Pest Megyei Hírlap, 1992. április (36. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-27 / 99. szám

M ranglista ötödik helyén A kiskunlacházai TERMÉSZETGYÓGYÁSZOK GYOMRON Megyei hálózatot szerveznek A közelmúltban már szóltunk arról, hogy tervezet nél­kül készül a természetgyógyászat törvényi szabályozásá­ról. Az eddig már megalakult természetgyógyász-szer­vezetek elkészítették a maguk szabályzattervezetét, me­lyeket eljuttattak a Népjóléti Minisztériumba. A jelentgetés — főleg névtelen formában — ma­gyar szindróma, s nem is mai keletű, sokan és sok­féleképpen írtak már erről eszmefuttatást. Mert a je­lentgetés oka is többféle. A leggyakoribb az irigység és a rosszindulat, vagy mert így akar valaki valakit kitúrni a helyéből, így csinál helyet magának. Nemrég Ráckevéról pos­táztak lapunknak egy le­velet, melynek szerzője a kiskunlacházai takarékszö­vetkezet igazgató asszonyát, Sörös Mihálynét szapulta. Erre mondják, hogy abszo­lút óvatos: nem elég, hogy anonim, de ráadásul más­hol dobta a gyalázkodást a postaládába. Névtelen levéllel nem foglalkozunk, félretettem a küldeményt. De mert kap­tam egy névtelen telefonhí­vást is — nyilván a türel­metlen levélírótól —, vé­gül is úgy döntöttem, mustrát tartok Lacházán, milyen is az a kemény, kí­méletlen asszony, aki ret­tegésben tartja a beosztott­jait. Sörösné első számú bű­ne ugyanaz, mint minden vezetőé, aki már 1988 előtt is vezetőként tevékenyke­dett. Tagja volt az MSZMP-nek. Emiatt levél­írónk vén bolsinak nevezi. Hogy mi a valóság? — Nem önszántamból léptem be, 1970-ben az ak­kori elöljáróm kész tények elé állított. Vagy kérem a felvételemet, vagy felállók b székemből. Ezt a takarék­szövetkezetet én alapítot­tam 1960-ban 100 ezer fo­rint kölcsönből. Az ultimá­tum idején tíz év kemény munka állt mögöttem, hagytam volna itt a helye­met?! Beléptem. De soha semmilyen funkciót nem töltöttem be, és nem poli­tizáltam. □ Van önnek szakirányú képesítése? — El tudja képzelni, hogy 32 évet lehúzhattam volna egy pénzintézet élén képe­sítés nélkül ?! Menet közben végeztem el a tanulmányai­mat, mint legtöbben annak idején. □ A beosztottjait nap mint nap túlóráztatja, amiért nem kapnak anyagi ellenszolgáltatást. Aki ezt nem vállalja, hamar kézhez kapja a munkakönyvét, ön zsarnok, összeférhetetlen, packázik a dolgozókkal, Ne haragudjon a szókimon­dásért, csupán a levélből idéztem. — Az egységeknek pon­tos nyitvatartási program­juk van, a munkaórák nem haladhatják meg a törvény­ben előírt munkaidőt. Havi vagy egyéb zárásoknál elő­fordul, hogy rá kell húzni néhány órát, de ennek kompenzálását a mozgó­bérből fedezzük. A körzet­ben nálunk van a legma­gasabb átlagkereset, brut­tó 33 ezer förint. Ezért cse­rébe joggal elvárom a pon­tos és jó munkát. A dolgo­zók többsége 20 évnél ré­gebbi munkatárs, próba­időstől eltekintve évek óta senkinek sem mondtam fel. Nem tagadom, szigorú vagyok. De vajon melyik az a pénzintézet, ahol a trehányságot eltűrik?! Ki­lenc településen tíz egysé­günk van 28 fős személy­zettel. A belső ellenőrök időről időre végigjárják az 4 k'Jí'Mtm egységeket, hogy feltárják a hibákat. Itt van az utol­só jegyzőkönyv a dömsödi ellenőrzésről, március 18— 19-én két napot töltött ott Örsi Gáborné. Számviteli hibák, ügyrendi lazaság, nem tartják be a körpe­cséttel kapcsolatos előírá­sokat, hogy csak néhányat említsek a tapasztaltakból. De ami a legkirívóbb: minden egységnek vásárol­tunk egy riasztóval ellátott pénzszállító táskát. Darab­ját 50 ezer forintért. Ez egy abszolút rablásbiztos táska, amire manapság nagy szükség van. A használatra vonatkozó írásos utasítást február 10-én adtam ki. Az­óta két helyen is tapasztal­tuk, hogy kényelemszere­tetből a táskát nem hasz­nálják. Például Dömsödön. Ilyen esetben mit kellene tegyek, dicsérjem meg a fiókvezetőt?! O A vezetőség újravá­lasztása jövőre lett volna aktuális, ám a szövetkeze­ti törvény értelmében már ebben az évben végre kell hajtani. A szabályzat előír­ja, előbb a részközgyűlése­ket tartják meg, s csak utána a küldöttgyűlést, önök felcserélték a sorren­det manipulativ szándék­kal. Igaz ez? — Az informátora nem ismeri az új törvényt. Ez ugyanis lehetőséget ad két küldöttgyűlés megtartására úgy, hogy a kettő közé kell beiktatni a részközgyűlése­ket. Mi ezt a megoldást választottuk igazgatótaná­csi döntéssel. Március ele­jén volt az első küldöttgyű­lés a régi küldöttekkel, ezen értékeltük a tavalyi év eredményeit. Utána követ­keztek a részközgyűlések minden településen, s jú­niusban tartjuk meg a má­sodik küldöttgyűlést az új küldöttekkel, akik megvá­Régi vágású, kemény, ma­kacs ember Cröschl György, hallottam ettől is, attól is Pilisborosjenőn, s volt olyan is, aki riadalmá­nak adott kifejezést: jaj, hozzá készülök?! Tekintélyes ház az övé Pilisborosjenő főutcáján/ széles kapun, épülettel köz­refogott kocsibehajtón jut­hatunk az udvarára, me­lyet L alakban tornácos lakóépület határol. Az elő­kerülő Gröschl György — hófehér hajú, szikár úr — pillanatnyi habozás nélkül tessékel a szobába, kínál hellyel. — Mint az érdekegyezte­tő fórum elnökéhez jöttem önhöz — kezdem. — Érdekegyeztető fó­rum! Nem is tudom meg­mondani, mi az!... Milyen érdekképvise­let az, amelyet valahonnét messziről irányítanak?! Velem nem megy semmire, csak az idejét tölti! Maradok, mert érzem, hogy ezt csak úgy mondja, szívesen beszélget. Valóban nem lágy, nem sima modo­rú, de kellemes, mert okos, őszinte, amellett jó humorú beszélgetőtárs. — Képviselő, az vagyok. A nemzetiségi ügyek kép­viselője. Mindenféle meg­mozdulásokat szervezünk. Legutóbb jótékonysági es­tet rendeztünk, melynek bevételét a Jugoszláviából menekült gyerekek javára ajánlottuk fel. Nem is he­lyes, ha nemzetiségről be­vaslady lasztják majd az új vezető­séget. Első hallásra bonyo­lult, de így szabályos. A levélben szó volt a korszerűtlen, lassú admi­nisztrációról, a bürokrati­kus túlóvatosságról is, ami egy-egy kölcsönfolyósítást megelőz. Ezzel kapcsolat­ban Sörös Mihályné a kö­vetkezőket dokumentálta aktákkal: A kiskunlacházi Fáy- András Takarékszövetkezet rangban — és tőkével — az ötödik ilyen jellegű pénz­intézet Magyarországon. Húszezer tagja van, a be­tétalap 1991. december 31- én egymilliárd forint volt. Az elmúlt évben 15 ezren kértek és kaptak kölcsönt több mint 200 millió forint összegben, tehát a tagság 75 százaléka élt a jogával. Igaz, gyanús kimenetelű vállalkozásokba nem száll­nak be, nem kockáztatják a tagság vagyonát. Inkább bankbetét formájában ka­matoztatják a tőkét, jelen­leg 662 millió lekötött be­tétjük van, 1991-ben 33 millió forint nyereségre tettek szert ily módon. A korrektség azt diktál­ta, hogy hallgassam meg a takarékszövetkezet néhány dolgozóját is. Az egybe­hangzó vélemény: Sörösné szigorú, de humánus veze­tő. Kívülállókat is meg­kérdeztem, egyikük „vas- ladynek” becézte a lácházi pénzélet első számú embe­rét. A jelző közel sem sér­tő, sőt hízelgő. Pozitív mi­nősítése egy szorgalmas, rá­termett embernek. A keménykötésű követ­kezetesség pedig — amit névtelen levélírónk felró az igazgató asszonynak —, el­engedhetetlen feltétele az eredményes munkának. Matula Gy. Oszkár szélek. A régi hagyomá­nyokat igyekszünk felélesz­teni. Például, május 3-án majd megtartani a mada­rak és fák napját. Az isko­lát kérjük fel, hogy adja­nak műsort. Csak hát a régi hagyományok többnyi­re a nemzetiséghez kapcso­lódnak. Tavaly múlt há­romszáz éve, hogy megte­lepedtek itt a svábok. Lát­ta az ennek alkalmából fel­állított emlékoszlopot a kultúrház előtt? Láttam. Meg az I. vi­lágháborús emlékművet is a templom előtt, rajta a csupa német névvel. (Ha jól emlékszem, egy „Tóth” árválkodott közöttük.) — 85 százalékát telepí­tették ki a falunak ’46-ban — közli Gröschl György, tényszerűen, hiszen ez már régen volt. — Akik itt maradtak, most visszaigénylik a föld­jüket? — Most jobban becsap­nak, mint ’49-ben, mikor elvették a földet! Altkor jöttek, elvették, s ezt el kellett fogadni. De most megcsillantották a re­ményt, aztán az emberek nagy csalódására a vissza­igényelt földek helyett kár­pótlási jegyet adnak. Én a kárpótlási jegyemmel árve­rezhetek olyan földért, amilyen sose kellett volna. Jó, nem kártalanítás lesz, kárpótlás lesz, rendben van. De kiket kárpótolnak? Azt kéne tisztázni, kik a parasztemberek, hogy azo­Márciusban a Szándék Alapítvány, a Mag Termé­szetgyógyászati B. T., a veszprémi székhelyű Ma­gyar Természetgyógyászati Szövetség, valamint önál­lóan dolgozó gyógyítók és patrónusok megalakították a Magyarországi Termé­szetgyógyászok Hálózatát. Ez az új szervezet, helyi és megyei csoportok létreho­zására hívta fel a pályatár­sakat, valamint e még min­dig nem eléggé ismert te­vékenység iránt érdeklődő­ket. A hálózat felvállalja a természetgyógyászok, és az utánpótlás képzését, to­vábbképzését, ismeretter­jesztő előadások, tanfolya­mok, életmódklubok és táborok szervezését. Szak­mai-jogi érdekképviseletet, szolgáltatói börzét üzemel­tet, katalógust bocsát ki. A hálózatba belépni kívá­nó természetgyógyászokat és laikus érdeklődőket, szponzorokat egyaránt vár­ja a gyömrői művelődési ház, ahol az első helyi — megfelelő érdeklődés ese­tén a Pest megyei csopor­tot — szervezik. Az előbbiekkel együtt, életmódklub szervezése is elkezdődött Gyömrőn. En­nek tagjai lehetnek termé­szetgyógyászok, orvosok és egyszerű érdeklődők, a kü­lönböző gyógyító és öngyó­gyító módszerekkel megis­merkedni akarók. Ismeret- terjesztő előadásokat, tan­folyamokat tartanak majd gyakorló természetgyógyá­szok és orvosok — vendég- előadók és a hálózat helyi csoportjának tagjai. A kát kárpótolják. Őseink már háromszáz éve pa­rasztemberként éltek itt, s most kiderül, hogy nem is minket kell kárpótolni. Hogy nincs is elég föld er­re a célra. Az itteni svá­bok több, mint 80 százalé­ka Nyugaton van, az ő föld­jük hová lett, hogy nem jut belőle az itt maradt kis töredéknek? Átnéztem a terveket, a művelhető földeket vissza­tartották a Rozmaring Tsz alkalmazottainak, akik nem is a faluban élnek, nem is művelik majd azt a földet, csak elherdálják. Minden téesztag, aki an­nak idején föld nélkül lé- .pett a téeszbe, kap 30 aranykorona-értékű földet, ami két holdat tesz ki. Akinek meg elvették a földjét, és visszavárja, majd licitálhat a maradék­ra. Licitálni — ez aztán jó „magyar” kifejezés! Én sváb vagyok, de bántja a fülemet. Nekem mindenem a föld volt, de feltételezhe­tő, hogy most se kapom vissza. Már bíztam abban, hogy az elmúlt harminc évet el lehet felejteni,'hogy vissza lehet ülni a sajátom­ba, s nagyot csalódtam. Még sok mindenről be­szélgetünk a szép, régi, pol­gári bútorokkal berende­zett szobában. Hogy har­minc éven át a Ganz Vil­lamossági Művekbe járt be dolgozni, s ott megbecsül­ték. Gombolyító volt — nem tudom, hogy mi az, leendő klub a szelíd gyógy­módok közül elsőként a fényadást — eszköztelen gyógyítást — szeretné meg­honosítani Gyömrőn, s rendszeressé tenni. Kellő számú jelentkező esetén a hálózat fényadó tanfolya­mot szervez klubtagoknak, akik az ingyenes gyógyí­tásnak e sajátos fajtáját alapozzák majd meg. A Magyarországi Termé­szetgyógyászok Hálózatába belépni kívánók jelentkez­hetnek a 1327 Budapest. Pf. 14-es címen, vagy közvet­lenül a gyömrői művelődé­Százhalombattán az aszt­más gyerekekre nemcsak a szülők, hanem egy alapít­vány is vigyáz. Az „Egész­ségünkért” alapítványt a négy évvel ezelőtt még életben levő vállalat hozta létre azért, hogy átvállaljon a beteg gyerekek üdülteté­sének a költségeiből. A legifjabbak üdültetése már hat évre visszatekintő kampány. Az első csoportot a DKV szervezte az akkori NDK területén fekvő Bad Salzüngen szanatóriumába. Az egy hónapos, gyógyke­zeléssel egybekötött nyara­láson 25 gyerek vehetett részt. A költségek felét ké­sőbb átvállalta az alapít­vány. de hagyjuk, hadd maradjon továbbra is rejtve előttem ennék a szakmának a mi­benléte. Azt azonban tu­dom, hogy mi az a summás — nincstelen mezőgazdasá­gi idénymunkás —, mert­hogy ilyenéket hoztak a kitelepített svábok helyére Mezőkövesdről és környé­kéről. Legtöbbjük rendes, szorgalmas embernek bizo­nyult, mondja Gröschl György. A sváboknak is bi­zonyítaniuk kellett Német­országban, mert eleinte gyanakodva szemlélt „ma­gyarok” voltak. Mint itt „románok” az Erdélyből érkező magyarok, hozzuk szóba, s most magyarázatot kapok arra, amin beszélge­tésünk elején meglepőd­tem: miért éppen jugoszlá­viai menekülteknek gyűjte­nek a pilisborosjenői svá­bok? Minden otthonát el­hagyni kényszerülőt sors­társuknak éreznek. Tud­ják, mi az: menni. — Annak, akinek fűzfa­vesszőből volt a konyhája fala, ugyanúgy fájt, hogy ki kell mennie belőle, mint a gazdagnak kimenni a maga nagy házából. Kint mutatja a lakóház­zal szembeni épületet: az volt az istálló. Tehenekkel, lovakkal. Már régen üres. De mikor az imént, még odabent megkérdeztem, ha visszakapná a földjét, megint nekilátna-e a föld­művelésnek, gondolkodás nélkül rávágta: — De még mennyire! Az udvar óriási fenyő­fáján, tulipánokkal beülte­tett kiskertjén túl, nyájas, zöld dombra látni. — Szép a kilátás — mondom. — Nekem a legszebb. N. a; si házban. Az ideiglenes vezetőség legkésőbb június elejéig megszervezi a vég­leges elnökség, valamint az országos tisztségviselők megválasztását, a megyei küldöttek, és egyéni tagok összehívása után. Az ér­deklődők részletes, írásos tájékoztatást találnak a gyömrői művelődési ház­ban, vagy ilyet kérhetnek a hálózat címén. Érdekessége a hálózat működési szabályzatának, hogy minden évben más megye pályázhat az orszá­gos vezetőség székhelyére, amely értelemszerűen nem Budapesten lesz — a fővá­rosban csak egy koordináló iroda működik majd. Aszódi László Antal A politikai helyzet válto­zásával párhuzamosan az üdülés helyét is kellett változtatni, ugyanis az ár kemény valutában túl nagy lett volna. Ennek során szerveztek 1990-ben egy nyári tábort Ukrajnába. A próbálkozás azonban nem hozott igazi sikereket, mert nem voltak biztosítva a legalapvetőbb feltételek sem. A következő évben. 1991-ben Szlovákiába vitték a gyerekeket, ahol nemcsak szanatóriumi elhelyezés, hanem sportolási lehetőség is volt, de a költségek meg­haladták az egymillió forin­tot. Esért idén Erdély felé próbáltak elindulni. Ügy tűnt, hogy sikerül is egy alkalom megszervezése a köztudottan jó eredménye­ket mutató Szovátára, de is­mét a pénz akozott gondot. A csoportos kirándulás megszervezéséhez dollár kell. így a költségek forint­ra átváltva majdnem 1,4 millióra rúgnának. Mindezen próbálkozások után rátaláltak az ideális partnerre: egy Dél-Lengyel- országban elhelyezkedő sza­natórium fogadja majd a 38 4 és 14 év közötti gye­reket és az öt felnőtt kí­sérőt. Előzetes számítások alapján ez a megoldás csak feleannyiba kerülne, mint a tervezett erdélyi üdülés. Az alapítvány, melynek kuratóriumi tagja dr. Be­nedek László is, Igyekszik javítani a beteg gyerekek sorsán. A jövő héten ül össze a szülők fóruma, melyre a főorvos mellett meghívták a polgármesteri és két nagyvállalat képvi­selőjét. Szeretnének válto­zásokat elérni az alapítvány pénzbeni megoszlása javára. Eddig 30 százalék jutott a légúti megbetegedések gyógykezelésére, 60 a szív­ós érrendszeri elváltozások megelőzésére. A fennmara­dó 10 százalékkal támogat­ták a különböző tudomá­nyos kutatásokat. Ezt az arányt szeretnék megvál­toztatni a légúti károsodá­sok gyógyítására úgy, hogy az ilyen jellegű problémák megelőzésére és gyógykeze­lésére fordított pénz az anyagi támogatás mintegy 60 százalékát jelentse. A szülők és Benedek László főorvos reméli, hogy az anyagi gondok nem öltenek olyan méreteket, hogy azok akadályozzák a nyári gyógy üdülés eket. Papp Anionéi!» Saját udvarból a legszebb a kilátás Visszavárja a lóidét AZ NDK UTÁN LZNBYEltRSZÁE ASZTMÁS GYEREKEK ÜDÜLTETÉSE

Next

/
Thumbnails
Contents