Pest Megyei Hírlap, 1992. június (36. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-10 / 136. szám

Magad gaxda, ha máskésst st em megy! Tőke nélkül nincs üzlet T Bő két éve már, hogy partneri kapcsolatra lé­pett egymással a Pest Me­gyei Mezőgazdasági Ter- melők Szövetsége, vala­mint a Marosvásárhelyen működő Romániai Ma­gyar Gazdák Egyesületé­nek helyi szervezete. Ez az egymásra találás kezdet­ben a személyes ismerke­désre, a két szervezet fel­építésének, a gazdasági le­hetőségek feltérképezésé­nek a tanulmányozására koncentrálódott. A megyei Teszöv vezetése azonban már mindinkább azt az el­vet vallja, hogy csupán a baráti szálak erősítéséből nem lehet megélni, s na­gyon is üzletben, piacban kell gondolkodni. Ebből kiindulva történtek egyez­tető megbeszélések a kö­zelmúltban Maros megyé­ben. Pénzhiány Máthé László, az RMGE marosvásárhelyi szerveze­tének titkára és dr. Gyo- vai Pál, szaktanácsadóik társaságában ültek asztal­hoz, hogy legalább egy szándéknyilatkozatban do­kumentálják: nem látják akadályát egy esetleges vegyes vállalat létrehozá­sának. Sajnos a megbeszé­lések során mind világo­sabbá vált, hogy pillanat­nyilag a legnagyobb gon­dot a pénz-, a tőkehiány okozza. További tárgyalá­sokra van szükség annak eldöntésére: hol működjék egy majdan megalakítható kft., s annak mi legyen a profilja!? Mindkét fél fantáziát lát egy személyszállításokat végző cég tető alá hozásá­ban. Valójában távolsági járatok indítását tervezik, amelyhez, érthetően, jármű­vek kellenek. Ha idén el­jutnának egy közös válla­lat cégbírósági bejegyzé­séig, akkor ez egyúttal azt is jelentené, hogy miha­marabb meg kell venniük az első autóbuszt. A két fél tervei között — mivel ötletekbén szeren­csére nem szenvednek hiányt — szerepelnek fa­ipari termékeket feldolgo­zó cégalapítási elképzelé­sek is. így nem kizárt ke­reskedelmi tevékenység kölcsönös végzése sem. Annak ellenére, hogy Erdély fában, ásványi anyagokban különösen gazdag, ebben a régióban ugyancsak évszázadok óta hagyományai vannak a földművelésnek és az ál­lattenyésztésnek. Felkeres­ve számos települést, szembetűnő volt a helyi gazdák állattartási kedve. Magyar tarka tehéncsordák legelésztek a dús füvű ré­Vállalkozót keresnek a Szovátához közel lévő, ta­valy létesített sífelvonó üzemeltetésére is. teken, s akad jócskán ser­tés és szárnyas állat is. Erdély még ma is Ro­mánia éléstára, még ak­kor is, ha a földművelés siralmas állapotokat jelez. Botladozva A kolhoztípusú mezőgaz­dasági nagyüzemeknek vé­gük! A botladozva alakuló kisgazdaságok súlyos vető­maghiánnyal küzdenek. Végeláthatatlanok az uga­ron, hagyott termelésből kivont termőföldek, a né­hány . hektáros 'törpebir­tokok .pedig erősen meg- sínylik, a gép- és eszköz­hiányt. Szomorúan pana­szolta 'az egyik', még mű­ködő gépállomás vezető szakembere: középiskolás fia, aki Szenvedélyes táv­futó, egyik este azzal tért haza: — Képzeld, apa, edzőtár­sammal arra figyeltünk fel, hogy Szovátához kö­zel egy idős bácsi meg a felesége, igavonó állatuk nem lévén, a derekukra erősített szíj és kötél Se­gítségével maguk húzták a boronát. Valami szívbe- markoló volt látni őket, s ezért a barátommal úgy döntöttünk, segítségükre leszünk. Futás helyett a nehéz boronát húztuk, mint