Pest Megyei Hírlap, 1992. március (36. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-11 / 60. szám

Eötvös miniszter 1848-ban öt évtized a népfőiskolák történetében a válságok, az elhallgatások és a bizta­tó újrakezdés jegyében telt el. Az elmúlt héten Szent­endrén a népfőiskolái jeles nap alkalmával egybegyűl­tek azok a szervezők, okta­tók, akik fáradságot nem kímélve, áldozatos mun­kájukkal adtak eddig is életre szóló hitet, emberi tartást a népfőiskola hall­gatóinak. Jöttek Nagyká- táról, Monorról, Dabasról, de az ország távolabbi ré­szeiből is azok, akik a kö­zelmúltban kapcsolódtak be a népfőiskolái mozga­lomba, és elkötelezett hívei az újrakezdésnek. KIINDULÓPONT Szentendrén Sz. Tóth Já­nos, a Magyar Népfőiskolái Társaság titkára köszöntöt­te az egybegyűlteket, és ki­emelte, hogy 1992-ben a legfontosabb, hogy tovább­lépjenek, és a sokszínű, pluralizmuson és a helyi autonómia tiszteletben tartásán alapuló, mégis egységes népfőiskolái moz­galom szervezeti feltételeit megteremtsék. Szeretnék megnyerni a kormányzati tényezőket, a parlamenti képviselők el­kötelezett csoportjait és az önkormányzatok legkülön­bözőbb testületéit, társu­lásait, szervezeteit a nép­főiskolái mozgalom mi­nél erőteljesebb támogatá­sára. Kiindulópontul to­vábbra is az 1990-ben a Művelődési és Közoktatási Minisztérium számára át­adott intézményesítés! ja­vaslat szolgál, amely java­solta, hogy fogalmazódjon meg a népfőiskolái törvény megalkotásáig a népfőisko­lák állami támogatásáról, növeljék az alapítványi tá­mogatást. Támogassák az országos népfőiskolái iro­da létrejöttét, segítsen a tárca a különböző ingatla­nok népfőiskolái célú hasznosításában. dolgoz­zuk ki a felsőfokú népfőis­kolái szervező- és vezető- képzés fakultációs program­ját. A kétoldalú és más ál­lamközi nemzetközi együtt­működési programban ve­Vannak közöttük polgár- mesterek, népművelők, pe­dagógusok, nyugdíjasok, továbbá közgazdász, gépla­katos, gazdálkodó, magán- vállalkozó, háztartásbeli, és még lehetne sorolni a szakmákat. Több népfőis­kola előadója a szövetség tagjai közül kerül ki, és több népfőiskolái csoport kerekedett már fel, és lá­togatta meg a másikat. Alapelvként van jelen a szövetségben a helyi népfő­iskolák teljes szellemi és gazdasági önállósága. Min­denki olyan tematikát dol­goz ki, amilyent gondol, mások ebben csak kérésre segítenek, önállóan alakít­ja minden nénfőiskola a szakmai és külföldi kapcso­latait. D. A. A KULTUSZMINISZTÉRIUM TÖRTÉNETE A mai generáció fülében már ismeretlenül hangzik a kultuszminisztérium ki­fejezés. Vajon mikor és mi­nek a minisztere volt a kultuszminiszter? Miféle „kultusz” szerepel ebben a megne vezésben ? 1843. április 7-én kapta kinevezését az uralkodótól az első .magyar „felelős ministerium”, mai kifeje­zéssel: a miniszterelnök vezetése alatt álló minisz­terek testületé, vagyis a kormány. A Batthyány Lajos ve­zetése alatt álló első ma­gyar kormány tagja volt Eötvös József, a neves író és gondolkodó. Tisztsége: intézze legfelsőbb szinten a különféle fokozatú hazai oktatási-nevelési intézmé­nyek ügyeit, valamint a Magyarországon elismert egyházak, vallásfelekeze­tek különféle, az állami hatóságokkal kapcsolatos dolgait. A miniszter, illetőleg a minisztérium neve azon­ban ekkor már eléggé kép­lékeny volt. A 'Balthyány- kormány kinevezési okira­ta „vallás és nevelésügyi” minisztert említ; a „függet­len felelős ministerium alakításáról” szóló 1848. évi III. törvény 14. paragrafu­sa a „vallás és közoktatás” feladatkiirreiről szól. Az 1848. április 11-én szentesített áprilisi törvé­nyek egyike, a 19. törvény az egyetemről rendelkezik. Első paragrafusa: „Az egyetem egyenesen a