Pest Megyei Hírlap, 1992. május (36. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-30 / 127. szám

KÉPVISELŐI ARCKÉPCSARNOK: DR. VON A FERENC „Hiszek abban, amit csinálok" Amikor dr. Vona Ferenc végigísért a Parlament fo­lyosóin és termein, egy kamaszgyerek lelkesedésé­vel mutatta meg nekem az épület minden szépséges szegletét. Elmondta, még mindig nem tudott betelni ezzel a gyönyörű környe­zettel, és hozzátette: Ez az. ami hiányozni fog. ha majd nem leszek képvise­lő, a légkör, ami itt körül­vesz. — Manapság kihalófél­ben van a lelkesedés, ön mégis tele van energiával. Honnan veszi ehhez az erőt? — Azt mondják a csalá­di és .a baráti körömben, hogy ha nem lennék ilyen optimista, már régen bele­fásultam volna a parla­menti munkába az első ciklus után. De én hiszek abban, amit csinálok, és ez a hit töretlen. Az tartja bennem a lelket, hogy tu­dok tenni a térségért és a választókerületemért, és bí­zom benne, hogy 1994-ig érzékelhetően javul majd az emberek közérzete és életszínvonala, Vona doktor azon keve­sek közé tartozik, akik az előző parlamentnek is tag­jai voltak: 1985-től képvi­selő. Az előző ciklus fene­gyerekei között tartották számon. Ö volt az, aki már 1987-ben azt mondta az ipari szerkezetátalakítás­«nagánüzemek. 1988-ban pedig azt javasolta a költ­ség vetési vitán, hogy ve­gyenek el az MSZMP- tői, * KISZ-tői, a társadalmi szervezetektől 500 millió forintot, és adják oda a tanácsoknak, vagyis a la­kosságnak. •— A megrögzött függet­len képviselő miért lépett be az MDF-be? — Való igaz, annak ide­jén Fodor István képvise­lőtársammal együtt alapí­tottuk a függetlenek cso­portját, még az előző par­lamentiben. Bár az MDF élveivel már 1988-tól egyet­értettem, nehezen adtam fel a függetlenségemet. Vé­gül . 1989 decemberében megerősödött bennem az a gondolat, hogy annyira kö­zösek az elképzeléseink, hogy belépék. Független­ként én csalc a választóim­nak feleltem az első cik­lusban, de most is azt tar­tom, hogy elsősorban a választók érdekeit akarom képviselni a parlamentben, és nem pártérdekeket. — Együtt végzi képvise­lői munkáját állatorvosi hivatásával. Nem fárasztó ez egy kicsit? — Nem, isten őrizz! So­kan megkérdezték ezt már, de őszintén mondom, nem. Keményen csinálom, az az igazság, de szeretem csi­nálni, mert szeretem az embereket. Az állatokat is szeretem, de az embere­ket legalább annyira sze­retem. — Nemrég egy falugyűlé­sen azt mondta, hogy min­den reggel héttől nyolcig fogadóórája van. — Ez az az időpont, ami­kor ottjion rendelek, és akkor bárki megtalálhat. Amikor képviselővé válasz­tottak, kölcsönös igény volt a lakossággal, hogy állatorvos is maradjak. Ez számomra azért is fontos volt, mert így állandó kap­csolatot tarthatok a válasz­tóimmal. Mindennap em­bereik között vagyok, tu­dom, mi foglalkoztatja őket, tisztában vagyok a problémáikkal. Az embe­rek tudják, hogy én meg­található vagyok, nagyon sokan keresnek meg ügyes­bajos dolgaikkal, és meg­próbálok nekik segíteni. Mindent megteszek, ami tőlem telik. — Gondolom, sokat je­lent önnek a nyugodt, ki­egyensúlyozott családi hát­tér. — Ha nem lenne ilyen hátterem, nem tudnám csinálni ezt a munkát. A feleségem nagyon jó lég­kört 'biztosít nekem ahhoz, hogy így dolgozhassak a parlamentben. Nagyon ko­moly szellemi társ, megbe­szélünk sok mindent, és ki is kérem a véleményét ter­mészetesen. Ügy érzem, elég jó vénája van a