Pest Megyei Hírlap, 1992. március (36. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-18 / 66. szám
f Környezetvédő gyermekmozgalom A természet szépségeit ábrázoló képeslapok ezrei, százezrei fejezzék ki a gyerekek egészséges környezet iránti vágyát — e céllal a kecskeméti Kodály Zoltán Ének-Zene Iskola az ország határain túlra is kiterjedő környezetvédő gyermekmozgalmat indított. Felhívásukban kérik, hogy azok az iskolások, akiket aggaszt környezetük állapota, a tavak, folyók szennyeződése, az erdők pusztulása, küldjenek egy természeti témájú képeslapot április 5-ig a Kodály- iskola címére. (6000 Kecskemét, Szabadság tér 7.) A világhírű zeneszerzőről elnevezett iskola tanulóközössége kéri továbbá, hogy a feladók nevük, címük, életkoruk, iskolájuk feltüntetése mellett írják meg a lapon azt is: ha rajtuk múlna, mit tennének legelőször a környezet megóvása érdekében. A világméretűvé szélesedett környezetvédelem jeles nemzetközi dátumán, a Föld napja ünnepén, április 22-én a Kodály-iskolá- ban kiállítás nyílik az ösz- szegyűlt képeslapokból, a beküldők között pedig jutalmakat sorsolnak ki. Bartók-emlckház A gödöllőiek bemutatkoznak A gödöllői Chopin Zeneiskola ma, szerdán délután 16 órakor a Bartók Béla Emlékházban (Budapest II., Csalán u. 29.) bemutatkozó hangversenyt ad a Tavaszi Fesztivál keretében. Műsoron Bartók és XX. századi zeneszerzők művei szerepelnek. Budapest Opera, Nyár ’92 Hagyományteremtő szándékkal Budafest néven, nyári opera- és balettfesztivált hívnak életre az idén a Magyar Állami Operaház művészeti vezetői. Ahogy Ütő Endre igazgató a március 17-i sajtótájékoztatón elmondta, a két hónapos rendelvény- sorozat vállalkozók közreműködésével valósulhat meg. Két szempont vezette őket a fesztivál programjainak elgondolásakor. Az egyik az, hogy az új Erkel Színház — mely valószínűleg 1996-ra készül el — amúgy is a műsorait tekintve a nyárhoz kapcsolódik majd. A másik, a világkiállítás. Ha azt szeretnék, hogy négy év múlva valóban élő műsort állítsanak színre, nem árt, ha szereznek némi tapasztalatot a szervezésben, lebonyolításban. Terveik szerint ennyi idő elegendő lesz arra, hogy a Budafest név jól csengő fogalommá váljék. Operaházakat, melyek repertoárral működnek, nem lehet vállalkozásként üzemeltetni. Fesztiválokat viszont igen. S nemcsak lehet, kell is — mondta az Operaház igazgatója. Szponzorok támogatják a nyári előadások megszületését. A Matáv, a Douwe Eghberts Omnia és az OTB Bank segíti az opera- és balettfesztivált. Olyan darabokat szeretnének elővenni, melyek eredeti nyelven szólalnak majd meg. A műsortervben Puccini Pillangókisasszony, Mozart Don Giovanni és a Cristoforo című balett előadása szerepel. Igaz, hogy a kezdet az opera és a balett. A folytatás már kiterjedne más művészeti ágakra is — fűzte az eddig elhangzottakhoz Keveházi Gábor balettigaz- gató. Kiállítások, operettbemutatók és más elképzelések fogalmazódtak már meg bennük a nyári fesztivál jövőjét illetően. A helyszín az Operaház lesz, a jegyek irodáikban szerezhetők majd be, de másutt is kaphatóak lesznek. Számítanak a szállodák és utazási irodák segítségére is. Az árak kétszáztól háromezer forintig terjednek majd, de a bevételre — lévén, hogy vállalkozás jellegű lesz a fesztivál — számítanak. Remélik, nagy számú közönséget vonzanak majd az előadások, már csak azért is, mert rangos művészeink lépnek föl a nyáron. Az énekesek közül Kincses Veronika, Andor Éva, Kalmár Magda, Zempléni Mária, Berkes János, Kovács Kolos, Begányi Ferenc — és persze sokan mások működnek majd közre. Pongor Ildikó, Szakáig György, Bán Teodóra neve hangzott el a teljesség igénye nélkül — a balettművészek közül. E rangos, igényes eseménysorozatnak a létrejötte messzemenően támogatná országunk szellemi és anyagi felemelkedését is a színvonalas nyári program tükrében, és várhatóan látogatók millióit vonzaná fővárosunkba. A fesztivál a már említetteken kívül extra programmal is jelentkezik, mindazon nézőknek, akik még teljesebb estét szeretnének maguknak és vendégeiknek. Az előadás előtt egy órával idegenvezetői kísérettel megtekinthetik az Operaházat és színpadát. Az előadás szüneteiben koktélt és némi harapni valót szolgálnak fel számukra a Székely Bertalan teremben és a vörös szalonban. A műsor végeztével, színházi vacsora várja a vendégeket a Gun- del, a Szindbád vagy a Banikklub éttermében. J-. Sz. I. FANYAR SZENTENDREI EMLÉKEK Látogatóban Gráber Margitnál Itt él közöttünk egy hamarosan kilencvenhetedik életévét betöltő művész, aki a századelő újító törekvéseitől kezdve jelen van a magyar képzőművészetben. Gráber Margit, aki kora tavasztól késő őszig a szentendrei mű- vcsztelep lakója, századunk egyik nagy tanúja. Jó barátja volt József Attila és Lesznai Anna. Nemcsak emberi közelségbe került, de együtt is dolgozott Czó- bel Bélával, Mondok Máriával, Dési Huber Istvánnal. Gráber Margit ma is kitűnő szellemi frissességnek örvend, jól emlékszik mindenre, és remek humora, iróniája van. Abban a kivételes szerencsében lehetett részünk, hogy And- rássy úti műteremlakásában felkereshettük. Nézi a tévét A művésznő tíz esztendővel ezelőtt megbotlott a lakásában, eltörte a sípcsontját. Azóta nem mozdul ki, csak segítséggel. Már az első mondatok után kiderül: mégis mindent tud a mai életünkről. — Tudja, nem bánom, hogy megöregedtem, csak egy kicsit nehéz elviselni. Nehéz elviselni, hogy már nem alkothatok. Sokan kérdezik, hogy miért fényképeznek engem fekete papirossal a homlokomon Nos, meg akarom kímélni az idelátogatókat a furcsa látványtól, melyet egy kiszúrt jobb szem és egy há- lyogos bal szem mutathat. — A művésznő ágyával szemben televízió van... Nyugdíjasok rcrsenyo Nem a győzelem volt a fontos! »Ne vetélkedőnek, Inkább ajándékosztásnak nevezzük ezt a rendezvényt, mert aki itt fellép — akár továbbjut, akár nem — ajándékot nyújt át a többieknek”. E szavakkal - nyitotta meg Krizsán Sándor, a Nyugdíjasok Országos Szövetségének alelnöke a Pest megyei nyugdíjasklubok előadóművészeti versenyét a szentendrei művelődési központban. „Külön öröm számomra — hangsúlyozta —, hogy szólistavetélkedő lesz. A kultúrában a személyiségeknek igen nagy szerepük van. Itt ma személyiségek fognak bemutatkozni, akik önálló arculattal rendelkeznek, önálló elképzeléseik vannak a kultúráról.” Letapsolták egy mast Az előadóművészek versenye nem minden zökkenő nélkül indult. Tekintve, hogy jóval többen érkeztek, mint ahány résztvevőt a szervezők vártak, a verseny helyszínének kijelölt Duna-parti Művelődési Ház kicsinek bizonyult. Felsétáltunk (-buszoztunk,-autóztunk) az új helyszínre, a PMK-ba, ahol újabb meglepetések vártak. A szervezők úgy gondolták, hogy időmegtakarítás végett jobb lenne, ha a verseny két helyszínen párhuzamosan folyna, ezt az ötletet azonban a résztvevők nem fogadták el. Mindenki a színházteremben akart fellépni, a másik helyszínnek kijelölt klubszobát méltatlannak találták. Akkor a zsűri tagjai újabb kompromisszumot ajánlottak: mindenki csak egy verssel, illetve dallal lépjen fel. Ügy tűnt, ebben sikerül megegyezni, csak azok kerültek bajba, akik meghatározott tematikájú népdalcsokrokkal készültek. Különösen a verseny első felében okozott ez némi zavart, mivel a sorrendben később következő szereplők aggódtak, hogy rájuk esetleg nem kerül sor, és bizony előfordult, hogy letapsolták egymást a színpadról. Ezek az apróbb malőrök azonban nem ártottak az olyan kiváló produkcióknak, mint például a vác- szentlászlói férfi kamarakórus vagy a bagi Tóth Sándorné versenyszáma. Műsorukat kénytelenek voltak erősen megkurtítani, ennek ellenére továbbjutottak az országos döntőbe. Nehéz dolga volt a zsűrinek, hiszen különféle műfajú versenyszámokat kellett rangsorolniuk. Ugyan hogy lehetne összehasonlítani egy profi módon előadott operettrészletet egy kicsit ügyetlen, de nagyon megható saját költeménnyel vagy egy hangszerszólóval? A versenyzők is kellemetlenül érezték magukat néha. Amikor például a Dunakesziről érkezett csodaszép hangú, elegáns Szentkúti Péterné énekelt, akit a férje kísért zongorán, a mellettem ülő fejkendős, sokszoknyás néni bizony egy kicsit elszontyolodott. „Ez a verseny már eldőlt” — mondta. Bravó? Dunakeszi! A zsűri azonban más szempontok alapján ítélt, itt most nem a profik versenye folyt. (Ha a Szentkúti házaspár nem is jutott tovább, a nézők — akik egyszemélyben versenyzők is voltak — óriási tapssal köszönték meg a dunake- sziek ajándékát!) Mai költők, zeneszerzők műveit nemigen hallottuk. Költők közül csak Várnai Zsenit és Faludy Györgyöt választotta egy-egy versenyző. Többen szavalták Gyulai Pál és Vörösmarty Mihály verseit, de a legnépszerűbbnek Petőfi bizonyult. Meglepően nagy beleéléssel és gyújtó erővel szavalta például Kender Jánosné a „XIX. század költői”-t, Szűcs Istvánnak pedi? elhittük, hogy hajlott kora ellenére fülig szerelmes, olyan átéléssel mondta el a „Szeretlek kedvesem’’ című költeményt Együtt énekeltek Felsorolni is hosszú lenne a több, mint nyolcvan produkciót, de végigülni sem volt akármilyen teljesítmény. Sajnos a versenyzők nagy része el is ment, miután saját műsorszámát előadta. Akik elmentek, utólag bánhatják. Olyan élményekből maradtak ki, mint a kókai duó (Tóth Istvánná és Ácsai Kálmánná) remek bolondozása, vagy a zsűri döntéshozó tanácskozása alatti közös, felszabadult dalolás. Sajnos az eredményhirdetés némiképp lehűtötté a jó hangulatot, néhányan megbántódiak, pedig a zsűri elnöke, Nagy András László nem győzte hangsúlyozni, mennyire nehéz helyzetben voltak. Jó lenne, ha senki nem hagyná abba, amit talán éppen a verseny kedvéért kezdett el, sajátmaga és környezete örömére folytatná a szavalást, dalolást, muzsikálást! Pachncr Edit — Érdekes módon azt látom. Ügy, hogy sok mér- gelődést is szereznek ezzel a műsorok. De hát nem akarok erről magával beszélgetni, hiszen nem azárt jött... — A közelmúltban jelent meg a művésznőnek egy könyve a Gondolat Kiadónál Emlékezések könyve címmel. Mi késztette az írásra? — Nézze, amióta nem látok, és festeni sem tudok, csak nagy néha rajzolga- tok, azóta buzgárként törnek fel bennem az emlékek. Közel százesztendős vagyok, sok mindent tapasztaltam, megéltem, és igen sok emberrel találkoztam. Valamikor még Vargha Balázs biztatott, hogy írjam meg emlékeimet, de amíg festeni tudtam, nem igazán akartam bajlódni az írótoMal. Aztán, hogy megrokkantam, magányomban elkezdtem írogatni. De hát ez csak egy vékonyka könyv, még másra is telne. Üvegfestést tanult — Hogyan kezdődött Gráber Margit művészi pályafutása? Mikor fogalmazódott meg először; hogy a festészetnek szenteli az életét? — Tizenhat éves lehettem, amikor egy kirakatban megláttam a Nyugat folyóirat egyik számát és abban eg^rajzot — Ignö- tusról. Akkor határoztam el, hogy cn is olyan festőnő leszek, akinek rajzai jelennek meg a Nyugatban. Hamarosan beiratkozhattam az Iparrajziskólába, de ott nem sokat tanultam; inkább elmentünk csavarogni, lesni a polgárosodó város életét. Sétá'- tunk a Duna-korzón, lestük a ligetben a hölgyeknek udvarolgató gavallérokat. Na, ennek hamar vége szakadt, mert a szüleim úgy gondolták, olyan iskolába kellene járnom, aminek elvégzése után kenyeret is tudok keresni. Így kerültem az Iparművészeti Főiskolára. — Lányok is jelentkezhettek? •— Amikor én odakerültem. akkor járhattak először lányok. Üvegfestést tanultam, és a kor ízlésének megfelelően terveztem és festettem a pesti polgárházak lépcsőházainak üvegablakait. Aztán egyszer megláttam a Műcsarnokban Iványi Grünwaid egyik festményét, a Tavasz ébredését. Csodálattal néztem. órákig ... Rögtön beiratkoztam Iványi iskolájába. így kerültem a kecskeméti művésztelepre, ahol megismertem a férjemet. Perlőit Csabát. Nem panaszkodik — Hogyan emlékszik vissza művészi indulására? — Nem panaszkodhattam. A két világháború között például tagja lettem a híres KUT-nak, a Képzőművészek Üj Társaságának. Az első KUT-kiállí- táson egy egész falat telerakhattam. a munkáimmal. A szemben levő falon Dési Huber képei voltak ... — Az ötvenes években viszo-nt keveset lehetett hallani Gráber Margitról. — Nézze, a Rákosi-kor- szakban annyian félre lettek állítva, hogy ezen én sem csodálkoztam. — Mit csinált azokban a nehéz években? — Tanítottam, és festettem, magamnak. — A közelmúltban két csodálatos életmű-kiállítása is volt: a szakma és a nagyközönség egyaránt elragadtatással szemlélte munkáit. Hová fognak kerülni majd ezek a képek? — A Kiscell: Múzeumnak fogom ajándékozni. — Mostanában milyen tervei vannak? — Várom, hogy jobbra forduljon az idő, és megyek ki Szentendrére, a művésztelepre. Tavasztól késő őszig olt vagyok. Többnyire csak rajzolga- tok és beszélgetek a barátaimmal a régmúlt időkről. ★ Gráber Margit több szentendrei alkotótársairól tanulmánynak is beillő emlékeket tartogat, kérésünkre készségesnek mutatkozott —, ha egészsége továbbra is engedi —, hogy Szentendrei fanyar emlékek címmel alkalmanként beszámol lapunk hasábjain egv-egv jelentős szentendrei festőről. Deák Attila Felvételeket kérnek Az etnikum hétköznapjai Á Cigány .Szociális és Művelődési fKözpont május 8-tól 29-ig a cigánytáborok életéről szóló fotó- kiállítást rendez a Fővárosi Művelődési Házban. Annak érdekében, hogy az anyag minél átfogóbb legyen, kérik mindazokat, akik 1980 és 1992 között cigánytáborok részvevői voltak — akár mint vezető, akár mint táborozó —, és diákat vagy fotókat készítettek. juttassák el (nélkülözhető) felvételeiket a módszertani központhoz az alábbi címre: 1551 Budapest XV., Énekes u. 10/B (telefon: 169-34-68). A beküldési határidő: 1992. március 31. A szervezők kérik, hogy a felvételek mellé a következő adatokat mellékeljék: a beküldő neve, címe, a fevétel helye és ideje, valamint a rajta szereplő személyek neve. (Ha képeiket visszakérik, azt is tüntessék fel.)
