Pest Megyei Hírlap, 1992. április (36. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-24 / 97. szám
TENGERRE, MAGYAR! Hajó a kertben Egy tengeralattjárónak nem a kertben a helye. Dunakeszin mégis ott, a háza kertjében tartja Forintos Gyula, aki megalkotta. Már az utcáról szembetűnik eme vízi jármű, halra emlékeztető alakú testével. Nem nagy, hét és fél méter hosszú csupán. Járműnek csekély. A vezetőfülke- utasterben igazán csak egy ember fér el. Milyen magányos is lehet alámerülés után! Nehéz eldönteni, Forintos Gyula magányos ember-e. Szép család veszi körül, kedves feleség, két gyönyörű kisgyerek. De hogy szenvedélyének, tengeralattjárók készítésének és működtetésének élhessen, abban — úgy tűnik — nincs se társa, se segítője. Miért is kezd valaki tengeralattjárót építeni Magyarországon, melynek ugye valaha három tenger is mosta a partját, ám ma csak egy „magyar tengerünk” van? Egyszer csak megszületett az ötlet, aztán tanulmányokat kezdett folytatni, hogy valóra válthassa, aztán pedig már nem volt megállás. — Két évig úgy készült itt a kertben egy sátorban, hogy nem is tudott róla senki. Először egy tartályt vettem az Épületgépészeti Vállalatnál a Jászberényi úton, valójában ez a hajó teste, csak van rajta egy külső borítás. Beszereltem egy kétszáz kilós dízelmotort. 88-ban a Mariahilfer - strassén sikerült vennem egy hidrográfiai berendezést. Ez olyan műszer, amely kirajzolja a víz alatt, amit az ember szabad szemmel nem láthat, alapműszere a tengeralattjárónak, nélküle az ember vakon közlekedhet. Voltak az építés során olyan pillanatok, amikor úgy éreztem, itt a vég. Mikor hegesztettem, agyon is vághatott volna az áram. De már nem is bántam volna, annyira elfáradtam ... Kérdésemre, hogy közben miből élt, megmondja, hogy magántaxisként dolgozott. Am nyomban vissza is tér a tengeralattjárójához. — Csodálatos érzés volt tudni, hogy ha a taxiból kiszállok, ki fogok menni a flottilla kikötőjébe, és indulok hajókázni. A kikötőben az egész új értelmet nyert. Az első merülés ... Az első feljövetel, mikor a hajó kirázza magát a vízből. Nem lehet elmondani, át kell élni azt az élményt. Mikor egy gép jár, olyan mint egy önzetlen jó barát. A vízre szállás 1989. május 5-én történt. Forintos Gyula a flottilla Megyeri úti parancsnokságának írt egy kérvényt, s maga a kikötőparancsnok látogatott el hozzá megnézni, miről is van szó. — Segítettek, „vízre tették” a hajót, itt, a Dunán. De tengerbe is alámerültem vele. két évvel később, 1991 májusában, Hamburgnál. —Német lapokat mutat, ahol a címlapon szerepel a magyar „kapitány” és tengeralattjárója. Ám hosszabb utakról szőtt tervei nem valósultak meg. Szeretett volna elmenni a sarkkörön túli északi szigetvilágba, melyet — mint Kié a könyvesbolt? A hivatal keresi az igazát Százhalombattán ismét megnyílt a könyvesbolt a művelődési központ mellett. Tulajdonosa dr. Kemény Árpád. Ez eddig semmi furcsaságot nem jelent, hacsak azt nem, hogy milyen körülmények között került a tulajdonába a bolt. Mint tudjuk, az Állami Vagyonügynökségnek jogában áll értékesíteni ingatlanokat. Ugyanígy jártak el ebben az esetben is, csakhogy a telek tulajdonjoga a Százhalombatta Polgár- mesteri Hivatalhoz tartozik és az ÁVÜ nem rendelkezett vele. Dr. Kemény Árpád megvette a boltot, és kifizette a bérleti és a tulajdonjogot. Az anomáliára a polgár- mesteri hivatalban figyeltek fel, gyorsan intézkedtek, ami jogos, hiszen az említett könyvesbolt és a művelődési ház egy alapterületen és egy helyrajzi számon van nyilvántartva. Ez bonyodalmakhoz is vezethetne — mondaná a laikus, hiszen dr. Kemény Árpád nem állt és nem is állhat elő ilyen jellegű követelménnyel. Az önkormányzat már megtette a megjelelő lépéseket. Felszólították az Állami Vagyonügynökséget, hogy tisztázzák a jogi helyzetet, ami felettébb zavaros. Most kihez tartozik a bolt, kié a tulajdonjog és a bérleti díj? A vevő eleget tett kötelességének, fizetett, A polgár- mesteri hivatal elveszítette a tulajdonjogot, vagy nem? Az ÁVÜ-től még nem érkezett válasz, de várhatóan ők is megteszik a megfelelő lépéseket. Hogy merre irányulnak majd? Azt még nem tudni. A bolt megnyílt, a hivatal vár, a pénz meg valahol az ÁVÜ-nél. GYORS IHTEZKEDES Újra lesz József Attila utca Egy minapi írásunkban szót emeltünk amiatt, hogy az alsónémedi önkormányzat egy kissé elhamarkodott döntése leparancsolta József Attila nevét az egyik utcáról. Mint arról Balázs György polgármester tájékoztatott, időközben újabb döntés született, mely szerint a község területén történő legközelebbi utcanyitáskor — melyre rövidesen sor kerül — az új utca József Attiláról lesz elnevezve. A gyors intézkedést minden jóérzésű, József Attila költészetét szerető, a költő emlékét tisztelő honpolgár nevében köszönjük. mondja — csak tengeralattjáróval lehetne megközelíteni, azonban anélkül, hogy valahonnét anyagi segítséget kapott volna hozzá, ezt meg sem kísérelhette. Legutóbbi terve pedig az volt, hogy Barcelonába, az olimpiára hajózik el, magyar zászló alatt. — Hárommillió forint kéne hozzá. Rengeteg levelet szétküldtem, de sehonnét sem ígértek anyagi segítséget, még jó, ha sajnálkozó választ kaptam. Reklámmunkát vállalnék a Dunán, amivel keresnék any- nyi pénzt, hogy ha már az idén nem is, legalább jövőre elindulhassak valamerre, de megbízóra sem találok. Lehet, hogy az egészet, hajóépítést, hajózást abba kell hagynom. Pedig már elég sok tapasztalattal rendelkezem hozzá. Ez a nálunk készült első és eddig utolsó tengeralattjáró, és ez sem lehet az, ami. Ha ránézek, arra gondolok: nem érdemes a közösségért valamit is tenni. Mi nemcsak azért vagyunk szárazföldi ország, mert nincs tengerünk, hanem mert szárazföldi a gondolkodásunk. A világtengerek egy- harmada nem felségterület, oda bárki kimehetne kutatni. Ott mi is lemérhetnénk, a tengermélyi kutatásban mire lennénk képesek ... Megszálllott? Fantaszta? Neki van igaza, vagy azoknak, akik rendre azt válaszolják neki, hogy nincs lehetőség a támogatására? Mivel eléggé Dunakeszi szélén lakik, beszélgetésünk végén felajánlja, hogy visz- szavisz a városba. Dunakeszi központjába, gondolom én. Aztán csak arra ocsúdok a kocsiban, hogy már Pest felé robogunk. Imádok vezetni, mondja. Szóval ilyen. Gyerünk neki, áldozatoktól sem visszariadva. Nádudvari Anna Kongat az idő órája Veszélyek vízben, földben, levegőben A Föld napján három teherautó hajtott végig a dunakeszi Kossuth utcán, s méteres darabokban szórta a rakományként szállított törmeléket. Veszélyek a föld alatt Számtalan elképesztő példát hallhattunk ezen a napon éppúgy, mint más alkalommal más településen. Felelőtlenül bánunk a jövőnkkel. Mondjuk a veszélyeket, hallgatjuk a figyelmeztetéseket Ám úgy gondoljuk: ránk semmi sem vonatkozik, cselekedjék, legyen elővigyázatos és fegyelmezett más. A Budapest tőszomszédságában fekvő kisvárosban a Magyar Madártani Egyesület helyi csoportja volt a 22-i világnap rendezvényeinek helyi kezdeményezője. Nyíri István, a Radnóti Miklós Gimnázium biológia-, földrajz- és környezetvédelem-tanára negyven diáknak a madárvilág életét tanulmányozó, kutató tevékenységét irányítja. Szakmai támogatást adnak számukra kutatásban dolgozó szakemberek, intézmények. A természet világát megismerni igyekvő fiatalok jól tudják, hogy a Duna felé lejtő Pesti-síkság felszíne alatt vékony erecskék gyűjtik, szállítják a csapadékvizet a folyóra. Nagy veszélyt jelent a ritka homokba szivárgó szennyezett víz, aminek bőven megvan errefelé a lehetősége. A város és Csornád között megszűnt homokbánya most szeméttároló, ám ide is kerülnek gyakran veszélyes ipari hulladékok. Mellette szabálytalanul, engedély nélkül nyitottak újabb szeméttárolót, s együtt vált a kettő az ivóvizet is veszélyeztető góccá. Itt rendeztek tüntetést a diákok, tiltakozva az állapotok ellen. Este a gimnázium aulájában lakossági fórumot rendeztek, ahol bemutatták saját stúdiójuk tv-filmjét, majd verses összeállítás és diaporáma-filmbemutató ötvözte kis műsorban érzelmi motívumokkal támasztották alá mondandóikat. A tv-filmfelvételek hiteles képet adtak a nézőknek a dunakeszi állapotokról. Roncsok a határban Bádoghordók, szokvány limlomok utcán és mezőn. Autóroncs tetején gyerekek ugrálnak. Buja növényzet vegetál a kőtörmelékből képződött dombokon. Tipikus városszéli és nagyon lehangoló képek, amiket Budapest környékén mindenfelé láthatunk. A lakossági fórum vendége volt dr. Kiss Róbert, a választókörzet országgyűlési képviselője is, aki rövid tájékoztatást adott a törvényhozás ez irányú tevékenységéről. A parlament környezetvédelmi bizottságának alelnöke nem volt túlságosan derűlátó. Summázva tapasztalatait úgy fogalmazott, hogy a környezetvédelmi törvény jó lenne, s bizonyára megnyugtatóbb eredményeket lehetne elérni, ha alkalmaznák is. Követni is nehéz ma már, hogy mi minden tartozik ebbe a fogalomkörbe. A különböző természetű anyagok tárolása, a zaj- és x’ezgésvédelem, a kommunális hulladékok elhelyezése, a levegőtisztaság, amelyről szólva a Dunakeszin áthaladó gépkocsik kipufogóira kell gondolnunk. A 2-es sz. főútvonal mentén az sem segít, hogy sok modern nyugati márkájú gépkocsi került az autóarzenálba, mert ezek hat—tíz év közötti életkornak. A különféle gazdasági tevékenységek mellékhatásaként Magyarország európai első a nitiogén-oxid és más káros vegyület kibocsátásában. A vízvédelmen kívül újabban figyelni kell vagy kellene az egyszer használt, külföldi cégek által behozott csomagolóanyagokra, amiket szertedobálnak a fogyasztók. Általános tünetek, riasztó gondok. Ám az embert legjobban a közvetlen környezet érdekli. Legalábbis azokat, akik néhányan érdeklődtek a napi téma iránt. Mozdul már valami — Mit lehet tenni az ellen, hogy a főváros bele- piszkít a környezetünkbe? Követelhetünk-e kárpótlást? — kérdezték a hallgatóság soraiból. Kiss Róbert ismertette a fővárosi elképzelést, ami szerint néhány égetőmű építésével akarják csökkenteni a gondokat, bár ő a szelektív hulladékgyűjtés, -feldolgozás mellett volna. Csokorra való javaslatok, kérdések. Az önkormányzat jelen lévő tagjai arról tájékoztatták a részvevőket, hogy másnap testületileg tárgyalják ezt a napirendet. Mozdul valami Dunakeszin. Máshol is a huszonnegyediket kongatja már az idő órája. Kovács T. István VÁLÁS UTÁN Szigetújfalu földet kér Szigetújfalu egészen a szívemhez nőtt. Nemcsak azért, mert nagyon kedves hely, hanem mert itt nem tapasztaltam akkora érdektelenséget, mint a megye más településein. Amikor végigsétáltam a Fő utcán a rendezett porták és a szép házak között, úgy éreztem magam, mint amikor az ember elmegy szabadságra, és átadja magát a tökéletes kikapcsolódásnak. Ez egy gazdag falu, gondoltam, de később a polgármester megcáfol. Eszembe jutott, vajon hasznára van-e a településnek, hogy elszakadt a társközségektől. — 1977-ben egyesítették a községet Szigetcséppel és Szigetszentmártonnal, és 1990-ig tartott a kényszerű házasság, amellyel nagyon rosszul járt a falu — tájékoztat Varga József polgár- mester. — Amikor pedig a vagyon- és a hitelosztozkodás volt, akkor nekünk csak a hitel maradt. 2,4 millió forint adósságot örököltünk, amely főleg a csépi iskolára és a mártoni tornateremre felvett hitel volt. Elnézést kérek a kifejezésért, de Újfaluban akkor még pottyantós vécé volt A váltás után a faluban mindent újra kellett kezdeni. 2,5 millió forintot szavazott meg a parlament arra, hogy a polgármesteri hivatal épületét rendbe hozzák, olyan körülményeket kellett ugyanis teremteni, hogy az állampolgárt négy- szemközt meg lehessen hallgatni. Az önkormányzatnak, amikor a munkát elkezdték, nem volt egyetlen írógépe, borítékja, ismeretség alapján kaptak elhasznált írógépet és más segítséget. Az embereket érdekli, hogy mi történik Szigetújfaluban. Négyszázan jöttek el a falugyűlésre, és az ön- kormányzat igényt is tart rá, hogy a falu lakói elmondják véleményüket és elképzeléseiket. Az emberek itt gyakran összejárnak, mert hol a kamarakórus, hol a tánccsoport, hol a nagykórus lép fel. A polgármesternek az a véleménye, hogy a gyerekeknek nem szabad meg- érezniük, hogy az önkormányzat milyen rosszul áll anyagilag. Tavaly minden gyerek ingyen kapta a tankönyvet, és központi fenyőfaünnepséget rendeztek, ahol minden iskolás és óvodás gyerek ajándékot kapott. Az öregeknek külön tartottak ünnepséget, a 600 nyugdíjasból 350-en jöttek el a kultúrházba, ahol az iskolások műsort adtak számunkra, aki pedig nem jött el, annak házhoz vitték a csomagot. Tavaly 4 millió forintért felújították az iskolát. Lakossági összefogással épült 80-100 méter járda. Az ön- kormányzat megcsináltatta a község legrosszabb útját, a Sport utcát. Az úgynevezett tornaterem öltözője életveszélyessé vált, ezért újat kell építeni, ami az előzetes becslések szerint 3,2 millió forintba fog kerülni. Na és persze „betelt” a temető. Az egyik régi temetőt akarják megszüntetni, és újra megnyitni, már el is készült a rendezési terv. Csak az ezzel kapcsolatos hirdetések 120-130 ezer forintba kerültek. A tisztiorvosi szolgálat jelezte, hogy a ravatalozó melletti boncolóhelyiség nem alkalmas boncolásra, ezért rendbe kellett tenni, ami 300 ezer forint volt. Szintén a tisztiorvosi szolgálat észrevette, hogy a fogorvosi rendelőben nincs vécé, ez 106 ezer forintba fog kerülni. Egyáltalán nem gazdag Szigetújfalu, ez abból is látszik, hogy rengetegen kérnek segélyt. Tavaly az Ön- kormányzati Híradóban el- riasztási szándékkal megjelentették a segélyezettek névsorát, ennek következtében a lap nagyon kapós lett, de a célt nem érték el, sőt inkább az ellenkezője történt. A község 2041 lakosából 130-an vannak munka nélkül, ez a keresőképes lakosság 13 százaléka. A két fő munkaerő-felvevő a Csepel Autógyár és a Pestvidéki Gépgyár padlón van, a Kertészeti Egyetem tangazdaságának és a téeszek- nek is rosszul meg. Ha kivetnék a téeszre az építményadót, csődbe jutna. Mi lesz az egyesített téeszekkel, ez itt a nagy kérdés. Az iskolák szétválnak, az ön- kormányzatok szétválnak. Tulajdon és gazdasági háttér nélkül semmit nem ér az önkormányzat, véli a polgármester. Ha már kijavítjuk a múlt rendszer hibáit, társadalmi méretekben kellene igazságot tenni. A Pilisi Parkerdőgazdaság és a Csepel-szigeti Termelőszövetkezet tulajdonában vannak a falu határában lévő földek. A társközségek a törvény erejénél fogva automatikusan különváltak. Ezt ugyanúgy kellett volna a téeszekre kimondani a szövetkezeti törvényben. A falu lakói, mint már említettem, nem közömbösek a világ dolgaival szemben. Ha olvasnak valamit, rögtön mennek a polgár- mesteri hivatalba, és érdeklődnek. Ezért a polgár- mester felkérte munkatársait, minden reggel olvassák el a Pest Megyei Hírlapot, és a Magyar Hírlapot, hogy szakmailag tájékozottak legyenek, és választ tudjanak adni a lakosság kérdéseire. H. Cs.