ahogy a lovak, vagy a tehenek szokták... Akik gépeket, köztük traktorokat szeretnének vásárolni, s a bankokból hiteleket kérnek, szó sze­rint kiábrándulnak a föld­művelésnek már á gondo­latából is. Ugyanis a leg­egyszerűbb román gyárt­mányú kistraktor is más­fél-kétmillió lejbe kerül, s akik hitelbe vásárolnak, szembetalálják magukat az elképesztő, átlagosan 60 százalékos banki kamatok­kal. Éppen Nagyváradon a helyi Agroker egyik szak­üzletében és telephelyén győződhettünk meg arról, csak elvétve akad, aki valóban vásárlási ^szándék­kal érkezik oda. Gheorge Praia, a helyi Agro Apró cég igazgatója panaszolta, hogy nagy értékű szerszá­mokat és alkatrészeket kénytelenek nullára leírni, s azokat a kohókba szállí­tani! Remélhető Tehetséges agrármérnö­kök küzdenek mérhetetlen egzisztenciális és anyagi gondokkal. Sokuk számá­ra a cujka az egyedüli vi­gasz. Éppen a velük való találkozások, s a Pest Me­gyei Teszöv, valamint az RMGE marosvásárhelyi szervezete vezető képvise­lőinek a megbeszélései so­rán tűnt fel, hogy meny­nyire felvillanyozza, re­ménnyel tölti el őket a leendő vegyes vállalatok alapításának már a lehető­sége is. Ez idáig szunnyadó ötleteiknek, üzleti elkép­zeléseiknek remélhetően a jövőben már nem lesznek bürokratikus és pénzügyi korlátái. Gyócsi László VÁLLALKOZIK A CSEPEL AUTÓ' Városi buszok vidéki körúton Tavaly nyár óta a Cse­pel Autógyárban nyolcvan- millió forintot költöttek fejlesztésre, s ennek a mun­kának a kézzel fogható eredményeit az érdeklődők már a májusi BNV-n is láthatták. Valószínűleg a konkurencia is meglepő­dött a városi tömegközle­kedés számára készített környezetbarát citybuszo- kon, vagy a Cummins- motorral felszerelt, finn Sisu-fülkével ellátott ka­mionokon. Az már a vá­sár ideje alatt is látható volt, hogy az Autógyár standja körül milyen sok látogató fordult meg. Per­sze a sikert igazán ab­ban lehet lemérni, hogy a gyártmányfejlesztések mennyit hoznak a konyhá­ra. A vásárzárást követően Nagy László Vállalkozási irodavezetőtől érdeklőd­tünk. milyen üzleteket si­került nyél beütni ük, — A fuvarozó vállalko­zók részéről óriási volt az érdeklődés a kamionjaink iránt, hiszen azok a szak­Csendesck az erdélyi falvak. Idegenforgalom jószeri­vel nem létezik, s így csak elvétve haladnak át jármű­vek ezeken a településeken (A szerző felvételei) Végzetes név Maga után húzta A történet nem meglepő, ám mégis jól tükrözi mind a címnyilvántartás, mind a mai gazdasági életünk fo­nák ellentmondásait. Mert nemcsak hogy ellentmondá­sos. de valóban fonák hely­zeteket teremtett a budake­szi Polár Ipari Kisszövet­kezet életében, hogy nevét vagy féltucat társaság, sőt finn vállalat is viseli. Csődbe mentek, de ezt már akkor „tudták” a Csőd­értesítő című lapból, amikor még hivatalosan nem is je­lentettek öncsődöt. Cserjési András elnök nem érti, mi­ként lehetséges, hogy a cég­bírósági bejegyzéskor nem tudnak „megálljt” paran­csolni a jogszakértők; ilyen már van, válasszatok más nevet! Sok félreértést elke­rülhettek volna, ha ez va­lamilyen ügymenetben meg­történik. Mindig más cégek postáját kapták meg. Töb­bek között így kerültek üz­leti kapcsolatba (mármint a téves címzések és postázás­nak köszönhetően) egy ha­sonló nevű céggel, neveze­tesem a Polárt Kft.