Pest Megyei Hírlap, 1992. április (36. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-30 / 102. szám

Hozzászólás cikkünkhöz Futhatnak a pénzük után Lapunk 1992. április 23-i számában Panaszos péceliek címmel cikket jelentettünk meg, amelynek témája a Triton Számítástechnikai és Távközlési Ipari Szövetke­zet egykori tagjainak vagyonnevesítéssel kapcsolatos sé­relme volt. Az anyag megjelenését követően több hívás is érkezett szerkesztőségünkbe, s mondták el észrevéte­leiket a Triton egykori tagjai közül. Levelet is kaptunk, amelyben Arlóy György, a Pest Megyei KISZÖV titká­ra adta közre véleményét a témával kapcsolatban. Le­velét változtatás nélkül közöljük. Tisztelt Gyócsi úr! Mint a megyei ipari szö­vetkezetek érdekképvise­letének egyik vezető mun­katársa, nagy érdeklődés­sel vettem kezembe április 23-i számukat, annál is in­kább, mivel vagyonnevesí­tésről volt szó, és a cikk az érdek-képviseleti körünkbe tartozó Triton Kisszövet­kezetet érintette. Az alaphelyzet tényleg sajnálatos, miszerint a je­lentkezési határidő lejárta következtében jó néhány volt Triton-tag kimaradt a vagyonnevesítésből. Meg­rökönyödéssel vettem azon­ban észre, hogy meg nem nevezett — vagyonnevesí­tésben jártas szakember — véleményére hivatkozva Ön azt állítja, hogy e hónap végéig lehetőség van utó­lagosan beérkezett kérel­mek elbírálására, tehát jogvesztésről szó sincs. Ügy gondolom, hogy jog­forrásként csakis és egye­dül a parlament által elfo­gadott 1992. évi I. és II. tv. ismerhető el. Márpedig az 1992. évi II. tv. 6. paragra­fus 2. bekezdése egyértel­műsíti azt, hogy az érin­tett volt tagnak kell jelez­nie igényét, s amennyiben ezt a törvény hatálybalépé­sétől számított 60 napon belül (azaz 1992. március 20-ig) meg nem teszi, úgy ez jogvesztő hatályú. Ezt ismereteim szerint senki nem módosította, s a szövetkezeteknek e sze­rint kell eljárnia, annál is inkább, mivel a vagyonne- vesítő közgyűlések befeje­zésének kötelezően előírt határideje 1992. IV. 30. Ügy gondolom, hogy az átmeneti törvény igen ko­moly feladatokat rótt a szövetkezetekre, melyeket igen rövid idő alatt kell megoldaniuk. Ebből adó­dóan nem várható el, tud­juk — s erre a törvény sem kötelezi őket —, hogy volt tagjaikat, sőt azok örökö­seit ők értesítsék a tör­vény adta lehetőségeikről. A törvény megjelenése óta a tv, rádió, és az írott sajtó is rendszeresen és mélyrehatóan foglalkozik és foglalkozott e kérdés­körrel, igazán sajnálatos, ha valaki ezt nem hallot­ta. A cikk végkövetkezteté­séből, mármint abból, hogy lehetőség van a kérelmek további beadására, több tagszervezetünknél érkez­nek be újabb igények, ab­ban a hiú reményben, hogy kérésük még méltányo­landó. További felesleges reménykeltés elkerülése érdekében kérem a Tisz­telt Szerkesztőséget soraim sürgős közlésére. Tisztel Arlóy úr! Az Ön által is említett alaphelyzet, már ami a va­gyonnevesítésből kimara­dottakat illeti, valóban sajnálatos. A Triton nem­csak országosan, de nem­zetközileg is jegyzett cég, s egyre jobban csengő már­kanév is. Éppen ezért tar­tottam a cikk írása köz­ben, s most utólag is fur­csának, hogy egy ilyen; sportnyelven szólva befu­tott ipari szövetkezet, amely feltételezésem sze­rint komoly összegeket for­dít reklámcélokra, s — amint a panaszkodó péce­liek képviselőitől hallot­tam — irodaépület-korsze­rűsítésre, nem képes arra, hogy egykori dolgozóit a vagyonnevesítéssel kap­csolatos határidőkről érte­sítse!? No nem a tv-n, a rádión vagy valamelyik sajtóorgánumon keresztül, hanem a legegyszerűbb módon, a település köz­pontjában elhelyezett pla­káton. Postán, a helyi ke­reskedelmi, vagy vendég­látóipari egységekben na­ponta sokan megfordulnak, s ezek az emberek, miként a hajdan volt vidéki vásá­rokon, egymásnak adták volna a híreket, s azokról így az érintettek minden bizonnyal időben értesül­nek. Nem így történt, s amint ön levelében is em­líti: .....a törvény sem kö­te lezi őket (mármint a Tri­ton vezetőségét), hogy volt tagjaikat, sőt azok örökö­seit ők (a Triton vezető be­osztású tagjai) értesítsék ki, törvény adta lehetősé­geikről ...” Az viszont igaz, hogy megjelent a levelében is idézett 1992. évi I. és II. törvény, s az érdekeltek­nek és érintetteknek ah­hoz kell alkalmazkodniuk. Tény az is, hogy a televí­zió és a Magyar Rádió, mi több, a hazai sajtó jóvoltá­ból némi túlzással már a „vízcsapokból” is a kár­pótlással, vagyonnevesítés­sel kapcsolatos műsorok, írások „csendültek ki”. És ennek ellenére nagyon is elképzelhető, hogy például mégis akadt olyan idős vagy egyedülálló, netán kö­zépkorú, és évek óta már másutt munkát végző tri- tonos dolgozó, akinek a fü­lét elkerülték a határidők­re utaló figyelmeztetések. Nagy valószínűséggel so­kan most már valóban fut­hatnak a pénzük utón. Ta­lán, ha egy kicsit nagyobb emberséggel gyakorolták volna néhányan a hivatali beosztásukkal járó egyéb teendőket, most valóban „happy and”-del — vagyis boldog véggel — záród­hatott volna le a panaszo­sak ügye. Tisztelettel: Gyócsi László ÓVATOSAN A BEVÁLTÁSSAL! Garancia a törvénytől várható (Folytatás az 1. oldalról.) radékot igényel a kárpótlá­si jegy névértékéért. Mivel a szövetkezetek, az önkor­mányzatok és az intézmé­nyi befektetők tulajdonába kerülő kárpótlási jegyek el­lenében felajánlható kíná­latot elsősorban az állami tulajdonban lévő vagyon­tárgyakból, tulajdonrészek­ből képezik. Aki már most át akarja váltani a kárpótlási jegyét, nyolcféle formában teheti mindezt: többek között ter­mőföldet vásárolhat. A kárpótlási hivatalok közel 47 millió aranykorona ér­tékű földet jelöltek ki. Lakásvásárlás esetén fi­zetőeszközként használható a kárpótlási jegy, amelyet az önkormányzatok a je­gyen szereplő névértékben számolnak el. A társada­lombiztosítás közreműködé­sével átváltható életjára­dékra. A havi járadék mér­téke a kortól és nemtől, az igényjogosultság összegének mértékétől függ. Ha valaki állami vállalatot akar pri­vatizálni, akkor a kárpótlá­si jegy ellenében Egzisz­tencia-, illetve privatizációs hitelt kérhet. A Munkavállalói Résztu­lajdonosi Programba is be­kapcsolódhatnak a vállal­kozni akarók. Ugyanakkor az állami tulajdon privati­zációja során konkrét „fizi­kai” vagyontárgyakat, üz­letrészeket, részvényeket is szerezhetnek az érintettek. Tőzsdén, illetve tőzsdén kí­vüli forgalomban — zárt­körű vagy nyilvános aján­lattétellel — szintén vásá­rolhatók részvények. Az állami vállalatok gaz­dasági társasággá alakulá­sakor az eredeti vagyon­mérleg szerinti összeg tíz százaléka, az élelmiszer- ipari vállalatoknál legalább húsz százalék értékesíthető. BEFEKTETŐK R A hazaira voksolnak Sok magyar vállalathoz ha­sonlóan a Taurus Gumiipa­ri Vállalatnál is készülnek az átalakulásra. Várható, hogy május elején az ÁVÜ is áldását adja a részvény- társasági működésre. A ter­vek szerint pedig a későb­biekben az egyes társaságok is önállóak lesznek. Érvényben: 1992. április 29. VALUTAÁRFOLYAMOK Pénznem Vételi Eladási árfolyam 1 egységre forintban Angol font 140,67 143,47 Ausztrál dollár 60,27 61,51 Belga frank (100) 232,88 237,54 Dán korona 12.39 12,65 Finn márka 17,59 17,99 Francia frank 14,20 14,48 Görög drachma (100) 40,77 41,61 Holland forint 42,57 43,43 ír font 127,78 130,38 Japán jen (100) 59,50 60,70 Kanadai dollár 66,27 67,67 Kuvaiti dinár 268,63 274,13 Német márka 47,92 48,88 Norvég korona 12,27 12,51 Olasz líra (1000) 63,69 64,97 Osztrák schilling (100) 680,60 694,20 Portugál escudo (100) 56,81 57,91 Spanyol peseta (100) 76,44 77,96 Svájci frank 52,27 53,35 Svéd korona 13,28 13,54 USA-dollár 79,25 80,81 ECU (Közös Piac) 98,30 100,26 A részvénytársasággá ala­kulás a váci gyár életét is befolyásolja. Pusztai Béla igazgató elmondta, hogy egy-egy kül- és belföldi cég is érdeklődik a gyár iránt. A közös bennük az, hogy mindkét potenciális vevő százszázalékos tulaj­dont akar szerezni. Hogy végül is melyikük lesz a be­futó, az attól is függhet, hogy az Állami Vagyon­ügynökség milyen vételárat szab meg. Az érdeklődőkről az igazgatótól annyit tud­tunk meg, hogy a külföldi egy európai gumigyártó cég, a hazai pedig egy be­fektetői csapat, akik már a Taurusszal mint megrende­lők kapcsolatban álltak. Az igazgató szavaiból ki­tűnt, ha választani lehetne, akkor a hazai vevők mel­lett tenné le a voksát, mi­vel ők a gyár összes üzemét átvennék, míg a külföldiek elsősorban a gyár tagadha­tatlanul legértékesebb ré­sze, a fóliázó iránt érdek­lődnek. A legfontosabb persze az, hogy a vevő új piacokat hozzon. Ismerős óhaj ez, hiszen majd minden ma­gyar állami vállalat vezető­jének ez a kívánsága. Ez is azt jelzi — tette hozzá az igazgató —, hogy a múltban milyen megfontoltsággal hozták létre a beruházáso­kat ., • Annak illusztrálására, hogy mennyire szükségük lenne új piaci kapcsolatok­ra, Pusztai Béla elmondta, hogy 1,5 millió négyzetmé­ter gumi szigetelőfólia gyártására lennének képe­sek, de a teljes kapacitásu­kat nem tudják kihasználni. Ismert, hogy a hazai építő­ipar is pang, kevesebb a megrendelés. A hazai cégek például csak 400 ezer négyzetméter fóliát rendeltek, s ehhez csatlakozott egy 500 ezer négyzetméteres iráni üzlet, de gyors fejszámolás után látható, hogy ez nem ele­gendő, s hosszabb távon ez mindenképpen finanszíro­zási gondokhoz vezetne. A változások persze min­dig emberi sorsokat is érin­tenek, s ez várhatóan nem lesz másképpen a Taurus váci gyárában sem. Ha ugyanis a kül- vagy belföl­di befektető tulajdonjogot szerez, akkor előrelátható­lag a kétszáz dolgozó közül 120-150 embernek lesz biz­tos munkahelye. Az évek során elsősorban az alkal­mazotti és kisegítői létszám duzzadt fel, s — az ügyvi­tel gépesítése után —, vár­ható, hogy az új tulajdonos majd tőlük fog megválni. 11. É. A kárpótlási jegyet el is lehet cserélni az erre a cél­ra létrehozott befektetési alapok és vagyonkezelő tár­saságok által kibocsátott befektetési jegyekért vagy részvényekért. Készpénzt is lehet érte kapni, korlátozás nélkül eladható akár ha­zai, akár külföldi érdeklő­dőnek. Ez utóbbi variáció­nál a devizajogszabályok szerint járnak el az adás­vételt lebonyolító pénzügyi szervezetek. Vajon milyen lehetőség kínálkozik maguknak a szövetkezeteknek és állami gazdaságoknak, ha kárpót­lási jegyeket birtokolnak? Először is kötelesek át­venni a jegyeket, hiszen így szól a törvény — érvelt a miniszter lapunk kérdé­sére. — A termőföldek egy részét el kell hogy különít­sék a kárpótlásra jogosul­tak számára. Az állami tu­lajdonú, de az adott szö­vetkezet használatában lé­vő földek árverése során megszerzett kárpótlási jegy kizárólag az államot illeti meg. Az értékpapír-forgal­mazók vásárlás, a pénzin­tézetek, a bankok pedig felszámolás után, befekte­tési célból juthatnak kár­pótlási jegyekhez. I. M. A MŰKÖDŐKÉPESSÉG BUKTATÓI Kiürült a „közös ' Piacvesztés, likviditás, körbetartozás; ez nehezíti meg leginkább a mezőgaz­dasági szövetkezetek gazda­sági működőképességét. Ta­valyi eredményeik alapján a közös gazdaságok bő negyven százalékára aggat­ható rá a veszteséges jelző. Pest megyében legalább kéttucatnyi nagyüzemre il­lik a kedvezőtlen termőhe­lyi adottságú elnevezés. Utóbbiak számára országo­san a közel 3 milliárd fo­rintnyi úgynevezett föld- alapú támogatás az elmúlt esztendőben a létszükségle­tet jelentette. A rendkívül kedvezőtlen pénzügyi ered­mények mellett a működési feszültségek általánossá váltak. A szövetkezeti sor­ban állások összege megkö­zelíti a 16 milliárd forintot, a halmozottan hátrányos helyzetű közös gazdaságok már több mint 40 százalékát teszi ki a szövetkezeteknek. Számukra elkerülhetetlenné vált a csődeljárás megin­dítása, amely egyben jó ré­szük jogutódlás nélküli fel­számolását is jelentheti. Sokak szerint a pénzügyi, finanszírozási rendszer mű­ködőképességének helyreál­lítása mind sürgetőbb. Idén köztudottan csökkenteni kényszerültek a gazdaságok a vetésterületeket, amelyek! jórészt szintén fizetési gon­dokra vezethetőek vissza, hiszen a szükséges jó minő­ségű vetőmagokat, műtrá­gyákat, gyomirtó szereket már pénzügyi nehézségek miatt nem szerezhették be. Akadnak olyan vélemé­nyek ts, hogy például a me­gyében a veszteséget, műkö­désképtelenséget bejelentő szövetkezetek száma a me­zei leltárértékelések alapján mindössze 15-20 százalék. És ennyi volt évekkel ez­előtt is, csakhogy akkoriban nem lett nagydobra verve, mert a „közös alapból” mindenkinek jutott, s a ke­letkezett veszteségeket va-1 Iáimképpen leírták. A talpon maradó és át­alakuló új típusú mezőgaz­dasági szövetkezetekben változatlanul adott a szel­lemi háttér a korszerű gaz­dálkodáshoz. A már említett pénzügyi nehézségek mellett a szervezeti és helyenként a biológiai adottságok nehe­zítik meg a minőségi mun­kát. Nagy szükség van olyan terményekre, amelyek például a kenyérgabonák­nál az egykori szovjet faj­ták helyett megállnák he­lyüket a kül- és ezen belül is a nyugati piacon. Gy. L. a* mm donion Vállalati biztosból vezérigazgató Mint arról már lapunk­ban beszámoltunk, a na­pokban járt le a Csepel Autógyár fél éve kinevezett vállalati biztosának, dr. Ko­saras Csabának a kinevezé­se. Az Ipari és Kereskedel­mi Minisztérium április 23-tól a vállalati biztost ve­zérigazgatóvá nevezte ki meghatározatlan időre. Fel­adatait majd a helyettes ál­lamtitkár jelöli ki. A gyár egyszemélyes fe­lelős vezetője a helyi szak- szervezet intéző bizottságá­nak tagjait beszélgetésre hívta meg, ahol tájékozta­tást adott a kinevezéséről. A találkozó lehetőséget adott arra, hogy az érdek- védelmi szervezet képvise- ’ lői a vállalat dolgozóit leg­jobban foglalkoztató gon­dokra is rákérdezzenek. Sok úját azonban ezúttal sem tudtak meg, a Csepel Autó­gyár további sorsát érintő kérdésekre egyelőre nem kaptak választ. A szakszer­vezeti vezetők véleménye szerint azonban várható, hogy a Kosaras Csaba által nemrégiben kezdeménye­zett, több száz embert érin­tő létszámleépítés — amit a szakszervezet elutasított — hamarosan újból terí­tékre kerül. A csekély be­vétellel rendelkező gyárnak ugyanis nagy terhet jelen­tenek a munkával el nem látott dolgozóknak kifize­tett bérek, a tb-járulékok finanszírozása. —al. ^'líOD 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents