mint máskor. Ilyen feltételekkel hirdették meg a tábort, s vagy nyolcvan gyerek jelentkezett. Dostal Józsefné, mint beveri a fejét a ferde falak miatt, úgy gondoljuk, nyáron túl meleg, ugyanakkor nyakukba esik az eső. — Örülök, hogy ezt megkérdezte. Ugyanis e kétszintes tetőtéri lakások alsó szintje hagyományos belmagasságot kap. Nem kell hajlongani. Csak a felső szint kap jellegzetes tetőtéri megoldást. A szigeteléshez pedig olyan anyagot használunk, amely a hagyományosnál hatékonyabb. így fűtésmegtakarításra is számíthatnak a leendő lakók. Ráadásul egyedi gázfűtést vezetünk be még akkor is, ha a ház alsó emeletein központi fűtés van. — Igaz, hogy a lakások árából az önkormányzati bérlakások állagát javítják, tehát nem veszik ki a nyereséget? — Igen, jól tudja. Ezeken a régebbi lakásokon mindig van mit javítani. . — Még egyvalamit mondjanak meg. Vajon hogyan jutnak föl a lakók a negyedik vagy ötödik emeletre? Azokban a házakban ugyanis nincs lift... — De lesz. Tervezzük, csak a tetőtéri lakásokhoz, olyan felvonó építését, ami csak az ő igényeiket szolgálja. A földszinttől megállás nélkül a tetőtérbe megy majd — válaszolták a vgv szakemberei. Dudás Zoltán Sátorozni mindig jó (Erdősi Ágnes felvételei) szülő, háromgyermekes anya, évek óta segít a tanároknak a szervezésben, így, nyaranként is, lévén, hogy kisebbik csemetéje még az általános iskolába jár. Sok a csomag, a szükséges holmi, amit bizony a táborba vinni kell. Ha rossz az idő, nem árt, ha van rajzpapír, ceruza, társasjáték, és minden egyéb, amivel a gyerekek elfoglalhatják magukat. Nagyon jól jön a tanároknak, ha szülők segédkeznek a szállításában. Tehát megvolt az időpont — június 19. —, a jelentkezők, beszedték a pénzt. Már csak az indulást várták. Azután jött a hír, hogy a táborozás költségei megemelkedtek, napi négyszázhetvennyolc forintra. Újból értesítették a szülőiket a pedagógusok, a családok osztottak, szoroztak, és tizenketten visszamondták. A többletet — az útiköltség nincs ebben az árban — amúgy is külön kell fizetniük, a gyerek zsebpénzét is, ezeket a feltételeket nem tudták vállalni. Többle tkia da sok Dostal Józsefné megfogalmazása szerint nem is azzal van gondjuk, hogy emelkedett a díj, hanem azzal, miért szóltak erről ilyen későn az érintetteknek. Ha ezt hamarabb tudják, utánanéznek, milyen más táborba vihették Volna a gyerekeket. Arról már nem is beszélve, teszi hozzá Köteles Ilona tanár, hogy emlékezete szerint a balatonfenyvesi, az ispánki és a pusztamarót! tábort az egykori budai járás települései közösen építették. A gyerekek pedig hol itt, hol ott töltötték a nyarat. A fenntartó egy-egy nagyobb helység tanácsa volt. Nem értik azt, hogyan dönthetett az árváltozásról a pi- lisvörösvári önkormányzat a többiek beavatása nélkül. Tudják, nem lehet nyereséges a fenntartása a tábornak, a mai árak mellett különösen nem, miért hárítják a gyerekekre, a szülőkre a kiadásokat? Megkerestük Botzheiin Istvánt, Pilisvörösvár polgármesterét e kérdésekkel. Elmondta, a tavalyi év tanulsága számukra az volt, hogy ráfizettek a tábor üzemeltetésére, a bevétel nem fedezte a kiadásokat. Idén, januárban kezdődött el az adatok gyűjtése, elemzése, keresték azt a megoldást, milyen árak mellett működtessék tovább a tábort. Emellett kidolgoztak egy közvetlen, differenciáit támogatást, amivel a pilisvörösvári rászoruló gyerekek nyaralását segítik. A munka valamikor áprilisban fejeződött be, a testület a döntés után értesítette a települések jegyzőit. Az, hogy kinek kit kellett volna tájékoztatnia ezek után, ennek elbírálása már nem az ő feladatuk. Náluk egyébként az iskolák döntenek abban a kérdésben, melyik gyéreket milyen mértékben támogatják a táborozás költségeivel kapcsolatban. Ez az intézmény belügye a továbbiakban. A balaton- fenyvesi létesítmény a pi- lisvörösváriaké, ők üzemeltetik, ennek költségeihez senki nem járul hozzá. Várják a gyerekeket a jövőben is, más településekről. Végül mégis Bordás Istvántól, a bu-' daörsi művelődési csoport- vezetőtől megtudtuk, bizottságuk a többletkiadások vállalásáról döntött május végi összejövetelén. Persze a képviselőké a végső szó, s hogy az mi lesz, június 12-én elválik. Ügy is mondhatnák, a végén, ez az ügy nem ügy. Mindenki megtette a maga dolgát, a szülőknek segítenek a költségek fedezésében — persze, olyan családoknál, ahol ez indokolt—, a gyerekek utazhatnak. Legfeljebb ők, a gyerekek annyit jegyezhetnek meg az egészből, amit Saint- Exupéry kis hercege is megfogalmazott: furcsák ezek a felnőttek! Mert a budaörsi tanulók emlékezni fognak a tanárnő bizonytalanságára, amikor az áremelkedésről beszélt, esetleg a szülők vitájára, fizessék, vagy se a többlet- kiadást. A lényeg mégis az, hogy mehetnek, napozhatnak, fürödhetnek a Balaton partján. Más — egyelőre — nem is fontos számukra... J. Szabó Irén
