Pest Megyei Hírlap, 1992. március (36. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-20 / 68. szám

POLITIKAMENTES SZERVEZET ELVETETTÉK A MAGOT ATápiótól a Kükiillű partjáig Háromnapos látogatásuk befejeztével kedden haza­utaztak Tápiószentmárton- ból a kiskendi vendégek. A Kis-Küküllő partján lévő erdélyi magyar falucská­ból 45-en érezhették úgy — a legtöbben először jártak Magyarországon —, hogy a sokat megálmodott anya­ország végre magyarokként várja őket. A szomszédos ország magyarjaiként. A szentmártoniak szinte már „régi” ismerősként fo­gadták a kiskendieket. Ez év januárjában ugyanis ők jártak 33-an szintén három napig mostani vendégeik­nél. A kialakuló kapcsolat gerjesztője, elindítója pe­dig Maros és Pest megye szövetkezeti mozgalma volt. A leendő nagy átalakulás tudatában is aláírták 1990 őszén a két megye közötti együttműködési szerződést. Ebben fogalmazták meg a gazdasági kérdések mellett, hogy a mezőgazdaság ürü­gyén az erdélyi és az anya­országi magyar települések között is kapcsolatokat igyekeznek kiépíteni. Gaz- dász szavakkal: ekkor ve­tették el a magot... — Részünkről ezt az együttműködést a Romá­niai Magyar Gazdák Egye­sülete gondozza — mondta érdeklődésünkre Máthé László, a Maros megyei RMGE titkára, aki eljött a magyar csoporttal. — Nyil­ván nem véletlen, hogy éppen Tápiószentmárton vállalt Ilyen kapcsolatot, hiszen az itteni Arany- szarvas Tsz elnöke — Szabó János — a Pest megyei szövetkezeti élet egyik ve­zetője is egyben. Jó, hogy így alakult, mert kezdet­ben némi idegenkedést ta­pasztaltunk az erdélyi ma­gyarok iránt. Most már so­kan látják, hogy él ott egy nagyon komoly magyarság. A kiskendieket a szent- mártoni családok — első­sorban tsz-tagok — látták vendégül, de a programo­kat közösen szervezték. Vé­gigjárták az állattartó és géptelepet, üzemeket, a ha­tárt, a falut, az intézmé­nyeket. Bizony nem győz­tek csodálkozni, hogy mi mindenük van a szentmár­toniaknak: ők sokkal ke­vesebbel is boldogan beér­nék. A három nap egyik legkiemelkedőbb esemé­nye, mégis a március 15-i közös ünnepség volt. A zsúfolásig megtelt művelő­dési házban hivatalos meg­emlékezésen tán még soha nem szólt ilyen tisztán, ilyen mélyről, szívből jö- vően a magyar és a székely himnusz. A kiskendiek rö­vid műsort rögtönöztek: kevés embernek maradt száraz a szeme. A vendégek közül többen megjegyezték, hogy számukra ez volt az első szabadon megünnepelt március 15-e. Másik nagy élményként a budapesti utazás maradt meg emlé­kezetükben. Bíró Endre 62 éves kiskendi gazdálkodó a Szent István-bazilika lát­tán hatódott meg, mond­ván: „Most már nyugodtan fogok meghalni, mert még­iscsak láttam egyszer Pes­tet.” Pál András református lelkész szívesen mesélt Kis­kend múltjáról, az ott élő emberekről. — Régi település a miénk, noha most Balavá- sár község faluja vagyunk Nagykenddel együtt. Mai helyére 1879-től költözött folyamatosan a falu, mert egy jeges ár elvitte a ré­git. Az emberek saját föld­jüket művelték a Küküllő árterében, híresek voltak a kiskendi borok. Ám a „kol­lektíva” évei alatt meg­szűnt az is. Pedig szorgal­mas, dolgos nép él itt. És istentisztelő: az 580 lakos­ból 540 a református. Jó­szerével a templom az egyetlen közösségi épület a faluban. A lelkész pedig a mindenes. A feleségem zsörtölődött velem, hogy miért kellett beleártanom magamat ebbe a szerinte mezőgazdasági kapcsolat­ba. De hát tehelnék-e mást? Az utazás ügyében is hozzám jöttek az emberek, mit hozzanak, hogyan ké­szüljenek? Egymásnak ad­ták a kilincset, úgy csüng­tek rajtam, mint alma a fáján. Én nógattam, biz­tattam őket, nem ám az új szövetkezeti társulás új­régi vezetője ... Közösségi szinten ennek a kapcsolat­nak akkor van jövője, ha népünk szellemi, kulturális értékeit együtt ápoljuk, ha az együttműködést elindító mezőgazdasági szakembe­rek is így gondolkodnak erről. A magam közremű­ködésével talán egy téglát levettünk most az erdé­lyiekkel szemben táplált fenntartásokból, előítéle­tekből. Amit azok okoztak, akik a „salakból” jöttek tőlünk. A túlnyomó több­ség becsületes ember. A szentmártoniak már biztos, hogy így vélekednek ró­lunk ... Vendégek és vendéglátók a záróesten, a másnapi bú­csúzáskor — amit istentisz­telet előzött meg — már az újratalálkozás idejét tag­lalták. A nyáron a szent­mártoniak mennek a Tá- piótól a Küküllő partjára. Tóth Ferenc A Pest Megyei Főügyész­ség új vezetőjét, dr. Birta- lan Örkényt 1992. március 16-án iktatták be hivatalá­ba. Eddigi pályafutásáról és a terveiről kérdeztük. ÁTGONDOLTAN — Tizenhét esztendős ko­rom óta erre a pályára ké­szültem — kezdte a beszél­getést, — Szeretem a tisztes­séges embereket, azért vá­lasztottam ezt a hivatást. Negyvenhét éves vagyok, 1967-ben vettem át a dip­lomát Budapesten. Bár fő­városi vagyok, tudatosan vidékre pályáztam, és eb­ben fiatalkori világmegvál­tó terveim, szándékaim tükröződnek. Borsod me­Drágább a nyomorúság Egy, az elmúlt év végén született kormányrendelet alapján május elsejétől megemelkednek a szociális otthonokban és intézetek­ben fizetendő térítési díjak. Az Értelmi Fogyatékosok Országos Szociális Foglal­koztató Intézetében, illetve a Mozgássérültek Állami Intézetében a korábbi 870 forintról maximálisan 4350 forintra növekszik a térí­tési díjak havi összege. A Vakok Állami Intézetében az elméleti és gyakorlati képzésre beutaltaknak, il­letve ott munkát végző in­tézeti lakóknak az eddigi havi 870 forint helyett szintén maximum 4350 fo­rintot, míg a határozatlan időre beutalt öregségi, rok­kantsági nyugdíjjal és egyéb jövedelemmel ren­delkezőknek az eddigi havi 2070 forint helyett maxi­mum havi 5200 forintot kell fizetniük. A május 1-jétől életbe lépő térítésidíj-emeléseket legelőször június elsején kell kifizetni a gondozot­taknak. Természetesen el­térő mértékben, hiszen akik semmit sem tudnak fizetni, azok ellátása sem kerülhet veszélybe. A kor- mánjuendelet szerint a fi zetendő díj alapjául a szo­ciális otthonban a saját jo­gú öregségi nyugdíj min­denkori legkisebb összege (a megállapításkor 5200 fo­rint), a szociális intézetben a magasabb összegű családi pótlék mindenkori összege (a megállapításkor 3900 fo rint) szolgál. Alapelv, hogy a gondozottaknak — sze­mélyes szükségleteik fede­zetére — minden hónapban megmaradjon a réndsze rés havi jövedelmük 30 százaléka. Azok, akik sem miféle jövedelemmel nem rendelkeznek, havonta az adott intézményben meg­határozott térítésidíj-alap 15 százalékát kapják. EGY ÉLETRE SZÓLÓ JÓZANSÁG A TÉT Az önsorsrontás visszafordítható Eredménynek fogható fel a beteg saját testi és lelki épségének a kímélése, a vi­szonylagos béke a környe­zettel, a jobb munkaképes­ség. Előfordul, hogy egy de­lirium tremensben szenve­dő beteg saját szörnyű él­ményei nyomán válik absz- tinenssé, mert nem akarja még egyszer ugyanazokat a szorongásos rémképeket átélni. gyébe kerültem, ott dolgoz­tam huszonöt esztendeig. Minden lépcsőfokot végig­jártam az ózdi városi ügyészségen, ahová tizen­három esztendeje mentem dolgozni. A legutóbbi nyolc évben az ügyészség veze­tője voltam. — Milyen emlékeket őriz ezekről az évekről? — Szakmai szempontból nem volt könnyű munka- terület, mert a kohászváros leépülésével együtt járó munkanélküliség és elsze­gényedés a deviancia for­rásává is vált. Minden év­ben 15-20 százalékkal nőtt a bűnözés, öt év alatt meg­duplázódott a bűnelköve­tők aránya. De nagyon szí­vesen emlékszem arra, hogy megbirkóztunk a fel­adatokkal, és kitűnő kollé­gáim voltak, akikkel jó lég­körben tudtunk együtt dolgozni. — Miért érezte szükségét mégis annak, hogy változ­tasson? — Az egész intézmény- rendszer gyökeres megúju­lás alatt van, és ilyenkor át kell gondolni sok min­dent. Azt is, hogy a mun­ka egy idő után rutinsze­rűvé válhat, a legjobb szán­dék ellenére is sok min­den rákövesedik. Szükség van az új kihívásokra ah­hoz, hogy az ember eljus­son a teljesítőképessége határáig. Emellett a családi körülményeim is úgy ala­kultak (itt él idős édes­anyám, ideköltözött két fel­nőtt gyermekem), hogy szí­vesen jöttem vissza, hu­szonöt év elteltével a fővá­rosba. EREDMÉNYESEN — Mi az ügyészi ars poe­ticája? — Az ügyészség politika- mentes szervezet, melynek a feladatai a szakmai mun­kára korlátozódnak, és más érdekeket nem képviseL- het. Az intézmények közötti konfliktusok esetén meg kell őriznie minden körül­mények között az intaktsá- gát. — Főügyész úr, milyen büntetőügyekkel foglalko­zott az utóbbi időben sze­mélyesen? — A legkényesebb esete­ket igyekeztem megtartani magamnak. Például az utolsó hivatali napomon Özdon egy önkormányzati képviselő ellen emeltem vádat, mert az illető a sa­ját telkén közhasznú mun­kát végeztetett. Mindig köztörvényes ügyekkel fog­lalkoztam, vagyon elleni bűncselekményekkel; de persze mint vezető nem el­sősorban szakmai bravú­rokra törekszem, hanem arra, hogy a közösség mi­nél eredményesebben dol­gozzon. SZERETETTEL — Mik lesznek itt a legfontosabb feladatok? — Égető gondunk a lét­számhiány. Hetvenhárom engedélyezett álláshelyünk van, ezek közül hét betöl­tetlen, illetve nyugdíjasok dolgoznak részmunkaidő­ben. Ez részben anyagi kérdés is, mert az új bér­rendszer bár segített, de nem oldotta meg a problé­máinkat. Másrészt az ügyé­szi munka kötöttebb, mint sok más jogi szakterületen, de nagyon szép önálló szakmai feladatok- ellátásá­ra nyílik lehetőség. Közis­mert. hogy növekszik a bű­nözés. és az is tény, hogy itt, Pest megyében javult a felderítés eredményessége. Lépést kell tartanunk a ja­vuló rendőri munkával, de azt nem akarom, hogy a munkatársaim este a tás­kában hazahordott iratok tanulmányozásával foglal­kozzanak. Kapcsolatot aka­rok teremteni a vidéki egyetemekkel is, hogy meg­ismertessük a fiatalokkal a munkánkat, és kedvük le­gyen ide pályázni. — Közismert dolog, hogy mostanában sok a vihar a kinevezések körül. Megkér­dezhetem, ön hogy érzi ma­gát új munkahelyén? — Meglepett és megha­tott a kollégák szeretete, ahogy fogadtak. Nagyon jó, hogy nem kell közellenál­lást leküzdenem. Kitűnő munkatársaim vannak, ta­lán ennek is köszönhető, hogy úgy érzem, mintha már öt éve itt lennék. Gál Judit A törvények háborúin A statisztikai adatok sze­rint csökken az alkoholis­ták száma a megyében. Ez első hallásra meghökkentő, hiszen a kocsmák forgalma nem ezt bizonyítja. Az élet- színvonal romlása, a mun­kanélküliség, a bizonyta­lanság, a szerepzavar, a sze­génység — mind ok lehet az ivásra. Dr. Hárdi István­tól, a Szent Rókus Kórház Ideggondozó Intézetének vezető főorvostól, címzetes főiskolai tanártól azt kér­deztük, mi az összefüggés a számadat és a valóság kö­zött. — A statisztikai adatok csak az alkoholgondozottak számát mutatják. 1990-ben Pest megyében a 13 ideggon­dozó intézetben 5971 alko­holgondozottat tartottak nyilván, 1991-ben ezzel szemben 5495-öt. Bár a gondozottak száma valóban csaknem 500-zal csökkent, 4 ez nem jelenti az alkohol- betegek számának csökke­nését. A megyében 10-15 ezerre tehető azoknak a száma, akik alkoholgondo­zásra szorulnának. Az alkoholfüggőség na­gyon bonyolult, összetett szenvedélybetegség. Csalá­di, környezeti, foglalkozás- beli és egyén-kórlélektani (depresszió, konfliktusok, ösztönéletbeli zavar) okai lehetnek. Ferenczi Sándor már 1919-ben megírta, hogy az emberek italhoz öngyó­gyító céllal nyúlnak, s alko­holistává azért válnak, mert bajaikat nem tudják másként enyhíteni, illetve megoldani. Ezért elsődleges feladat az okok felkutatása, a lelki bántalmak szakor­vosi kezelése. — Szeretem megvédeni a betegeket, mert arra rászo­rulnak. de legalább annyi­ra meg kell védeni a meg­támadott egészségeseket — fejti ki a főorvos, aki a kö­telező gondozásba vételben a társadalom keményen ki­nyújtott, de barátságos ke­zét látja. 1990-ben a me­gyében 287 kötelező gondo­zásba vételi határozatot hoztak, 1991-ben csak 99-et. Ma egyre ritkábban élnek ezzel a lehetőséggel, a csa­ládok sok esetben megvan­nak félemlítve, az alkoho­listák részérőlpedig nagy az ellenállás, följelentésnek fogják fel. Megszűnt Nagy­fán a zárt munkaterápiás intézet, ahová antiszociális magatartás miatt bírói íté­lettel vagy ügyészi jóváha­gyással lehetett bekerülni. Ezek a dolgok is közreját­szanak abban, hogy keve­sebb alkoholbeteget tarta­nak nyilván. Sok esetben diszkréten, magányosan kezelik az alkoholistát a fővárosban vagy másutt, ez sem mutatható ki a statisz­tikában. Azok a szenvedélybete­gek, akik saját maguktól mennek el kezelésre, ered­ménnyel gyógyíthatók. Míg az önkéntes betegek 40-60 százalékánál gyógyulás ér­hető el, a kényszerkezelés­ben részt vevőknek csak a 15-20 százalékánál tapasz­talható jelentős javulás. A gyógyítást nagymérték­ben hátráltatja, hogy sok alkoholistának a családi élete tönkrement, szociális helyzete megromlott, rossz a viszonya a munkahellyel, a környezettel, másrészt ezek az emberek testileg is súlyosan károsodtak. Az utóbbi évek szomorú híre, hogy az alkohol áldozatai fiatalodnak. Az idegrend­szeri bántalmak, májbe­tegségek, hasnyálmirigy- gyulladás mellett sokan lesznek öngyilkosok, és gya­kori a baleset miatti halá­lozás is. Egy életre szóló józanság a tét az alkoholgondozot­tak kezelésében. Olyan or­vos-beteg kapcsolatnak kell kialakulnia, hogy tá­mogatást érezzen a gondo­zott és ne kényszert. Ha a rászorulók időben megta­lálják az utat az orvoshoz, a 13 megyei ideggondozó intézethez, a pszichiátriai osztályokhoz, akkor van esély rá, hogy önsorsrontá- suk visszafordítható, és nem válnak e kegyetlen be­tegség tragikus áldozataivá. H. Cs. Azt hiszem, nagyot néz­ne az a válófélben lévő há­zaspár, akiket eredményes békéltető tárgyalások után a bíró mégiscsak elválasz­tana egymástól. Nem tu­dom, őriznek-e a jegyző­könyvek ilyen eseteket, a mi történetünk szereplői nem férj-feleség, hanem két község, s házasságuk­nak neve is van: Kerepes- tarcsa. Kistarcsa és Kerepes vá­lási szándékáról már több ízben tájékoztattuk az ol­vasót, s az év elején ebben az ügyben megtartott nép­szavazás eredménye is is­meretes: a válást a többség nem támogatta. Ámde itt a hézag, azaz a joghézag, és a felek ismét haragban vannak egymással. Az önkormányzati tör­vény ugyanis lehetővé te­szi, hogy a nép döntése után, alkalmasint annak el­lenében az önkormányzati testület egyszerű többség­gel mégiscsak megsza­vazhatja a kettéválást. Ez történt most Kerepes tar ­csán, melynek polgármes­tere tehetetlenül tárja szét a karját, mikor megjegy­zem: ez nem is a két köz­ség, hanem a törvények háborúja. Megemlíti, hogy Roglárlellén is hasonló mó­don történt meg a szétvá­lás: a nép akarata ellenére a helyi testület a válás mellett döntött — mert dönthetett, az említett jog adta lehetőséggel élve. Mi várható ezek után Kere- pestarcsán? A 10:7 arány­ban megszavazott döntés eredményéről tájékoztatja« a köztársasági megbízottat, aki azt továbbítja a köz- társasági elnöknek. A vég­ső döntést feltehetőleg a népszavazás eredményétől is függővé teszik, ám akár­hogyan él is majd, ezek után a két község, házasságukat erősen megrontotta a sok huzavona. Mocsonoky Gábor A főügyész ars poeticája

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents