Pest Megyei Hírlap, 1992. május (36. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-26 / 123. szám

Budapest már nem ad AKKOR KÉRÜNK, HA KENYÉRRE SEM TELIK — Mióta itt a munkanél­küliség, nagyon felduzzadt a rendszeres nevelési se­gélyért folyamodók száma — mondta Boda Lajosné, a dunavarsányi önkor­mányzat szociális csoport- vezetője. — Jelenleg 136-an kapnak, s 1 millió 200 ezer forintunk van rá. Ez hama­rosan nem lesz elég, mert újabb és újabb segélyezen­dőkre számíthatunk. Ránk­zúdul a mostani tömör nyo­morúság. BEMÉNYTELENSÉG Ellátott néhány címmel a rendszeres nevelési segé­lyezettek köréből. Szorong­va csöngettem be egy-egy házba, s magam bocsátot­tam előre: nem mindenki beszél szívesen a bajairól: Egy helyen valóban eluta­sítottak, de inkább az volt a jellemző, hogy csaik úgy mondták-mondták a sorsu­kat. Hallgattam. Nemigen tudtam mit szólni. Meg­kérdezhettem volna, hogy szoktak-e valaminek örül­ni is — de hát jobbnak lát­tam ilyet nem kérdezni. Rettenetes volt az a re­ménytelenség, ami áradt az emberekből. Kövér Zoltánnénak 6 ezer 600 forint a rokkantnyug­díja 22 évi munkaviszony után. — Ezerkilencszázkilenc­venben, mikor leszázalé­koltak, 45 forint volt az órabérem a virágkerté­szetben, ahol dolgoztam. Ugyanott most 95 forint az órabér. Rohamosan emel­ték az infláció miatt, de ebből én már kimaradtam —• panaszolja. — A tévé­ben kihangsúlyozták, hogy aki 89 után ment nyugdíj­ba, annak nem emelnek. Így ebből is kimaradok — folytatta. — Vállalnék itt a köz­ségben olyan munkát, amit én is elvégezhetnék. Pél­dául ebédkihordást, de nin­csenek lehetőségek. Ügy meg van nehezítve az élet! Akik megállapítják a járan­dóságokat, csak egy hóna­pig élnének annyi pénzből, mint mi. Az anyukámnak 6 ezer 780 forint a nyugdí­ja. Egymást támogatjuk. Ezernégyszázötven forint nevelési segélyben részesü­lök, hogy meglegyen a lét­minimumunk, a gyereknek is, meg nekem is. Szabó Sándorék négy gyereket nevelnek. A fele­séget találtam otthon. — A férjem is munka­nélküli, meg én is — kezd­te a háziasszony. — A gye­rekek miatt szorultam munkanélküli-segélyre, Norbi sokat betegeskedik. A magam baja miatt sose mertem elmenni betegállo­mányba, nehogy kirúgja­nak. De már így se bírtam hallgatni, hogy mások vég­zik el helyettem a munkát. Azelőtt azért, ha az ember betegállományba ment, nem hajították mindjárt ki. S meg is szűnnek a mun­kahelyek. A falubeli szer­számkészítő kirendeltség, amelyiknek az irodáján dolgoztam, megszűnt. A nyúltelepen, ahová azután beléptem, leépítések van­nak. Takarítani jártam Pestre a Gubacsi útra a Faipari Kiállítás Kivitelező Vállalathoz. Arról sem tu­dok, hogy létezik-e még. Mondták, hogy még 150 na­pig kapom a munkanélküli­segélyt. — Hogyan osztják be a pénzüket? — Nagyon nehezen. Már a minimumon vagyunk, hónapról hónapra tengő­dünk. Különösen a férjem­nek, meg nekem nem ve­szünk semmit. Ügy vagyok vele: úgyse megyek sehová. — Hány forint nevelési segélyt kapnak? — Háromezer-kétszáz­ötvenet havonta. Február óta. Azelőtt nem is tudtam róla, meg az ember úgy van vele, hogy szégyell kér­ni. Mégis rászántam ma­gam. Hát az is valami... — Végleg nem tudnak újra elhelyezkedni? — Csináltuk már a fér­jemmel, hogy minden gyár­ba bementünk a Soroksári úton és környékén, de min- denhonnét elutasítottak. Addig nem akartam elhin­ni, hogy nincs felvétel. Ha valamiről hall az ember, mire odaér, már be van töltve. Bedolgozónak jelent­keztem. De hogy bejussak, összeköttetés kéne. Any- nyit voltam a téeszirodán is, hogy adjanak valami munkát... Kikísért. MUNKANÉLKÜLIEK — Ebben az utcában csu­pa munkanélküli ' lakik. Csak azt nem tudom, ha már nekünk ilyen nehéz, mi lesz a gyerekekkel. Néhány házzal odébb Lá­zár Jánosékhoz tértem be. Lázár János rokkantnyug­díjas — 6 ezer 470 forint­tal —, amíg dolgozott, a Petőfi Tsz-ben állatgondo­zó volt. Lehet, hogy sem­miképpen nem lenne már munkahelye. •— A marhatelepet meg­vette egy kft., negyed lét­számmal dolgoznak. Lázár Jánosné tavaly november óta munkanélkü­li: LEÉPÍTÉSEK — Itt a faluban a For­gácsoló Szerszámipari Vál­laltnál fűrészlap-csoma­golóként dolgoztam. Lét­számot csökkentettek, el­küldték. Állítólag most meg is szűnik a vállalat, nincs rendelés, nincs pénz anyagra. Ha jelentkezem valahol, mivel 40 éves el­múltam, szóba se állnak velem. Pestre bélfeldolgo­záshoz toboroztak nemrég, 40 ember közül hármat vet­tek fel, 16-18 éveseket. — Nehezen élnek? — Nagyon nehezen. 17 ezer az összes havi jövedel­münk, ebből 10 ezret fize­tünk be az OTP-törlesztés- re, villanyszámla, tévé ... A még itthon levő 16 éves kislányunk miatt kapunk a községházától havi 1625 fo­rint nevelési segélyt meg 300 forint értékben tejutal­ványt. Tavaly adtak há­romszor rendkívüli segélyt is. Akkor kérünk, ha már kenyeret sincs miből ven­ni. — Talán a kislánynak már jobb lesz... — Ha az Erzsébet Áruhá­zát, ahol kereskedelmi ta­nulóként a gyakorlatát töl­ti, megveszik a külföldiek, mint már tárgyaltak róla, elküldik a tanulókat. Ne­künk aztán nem lesz jobb.., Nádudvari Anna 4 XJítríav Jövedelemről, adóról Dunakeszin Vendég a pénzügyminiszter Pénzről, jövedelemről, adóról lesz szó az MDF du­nakeszi fórumán május 29- én 18 órakor. A Radnótí- gimnázium aulájában a legilletékesebbnek, dr. Ku­pa Mihály pénzügyminisz­ternek tehetik fel kérdései­ket az est résztvevői. Az érdeklődők kérdéseire vá­laszolva a rendezők közöl­ték: külön meghívó nélkül is mindenkit szívesen lát­nak. A demokrácia ugróiskolája Van-e kiút Budaörsön? mi. Törvényt sértett. Meg­sértett egy olyan törvényt, amelyet ebben az ország­ban nincs hatalom, ami megváltoztasson. Sem az Alkotmánybíróság, sem a miniszterelnök, sem a kor­mány, sem a parlament. Ennek a testületnek dönté­sét —• ha nem törvénysértő — nem változtathatja meg egy polgármester, sem. Ö ezt tette, ezért indítottunk ellene fegyelmit. Csak ígérgetett Bor Ferenc szintén a polgármester alkalmatlan­sága mellett szavazott: — Minket az zavart a legjobban, hogy megjelent egy egyoldalú beállítású cikk, és nem biztos, hogy ami abban van, az az igaz­ság. Sőt, azt is mondhat­juk, hogy nem az a teljes igazság. Hogy ebből mennyi az igazság, azt teljes mér­tékben nem lehet megálla­pítani. A cikk mindenkép­pen arra kényszeríti azo- , kát, akiket érint, hogy va- lamilyen formában vála­szoljanak. A polgármester sok esetben, hosszú időn át nyilatkozgatott, úgy, ahogy ő jónak látta. Most min­denképpen szükségesnek tartjuk, hogy mi is nyilat­kozhassunk. Én is hibásnak érzem magam, mert ismertem ugyan a polgármester urat, mielőtt rá szavaztam, leg­alábbis úgy gondoltam, is­merem. Néhányszor meg­kritizáltam, erre ő azt mondta, hogy én rosszul lá­tom. Megígérte, hogy javít a hivatali ügyintézésen, az önkormányzat működését lakosságközpontúvá teszi. Én ezeknek az ígéreteknek a tudatában mindezt meg­ígértem a körzetem lakos­ságának, ám a polgármes­ter úr nem tartotta be az ígéreteit. NAGYON SZERETNÉM tudni, hogy ki találta ki a következő mondást: „Kivé­tel erősíti a szabályt!” En­nél nagyobb áligazsággal még nem találkoztam. Az ember értelmes lény, azért csinál szabályokat magának, hogy azok alakítsák maga­tartását, keretek, ha úgy tet­szik, korlátok közé szorít­sák cselekvési rendszerét. A szabály nem mumus, ha­nem eszköz arra, hogy éle­tünk könnyebb legyen, ter­mészetesebb, élhetőbb. Hü­lye szabályokat csak hülye emberek hoznak, és mivel a társadalom nem tekint­hető hülyék gyülekezetének, következésképp a szabályok sem azok. De nálunk valahogy más­képp van. Ügy két évtizede szemtanúja voltam — má­jus végi villámiós, dörgős időben — egy B-vel kezdő­dő rendszámú, fekete Volga országúti száguldásának. A Volgát az egyik megye pártbizottsági első titkára vezette — részegen. A más­napi lapokban a karambol ténye jelent meg, hogy ki­nek a kezében volt a vo­lán, arról szó sem esett. Ha történetesen egy falusi kör­zeti orvos gázolt volna, ép­pen beteghez menet, őt biztosan kipécézik. Akkor ilyen volt a sajtó. A párt­állami. És ilyen volt a ki­vétel. A KOMMUNISTA hata­lomátvétel óta a kivételek át- meg átszőtték életünk minden zugát, minden per­cét. Évtizede talán, hogy az egyik Balaton-parti megye főépítésze széttárt karokkal panaszolta: évek óta építési tilalom van a parton, ez alatt az idő alatt körülbelül kétezer nyaraló épült fel. Kivetette ő ugyan az épí­tésrendészeti bírságot, de mint mondotta, a vastag pénztárcájú építtetők a két- három év alatt rájuk ki­szabható maximum 50—80 ezer forintos bírságot be­kalkulálták az építési költségekbe. Amikor bátor­kodtam neki megjegyezni, hogy kíséreljen meg egy­két nyaralót lebontatni, ki­nevetett. Elmondta, hogy az építésrendészeti szabályzat­nak olyan végrehajtási uta­sítása van, miszerint a ha­tóság még akkor sem bon- tathat, ha a megbírságolt akár egy év alatt sem fi­zeti ki a reá kirótt össze­get. Jelen esetben tehát ad­va volt egy ésszerű szabály, melyet ugyanannak a sza­bálynak a végrehajtási uta­sítása gyakorlatilag végre- haj ihatatlanná tett. A KÖZELMÚLTBAN ve­zetőváltás történt a Vám- és Pénzügyőrség Országos szer annyi adót fizettek be, mint amennyire számított. Mostani pénzügyminiszte­rünk két hónappal ezelőtt kifakadt amiatt, hogy a lát­hatatlan jövedelműek alig fizetnek adót. Ha valahol nem volna szabad kivétel­nek lenni, akkor az az adó­ügy szövevényes rendszere. Amíg az alkalmazottaktól munkahelyükön levonják az adóelőleget, addig a vállalatok, magánvállalko­zók valami elképesztően kaotikus rendszerben fi­zetnek adót. ha fizetnek. Csak adókból több tízmil- liárd az állami költségve­tés bevételének éves kiesé­se. MI A MEGOLDÁS? Az alapvető szabályokhoz kap­csolódó apró kis szabályok­tól, kivételektől örökre és nagyon hamar el kell kö­szönnünk. Igenis, lehessen lebontatni az engedély nél­kül épült házat, elkobozni az el nem vámolt árut, vég­rehajtatni a be nem fizetett adót. Nincs olyan szabály, amelynek megszegése nem az állam szilárd lété­nek alapjait veszélyeztetné. Nincs olyan kivétel, amely valóban erősítene bármi­fajta szabályt. Az átalakulás korát él­jük, a most meghozott tör­vények, határozatok már egy megújuló ország új pol­gárainak készülnek. Csak minél hamarabb készülné­nek. Hegyes Zoltán Sok képviselő úgy gon­dolja, hiba volt, hogy a polgármester személyét érintő dolgokat nyílt plé- num előtt tárgyalták. — Ez csupán arra volt jó — szögezi le Bor Ferenc —, hogy az indulatok el­szabadultak, és olyan kép­viselői, lakossági vélemé­nyek hangzottak el, ame­lyek sehová se vezettek. Az önkormányzati képviselők a polgármestert támadó névtelen röpcédulákról egy­ségesen úgy vélekednek, hogy az se Wittinghof Ta­más, se az ő renomé­juknak nem használt. Kocsis Klára ! Pilisvörösvár Községgondnoksága felvételre keres mérlegképes könyvelőt, pénzügyi szakembert, kőműveseket, útépítő ipunkásokat, segédmunkásokat. Jelentkezni lehet 7-től 16 óráig, cím: Pilisvörösvár, Bécsi út 20., telefon: (26)-30-217. Múlt szerdai számunk­ban Űj kísérlet Budaörsön címmel cikket közöltünk azzal kapcsolatban, hogy az önkormányzat igazgatási és etikai bizottsága lemon­dásra szólította föl Witting­hoff Tamás budaörsi pol­gármestert. Következő nap ugyancsak a Pest Megyei Hírlapban Tarján Ernő bu­daörsi önkormányzati kép­viselő reflektált rá. Két nappal később, május 23-án, szombaton Witting- hoff Tamás válaszát közöl­tük. Most három képviselő véleményéből idézünk. Egy a sok közül Tari Miklós, aki amellett szavazott, hogy Wittinghoff Tamás alkalmas a polgár- mesteri tisztség betöltésére, a következőket mondja: — Azok a lakosok, akik finomabban fogalmaznak, most azt kérdezik, mit bo­hóckodtok már megint. Akik másképpen véleked­nek — tehát elintézetlen ügyeik vannak vagy a vá­ros által fizetett kivitelezők nem éppen jól dolgoznak a szemük láttára —, azok keményebben fogalmaznak, csúnyábban mondják ugyanezt. A polgármester elleni fegyelmi indítvány csak egy abban a hosszú sorban, ami ' Budaörs köz­érzetét régóta zavarja. Az egyik előzmény például az iskolával kapcsolatos visz- szaélések kérdése. A másik előzmény a Wittinghoff Ta­mást megelőző polgármes­ter menesztése. Budaörsön ugyanis már volt egy előző polgármesterpuccs. Akkor a most hangos csapat jut­tatta tűzzel-vassal polgár- mesteri székhez Witting­hoff Tamást. Akkor bezzeg senkit nem zavart, hogy al­kalmatlan feladata ellátá­sára. Romsics Sándor, aki a polgármester alkalmatlan­ságára szavazott, követke­zőképp vélekedik: — Nagy marhaságot csi­náltam, hogy megválasz­tottam (mármint Witting­hoff Tamást. A szerk.), ezt elismerem, és mindent megtennék, hogy ezt meg­fordítsam. Nem minden­áron a polgármester meg­buktatására gondolok. Azok, akik most úgy véle­kednek, hogy mi vagyunk a hunyok, miért nem álltak oda az elején, ha látták, vannak lenyesnivalók a polgármester munkáján, miért nem álltak mellénk, segítettek volna minket is jó irányba terelni, hogy ne legyünk szélsőségesek. Mert szerintük szélsőségesek va­gyunk. Miért nem próbál­tak egy egységes testületet létrehozni? Ez abszolút nem törté­nik meg, hanem az az egészben a vicc, hogy két SZDSZ-es polgármester van választva a városban (Wit­tinghoff Tamás elődje is SZDSZ-es volt. A szerk.), és mind a kettőt az SZDSZ-es csapat akarja megbuktatni, amely hatalomra juttatta, amely nem tartja alkal­masnak, amely ellene sza­vaz a megválasztásakor, utána az kapálózik mellet­te kézzel-lábbal. Szóval, abszolút irreális az egész, miközben az emberek nem próbáltak meg rá hatni, hogy amit csinál, lehetőleg jól csinálja. Miért nem próbált rá hatni mindenki, aki úgy érezte, ebben az emberben van hiba — mert mindenkiben van, ez természetes. Törvényt sértett De hogy úgy haladjon ez a város, ahogy kellene, az én véleményem szerint an­nak az embernek, akit pol­gármesternek megválaszta­nak — legyen az bárki —, van a lehetőség a kezében, hogy egy csapatot összefog­jon, mert ennek a csapat­nak ő a választott vezetője. Ugyanakkor érdekes, para­dox dolog, hogy mi va­gyunk a főnökei. A testü­letnek hatalma van a pol­gármester fölött. Utasít­hatja, bármire kötelezheti, mert a testületi döntés köte­lező rá. Ezt áthágta, ami miatt most megy a fegyel­Nem mumus, eszköz Nincs k ‘Parancsnokságán. A pénz­ügyminiszter — teljes jog­gal — erősen nehezményez­te, hogy a vámokból befo­lyó összeg nincs arányban a behozott árukra kirótt vám­tételekkel. Ennek az oka is a kivétel. A szabály értelmében lehet kérni ha­lasztást a vám befizetésére, és ezt általában a kérelme­ző meg is kapja. A baj ott van. hogy miután lejárt a már elhalasztott határidő, a kérelmező akkor sem fizet. Itt is az alapot képező sza­bályhoz csatolt végrehajtási utasításban és egyéb apró szabályokban keresendő a rákfene. Az ugyanis elkép­zelhetetlen Magyarországon — ami természetes a Lajtá­tól nyugatra —, hogy/a vá­mot nem fizető cégnél meg­jelenjen a végrehajtó, és az elvámolandó áruból kive­gye az állam jogos részét. Nem szabad elkobozni az adós áruját, mert azt is tiltja valamilyenfajta sza­bály. Három évvel ezelőtt az akkori pénzügyminiszter megdicsérte a láthatatlan jövedelmű adófizető polgá­rokat — orvosokat, taxiso­kat, pincéreket, benzinku­tasokat —, mondván, két­

Next

/
Thumbnails
Contents