-vei, melynek a megszűnt óbu­dai téglagyár helyén volt a bérelt központja. Ez a cég szintén veszte­séges listára került, csődbe ment, s csődbe rántotta magával druszáját is, a vele kapcsolatban álló hasonne­vű ipari szövetkezetét. Pontosabban 1 millió 600 ezer forinttal tartoznak ne­kik. Az elnök szerint írás­beli egyezségük van, hogy a felszámoló kifizeti — másfél év alatt, havonta tíz- százalékos részletekben — kamatokkal együtt a teljes ősszeget. Ha mindez meg­van, akkor következik a szö­vetkezét sóját raktárkészle­tének értékesítése, amely szintén megér egymillió fo­rintot. Ez akkor keletkezett, amikor az üzlettárs csődbe ment, S nyakukon maradt a sok napellenző. Cserjés! András meséli, hogy mégsem kell bezár­niuk a kaput, s az átalaku­lás után újra fellendül az üzlet. I. M. Érvényben: 1992. június 9. r iMOK Pénznem Vételi Eladási árfolyam 1 egységre forintban Angol font 142,63 145,43 Ausztrál dollár 59,41 60,65 Belga frank (100) 238,09 242,75 Dán korona 12,66 12,92 Finn márka 17,94 18,34 Francia frank 14,54 14,82 Görög drachma (100) 40,48 41,32 Holland forint 43,50 44,36 fr font 130,41 133,01 Japán jen (100) 61,11 62,31 Kanadai dollár 65,09 66,49 Kuvaiti dinár 267,23 272,73 Német márka 49,02 49,98 Norvég korona 12,54 12,78 Olasz líra (1000) 64,78 66,06 Osztrák schilling (100) 696,35 709,95 Portugál escudo (100) 58,78 59,88 Spanyol peseta (100) 77,48 79,00 Svájci frank 53,59 54,67 Svéd korona 13,55 13,81 USA-dollár 77,73 79,29 ECU (Közös Piac) 100,32 102,28 emberek véleménye sze­rint is megütik a Merce­desek, Volvók színvona­lát, de annál 20-30 száza­lékkal olcsóbbak. Egy prob­léma : a teherfuvarozók többségének sincs elegen­dő mozgatható tőkéje. So­kan közülük egy-két évvel ezelőtt a Hun garoc ami ón­tól vásároltak használt Rá­bákat, azok viszont nem felelnek meg a nyugat- európai követelményeknek. Mivel a vállalkozók is pénzszűkében vannak, gon­dolkozunk azon, hogy a te­herautókat lízingelhetnénk, s egyéb hitelkonstrukció­kon is törjük a fejünket. — A BNV-n reményked­tek abban, hogy a BKV, il­letve a vidéki tömegköz­lekedési vállalatok is jel­figyelnek a city buszaikra. — Érdeklődés valóban volt, de konkrét üzletkö­tés még nem történt. Vár­ható. hogy hamarosan a BKV szakembergárdája is megtekinti a buszokat. Annyi bizonyos, hogy az Expóra szeretnék megújí­tani a járműparkjukat, s a környezetszennyező buszo­kat korszerűre kívánják cserélni, s ehhez a Világ­banktól kívánnak hitelt felvenni. E hónapban egyébként a citybuszok- kal egy vidéki körútra is elmegyünk, s a nagyobb városok — Miskolc, Sze­ged — közlekedési válla­latainak is bemutatjuk. A midibuszokhoz készí­tett alvázak iránt is érdek­lődtek külföldi megrende­lők. Éppen ez ügyben uta­zott Thaiföldre, Tajvanba vállalatunk vezérigazga­tója, s remélem, a hét vé­gén már konkrét üzletkö­tésekről is beszámolha­tunk. H. É. Hozzászólás cikkünkhöz Sorsokról van szó Tisztelt Hargitai Éva! 1992. június 3-án a Pest Megyei Hírlapban meg­jelent cikkére az alábbiak­ban szeretnék reagálni. Először is elnézést kérek, hogy a vállalati menedzs­ment elfoglaltsága miatt nem volt az utóbbi időben lehetőségünk találkozni ön­nel. Mindezek mellett az is igaz, hogy a vállalat el­adása miatt főképpen a REORG Rt. tartotta fenn magának a nyilatkozás jo­gát. Érthetőnek tartom azt, hogy a vállalattól elbocsá­tásra került dolgozóik sé­relmezik az elbocsátás té­nyét, hiszen sorsokról, ese­tenként tragédiákról van szó. Szerelném biztosítani arról, hogy a leépítés szük­séglete, annak ellenére, hogy azt objektív megkö­zelítéssel igyekeztünk ke­zelni, kemény lelki terhet jelent a vállalatvezetés számára. Tisztában va­gyunk azzal, hogy emberek és családok egzisztenciájá­ról, megélhetésükről vol- tunk/vag'yunk kénytelenek döntéseket hozni. Ugyanakkor meg szeret­ném említeni, hogy ebben a kényszerhelyzetben is eleget tettünk abbéli kötele­zettségünknek, hogy azokat a dolgozóinkat, akiket el­bocsátani kényszerültünk, maradéktalanul kielégítet­tük aszerint a kollektív szerződés szerint, amely az országban érvényes tör­vénynél jobb fettételeket biztosít. Szomorú, de ma­napság mégiscsak ered­ménynek számító tény ez. Sajnos vannak olyan vál­lalatok, amelyek anyagi ereje még a végkielégítés kifizetését sem teszi lehe­tővé. A cikkében „őcskavas”- ként emlegetett huzal­zománcozó gépek egykor valóban jobb időket éltek meg. A KGST-specializáció alapján a fő vevőnk az az­óta felbomlott Szovjetunió és még néhány fejlődő or­szág volt. Ezen országok mind gazdasági recesszió­ban vannak, ahol nincs be­ruházás, s mindenki kivár. Ugyanakkor az Is igaz, hogy ezen termékek elma­radnak a világszínvonaltól, főképpen a KGST-követel- ményeknek felelnek meg. Hogy a huzalzománcozó gépek az „ócskavas” szint­ről elmozduljanak, komoly fejlesztésre lenne szüksé­günk, amelyhez pénzügyi forrásokkal egy felszámo­lás alatt lévő vállalat nem rendelkezik. Mindezek miatt került az üzletág abba a helyzetbak hogy a piaci igények elma­radása, illetve más jellegi piaci igények miatt nem volt további megrendelés az általunk gyártott huzal«! zománcozó gépekre. Ezen s piacon ma egyébként nem­csak a Pestvidéki Gépgyár­nak vannak értékesítési gondjai, hanem a világ szinte valamennyi, nálunk sokkal magasabb technikai szinten álló (nyugati) cég­nek is. Meg kívánom je­gyezni, hogy a profil leállí­tását csak akkor foganato­sítottuk, amikor már tény­leg nem volt más megoldás. Ugyanakkor az is fontol tény, hogy a profil leállítá­sa, illetve leépítése úgy történt, hogy a gyúrtál szempontjából kulcsfontos­ságúnak ítélt szakembere­ket megtartottuk —• mái területre irányítottuk —, és ezáltal a piaci igények esetleges feléledése esetén bármikor módunk van az üzletág újbóli beindítására. A külföldi utazások te­kintetében az alábbiakat szeretném közölni. A piac­gazdaság keretei között működő nyugati vállalatok bevételük legalább 8-1Ú százalékát költik marke­ting — a piacmegdolgozás — költségeire. A Pestvidé­ki Gépgyár 1991-es, mint­egy 900 millió forint bevé­telére ez 90 millió forintot jelentene. Ugyanakkor a külföldi utazások költsége mintegy 3,5 millió forint volt, amelyben benne van- nak az általunk gyártott gépek üzembe helyezésére utazó szerelők költségei is Befejezésül azt szeret­ném elmondani, hogy az ön által írt cikket vállalatunk szempontjából objektívnek tartom, de a teljeslátás miatt szükségesnek tartom a fenti kiegészítést. Dr. Kovács Géza Péter vezérigazgató, a felszámoló helyi meg­bízottja.

Next

/
Thumbnails
Contents