Pest Megyei Hírlap, 1992. április (36. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-28 / 100. szám
A DUNAVARSÁNYIAK NYILATKOZTAK Milyen legyen a művelődés háza? Változik, alakul körülöttünk minden. Gazdasági gondokkal küszködnek családok és vállalatok. Felgyorsult az élettempónk. Beilleszthető-e a művelődés a mindennapi teendők közé? A kisebb településeken, s a nagyobb falvakban, városokban felkeresik-e az emberek a kul- túrházakat? A válasz többféle lehet. Dunavarsányban a Petőfi Művelődési Ház vezetőjével, Czombosné Venczel Évával beszélgettünk arról, milyen szerepe, feladata van, s lehet napjainkban ezeknek az intézményeknek. — Szükség van rájuk — mondta —, csak a művelődés mellett szolgáltató-, közösségi házként kell működnie. A fenntartása nem olcsó, egyiknek sem. Mi segítséget kapunk az ön- kormányzattól, állami támogatásban is részesülünk, mindez együtt is kevés. Éppen ezért igyekszünk megragadni minden olyan lehetőséget, ami bevételt jelent. Nyitottak vagyunk a kívánságok fogadására. Vállalkozók kerestek meg, akiknek nem volt telefon- vonaluk. Ezt a számot megadhatták, s itt elérték őket. Hamarosan megépül a telefonhálózat a faluban, s erre a fajta szolgáltatásunkra nem lesz szükség. Majd kitalálunk valami mást. Ideiglenes elárusító- helyként is működünk. Az őstermelők itt kínálják a zöldséget, s vevő és eladó nyugodt körülmények között ejtheti meg a vásárlást. De helyet adunk a kamionosok TIR-vizsgáinak is. Persze ezek a tevékenységek nem szorítják háttérbe az alapot, azt, hogy elsősorban kulturális összejöveteleket szervezünk, műsorokat kínálunk a helybélieknek. Ami némi gondot okoz e téren számunkra, az az, hogy ezeket a programokat tí is kell adni. Rá kell vennünk valahogy az embereket, érdemes bejönni, részt venni az eseményeken. — Mi az, ami leginkább távol tartja a helyieket a ALAPKÉRDÉSEK Válasz Jób könyvére A közelmúltban jelent meg Carl Gustav Jung: Válasz Jób könyvére című kötete. Az ótestamentumi Jób, mivel Isten — a Sátánnal vetélkedve — borzalmas sorscsapásokkal sújtotta, haragra gerjed az Ür ellen, úgy, ahogy addig ember még sohasem merészelte. Jung szerint az Ötestamen- tumnak ez a könyve fontos mérföldkő abban a fejlődésben, amely az istenképzetet az ember képéhez közelítette. Isten ellentmondásosságára derül fény: a haragvó, a büntető hatalomra. Jung e kései művében (1952) egyetlen hatalmas ívben vázolja fel az istenkép alapkérdéseit, s foglalja össze egész életművét átható valláspszichológiai elképzeléseit. Czombosné Venczel Éva művelődési ház műsoraitól? Az anyagi gondoknak lehet-e ebben szerepe? — Közrejátszik benne, az biztos. Vagy négyszáz a munkanélküliek száma, s ez, tekintettel arra, hogy ötezer a falu lélekszáma, elég magas. A másik ok talán az lehet, most érettebbek a feltételek ahhoz, hogy az egyéni, vagy kisebb csoportos kezdeményezések kapjanak helyet. A népművelő feladata csupán az, hogy megtalálja a megfelelő embert a cél eléréséhez. Készítettünk egy felmérést nemrégiben, megkérdeztük a helyieket, milyen művelődési házat szeretnének, milyen műsorok érdekelnék őket. — Mi lett ennek az eredménye? — Vagy ezer ember válasza gyűlt össze. Ami érdekes, igénylik azt, hogy politikusokkal elbeszélgethessenek. Megnevezték, kikkel találkoznának szívesen. Arra is sokan válaszoltak, bekapcsolódnának-e egy helytörténeti klub életébe, munkájába. Faragó Károly már eddig is nagyon sok mindent kiderített a falu történetéből. Lelkesedése, gondolom, másokat is magával ragad majd. Úgy vélem, nem az a lényeg, hogy mindent magam kezdeményezzek, s csináljak. Elég, ha megvan a lehetőség, a csoport pedig majd kialakul. Ami a művelődési házak szerepét illeti, az, hogy nálunk rendezik meg a világkiállítást, növelheti a jelentőségét. Bekapcsolódhatnánk ebbe, akár úgy, hogy konferenciákat szerveznének itt, vagy olyan kulturális tevékenységek színhelye lehetne, mely idecsalogatja a közönségei: a helyi folklór bemutatása biztos, hogy vonzó, s érdekes. Bár, ha ezt a tervet komolyan vállalja az intézmény, a szervezést már most el kell kezdeni. Azért, hogy négy év múlva olyan hagyományt mutathassunk be az ideérkezőknek, amely már meg- gyökeresedett az itt élőkben. J. Sz. I. Az év koncertje „Volt nagy korszakod, volt hatalmad” —■ énekelte Freddie Mercury a Radio Ga 'Ga refrénjében. Hat esztendeje vele zúgta a dallamot a budapesti stadion közönsége. Amikor is a másfél évtizedes jubileumát ünneplő Queen együttes sikere teljében tombolt. Akkor még senki sem gondolta volna, hogy ezen a tavaszon a televízió képernyője előtt mar csupán a kegyeleti koncerten adózhatnak hívei a rock nagy énekesének. Az év koncertje valóban kimasló zenei élményt nyújtott. Különlegességét az adta, hogy a kortárs sztárok a Queen legemlékezetesebb számaival léptek fel a Wembley stadionban. Maga az együttes már nem volt, mert nem lehetett a régi. Hiányzott Mercury, a szupertehetség. Aki akkor szervezte meg zenekarát, amikor a Beatles éppen felbomlott, a közönség kicserélődött, s új arcra, új hangra vágyott. Freddie Mercury tudta; csak „csúcsminőséggel” törhetnek az élre. Az .emlékkoncert is sugallta: általa lett a Queen világhírű, meghatározva a mai negyvenesek popízlésvilágát. Mitől volt mégis e kegyeleti koncert — amit hetven ország mintegy ötmillió nézője láthatott — hátborzongató? Attól, hogy tudjuk: a sztár a szörnyű betegség, az AIDS áldozata. Elisabeth Taylor megragadta az alkalmat, hogy sürgesse a kutatások meggyorsítását és figyelmeztessen: vigyázzon mindenki magára! Hiszen — mint mondotta —■ a kór terjedésére jellemző: a hetvenezres stadiont két hét alatt kiüríthetné. „Mi vagyunk a bajnokok” — zengte Mercury dalát Lisa Minelli. Tette ezt azzal a reménnyel és hittel, hogy a zene, a műRégi-új galéria Tetszik a magyaroknak is Egy hónapja nyílt meg Szentendrén, a könyvtár épületében az AKTÍV ART Galéria. Mondhatnánk úgy is, hogy újból megnyílt, hiszen már korábban is itt működött, vezetője is ugyanaz, mint aki fél éve volt: Takács Gábor. A hat hónap alatt azonban sok minden történt. A korábban állami tulajdonban levő galériát bezárták, Takács Gábor munkanélkülivé vált, majd feleségével közösen, magánvállalkozásban újra megnyitotta a kiállítótermet. Magát a helyiséget a könyvtártól bérli, de maga dönti el, hogy kinek és milyen feltételekkel állítja ki a képeit. Azt hihetnénk, hogy po- pulárisabb, közönségcsalo- gatóbb, „közérthető” képeket részesíti előnyben, ő azonban jobban vonzódik a legújabb képzőművészeti irányzatokhoz, melyek az átlag halandó szemében sokszor nem egyebek, mint hevenyészve feldobált foltok vagy elrajzolt, kusza formák. — Nézze meg — mutat a melletünk függő képre, melyen egy sötét madár- alak suhan — ennek ritmusa, hangulata van! Az előtérben kiállított művek a szentendrei Vajda Lajos Stúdió és a MAMŰ (Marosvásárhelyi Műhely) munkái. A középső részt az időszakos kiállít— soké, most május 1-jéig a Váci Grafikai Műhely tizenöt fiatal művészének alkotásait tekinthetik meg az érdeklődők. A belső teremben művész tanárok (mint Szabados Árpád vagy Banga Ferenc) grafikái láthatók. Takács Gábor nem háborodik fel provakatív kérdéseimen, melyek elsősorban arra irányulnak, mit ábrázol egyik-másik mű, vagy, hogy mit szól a látottakhoz a közönség. Azt mondja, Szentendre olyan képzőművészeti hagyományokkal, az itt lakók olyan vizuális kultúrával rendelkeznek, hpgy meg tudják ítélni, mi képvisel értéket és mi nem. A képek, melyek híven tükrözik ellentmondásokkal és konfliktusokkal terhes korunkat, igenis elkelnek. Persze -Gábor nem aggódik a kon- sok a külföldi vásárló; a kurencia _ miatt. Szerinte hazai művészetkedvelő kö- i^ég ennél is több kiállítá- zönség nem rendelkezik túl s\ lehetőségre lenne szük- kövér pénztárcával. A ma- ségük a művészeknek, gyár vásárlók számára el- Pachner Edit sősorban a ' szitanyomatok elérhetőek 3000-4000 forintért. A hazai művészek mellett külföldi alkotók művei is helyet kapnak a galéria falain. Ha nyári kirándulásaink során idelátogatunk, chilei, svéd és német festők és fotóművészek képeivel találkozhatunk! A vállalkozás egyelőre nem mondható nyereségesnek, bár az eladott képek után 25-30 százalék illeti meg a galériát, magas a bérleti díj, idő kell, amíg megtérül a tulajdonosok befektetése. Takács Gábor mint művészeti menedzser, nemcsak a nyereségért dolgozik, munkáját egy kicsit missziónak is tekinti. A galériában a képzőművészet mellett az irodalom is helyet kap, két héttel ezelőtt az ÉS munkatársait hívták meg, pénteken pedig a Playboy Magazin szerzői mutatkoztak be. Szentendrén igen sok galéria működik, de Takács vészét ereje mindent legyőzhet. éATVANYTAR. Festmények, szobrok, művészi alkotások a munkahelyeken? A skandinávoknak bizonyára kisebb meglepetést okozott volna az ötlet, mint nálunk, Ha fáziskéséssel is, úgy tűnik, mintha honunkban is felbukkanna a mecenatúrára hajló szándék. No, természetesen nem gondoljuk komolyan, hogy teljesen önzetlenül juthatott a Magyar Hitel Bank szakembereinek eszébe a munkahelyi tárlat lehetősége. Az Első Magyar Látványtér. Alapítványt nagy összeggel támogatva, titokban remélik: a befektetés megtérül. Megtérül, ha nem is forintosított formában. A televíziós kamera segítségével tetten érhettük a pillanatot: hogyan fogadják a pénzemberek a művészetet. A bank fővárosi és vidéki fiókjait bemutatva — döntse el a néző, hogy ez mennyire reklám- értékű! — követhettük Vo- rösváry Ákos műgyűjtőt és képeinek kiállításnyi hányadát. A Xantus János rendezte utazás hiátusait — rossz képminőség, gyenge hang, kifogásolható operatőri munka — a nemes cél sem feledtette. Bubik Londonban A rádió reggeli információáradata közepette érdekes riportra lehettünk figyelmesek. Londonba invitáltak az éter hullámain. Ezúttal egy magyar művész jellegzetes kelet-európai vállalkozásának lehettünk fültanúi. Bubik István madáchi gondolatokkal érkezett a „szabadversenyes kapitalizmus” fővárosába. Nem színészként, nem is művészként, ám a teljes életét szeretné itt élni. Ha kell, akár segédmunkásként is. A korai beszélgetés hallgatása közben a rádió szavára figyelő rájön: Bubik mégiscsak úgy érzi, e kiruccanás számára a művészi „feltöltődés” sajátos eszköze. Az már a jövő kérdése, milyen utakra vezérli majdan Ádám megszemélyesítőjét e kaland után Lucifer. IRODALOM. Ezen a héten nem panaszkodhattunk, hogy a rádióban hallgattak volna a múzsák. A mai magyar próza rádiószínház- béli megszólaltatása — Schwajda György, Fenákel Judit műveire gondolok — éppen olyan kiemelkedő volt, mint a versmontázsok. Fodor András költő segítségével pedig minden este fő műsoridőben, a Kossuth hullámhosszán meríthettünk a hazai irodalomból. Erdősi Katalin Brit kortárs színházak fesztiválja Budapesten Hullámverés címmel brit kortárs színházi fesztivál kezdődött Budapesten. A rendezvényen — 8 egymást követő napon — a kiscelli templomban, a Merlin Színházban, a Petőfi Csarnokban, valamint a Szkéné Színházban élvonalbeli brit kortárs együttesek lépnek a közönség elé. Murscha.ll Miklós, Budapest főpolgármester-helyettese az év egyik legjelentősebb kulturális eseményeként értékelte a seregszemlét. Meglátása szerint ez rá is fér a fővárosra, mert a művészeti élet az utóbbi években kissé elszürkült. Ezért is üdvözölte és támogatta mintegy 2,2 millió forinttal a fővárosi önkormányzat a brit kortárs színházi fesztivált. A fesztivál igazgatója, Sharon Flindell, a programról és a fellépő együttesekről szólva kiemelte: a Budapesten vendégszereplő társulatok új művészeti utakat keresnek és járnak. A Petőfi Csarnokban ma este fellépő DV 8 együttes ősbemutatót tart Magyar- országon. A nyugdíjasok, katonák és diákok féláron vásárolhatják meg a jegyeket. Egy Duna menti kis faluban jártam a minap, és betértem a helyi cukrászdába egy tejszínhabos kávéra. Már messziről hallottam az odabent harsogó zenét. Kint is hangosnak tűnt, de a cukrászdába lépve elviselhetetlenné vált. A szobányi kis helyiség egyik sarkában egy dob és egy szintetizátor állt, hatalmas hangfalakkal, és a két zenész szemmel láthatóan — illetve füllel hallhatóan — azzal kísérletezett, milyen erős zajt bírnak még ki a vendégek anélkül, hogy tiltakoznának. Zajt mondok, igen, ínért dallamot talán a falu túlsó végén lehetett kivenni. Üvöltve kértem kávét a felszolgálótól, de még így is alig hallotta. Ilyen hangerővel folyt a társalgás a továbbiakban, melyből többek között megtudhattam, hogy őt már nem zavarja a hangorkán, megszokta. És félig megsiketült, gondoltam magamban. Elhatároztam, hogy lesz, ami lesz, szólok a zenészeknek. — Mi lenne, ha megpróbálnák erősítő nélkül? ■— kérdeztem. A két úr megszállott technokratához méltóan, felháborodva meredt rám! Ügy látszik, nagy butaságot mondhattam. — Mit képzel? — oktatott ki. — Miféle zene lenne az??? (Egek! Hát igazi zene lenne!) (pachner) Hogyan szóljon?
