Pest Megyei Hírlap, 1992. március (36. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-14 / 63. szám

Képviselői arcképcsarnok: dr. Kiss Róbert Minden elképzelhető A „gyerek” elment. Nem messzire és nem is hosszú Jdőre, de ha kocsival ment, már maga az ok az aggó­dásra. Amiért is Nagyi több­ször is kinéz az utcára, le­si a Ladát. Hogy jobban teljen az Idó, kérdezősködök. — örül a néni, mert politikus lett az unokájából? — kérdem dr. Kiss Róbert nagyany­jától a dunakeszi ház kert­jében. — Dehogy örülök! Amió­ta képviselő, napszámra csak este látom. Este?! Éj­szaka, éjfélkor, hajnalban. Féltem. Nem eszik rend­szeresen, keveset alszik, sokat idegeskedik. — Nem is büszke rá? Upen fiatalon „honatya". — Büszkének büszke va­gyok, de nem csak mert képviselő. Amúgy is derék, Jóravaló ember, már gye­reknek is ilyen volt. Na Végre! Ott jön már. Nem kérdezem, megálla­pítom: maga boldog em­ber — mondom a házigaz­dának. RENDŐRKORDON — És ezt miből követ­kezteti? — Az emberek szeretető- bői. Szereti a családja és akikkel eddig beszéltem, esak szépet, jót mondtak magáról. A szeretet manap- tág ritka kincs. Érdemes megbecsülni. Mondja, mi késztet egy fiatal, befu­tott, anyagilag is megbe- örült jogászt, hogy átvált­son a politikára? — Szerintem senki nem Égy indul: márpedig én politikus leszek. Például én az 1985-ös választások •órán kerültem kapcsolat­ba a politikával. Elmen­tem arra a jelölőgyűlésre, ■hol Rajk László mutatko- sott be mint az V. kerület •gyík jelöltje. Mi, egyete­misták, őt támogattuk. De ez kevés volt. Nagyon rossz benyomásaim maradtak er­ről a gyűlésről. A rendőr- kordonról, az ellenőrzésről, ■ láthatatlanul is jelen levő és érzékelhető Hatalomról, mely árgus szemekkel fi­gyelte minden mozdulatun­kat. Nem is lett Rajkból képviselő, de engem ez lö­kött a politizálás útjára. — A környezetvédelem hobbi vagy életcél? — Hobbinak indult. Gye­rekként sokat jártam ki­rándulni, a természetjárás egyenes következménye a környezet megbecsülése és ■ szeretete. Így — vagy ezért — lettem az SZDSZ Zöld Kör Társaság alapító tagja 1989-ben. — És így indult az SZDSZ színeiben a választási kam- pányon. De miért önt vá­lasztották a parlamenti környezetvédelmi bizott­ság alelnökének? — Talán azért, mert én már egyetemistaként is in­tenzíven foglalkoztam a Bős—Nagymaros-üggyel. De emellett tudják rólam, hogy bolondja vagyok minden­nek ami él és mozog, le­gyen az fű, fa, virág vagy madár. — Vagy ló ... — Honnan tudja? — Hallottam. Szereti a lovakat és szeret lovagol­ni. — Csak nincs rá időm. Ez az elmúlt két év na­gyon rám tenyereit. — ön ellenzéki, sőt a vehemensebbek közé tarto­zik. Kizártnak tartom, hogy a következő ciklusból ki­marad. Mit prognosztizál a ma ismeretében a jövőre, ön szerint ki a nagy esé­lyes? — Minden elképzelhető. Lehet akár egy olyan párt is, amelyik most szervező­dik. Az SZDSZ-nek is meg­van minden esélye, vagy a Fidesznek. Nem tartom ki­zártnak az SZDSZ és a Fi­desz koalícióját sem. GESZTUS — Annak ellenére, hogy mindkét pártban sok a fiatal? — Két év nagy idő. So­kat tanultunk. Meggyőző­désem, hogy ez a két párt ma már képez olyan poli­tikai erőt, mely szükség esetén más pártokkal ki­egészülve alkalmas kor­mányzati feladatok ellátá- tására. — Mi a sorsa annak a vödörnyi virágnak, amit a hallban látam? — Ugyanaz, ami a töb­bié volt 1982 óta. Min­den március 15-én virágot viszek a Petőfi-szoborhoz. Ez is egy olyan szokásom, amit az egyetemista idők­ből maradt meg. Akkori­ban, ha nem is tiltották, de nem is vették jó néven a 48-as megemlékezést. Mi azért is kimentünk. Csend­ben, fegyelmezetten, né­hány szál virággal. A szo­bor környéke tele volt rendőrrel meg civil szag­lásszál. Nem adtunk okot az összetűzésre. Leraktuk a virágot, ezért nem lehe­tett senkit sem zaklatni. De mindenki tudta, hogy ez a gesztus mit takar. EGYEK — Holnap a kormány- pártiak is ott lesznek a szobornál... — Ezernyolcszáznegyven­nyolc hősei előtt nincs kor­mánypárt és nincs ellenzék. Csak lehajtott fejjel tisz­telgő nemzet. És abban is egyek vagyunk, hogy az ország felemelkedését óhajtjuk. Matula Gy. Oszkár Tovább folyik a leépítés A PÁLYAKEZDŐKNEK KÖNNYEBB Kevés a munkahely, sok küliek, de már kezükben lyik a leépítés, összesen a munkanélküli — ez a legnagyobb gondja a Pest Megyei Munkaügyi Köz­pont Ráckevei Kirendeltsé­gének. Hiába tolong az a sok ember a folyosón be- bocsáttatásra várva, csak a legritkább esetekben tud­nak nekik munkalehetősé­get felajánlani. Marad te­hát a jó szó, egy két ked­ves, vigasztaló mondat, és kinek-kinek a neki járó munkanélküli-járadék vagy segély. A munkanélkülieket nem vigasztalja, hogy adataikat gyönyörű környezetben, 30 ember munkáját helyettesí­tő hat számítógépen dol­gozzák fel. De az a hozzá­állás, ahogyan fogadják őket, némileg visszaadja megrendült önbizalmukat. Itt jó helyen járnak akkor is, ha még nem munkanél­a felmondólevél: megtud­hatják, jogszerűen jártak-e el velük szemben. Az itt dolgozó hét ember kötelességének tekinti, hogy a legmesszebbmenőkig tá­jékoztassa az érdeklődőket a jogaikról és a lehetősé­geikről. Pedig a legutóbbi egy hó­napban 5371 ember fordult meg itt különböző ügyek­ben. Tovább növekszik a mun­kanélküliség — ezt tapasz­talják a kirendeltség mun­katársai. Jelenleg 14 tele­pülés tartozik hozzájuk, ahonnan összesen 2125-en részesülnek ellátásban. Két nagy gyár van a Csepel- szigeten, és az ottani leépí­tések minden környező községet érintenek. A Cse­pel Autógyárban tavaly ősz óta három szakaszban fo­Egyre ke\ egyre több felé Félünk a betegségektől. Az egyiktől jobban, a má­siktól kevésbé. Ha sorren­det lehetne fölállítani, va­lahol az elején helyezkedne el az agyműtét, amelyre akár baleset, akár más ok miatt kerül sor. Egy ilyen beavatkozás után nemrit­kán hosszas rehabilitációra van szüksége a betegnek, hogy pszichológusok, logo­pédusok, gyógytornászok segítségével ismét megtalál­ja az utat a normális, hét­köznapi életbe, hogy egyen- rangúként vehessen részt a munkában s újból hasznos tagja legyen a társadalom­nak. Tisztelet a kivételnek, de nagyon sok emberben vi­szolygás, idegenkedés van azokkal szemben, akik agy- károsodásban szenvednek s szellemi vagy mozgáskoor­dináló tevékenységük át­menetileg, esetleg részlege­sen megromlott. Nemrégiben — Cortex néven — újabb alapítvány született. Azok hozták lét­re, akik úgy gondolták, se­gíteni kell. meg kell terem­teni a feltételeit annak, hogy a fizikailag és lelkileg egyaránt sérültek ismét ré­gi önmaguk lehessenek. Egy neuropszichológiai in­tézetet kívánnak létrehoz­ni, ahol a rehabilitáció hosszú folyamata alatt, szakemberek foglalkozná­nak az agysérültekkel, akár ambulánsán, akár bentfek- vőként vagy éppen házi gondozói hálózat kereté­ben. A Cortex Alapítványt or­vosok, egykori betegek és jelenleg is rehabilitációra szorulók hozzátartozói hív­ták életre. Támogatóik kö­zött vannak képzőművé­szek, akik aukción elkelt képeik, szobraik árát aján­lották föl a nemes cél ér­dekében, vannak színészek és énekesek, akik egy mű­soros est föllépti díjával járultak hozzá az elképze­lés megvalósulásához — aztán semmi... Mintha mindenki megfeledkezett volna a Cortexről. Tulaj­donképpen nem is csoda. Egy alapítvány a sok közül. Elfér a többi mellett és el­vész a többi között. Hiszen annyiféle létezik: kisgyermekek műtétjére, jobb kórházi körülmények megteremtésére, egy-egy létfontosságú műszer be­szerzésére — hogy csak egészségüggyel kapcsolato­sakat említsek. De sorol­hatnék számos, az oktatás jobbítását célzó, vagy mű­vészeti tevékenységet segí­tő alapítványt is. S mind­mind arra vár, hogy forint­jainkkal, fillérjeinkkel tá­mogassuk a szép elhatáro­zások megvalósulását. Elszomorodom, ha arra a nagykörösi fiatalasszonyra gondolok, akiről nemrégi­ben megírtuk, hogy agy­műtétjére úgy kerülhetett sor, hogy a környezete szervezte meg a véradókat. Így gyűlt össze az az öt-hat liter vér, amennyi az ope­rációhoz kellett — mert hogy csak úgy, magától, ma már senki sem megy vért adni. A súlyos műtét jól si­került — ami az orvosok szakértelmét dicséri, szí­vósságukat pedig az a tény, hogy egyik nap reggel ki­lenctől másnap hajnali négy óráig álltak egyfolytá­ban a műtőasztal mellett. Nyugodtan mondhatjuk, hogy az Amerikai úton, az idegsebészeti intézetben mindent megtettek a fiatal- asszony gyógyulásáért. De hogyan tovább? Mi lesz, ha hazamegy Nagykő­rösre? Könnyen előfordul­hat, hogy hosszadalmas re­habilitációra volna szüksé­ge a teljes gyógyuláshoz, s erre bizony kevés a re­mény. Mennyivel gyorsabb lenne a fölépülése, ha akad­na egy arra hivatott inté­zet, ahol logopédus, pszicho­lógus, gyógytornász ösz- szehangoltan és tervszerű­en fáradozhatna azért, hogy ez a huszonéves fiatal nő ismét teljes értékű ember lehessen. Az egészségügynek, a társadalombiztosításnak úgy látszik, néhány éven belül nemigen fog telni ef­fajta intézet létrehozására. Mi meg, egyszerű, hétköz­napi állampolgárok, akik hiába várjuk, hogy a társa­dalombiztosítási hozzájáru­lásunkból és keményen ki­szabott adónkból teljék végre a kisgyermekek kül­földi műtétjére, jól fölsze­relt kórházakra és az agy­sérültek rehabilitációjára, ha tudunk, adunk. Csak sajnos egyre kevésbé tu­dunk, s az a kevés