Pest Megyei Hírlap, 1992. március (36. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-04 / 54. szám

ALAPTALAN A RAGALOM Ki tanyája az a nyár fás ? A Berkitanya Tárnok mellett van, valójában egy nagy tanyaközpont, innen irányítják a Sasad Tsz me­zőgazdasági tevékenységét. Jelenleg egy másfajta te­vékenység is folyik itt, ne­vezetesen a földek tagosí­tása, illetve a csereföldek kijelölése. Akinek bármi­lyen igénye van föld iránt, vagy bármi más ingatlan ügyében, itt kell bejelent­se, s a kölcsönös egyetértés alapján születő javaslatot innen továbbítják a tsz ve­zetőségéhez jóváhagyásra. Ezt a közel sem irigylés­re- méltó feladatot két em­ber látja el: Tóth Jenő mezőgazdasági ágazatveze- tő, és Zárjon Róbert teíek- ügyi szakértő, a tsz-vezetés megbízottja. Nehéz feladat, de egy­ben csúszás is. Mert alkal­mat kínál a visszaélésre, a részrehajlásra. Amit egye­sek kibélelt borítékokkal próbálnak kiérdemelni. Rossz minőségű Tóth Jenőről és Zágon Róbertról is tudni vélik egyesek, hogy hajlamosak az effajta részrehajlásra. Informátoraim konkrét té­nyeket sorolnak, konkrét nevekkel támasztják alá vádaskodásaikat. Túl azon, hogy ezek a vádak súlyo­sak, fenntartásokkal is élek. Alapos okom van feltéte­lezni, hogy az állítások nem nélkülözik az elfogultságot sem. Nem állítom, hogy meg­jelenésem örömre adott okot a Berkitanyán, ma­gam sem repestem az Örömtől, amikor bekopog­tattam Tóth Jenőhöz, a „vádpontokkal”, melynek eredői Sóskútra vezetnek. — A sérelmek lényege: azoknak a személyeknek, akik elsőként jöttek el ide, hogy visszaigényeljék ä tulajdonukat, a mai na­pig sem lett a csereföld a nevükre írva. Ugyanakkor két személy, Román Ferenc angol állampolgár, volt sóskúti lakosnak, valamint Wiczing Henrik sóskúti vállalkozónak mindezt so­ron kívül elintézték, és a csereíöld kijelölésénél is előnyt élveztek. Ennek fe­jében — állítólag — Zágon úr különböző mulatozások vendége volt, Tóth úr pe­dig rendszeresen élvezi Ro­mán úr vendégszeretetét Manchesterben. Igaz ez? Tóth Jenő gorombásko­dás helyeit térképet terít elém az asztalra, Zágon úr pedig a Wiczing-dossziét. — A Román úrét nem tudjuk prezentálni, mivel neki nincs. Eddig csupán egyszer keresett meg ben­nünket, információkat kért. Szóbeli tárgyaláson túl te­hát más nem történt, nem­hogy telekátírás. Ami Wiczing Henriket il­leti, 1991 elején jelentette be az igényét, együtt a nő­vérével. A tárgyalások eredményei május 8-án pre- fektuálódtak, Wiczing úr akkor fogadta el az álta­lunk felajánlott 0159 hely­rajzi számú ingatlan egy részét, egy háromhektáros földsávot. Csereként azért a földterületért, amit an­nak idején a szülők vittek be a tsz-be. Meg kell mon­danom, mint termőföld, igen rossz minőségű. Nyil­ván ezért utasította vissza Móri Andrásné is, akinek már jóval Wiczing előtt ugyanezt kínáltuk. Egyszer láthattak — Az igaz, hogy rossz, teli van kaviccsal. De köz­vetlen az út mellett van, az Érd és Sóskút közti sza­kaszon. Alkalmas csárdá­nak, hotelnek, szóval Wiczing úr nem csinált ve­le rossz boltot. — Amennyiben valaki fantáziát lát benne? Hotel egy nem túl frekventált út mellett? Az ő dolga. De vajon Kovács Sándor is erre készül? Aki kilenc hektárt kapott ugyanitt, Wiczing tőszomszédságá­ban. Ezt azért nem hiszem. — Én feltételezésekről beszélek. — A feltételezés még nem tény, mint ahogy jelenték­telen véletleneket is lehet rosszhiszeműen tálalni. Egyszer valóban láthattak a Wiczing vendéglőjének kerthelyiségében. Egy tár­sasággal voltam ott, de nem a tulaj vendégeként. Ha hagyom magamat korrum­pálni, nem ülök a kira­katba. Nem mi intézzük — Egy füst alatt tisztáz­zuk az én angliai kirucca­násaimat is — szól közbe Tóth Jenő. — Igazolni tu­dom, életemben egyetlen­egyszer voltam Angliában, ezelőtt 12 évvel. Igaz, jár­tam Román úr szállodájá­ban, egy éjszakára ott szálltunk meg. Mert ezt a címet kaptam egy sóskúti embertől. De kérdem én, ki tudta ezelőtt tizenkét évvel, hogy milyen változá­sok lesznek, hogy egyszer még a disszidált magyarok is hazajönnek a jussukat kérni ?! Egyébként Román úrnak még a hagyatéki ügye sincs rendezve, s még közel sem biztos, hogy valóban az ő nevére kerül majd bejegy­zésre az általunk felaján­lott 0102/4-es számú ingat­lan. A nyár óta még ügy­véd útján sem jelentkezett. — Zágon úr, végtére is hány személynek írták már át a nevére a cserefölde­ket? — Egyetlen telekkönyvi bejegyzés sem történt még eddig. Sem sóskútiaknak, sem máshol. És ez nem is tartozik a mi kompeten­ciánkba, nem mi intézzük. Matula Gy. Oszkár ' Az történt ugyanis, hogy •— jó magyar szokás szerint — az illetékesek nem ma­gát a törvénytelenséget ítél­ték el, hanem detektívmun- kába kezdtek annak felde­rítéséért, hogy vajon kik­nek lehetett érdeke a bot­rányos ügy nyilvánosságra hozása. Az alkalmazott faramuci logika szerint azokat kell tehát megbüntetni és kipel­lengérezni, akik nem hall­gatták el a törvénysértést, a vétkeseknek pedig dicsé­ret jár ugyebár, hiszen ők csak jót akartak, vagy mi a bánat. Hogy kiket kiáltottak ki Vétkesnek? Hát persze hogy a tinnyei MDF-szer- vezet tagjait! A sértettek közül az már senkinek sem jutott eszébe, hogy a tör­vénytelenségeket nyilvános­ságra hozó személy lehetett volna akár MSZP-s, fide- szes vagy éppenséggel kis­gazda-szimpatizáns. De az sem kizárt, hogy egy becsü­letes pártonkívülinek tűnt fél, hogy visszaélés és tör­vénytelenség történt. Ezek a dolgok túl bonyo­lultnak tűnhettek és a de- tektívszimatúak észjárása szerint csakis az MDF he­lyi sí tervezetének a tagjai 4 Forrongó vidék Megváltozott értékrend Alig néhány hét telt el csak azóta, hogy lapunkban nyil­vánosságra hoztuk a toki mezőgazdasági termelőszövet­kezetnél tapasztalt törvénytelenségeket, ám a történetnek még nincsen vége, mert a posta levelet hozott, s a Tök községgel szomszédos Tinnyéröl a helyi MDF-szervezet vezetőjének az aláírásával, amelyben elpanaszolta. hogy valóságos rágalomhadjárat ellen. lehettek olyan élnokok, hogy jelzéseik alapjan vizs­gálatot kelleti elrendelni. Most az a helyzet követ­kezett be, hogy a törvény- sértők útón-útfélen rágal­mazzák az MDF tagjait, azok pedig úton-útfélen magyarázzak fűnek-fának, hogy ők nem is tudtak az inkriminált visszaélésekről, és nem őket illeti meg a le­leplezésért járó dicsőség. Tudni kell azt is, hogy az újságírónak alkalma volt sok emberrel elbeszélgetnie, és az elhangzottak alapján bátran leírhatjuk, hogy na­gyon sok állampolgár felhá­borodott a törvénysértés miatt. Sajnos hogy Tinnyén és Tökön félnek az embe­rek. Félnek és nem merik vállalni nevük közlését, indult a szervezet tagjai mert még most is attól tar­tanak, hogy csak baja és kára származik annak, aki szembe mer szállni a légi vagy az új hatalmasságok­kal. Máskülönben pedig el kell mondanunk, hogy igencsak kiábrándultak let­tek a vidék névtelen állam­polgárai. Nagyot csalódik az, aki azt hiszi, hogy csu­pán a parlamentben vitat­koznak a politikusok. Tes­sék kimenni Tinnyére és tapasztalni fogják a parázs alatt szunnyadó óriási tár­sadalmi feszültségeket. Mester Gyula, az MDF helyi szervezetének a min­denese most sem tagadja, hogy' ő az életét tette az MDF-re, de ha most lenné­nek az újabb választások, IHATÓ VÍZ SZIGETCSÉPEN Teljesül a lakosság óhaja A Szigetcsépen szivaty. tyúkkal felszínre hozott víz­ről — nehéz lenne azt ál­lítani, hogy ivóvíz. Magas nitrát- és nitrittartalma károsan hat a vérképző szervekre, a benne levő kó- libacilusok csecsemőkori fertőzéseket okozhatnak. Az a talajréteg, amely­ből a szivattyú kiemeli a vizet, súlyosan szennyezett. Ennek legfőbb oka, hogy nincs csatorna a faluban. Az emberek pedig nem tartják fontosnak, hogy zárt szennyvíztárolót építsenek, így a szennyvíz sokszor be­lekerül a talajba. 1990-ben a 2170 lelket számláló Szigetcsépen mindössze tíz házban volt házi vízvezeték. A falu ve­zetőinek már 1982 óta szán­dékában állt a hálózat ki­építése, de pénzhiány miatt csak 1989-ben tudott elké­szülni a megfelelő terv. A cél az volt, hogy minél ol­csóbb legyen, éppen hogy működjön, de meglegyen a minimális biztonság. A falu 788 házából 684-ben a lakosok aláírásukkal fe­jezték ki igényüket a víz­hálózat kiépítésére. A Rác­kevei Ivóvíz- és Csatorna­mű Társulat vállalta a be­ruházás lebonyolítását, és 1991 decemberében át is adtak a vízmüvet. Meg­épültek a vízműkutak be­rendezései, egy új, 200 köb­méteres víztorony, egy víz­műépület, és minden utcá­ban kiépült a hálózat, A lakosok házanként 25 ezer forinttal járulnak hoz­zá a beruházáshoz. Ezt az összeget kedvezményes fel­tételekkel, tíz év alatt kell kifizetniük, és ennek a 15 százalékát visszakapják, így házanként 21 ezer 250 forintot fognak majd fi­zetni a tíz év futamidő alatt. A lakossági hozzájárulás csak a költségek kisebbik részét fedezi, 16 millió fo­rintot. Az önkormányzat fizetett 13 milliót, a víz­ügyi alaptól 6 milliót kap­tak. Ezenkívül kedvezmé­nyes kamatozású OTP-hi- telt is igénybe vettek. Bár a vízmüvet decem­berben már átadták, a há­lózatba még mindig nem akkor már meggondolná, hogv kire szavazzon. — Uram, nem tudom el­viselni az igazságtalanságot — mondja megkeseredet­ten. — Csibékzség megy ä faluban. Teljesen felborult a régi, jó. hagyományos ér­tékrend. Ma az a becsületes, aki ügyeskedik. Néhányan már egy üveg sörért elad­ják a becsületüket. A leg­nagyobb baj viszont az, hogy az MDF nem hajtotta végre a rendszerváltást, hi­szen manapság is nyolcvan százalékban a volt kommu­nisták vannak uralmon. Magunkra vagyunk hagyva, uram. Nem segítenek min­ket sem anyagilag, sem pedig erkölcsileg. Papp János kezdődött meg a bekötés. Ennek jelenleg egyetlen oka van, a víz ára. A hely­beliek nem hajlandók a sa­ját maguk alól kiszivattyú­zott vízért. köbméterenként 42,90 forintot fizetni, már­pedig ha a Pest Megyei Csatornamű Vállalat lenne az üzemeltető, ennyi lenne az ára. Ezért döntöttek úgy a környékbeli települések, hogy összefognak, és tár­sulási szerződést kötnek a vízmű üzemeltetésére. Szá­mításaik szerint így majd köbméterenként 25-28 fo­rintba kerül a víz. A víz­ügyi hatóság még nem ad­ta meg az engedélyt az üze­meltetésre, de az elképze­lések szerint március kö­zepére megteremtődnek an­nak feltételei, hogy meg­kezdjék a bekötéseket a házakba. Kóta István polgármes­tertől megtudtuk, hogy a tervekben nem szerepelt újabb közkutak megépíté­se. Jelenleg négy közkút van a faluban, de ebből kettő le van zárva, többek között azért, mert az em­berek kocsimosásra hasz­nálták a vizet, a fogyasz­tást pedig az önkormány­zatnak kellett fizetnie. Az új szabályok szerint köz­kutat csak vízórával ellát­va lehetne építeni, tehát onnan sem lehetne ingyen hordani a vizet. Az önkor­mányzat nem áll olyan jól, hogy ezt finanszírozza. Ar­ra törekszik, hogy olcsó le­gyen a bekötés, de arra nem, hogy fizesse a lakos­ság fogyasztását. A polgármester azt ajánl­ja, minél többen kössék be a vizet, mert most még ol­csó, jövőre azonban nem tudják garantálni ezt az árat. Az idén mindössze 5800 forintot kell fizetni házanként, függetlenül at­tól, ki hány méterre lakik a fővezetéktől. Az 5800 fo­rintba beletartozik a háló­zatra való rákötés, és a vízmérő óra, a hozzá tarto­zó csapokkal. A lakosság­nak csak a vízóraaknát kell megcsináltatnia és az ár-, kot kiásni. Az önkormányzat a teen­dőkről szórólapon fogja értesíteni a falu lakóit. A bekötés ugyan nem kötele­ző, de ismerve a csépi víz szennyezettségét, minden­kinek ajánlatos. Halász Csilla szolgálja. Igaz, a testületi ülésen Cserni László ellene szavazott Szíve joga. Nyil­ván tudja, hogy az intéz­mény konkurense is lehet a presszónak, azaz vendége­ket vonhat el. A gondnok­ként felvett fiatalasszony falubeli, munkanélküli volt. Korábban tanított — képe­sített tanítóként: feladata a programok szervezése is. De legfőképp legyen gazdája a háznak. Ne menjen tönkre, mint a másik. Egyébként nettóban kevesebbet kap kézhez, mintha munkanél­küli-segélyre várna. Hogy rokon? Nem közeli: külön­ben. is kis falu ez a Ság. Szégről-végröl mindenki rokona mindenkinek. Hogy kerek legyen a vi­lág, Szajcz urat is megke­restem. ö, úgymond, „par­lamenten kívül” — mert nem képviselő — támadta az elgondolást. A faluban komoly befolyású ember, aki a községi tűzoltók pa­rancsnoka, nyugdíjasklub vezetője, az egyháztanács világi elnöke, a népjóléti bizottság tagja. Elmondta: fölöslegesnek tartja a nagy palavert. Az orvoslakás ere­deti állapotában is megfe­lelt volna. A gondnokságot el akarta vállalni csekély tiszteleldíjért. Hogy a klu­bot nemcsak a nyugdíjasok használják? Természetesen mehettek volna a fiatalok is. Mert Szajcz úr már elő­zőleg a programokra is gon­dolt. Művészekre, előadók­ra. Akiket természetesen sze­mélyesen ismer a nyugdíjas hivatásos tűzoltó. Elvégre állandóan színházi ügyelet­re járt, amíg dolgozott. In­nen az affinitás a kultúra iránt... (íóth) Vita a klubház miatt Ha ütköznek az érdekek Mostanában többen kifogó- solják a demokrácia közna­pi torzulásait, mint amikor ugyanez csak mutatós de­korációként díszelgett az egyszínű közélet kirakatá­ban. Mert sokféle érdek, ambíció ütközése árán való­sul meg, nagy és kis ügyek­ben egyaránt. Jól példáz/;* ezt a tápiósági klubház kö­rül kialakult vita. Amelyben Cserni László képviselő, a Fidesz helyi szervezetének alapítója, a falu közepén lévő presszó vállalkozó-vezetője egyene­sen úgy vélekedik, hogy a demokrácia égisze alatt a polgármester egyszemély- ben döntött a fontos kér­désről. Mármint az orvos­lakás klubházzá történő felújításáról. Mert ezzel több mint egymillió forint terheli meg pluszban a község idei költségvetését. Amikor építik a több célú tornacsarnokot. „S az mivel magyarázható — tette fel beszélgetésünk alkalmával a kérdést —, hogy pályázat nélkül, olyan sietősen fel­vettek a még nem is műkö­dő intézménybe egy nép­művelőt? Netán munkahely kellett a rokonnak, holott akad munlainélküli épp elég a faluban. Különben is: mit csinál majd? Nap­hosszat maimozik? Nem. a testület már nem szólhatott bele a döntésbe, csak tény­ként tudomásul vette. Hát ez lenne a demokrácia? Kérdezze meg Szajcz Mik­lóst. a nyugdíjasklub veze­tőjét. Neki is lenne ehhez a parádéhoz néhány sza­va . ..” Előbb azonban dr. Samu János polgármestert keres­tem meg, válaszolna a ko­moly vádakra. Kiderült: a testület legalább 6 alkalom­mal tárgyalta a klubház tervét. De nem jutottak kö­zös nevezőre abban,hogy a teljesen tönkrement ifjúsági házat — amelyben Cserni László is vezetett ifjúsági klubot —, avagy a megüre­sedett orvosi lakást újítsák fel inkább közösségi célok­ra. Mert több éve hiányzik az erre való helyiség Tápió- ságon. A képviselők többsége az orvoslakás felújítását támo­gatta a polgármester javas­latára. Már tavaly tervez­tek rá félmilliót, júliustól egy személynek a bére is megvolt. Idén még megtol- dották az összeget 100 ezer forinttal. Hatvanmilliós költségvetésnél ennyi meg­engedhető, mert a jövőt

Next

/
Thumbnails
Contents