Pest Megyei Hírlap, 1992. március (36. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-12 / 61. szám

FALVAK ÉS A DUNAKANYAR Vezető három szerepkörben Bertalan Béláné, Pócsme- gyer polgármestere nem ül egész nap a községházán. Jobbára, csak este érkezik haza Budapestről. Kicsi a község, a képviselő-testület úgy vélte, nem kell az ügyek intézéséhez főállá­súnak lenni. Elég, ha a jegyző az, meg néhány elő­adó. Igaz, Bertalanná Bu­dapesten is közügyekkel foglalkozik, mint a Társa­dalmi Kamara munkatársa. Ez a koordinatív felada­tokat vállaló társadalmi szervezet 18 szakértőcso­portot hozott létre, s ezek a különféle törvényjavasla­tokkal kapcsolatos megálla­pításaikat terjesztik a ve­zetőség elé. Állásfoglalások készülnek, ezek közül sok a parlamenthez kerül. •• Összehasonlítva Az ilyen főállás kedvező alap a tapasztalatok szer­zéséhez, melyekre más mó­don is volt alkalma nemrég a polgármester asszonynak. Tavaly a Falufejlesztési Társaság pályázatára ké­szítette el azt a tanulmányt, melynek jutalma egy dá­niai tapasztatatszerző út volt. — Úgy éreztem — mondja —, hogy ezt nekem találták ki. A pályázat témája falu- fejlesztés volt, közigazgatá­si szakember vagyok a köz­ségben dolgoztam, s dolgo­zom ma is a falumért. A tanulmányút célja többek között az volt, hogy össze­hasonlítási alapot adjon a települések kulturális éle­téről, a közigazgatás ezzel kapcsolatos szerepéről, a vállalkozásokról. Jól működő szövetke­zeteket láttunk, melyek szövetkezeti törvény nélkül is kitűnően szolgálják tag­jaik érdekeit, a gazdaságot. Tanulmányozhattuk az egyéni kezdeményezésen alapuló, országosan intéz­ményesült gazdaszövetsé­get, az idegenforgalom ér­dekeltségi és érdekegyez­tető rendszerét, mely szin­tén nagyszerűen kiépült. Nem tudtam nyomtatott is­mertetőt vinni a falumról. Ott viszont a legkisebb te­lepülésnek is van szállo­dája, nemcsak a lakosság, hanem az oda érkező ide­genek igényeit is kielégítő szolgáltatásaik. Az önkor­mányzatok nagy kommu­nális feladatokat vállalnak, de ezzel szemben magas az adó. A gondolkodásmód Az itt szerzett tapaszta­latok engem arról győztek meg, hogy itthon az olyan fejlesztésekkel, mint ami­lyen például a csatornázás, a gázszolgáltatás megala­pozása, s más hasonló dol­gok, viszonylag hamar előbbre juthatunk — foly­tatta a polgármester asz- szony. — A kint megismert modern gondolkodásmód kialakítása számunkra sok­kal nehezebb lesz és to­vább tart. Ott az emberek összefognak és összetar­tanak közös érdekeik fel­ismerésekor. de csak addig, míg hasznuk van belőle. Ha egy szövetkezet már nem éri el célját, meg­szüntetik, vagy másikat alapítanak. Az összefogás, egymás segítése az a min­ta, amit igyekszem minde­nütt ismertetni. — Gondolom, lehetne, sőt lesz is mód az ismertetés­re, az alkalmazás kísérle­tére. Hisz nemrég a Közép- Duna-vidéki Intéző Bizott­ság szentendrei-szigeti te­rületi bizottságának lett az elnöke — említem Bertalan Bélánénak, s érdeklődöm: Ebben a csoportban mik lesznek a legsürgősebb ten­nivalók? Idehaza — Ezen a vidéken meg­határozó tényező az, hogy természetvédelmi területen élünk. Az ipari fejlesztés majdnem teljesen kizárt. Legfeljebb a helyi vállal­kozásként számításba jövő kisipart, kiskereskedelmet vehetjük alapul. Ez fejlőd­het tovább. Vigyáznunk kell az idegenforgalommal, mert itt már nem a meny- nyiségi, hanem a minőségi fejlesztésre kell töreked­nünk. A minél jobban fi­zető, pihenni vágyó embe­rek számára alkalmas a mi környezetünk. Ezzel együtt meg kell találni a módját, hogy szívesen látott vendé­gek legyenek itt, kiköthes­senek a Dunán csónakkal érkező, sátorozó, s egyálta­lán a kispénzű emberek. A mi szerepünk ebben a bi­zottságban az, hogy kapcso­latot teremtsünk a KÜIB és a terület szervezetei, TÁRSULÁS AZ INERCIÁRA Engedély már van Tárnokon, a lakosság jó része,’ még a korábbi igény felinél és adatai sze­rint szeretné, ha megépül­ne a községben a gázháló­zat. Mivel célszerűbb, ha három település összefog­va kezd a munkálatokhoz, Sóskút, Pusztazámor , és Tárnok tavaly megrendel­te a közös gázellátási rend­szer tanulmánytervét. Ez 1991 decemberében elké­szült, a hajdúszoboszlói Tigáznál ez év január 9­én megtörtént a tervezet zsűrizése. Lényeges kifo­gást nem emeltek, a jel­zett iratokat a községek pótlólagosan megküldték. A tanulmányterv az Ipa­ri Minisztériumba került, ahol — tudtuk meg Kos­bora Andor tárnoki pol­gármestertől — a napok­ban megkapták az építést engedélyező iratot. Most a Tigáz képviselőivel tár­gyalnak, annak érdeké­ben, hogy minél hama­rabb megköthessék a szer­ződést, s a kiviteli tervek, illetve a költségek isme­retében megszervezhessék a gáztársulást, s elkezdőd­hessen a munka. közintézményei, kezdemé­nyezői között. Szakemberek közreműködését ösztönöz­zük, korábban készült ter­veket igyekszünk összhang­ba hozni a regionális el­képzelésekkel. Tájékozta­tást adunk, másrészt ma­gunk is bővebb informá­ciók szerzésére törekszünk ezek megvalósítása végett. — Beszélgetésünk elején szóba került a gázfűtés. Lesz vezeték a szigeten? — Műszakilag lehetséges. Távlati kérdés, de megold­ható. Kovács T. István l&a Sóskúton Községi tórum Ma délután 18 órai kez­dettel községi fórum szín­helye lesz a sóskúti polgár­mesteri hivatal nagyterme. A rendezvény szervezője a helyi önkormányzat, mely ezúton hív meg minden olyan lakost, aki érintett a szövetkezeti átalakulási törvény végrehajtásában. Napirendi pontok: tájé­koztató a szövetkezeti tör­vényről, az érdekegyeztető fórum ügyrendtervezetének ismertetése, javaslatok az érdekegyeztető fórum tag­jaira vonatkozóan, vala­mint azok megválasztása. A rendezők felhívják az érdekeltek figyelmét, sza­vazatra csak a kárpótlási jogosultság és a részarány­tulajdon igazolása jogosítja fel a résztvevőket. ZSÁMBÜR TERVEI Működni A zsámbéki önkormány­zat képviselő-testületi ülé­sén a II 1992. számú ren­delettel megállapították a község ez évi költségveté­sét. Idénre mintegy 90 mil­liós kiadást terveztek, eb­ből fejlesztésre a tavalyi­nál jóval többet, 35 mil­lió forintot szánnak. El­sődleges célnak tekintik a térségi szeméttelep rende­zését 3 millióért, és a rom­templom környékének kar­bantartását 2 millióért. In­gatlanvásárlásra 3,2 millió forintot terveztek be. A lakásépítések szociális tá­mogatására szánt összeget — 3 milliót — és az ebből egy-egy épülő lakásra ju­tó részt feltehetően emel­niük kell, vagy más szem­pontok szerint elosztani, mert nagyon sok az igény­lő. Útépítésre 8 milliót, bel­vízmentesítésre 1,7 milliót terveztek. A járdaépítés kétszázezer forintja csu­pán építőanyag biztosítá­sát jelenti, a lakosságnak saját kezűleg kell a mun­kában részt vennie. A meg­lévő csatornahálózat bőví­téséhez pályázatot írtak ki — mintegy 10 milliót for­dítanak a célra. Nincs még Zsámbék- nak önálló tűzoltóegylete, a szertár megépítéséhez leg­alább egymillióra van szükség. A képviselő-testü­let szeretné a közvilágí­tást fejleszteni — és meg­annyi, a felsorolásból ki­maradt feladat vár még rájuk. F. J. ommmhmzm mmmm Egy kis visszapillantás A települési önkormány­zatokat a XX. század mo­dern demokratikus álla­mai tartópilléreiként szok­ták jellemezni. A másik, amit jellemzésül ' általá­ban használna!:, az, hogy az önkormányzati rendszer ellensúlyt jelent a közpon­tosítás esetleges túlzásai­val szemben. S itt érdemes röviden a közelmúltra pillantani, hogy az említett két jel­lemző igazi hangsúlyait megértsük. Magyarországon 1950- ben vezették, be — szov­jet mintára — a tanács- rendszert. Az akkori veze­tés ezzel elvetett több év­tizedes hazai és nyugat­európai tapasztalatot, ame­lyet az önkormányzati tí­pusú helyi szerveződések jelentettek. Az egypárt- rendszeren nyugvó hata­lom megteremtéséhez és megszilárdításához alap- %’ető feladat volt a túlzott centralizáció. Ez különö­sen az első években zárt ki mindenfajta helyű ön- szerveződést, vagy önigaz­gatást. Az 1954-ben alkotott má­sodik, majd 1971-ben szü­letett harmadik tanácstör­vény fokozatosan engedett a kezdeti szigorból, s a ré­gi rendszerbe több demok­ratikus és az önkormány­zatiság felé mutató meg­oldást épített be, de ez csak látszat volt, hiszen megvalósításához hiá­nyoztak a gazdasági, jo­gi és nem utolsósorban a politikai feltételek. A 80-as években a kü­lönböző tudományos mű­helyekben sorra születtek a tanácsrendszer kereteit feszegető tanulmányok, s egyre bátrabban fordultak a szerzők az önkormány­zati rendszer szükségsze­rű kiszélesítése felé, Természetes, hogy e gon­dolatoknak, felvázolt és ki­fejtett koncepcióknak nem volt, mert nem lehetett egyértelmű jogszabályi visszhangja, hiszen a poli­tika nem tartotta erre még „elég érettnek” a társadal­mat. 1989-re formálódott ki az a koncepció, amely a ta­nácsrendszer jelentős re­formjával az önkormány­zatiság fontos elemeit is tartalmazta. Megkezdődött a törvény--előkészítő munka is, amely igazi lendületet az 1990-es választások után kapott. Ez érthető is, hi­szen a jogalkotók koráb­ban valamiféle tudathasa­dásos állapotban voltak, mert a modern igazgatás elveit és gyakorlatát kel­lett „összeépíteni” egy- túl­haladott, de megcsontoso­dott rendszerrel. 1990 tavaszától a tör­vényalkotó munka azért gyorsulhatott fel, mert igen hamar elfogadta a politi­kai vezetés a tudomány ál­tal már rögzített négy alap­elvet: demokratikus helyi hatalomgyakorlás, önkor­mányzati önállóság, széles felelősségű önkormányzat, az önkormányzati és az ál­lamigazgatási (közigazga­tási) feladatok kettőssége, illetőleg határozott elvá­lasztása. Az alkotmányban ezt így fogalmazták meg: „A helyi önkormányzás a választó- polgárok közösségét érintő helyi közügyek önálló, de­mokratikus intézése, a he­lyi közhatalomnak a la­kosság érdekében való gya­korlása.” i Ez a hatáskörgyakorlás — ha jogszerű — bírósági vé­delemben részesül, jogi vé­delmében az önkormányzat az Alkotmánybírósághoz fordulhat. Dr. Klemen! Tamás CÁZT ÉS TELEFONT BUDAÖRSNEK Nem akarok vitába bonyolódni... Budaörs város polgár- mesterét az utóbbi időben a támadások miatt igen sokszor keresték meg a leg­különbözőbb lapoktól. A Pest Megyei Hírlap egészen más apropóból tette fel kér­déseit Wittinghoff Tamás polgármester úrnak. 0 Hogyan értékeli több mint egyéves munkáját, és hogyan érzi magát a széké­ben? — Megnyugtató ered­ménynek tartom, az alap­vető gondokon sikerült úrrá lennünk. Adósságainkat fel­számoltuk. Intézményeink megfelelően működtek, az 1991-es évet pénzügyileg jól zártuk. Sajnos kevés jutott fejlesztésekre, de ez­zel reálisan nem is számol­tunk. A fentiek elérésében végzett munkámat termé­szetesen nem az én tisztem értékelni. A székemben, azt hiszem, pontosan úgy ér­zem magam, ahogy a mai — könnyűnek nem nevez­hető — helyzetben egy pol­gármester érezheti magát. ® Mi az ön programja városában 1992-ben? — Igen fontos feladataink vannak erre az évre. Már nem elégedhetünk meg pusztán a város működte­tésével. Komoly beruházás­ba kezdünk a város gázel­látása érdekében. Meg kell oldanunk a telefonfejlesz­tést, nagyobb összeget for­dítunk az utak rendbehoza­talára. Lépéseket teszünk a város szemét elhelyezési gondjainak távlati megol­dása érdekében. Nagy hangsúlyt fog kapni idén a szociális védőháló biztosí­tása. Fontos változás továb­bá az, hogy a közbiztonság javításában is részt kíván venni a hivatal. Aláírás előtt áll egy megállapodás a rendőrséggel, amelyben két rendőri státus finanszírozá­sát önkormányzatunk át­vállalja. (0 Miért jó a város Szá­mára a kapott önkormány­zati vagyon? — Nem kívánok az ön- kormányzati vagyon hasz­náról beszélni, hiszen az mindenki számára nyilván­való. Úgy ítélem meg azon­ban, hogy az a vagyon kö­zel sem akkora, amelyet egy ésszerű törvénnyel kap­hattak volna az önkor­mányzatok, s mellyel gaz­dálkodásuk alapjai biztosí­tottak lennének. Így az ön- kormányzatok igen kiszol­gáltatottak a központi költ­ségvetésnek. Feltettük még Witting­hoff Tamásnak azokat a kérdéseket is, hogy városá­ban miként tudja végrehaj­tani az önkormányzati tör­vény által előírtakat. Hi­vatalának és testületének milyen a kapcsolata a mun­kaközvetítő irodával, vala­mint azt, hogy városában miként változott a szegé­nyek sorsa az utóbbi egy évben, és kíváncsiak vol­tunk arra is, mit gondol, milyen hatással lesz a pe­dagógusokra az új oktatási törvény. A fenti négy kér­désre egy összefoglaló vá­laszt kaptunk a polgármes­tertől. — Nem kívánok politikai vitákba bonyolódni, így ezekre a kérdésekre nem szívesen válaszolnék mé­lyebben. Az önkormányzati törvénynek természetesen érvényt tudunk szerezni, ám számos hibája sok gond forrása. A munkaügyi köz­ponttal kapcsolatban el­mondhatom, a kapcsolat jó, igyekszünk közvetíteti a vállalkozók és a munkát keresők között, de a foko­zódó munkanélküliség nagy gondot jelent városunkban is. A szegények sorsán sok­féle módon igyekszünk tá­maszt nyújtani, á?n igazi választ erre nem. önkor­mányzati szinten kellene adni. Az oktatási törvény­ről nem szívesen mondok kritikát, hiszen nem vagyok szakember, de bízom ab­ban, hogy olyan törvény fog születni, amely megle­hetősen nagy szabadságot nyújt a pedagógusoknak, az önkormányzatoknak egy­aránt, s a jelenleg még meglévő indulatokat lecsil­lapítja. § Mit tart- legnagyobb érdemének a város első embere? — Az ember érdemeiről ne nyilatkozzék. Talán az a * legnagyobb érdemem, hogy a rengeteg munka mellett azért néha sikerül időt szakítanom a csalá­domra is. @ Mi volt az ön legna­gyobb kudarca? — Az, hogy egy év alatt sem sikerült elérnem, hogy Budaörsnek legyen alpol­gármestere, akivel a gon­dokat s feladatokat meg­oszthatnám. —árvái—

Next

/
Thumbnails
Contents