is egyre többfelé kellene. így hát bizakodva ugyan, ám csök­kenő reménnyel adom köz­re a Cortex Alapítvány számlaszámát: MHB 325- 11798 és levélcímét: 1393 Bp. Pf. 701/1304. Körmendi Zsuzsa 1400-1500 embert bocsáta­nak el. A Pestvidéki Gép­gyár nemrég értesítette a munkaügyi központot, hogy 28 százalékos létszámcsök­kentést hajtanak végre. Jelenleg a munkanélküli­járadék folyósítási időtarta­ma a jelentkezést megelőző négy év munkaviszonyban töltött idő függvénye. Mi­nimum 360 napot kell munkaviszonyban tölteni ahhoz, hogv \ laki a leg­csekélyebb járadékot meg­kapja. Ekkor 90 napig a fi­zetés 70 százalékát, 45 nap­ig 50 százalékát kapja a munkanélküli. Ha valaki­nek kevesebb a fizetése, mint a minimálbér, akkor a járadék mértéke az egyha­vi átlagkereset. A pálya­kezdők a mindenkori mini­málbér (januártól 8000 fo­rint) 75 százalékát kapják. Jelenleg 77 pályakezdő ré­szesül segélyben a ráckevei kirendeltségtől, a korábbi 160 ember közül a többiek el tudtak helyezkedni. A pályakezdők könnyebben találnak munkát, legnehe­zebb a helyzetük a nyolc általános iskolai végzettsé­gűeknek. A Pest Megyei Munka­ügyi Központ sok sikeres átképző tanfolyamot szervez. Adó- és pénzügyi szakem­bereket, tb-ügyinlézőket, felsőfokú idegenvezetőket, számítógépkezelőket és programozókat, kőművese­ket, asztalosokat és más szakembereket képeznek ki. Az egyéni átképzéseket is támogatják, 30 ezer forintig kifizethetik a tanfolyam di­ját, a munkanélküli-járag dék folyósítása mellett. Ebben az évben jó néhány olyan ember lesz, akinek lejár a munkanélküli-jára­déka. Akik nem találnak munkát, azokról a további­akban az önkormányzatok­nak kell valamilyen módon gondoskodniuk. Ezért is ajánlották fel a ráckevei kirendeltség munkatársai az önkormányzatoknak, hogy nyílt napokat tarta­nak számukra. Polgármes­terek, képviselők, szociál­politikai előadók jöttek el, hogy megismerkedjenek sa­ját községük adataival. Februárban 32 álláshelyet jelentettek be a kirendelt­ségen, ezeket szinte azon­nal be is töltötték. Ha az ember el akar helyezkedni, meg kell győznie a munkál­tatót arról, hogy annak ép­pen őrá van szüksége. Nem mindegy tehát, milyen a munkát kereső fellépése, megjelenése, viselkedése, modora. Ebből a megfonto­lásból tartottak kilencna- pos munkaerőpiaci trénin­get a kirendeltségen pálya­kezdő fiatailok számára. H. C«. * f '»Am ctcQ&As tmo 07ve^, vnár ^ Hoarjó mm legyen Boltjaink soha nincsenek távol Öntől: Cegléd, Kossuth F. u. 6, Cegléd, Vadász u. 4. Cegléd, Budai út 33, Cegléd, Pesti út 67. Cegléd, Ipartelepi u. I, Cegléd, Körösi út 61, A bony, Piactér Abony, Ceglédi út 10. Cegléd, Szent Imre herceg u.17, Nagykáta, Petőfi S. u. 11. Tápiószcte, Juhász L. lér 1, Törtei, Kossuth u. 10. * Tápióbicske, Rákóczi út 61. Tápiószecső, Dózsa Gy. u. 2$, Tápiógyörgye,Ady E. u. 54. Farmos, Jászberényi út 667• Jászkara Jenő, Néphadsereg u. 61. Tápió szén írná rton, Kossuth út 13, Aranygól lér Rt. 2700 Cegléd, Kossuth Ferenc U. 6. i&.-mwzPeK+e%<eeeK. Aranygallér a £

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents