Pest Megyei Hírlap, 1992. március (36. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-20 / 68. szám
NINCS BÉKE A SZIGETEN Növekvő privatizációs bevételek Két dudás egy csárdában I. Van annak már jó tizenöt éve, amikor két férfi keményen összement, s mint az lenni szokott, egyikük vesztesen távozott a színtérről. Az egyik túl volt a negyvenen, a másik innen a harmincon. Amúgy mindkettő jó szándékú, értelmes, a maga területén népszerű. Csak az a konok, kitartó gyűlölködés ne lenne! De van. A hajdani konfliktus utóhatása még ma is érződik, és ami a legrosszabb, az utóhatás következményeit nemcsak a két fél, de a környezetük is megsínyli. Két napot töltöttem el a helyszínen, egyet az egyiknél, egyet a másiknál. Engedtessék meg, hogy azt mondjam, a Csepel-Sziget Mgtsz és a Szigetújfalui Polgármesteri Hivatal közt dúló háborúskodás szakasztott mása ama paródiának, melyet Mikszáth írt meg A fekete városban. Görgey alispán szerepébe nagyon jól behelyettesíthető dr. Németh Lukács tsz- elnök, míg a lőcsei polgárságot Varga József sziget- újfalui polgármester testesíti meg. Csak az idők változtak A szigetújfalui Béke Tsz-t 1976-ban „csapták” a szigetcsépi Csepel-Sziget Tsz-hez. Az ukáz felülről érkezett, a kierőszakolt egyesítés csupán egyik láncszeme volt egy gigan- tomániás ötletnek. Az emigyen kreált „új” tsz „új” elnökének a szigetcsépiek régi elnökét, Németh Lukácsot „választotta” a tagság. Persze „egyöntetűen”. Vagyis őt éppúgy felülről nevezték ki elnöknek, mint Varga Józsefet pb-titkárnak. És ez még akkor is így igaz, ha most, utólag, Németh azt mondja, a szigetújfalui „gyereket” ö nézte ki titkárnak. Vargáról nagyon hamar kiderült, hogy „kezelhetetlen”. Az istennek sem volt hajlandó egy követ fújni az elnökkel. Amiért is alig egy év után Vargán túladtak, s mint az akkoriban divat volt, felfelé buktatták. Akkoriban sok mindent lehetett, egy jól prosperáló téesz elnöke egyenlő volt az Istennel. Márpedig a Csepel-Sziget 1977-ben jó téesz-nek számított, Né- methet pedig a megye legjobb elnökei közt jegyezték. Aztán változtak az idők és változtak az emberek. A tsz-re ugyan ez nem áll, ott még most is a régiek állnak a kormánynál. Viszont Szigetújfalu azt a Vargát választotta polgár- mesternek, akinek Németh miatt kellett a térségből elmenni. (Valójában csak dolgozni járt el Sziget- szentmiklósra, de mindvégig megmaradt újfalui lakosnak.) Üj idők, új játékszabályok. Az erőviszonyok kiegyenlítődtek, ma egy szövetkezeti elnök semmivel sem több — sőt — mint egy önkormányzat első embere. Persze, az más kérdés, hogy a téeszelnökök nagy többsége ezt nem hajlandó tudomásul venni. Mint teszi azt Németh Lukács is. Varga József legalábbis ezt állítja, s példákat sorol fel. Mállik a fal, virít a rozsda A Béke Tsz 48 százalékos vagyonrészesedéssel szállt be a közös vagyonba, amibén benne foglaltatott egy ipari tevékenységre alkalmas épületkomplexum is. Utólag nehéz volna megállapítani, valójában milyen tevékenység folyt itt ’76 előtt, azt viszont Némethék bizonyítani tudják, hogy ’76 után ők futtatták fel, mint vasipari melléküzemágazatot, hosszú évekig 150-200 ember dolgozott itt, méghozzá jó pénzért. Aztán ide is elért a recesszió, a megrendelések elapadtak, az üzemet bezárták. Mállik a fal, virul a rozsda, az enyészet lengi be a telepet. Az épületek Tízéves közúti fejlesztési programot dolgozott ki és terjesztett a parlament elé a közlekedési tárca. Ideje volt. Az elmúlt évek közlekedéspolitikájában ugyanaz a tendencia érvényesült, mint minden infrastrukturális területen: egy rendkívül lecsökkentett fejlesztési program mellett az ól- lagmegóvásra, „átmentésre” összpontosítottak. A kormányzat a meglévő útburkolatok viszonylagos jó állapotából következően az utak helyzetét elfogadhatóállaga annyira leromlott, hogy felújításuk milliós nagyságrendű beruházást igényel. Egy évig senki nem tudta, mi lesz a telep sorsa. Arra viszont jó volt, hogy a két „nagyhatalom" legyen min vitázzon. Síkos, mint az angolna Varga József — az ön- kormányzat nevében — a település rendkívül rossz munkaellátottságára hivatkozva — több ajánlatot is tett a telep hasznosítására. Ezek közt volt bérbevételi javaslat, valamint a végleges megváltás. A számtalan levelezésben szó van egy német partnerről, aki használtgumi-feldolgo- zó üzemet kívánna kialakítani a telepen. Akadt egy helyi vállalkozó is, aki fémtömegcikkben gondolkozott, évi egymillió forintot kínált bérleti díjként. A válaszlevelek szövege az angolnát juttatja eszembe. Az ilyen síkos. A szövetkezet nem mondott nemet, de igent sem. Ezeknek a leveleknek van egy protokolláris szépséghibája is. A polgármester rendre, következetesen az elnökhöz címezi azokat, az elnök viszont nem hajlandó vele még levelezni sem, illetve áthárítja azt a helyettesére. A sértő szándék aligha kétséges, Varga alighanem alappal állítja, mindez arra irányul, hogy a tekintélyét csorbítsák. Matula Gy. Oszkár (Folytatjuk) nak ítélte. Eközben a mo- torizációs fejlődés nagy lendületet vett. A felduzzadt forgalom mára nagy üggyel-bajjal fér el a régi útvonalakon. Elterelő szakaszok hiányában házunk előtt, lakótelepünkön keresztül dübörögnek el a kamionok, nem csupán a levegőt szennyezve és zajártalmat okozva, de — ami kevésbé köztudott — épületeinket is rongálva a rezgésekkel. A hidakon gyakori a torlódás, az útkereszteződésekben a karambol. A halálos közúti balesetek számát tekintve az európai országok sorában a legrosz- szabbak között helyezkedünk el. Ütjainkon háromszor annyian halnak meg, mint például Ausztriában. Érvényben: 1992. március 19-én VALIIT AÁRFOLYAMO Fejlesztés 250 milliárdért Autópályák és mellékutak Pénznem Vételi Eladási árfolyam 1 egységre forintban Angol font 136,92 139,72 Ausztrál dollár 60,34 61.58 Belga frank (100) 232,94 237,60 Dán korona 12,34 12,60 Finn márka 17.57 17,97 Francia frank 14,12 14,40 Görög drachma (100) 41,32 42,16 Holland forint 42,59 43,45 ír font 128,06 130,66 Japán jen (100) 59,97 61,17 Kanadai dollár 66,52 67,92 Kuvaiti dinár 268,42 273,92 Német márka 47,97 48,93 Norvég korona 12,22 12,46 Olasz líra (1000) 63,72 65,00 Osztrák schilling (100) 681,66 695,26 Portugál escudo (100) 55,71 56,81 Spanyol peseta (100) 75,86 77,38 Svájci frank 52.97 54,05 Svéd korona 13,24 13,50 USA-dollár 79,46 81,02 ECU (Közös Piac) 98,03 99,99 A közlekedési tárca a helyi közigazgatási szervektől nyert információk alapján fölmérte a hiányosságokat, majd pedig a lehető legszélesebb szakmai kör bevonásával kidolgozott egy nagyszabású, tíz év alatt megvalósítandó fejlesztési programot, melyet az Országgyűlés elé terjesztett. Egy 250 milliárd forintos költségigényű tervezetről van szó, melynek hozzávetőleg a fele az autópályaépítések, másik fele pedig az egyéb fejlesztések megvalósításához szükséges. Az autópálya-építési program nagyságára jellemző, hogy míg 1960 és 1990 között 350 km autópálya, autóút épült, ez a program további több mint 600 km gyorsforgalmi út létrehozását irányozza elő. A jó vállalatok kapósabbak Az állami vállalatok privatizációját felfokozott várakozás kíséri, olykor mindent megoldó gyógyírnak, máskor a külföldi tőke hódítási eszközének, a gazdasági hatalom átmentési módjának, a munkanélküliség okozójának tekintik. A magyarországi privatizáció lebonyolítása összetett feladat, hiszen egy legyengült nemzetgazdaságban, számottevő belső vásárlóerő híján, kipróbált modell nélkül kell végrehajtani. Az Állami Vagyonügynökség tájékoztatása szerint tavaly év végére már a magyar vállalatok kétharmada érintett volt valamilyen formában a privatizációs folyamatban. A nemzetközi megítélés kedvezőnek mondható, s ezt bizonyítja az is, hogy a térségbe áramló működőtöké többsége Magyarországot választja, ezt támasztja alá a mintegy kilencezer új vegyes vállalat. Piaci alapon A privatizációs folyamat a világ minden országában éles viták tárgya, hiszen azt érdekek összeütközése kíséri. Magyarországon piaci alapokra helyezett privatizáció zajlik, s ezt a közelmúltban történtek — a vállalatvezetők kikerültek A program főbb céljai a következők: — a fővároscentrikus, sugaras szerkezetű úthálózat gyűrű irányú kapcsolatokkal való kiegészítése; az Ml, M3, M5 és M7 autópályák kiépítése az országhatárig; — elkerülő utak biztosítása; — a megyeszékhelyek legalább 50 százalékánál közvetlen autópályakapcsolatok megteremtése; — az egy irányból megközelíthető települések egy részénél újabb bekötések megvalósítása; — hidak építése; — kerékpárutak létrehozása. Bár a koncepció 10 évre szól, nyilvánvaló, hogy a világkiállítás kapcsán az Ml és M5 autópályák építése 1996-ig prioritást élvez majd. A nemzetközi gyakorlat szerint egy adott ország közúthálózatának (hazai viszonylatban ez mintegy 30 000 km) fenntartása és fejlesztése általában az állam feladata. Külső források bevonására akkor kerül sor, ha az út- és jármű- használatból származó adóbevételek nem elegendőek a társadalmi, gazdasági fejlődés iramától megkövetelt fejlesztések finanszírozásához. Hazánkban a közúthálózatra fordítható állami pénzforrások igen korláto- tozottak. Ezért szabad utat kellene adni a vállalkozási alapon megvalósítható építkezéseknek (döntően a külföldi tőke bevonásával), a jelentősebb településeknél alkalmazható hitelkonst- rukci ós megoldásoknak. Feltéve, hogy a fejlesztési program sikeresen megvalósul az ezredfordulóra, a 25 évi lemaradásból tizenötöt máris behoztunk! Kencz Lilla az ágazati minisztériumok közvetlen irányítása alól, sokan szereztek tapasztalatokat a magángazdálkodásban, elkezdődött a pénzügyi rendszer kiépítése — is megalapozták. Előbb a jobbak Miután nincs még véle- gesen jóváhagyott privatizációs stratégia, mindenki a saját várakozását, elképzeléseit kéri számon az ügynökségtől, ezért az ÁVÜ-t sokszor egymásnak is ellentmondó kritika éri. Szakembereik szerint a magyar vállalatok külföldieknek történő eladása időigényes és költséges tanácsadói munkát tesz szükségessé. A legtöbb cégről első alkalommal készül nemzetközi szabványoknak megfelelő vagyonértékelés és könyv- vizsgálat, amely nélkül nincs értékesítés. 762 vállalat — 655 milliárd forintnyi vagyon — átalakulása kezdődött meg 1990 márciusában, s tavaly év végéig közel százhúsz fejeződött be. A külföldiek tervezett .tulajdoni részaránya mindenhol harminc százalék feletti. Az átalakult vállalatokban résztvevő külső partnerek kiválasztásában nyílt vagy zártkörű pályázat útján lehet ellenőrizni, áttekinteni a privatizációt, ez azonban szükségszerűen megnöveli az átalakulás időtartamát. Egy vállalat üzletmenetéről a legtöbb ismerettel maguk a vállalatvezetők rendelkeznek. A vagyonügynökség azonban sokszor magára marad a versenyeztetés, jobb szerződéses feltételek elérésének szorgalmazásában, hiszen nem minden vállalatvezetés akar privatizálni, s a vezetői érdekek olykor ellentétesek lehetnek a tulajdonosi érdekekkel. Tavaly szeptemberben beindult az önprivatizációs program is, továbbá közel 1500 árverésre került sor az előprivatizációs program keretében. Az aktív privatizáció azzal is jár, hogy közvetve erősíti a vállalati kezdeményezéseket, hiszen a cégek felismerik: ha mi nem privatizálunk, bennünket privatizálnak. Az első privatizációs program az átlagnál jobban gazdálkodó 20 vállalatot öleli fel, s érdeme, hogy a kezdet kezdetén a a magyarországi privatizációra irányította a figyelmet. Az ÁVÜ külön programokat dolgozott ki a kiürített, a történelmi bortermelő helyeken működő vállalatok, társaságok, az építőipari cégek privatizációjára. A tapasztalat szerint előbb a jó állapotban levő, vonzó vállalatok kelnek el, s ahogy fogy a készlet, alacsonyabb lesz a minőség, és a nehezebben és olcsóbban eladható cégek maradnak. Tavaly év végéig az ÁVÜ 34 milliárd forint — többsége deviza — privatizációs bevételre tett szert, s a befolyt ösz- szegek az államadósságot csökkentették. Kiszámíthatóan Az ÁVÜ szakembereinek véleménye szerint a vállalatok piaci értéknövelésének leghatékonyabb módja az általános közgazdasági környezet javítása, amibe számos tényező beletartozik: stabil politikai közeg, kiszámítható gazdaságpolitika, és hozzáférhető infrastruktúra. Hargitai Éva FRANCIA—MAGVAR EGYÜTTMŰKÖDÉS A SZOCIÁLIS GAZDASÁGBAN Franciaország jelentős segítséget nyújt a közép- és kelet-európai országoknak, köztük Magyarországnak az úgynevezett „szociális gazdaság” kiépítése terén. Ez a fogalom magában foglalja Franciaországban egyebek között a fogyasztási szövetkezetek, a takarékszövetkezetek és bankok, a kölcsönös biztosító egyesületek működését, és egyúttal a lakásszövetkezeteket, s a lakosság több más, önkéntes alapon működő, gazdasági célú társulását is. Működésük különböző formáiban a lakosság igen jelentős részét, csaknem felét érintik, s az önkéntes társulások jelentős állami segítséget is kapnak, a szociális ügyek minisztériumában külön szervezet foglalkozik támogatásukkal. Mint Maurice Benassayag, a minisztérium önálló fő- igazgatóságának vezetője hét eleji sajtókonferenciáján elmondotta, a cél az, hogy az ilyen irányú tevékenységgel egyszerre nyújtsanak segítséget a közép- és kelet-európai országokban a demokrácia elterjedéséhez, a szociális gondok megoldásához, de egyben a gazdasági hatékonyság megteremtéséhez is. Ä piacgazdaságra történő áttérés ugyanis számos szociális problémát okoz, s a „szociális gazdaság” ki- fejlesztése elősegítheti ezek enyhítését. Franciaországban jelentős tapasztalat gyűlt fel e téren, mert az önkéntes szövetkezésnek, a kölcsönösen segítő egyesületeknek nagy hagyományai vannak az országban, s francia részről készek ezeket átadni a közép- és keleteurópai országoknak, segíteni az ilyen szervezetek létrehozását és működését, szakembereket képezni számukra s egyúttal bevezetni azokat az európai együttműködésbe is. Benassayag elmondotta: ez a munka már meg is indult. Magyarországon például a „szociális gazdaság” keretébe tartozó különböző francia intézmények ismertették a franciaországi tapasztalatokat a szövetkezeti törvény és a banktörvény kidolgozásának előkészítése során, támogatást adnak a takarékbankok szervezéséhez, találkozókat szerveznek a francia és a magyar szakértők között, közreműködnek a fiatal szakemberek képzésében. Elősegítik a kölcsönös segélyező és biztosító egyesületek intézményének újjászületését technikai segítséget adnak számukra a működés megindításához. K. Cs.