politiká­hoz, most már ö is bele­jött. a parlamenti ülések után mindig megbeszéljük, hogyan döntöttünk, milyen törvényeket hoztunk. — Egyetemista gyerekei vannak. Velük is szokott politikáról beszélgetni? — Természetesén, főleg a lányommal. Ö joghallga­tó, elég közel áll hozzá ez a téma, és érdekli is a po­litika. Ügy látszik, sikerült megfertőznöm. Kemény kritikus a fiam k és a lá­nyom is. bizony sokszor számon kérik, hogy nem egészen úgy döntöttünk, ahogy ők elképzelték. Tü­relmetlenek, és ezt helyes­lem is, nincs annál rosz- szabb, ha a fiatalok kon­zervativizmusra, megelé­gedettségre törekszenek. — Jut-e ideje kikapcso­lódásra? — Meggyőződésem, hogy az embernek feltétlenül ki kell mozdulnia otthonról, hogy kikapcsolódjon. Azért szerelem. a színházat is és a sportot is, mert nagyon jól ki tudnak kapcsolni. Évek óta futballoztunk egy baráti társasággal, és a par­lament csapatában is ját­szottam, de ma már erre egyre kevesebb időm van. Maradt a tenisz, vasárnap délután . két-húrom órát szoktam játszani a bará­taimmal Ráckevén. — Van-e valamilyen sze­mélyes üzenete a válasz­tóihoz? — Megmondom őszintén, egy kicsit zavar az embe­rek érdektelensége. Szeret­ném, ha közmeghallgatá­sokra, fórumokra, fogadó­napra minél többen jön­nének el. Én megértem az emberek elfordulását a po­litikától, azt hitték, hogy a rendszerváltás után óriási változás lesz az életszínvo­nalban, és ez sajnos nem következett be, emiatt ne­kem is sokszor keserű a szám íze. de még keserűbb, amikor látom ezt a határ­talan érdektelenséget. Jó lenne, ha az emberek hin­nének abban, hogy mi itt a parlamentben azért dol­gozunk, hogy észrevehető legyen ez' a változás. Én hiszek benne, és úgy érzem, ezért érdemes dolgozni. Halász Csilla HOSSZÚ Távú BEFEKTETÉS Hová, merre, nyolcadik osztály? Három osztályt bocsát útjára a gyáli Bartók Bé­la Általános Iskola, mely nyolc hosszú évig volt má­sodik otthona a 85 végzős­nek. A városnyi községnek több iskolája van, melyek közt rangsort felállítani nem a mi dolgunk. Az vi­szont tény, hogy ez az is­kola az országos ranglistán is a jók közé tartozik. A 44 pedagógus 97 százaléka szakképzett tanerő, magas a mérce a matematikánál és az idegen nyelveknél. Mindez meghatározza a végzősök továbbtanulási szándékát, többségük a reálismereteket és nyelv­tudást igénylő szakmák fe­lé orientálódik. NEHEZ TIPPELNI A pályaválasztásnál a szülői és tanári tanácsadás is közrejátszik, egy 14 éves gyerekember nem mindig képes az önálló döntésre. Egy adott politikai és gaz­dasági korszakban még a tapasztalt felnőttek is csak tippelni tudnak, hogy' mi­lyen szakmáknak lesz kon­junktúrája az elkövetkező években. (Példa rá: az egy­kor divatszakmának szá­mító fémforgácsoló-, autó­szerelő- vagy kőművesszak- mában ma túlkínálat van, ugyanakkor nincs univer­zális cipész, szabó vagy varrónő a szolgáltatóipar­nak.) A gyáli végzősök közül 14 jelentkezett gimnázium­ba, 22-en különböző szak- középiskolákba. míg a zöme a szakmunkás jövőt vá­lasztja. Ki mit* és miért válasz­tott? Erre kerestem vá­laszt közvetlenül az érde­keltektől. Kovalik Józsefné igazgató a 8/a osztály tanulóiból választott ki tíz gyereket, fiút és lányt ve­gyesen. A 8/a átlaga 3,7 — tehát jó közepes. Kovalik- né és Nyirán András osz­tályfőnök egybehangzóan állítják, a kiválasztás spontán volt, nem a leg­jobbakat „tálalták’*. Ezt azért kívánom kihangsú­lyozni, mert a tíz gyerek intelligenciája meglepett. Mindvégig az volt a benyo­másom, hogy felnőttekkel tárgyalok. ELEGEGY VARRÓGÉP Fábián Zsuzsanna: Ru­haipari szakmunkásképző­ben tanulok tovább. Csa­ládi indíttatás, a mamám is varrónő. Kicsi koromtól szatook-varrok, és szere­tek tervezni is. Jó varró­nőre mindig szükség lesz, s vállalkozóként elég egy varrógép, abból már meg­élek. Veres Angelika: Egy idén induló külkereskedel­mi szakközépiskolába je­lentkeztem. Magániskola, évi 30 ezer forint a tandíj. Fő lan tárgyiak a nyelvek. A szüleim vállalják a plusz terhet, ők is azon a véle­ményen vannak, hogy a külkereskedelem „felmenő­ben” van, s pont akkor lesz munkaerő-kereslet, mire én végzek. Makkay Zoltán: Apám, anyám értelmiségi, én mégis fizikai szakmát vá­lasztottam. Az iskolai fa­kultatív oktatás adta a lökést, ott kaptam ízelítőt a famegmunkálásból. Mű­bútorasztalos szeretnék len- ni; de az épületasztalosság is érdekel. Az iskolából tí­zen jelentkeztünk erre a szakmára, de csak kettőn­ket vettek fel. Harcsa Zsuzsanna: Az iskolában németet tanul­tam, magánúton pedig olaszórákra jártaim. Ott­hon is, a tanáraim is azt hangoztatják, a nyelvtudás felér egy vagyonnal. Si­mán bejutottam az ócsai gimnázium idegenvezető tagozatára. Nagy jövőt lá­tok ebben a szakmában, ve­gyük csak az Expót. És ez még csak a kezdet. Garas Gusztáv (róla mondják, hogy a dabasi körzet számítástechnikai fenegyereke, már eddig több verseny győztese: Én SZIGETUJFALU Kárpótlási • fórum Június 5-én, délután 19 órai kezdettel kárpótlási fórumot tart a szigetújfalui önkormányzat, melyre két rangos szakembert hívtak meg. Szauter Rudolf or­szággyűlési képviselő a Sváb nemzetiségűek kár­pótlásáról, míg dr. Vona Ferenc, a térség ország- gyűlési képviselője Életük­től, szabadságuktól meg­fosztottak kárpótlása cím­mel tart előadást az érdek­lődőknek. A fórum színhelye a he­lyi Petőfi Sándor Művelő­dési Ház. 4 T^írfmi HONFOGLALÓK DABAS KÖZELÉBEN Terv az italbolt falán Minden közösségre jó ha­tással van az, ha egy-két tagjában a határozottság szervezőkészséggel párosul. A lendület, különösen ak­kor, ha nemes célok eléré­sére törekszik, magával ra­gadó ... Kató néni — azaz Zadu- majszki Józsefné — ilyen előre néző, távlatokban is gondolkodó egyénisége a ta­lán hatszáz lelkes Dabasi szőlők elnevezésű település­nek. A helyi italboltban be­szélgettünk, ahol önkor­mányzati képviselő fiát he­lyettesítette. Míg kiszolgál­ta a vendégeket, büszkén mutatott a falra, ilyen lesz a tervek szerint. A rajz épületet ábrázol, ami isko­la, óvoda' és orvosi rendelő lesz hamarosan. S Kató né­ninek — bár gyorsan hozzá­teszi, nem ez a fontos — ebben nagy szerepe van és volt. mert a történet három évvel ezelőttre nyúlik visz- sza. — A gyerekeket — meséli — a gyóni iskolába hozta- vitte az autóbusz. Ha le­késtek, gyalogolhattak ha­za. Aki a kisebbeket nem merte a járműre bízni, ma­dot az, hogy pedagóguso­kat találjanak az intézmé­nyekhez? — a helybéliek között van, aki most utazni kény­telen, s csak örülnek annak, ha a jövőben itt taníthat­nak. Egyébként arra a hír­re, hogy épül az óvoda, is­kola, egyre több fiatal csa­lád telepedik le nálunk. Ol­csóbbak a telkek, s ha a gye­rekek elhelyezése nem okoz majd annyi gondot, mint korábban, sok új lakosra számíthatunk. Ügy ’ vélem, ez a fejlődés bizonyítéka. S így van ez mindennel, egyik dolog vonzza a má­sikat. Lehet, hogy az unokám nem ebbe az iskolába jár majd — a többiek nagyob­bak már —, de nem is ezért kezdtem el ezt az egészet. A szőlősiekért, a közössé­gért, mindannyinmikért... — jisz — Is az ócsai gimibe me­gyek programozást tanul­ni. Ez aztán tényleg olyan szakma, amire ma már az élet minden területén szük­ség van. Nyirán András biológus­nak készül, Tóth Sándort a közlekedésgépészet ér­dekli. Dallos Péter is a számítógépre esküszik, Nagy Ildikó az állatgyógyí- tás iránt érez elhivatottsá­got, míg Hidasi Gabriella a nyelvekből akar megélni. Mint minden minőségi munkának, a jó tanulmá­nyi eredménynek is meg­vannak az alapfeltételei. Ezek egy részét a szülők, más részét az iskola hiva­tott biztosítani. Feltétel a ruha, tanszer, étkeztetés. De vajon jut-e mindenre, nem szenvednek-e hiányt a mai gyerekek? AZ 0NK0RMANYZAT MEGÉRTŐ Kovalik Józsefné: Á ruhánál, tanszernél nem tapasztalunk ilyesmit. Vi­szont azt észleltük, hogy drasztikusan zuhant az is­kolai étkeztetést igénylők száma. Ez nyilván össze­függ a szülők anyagi hely­zetével,. Gyált sem kímélte a munkanélküliség. Pon­tos, lelkiismeretes felmé­rést végeztünk, s ahol in­dokolt, résziben vagy egész­ben átvállaltuk a térítést, illetve önkormányzati hoz­zájárulást igényeltünk. Je­lenleg 350 tanulót étkez­tetünk, ebből 170-en él­veznek támogatást. Megra­gadom az alkalmat, hogy elmondjam; huszonöt éves pedagógusi pályafutásom alatt soha nem tapasztal­tam ennyi megértést és se­gítőkészséget, mint manap­ság az önkormányzattól. Szerintem nemcsak meg­értő, de előrelátó is. A mostani segélyeket amo­lyan hosszú távú befek­tetésnek tekinti, mely egy; szer megtérül. Ha majd a most pályaválasztók révbe érnek, s a jövedelmük után befolyó adókból a község gyarapszik. Matula Gy. Oszkár Az Érd Városi Művelődési Központ moziüzemeltetés céljából bérbe adja 370 személyes filmszínházát A jelentkezéseket június 30-óig lehet benyújtani. Cím: Érd, Alsó u. 9. 2030. Tel.: (23M5-490. ga vitte, autón vagy kerek­páron, télen hóban, fagy­ban. Hat unokám van, tu­dom, mennyire nehéz volt ez minden családnak. De aggódom valamennyiért. Ezért is merült föl az öt­let, legyen helyben iskola. Legalább akkora, hogy az alsó tagozatosok itt tanul­hassanak, nekik nehezebb megbirkózni az utazás bo­nyodalmaival. Aláírásokat gyűjtöttünk, s szinte min­denki egyetértett áz elkép­zeléssel. Ezzel azután el­mentünk, az engedélyek miatt az akkor még tanácsi hivatalba. Időközben a terv is alakult. Letettünk arról, .hogy a régi iskolaépületet alakítsuk át, ismét erre a célra. Az többe került volna. A művelődési ■ ház egyik részében van az orvosi rendelő. Afftráróberem saj­nos nem fűthető, így jutott eszünkbe, ha már épül az iskola, legyen erre is alkal­mas, s az óvodások is kap­janak helyet benne. — Hol tartanak jelenleg a munkálatokkal? Elkez­dődtek már? — Hamarosan kezdjük — válaszolt Zadumajszki Jó- zseíné. — A telkét, ahová épül, már kitakarították, az alapok lerakhatok. A helybéliek alapítványt hoz­tak létre az építkezés tá­mogatására. A nyugdíjas­klub tagjai is hozzájárultak valamennyi pénzzel. Ki száz. ki ezer forintot hozott. S azt hiszem, az a lényeg, hogy sokan segítettek, a le­hetőségeik szerint. A da­basi önkormányzat ebben az évben vagy négymillió forinttal járul hozzá az építkezéshez. Talán jövőre már itt kezdhetik meg az első osztályt a gyerekek. — Nem okoz majd gon-

Next

/
Thumbnails
Contents