köz­oktatási minister hatósága alá rendeltetik.” Eötvös nagy jelentőségű népokta­tási törvényjavaslatában — amelyet 1848 júliusában- augusztusában tárgyalt az országgyűlés két háza •— ugyancsak ezen a néven szerepelteti hivatalát. A szabadságharc bukása A falikárpit története A Magyar Nemzeti Mú­zeum dísztermében csütör­tökön délelőtt 11 órakor kerül sor egy ritka mű­tárgy bemutatójára. Fali­kárpit Buda visszafoglalá­sáról című műtárgyat dr. Rózsa György művészet- történész mutatja be a nagyközönségnek. A be­mutató előtt őt kérdeztük: @ Miért kíván különös figyelmet a Buda vissza­foglalásáról készült fati- kárpit? — Buda várát 1686-ban nemzetközi sereg szabadí­totta fel a közel másfél év­százados török megszállás alól. A sereg vezére Lotha- ringiai Károly herceg volt, aki — mivel XIV. Lajos francia király elfoglalta országát — I. Lipót csá­szár szolgálatába állott, fe­leségül vette annak nővé­rét, és Tirol helytartója lett. Fia, Lipót herceg, aki a ryswicki békében visz- szakapta Lotharingiát, Charles Mité Nancyban felállított szövőműhelyében két falikárpit-sorozattal örökítette meg apjának a török ellen vívott dicsősé­ges csatáit. © A művészettörténeti könyvek sorozatokról tesz­nek említést. — A korábbi sorozat 1703. és 1710. között kelet­kezett Charles Herbei ud­vari csataképfestő festmé­nyeinek felhasználásával. A sorozat három darabját Bécsben őrzik a Kunsthis­torisches Museumban. Ezek: Buda török védői­nek meghódolása, a török tábor kifosztása az 1637-es nagyharsányi csata után, és Erdély meghódoltatása. A negyedik darabot, amely a keresztény katonák budai fosztogatását ábrázolja, az 1950-es években a Nancy-i Musée Historiques Lor­raine szerezte meg. Az ötö­dik, amely most Budapest­re, a Magyar Nemzeti Bank tulajdonába került, Lotharingiai Károly her­ceg fiktív budai diadalme­netét ábrázolja a vissza­foglalás után. A két utol­só darab a múlt század vé­gétől, a második világhá­borúig a budai várat dí­szítette. A diadalmenetét ábrázoló falikárpit témája és története révén a ma­gyar vonatkozású művé­szeti emlékanyag kiemel­kedő darabja. © Hogyan kerül most a műtárgy a Nemzeti Mú­zeumba? — A falikárpit a Magyar Nemzeti Bank lététéként került a Magyar Nemzeti Múzeumba, a kiállításra Mátéfy Györk textilrestau­rátor készítette elő. © Meddig tekinthető meg a falikárpit? — A Magyar Nemzeti Múzeumban március 29-ig. Deák Attila Kedvezményes akció Az év könyvvására Plakátok a művelődési ház előtt. Kedvezményes vásárra hívják Bugyi la­kóit; 9—12 és 13—19 óra közötti időpontban. Immár harmadik hete tart az akció, tudtuk meg Józsa László népművelőtől, aki azt is elmondta, hogy a sikerre való tekintettel új terv fogalmazódott meg benne és munkatársaiban. Ennek lényege, hogy beru­házás nélkül, az irodában kis könyvesboltot alakíta­nának ki. Az árusítást vál­lalnák. az elképzelés vajá­ra váltásához az önkor­mányzat pénzügyi bizottsá­gának „rábólintása”. illetve jóváhagyása szükséges. Bí­zik abban, ez hamarosan megtörténik. A könyveket egyébként, a után a korábbi önálló ma­gyar tanügyigazgatás meg­szűnt. a magyarországi is­kolák és velük kapcsolat­ban a hazai egyházak ügyeit legfelső állami szin­ten a bécsi Ministerium des Cuitus und Unterrichts intézte. Leu Thun minisz­ter 1849. október 9-én írta alá a magyarországi tan­ügy további sorsáról intéz­kedő rendelkezést. Ebben az időben a leg­sötétebb Bach-korszakban kezdték iskoláink tanárai kultuszminisztériumként emlegetni a bécsi legfőbb tanügyi hatóságot, amely­től egyébként nem sok jót vártak (nem is kaptak). Az önkényuralom korszakának bécsi öröksége tehát a kultuszminisztérium kife­jezés, amely azután a ha­zai tanügy - élnémetesítésé- nek ebben az 1850-beli év­tizedében annyira mcgf'vö- keresedett a hazai pedagó­giai köznyelvben, hogy még akkor is használták — természetesen csakis a köznyelvben, a zsurnalisz­tikában, de sohasem a hi­vatalos tanügyi terminoló­giában —, amikor a ki­egyezéstől kezdve, 1867 után teljesen magyarrá vált iskoláink és a tanügyi hivatalok nyelve. A kiegyezés eredménye­ként 1807. február 20-tól újra „felelős” kormány in­tézte Magyarország ügyeit. Az 1848-as kabinetből egye­dül Eötvös József kapott most is miniszteri tárcát. Minisztériumának ekkori hivatalos neve ezek után már hosszú időre megszi­lárdult: Vallás- és Közok­tatásügyi Minisztérium. Bár a dualizmus és a két világháború közötti idő­szakban hatalmas erővel folyt az állami iskolák szervezése, számuk hirte­len megnövekedett az or­szág egész területén, mind­egyik iskolafokon, de vál­tozatlanul fontos rés*lege maradt a minisztériumnak az egyházi ügyosztályok sora. Kiterjedt volt ugyanis s ugyancsak tovább fejlő­dött -ezekben az évtizedek­ben az egyházi-felekezeti iskolarendszer is, de ugyan­csak a minisztérium fel­ügyelete alá tartoztak az egyházi iskolák fenntartási alapjául szolgáló — főként katolikus — iskolai alapít­ványok, iskolai célú hatal­mas földbirtokok, s más, hasonló rendeltetésű cél- vagyonok is. A dualizmus alatt és a két világháború közötti időszakban a minisztérium ügyrendje változatlan ma­radt. 1945—46. leién lénye­gében a régi Vallás- és Közoktatásügyi Miniszté­rium szerveződött újjá Te­leki Géza miniszter veze­tése alatt. Elnevezése is megmaradt egészen 1951- ig. Ekkor • az 1951. évi 1. törvény alalpján létrehoz­ták az Állami Egyházügyi Hivatalt, ennek szervezeti keretei közé helyezve az korábbi minisztériumi ügy­osztályokat. Ettől kezdve a minisztérium új neve: Közoktatásügyi Miniszté­rium. Az év könyvvására — hirdetik Bugyiban a művelődési ház plakátjai (Hancsovszki János felvétele) Ä nyolckötetes „Magyar néprajz”-sorozat anyagi kultúrát bemutató kötetei közül elsőként a „Kézmű­vesség*’ jelenik meg, mely különös érdeklődésre tart­hat számot. Jóllehet a G0 évvel ezelőtt kiadott „Ma­gyarország néprajza” már érintette a kézművességet is Mesterkedés című feje­zetében, de az utóbbi négy évtizedben külön hangsúlyt kapott a hazai néprajztudo­mányban a kézművesipar történeti szemléletű feltárá­sa. , A kötet bevezető tanul­mánya összefoglalja a kéz­művesség valódi történeti szerepét a falu anyagi kul­túrájának alakításában, a falusi specialistán, háziipa­Az első időben a legtöbb népfőiskola azokkal a tár­sadalmi és gazdasági prob­lémákkal foglalkozott, amik feszítették az embereket, de évtizedekig nem hallottak róluk hiteles tájékoztatót. Ügy tűnt, hogy a társa­dalmi-politikai rendszer- váltás után csökkent az ér­deklődés a közéleti témák iránt, de szerencsére nem így történt. A népfőiskolák felismerték szerepüket a helyi nyilvánosság és de­mokrácia kiépítésében, és továbbra is véleményt for­máltak a településük életé­ről, hiszen a helyi hatalom csak ezek állandó ütközte­tése során működhet de­mokratikusan. A szövetség igyekezett szellemi munícióval ellátni a népfőiskola szervezőit ebben a nehéz közösség- szervező munkában, ahol mindenki egyszerre volt ta­nító és tanuló, mert egy­mástól merítettek erőt. Egy időben építették a szövet­ség közösségét és tagjai a maguk népfőiskolái körét. ÖNÁLLÓSÁG gyék figyelembe a népfőis­kolák támogatását, s- von­ják be ezekbe a társaságot. Készítsék elő az új közmű­velődési törvény népfőisko­lái elemeit, majd az önálló népfőiskolái rendelet terv- koncepcióját. A több száz helyi kezde­ményezés összefogása és hatékony segítése ma már csak úgy lehetséges, ha megfelelő infrastruktúrá­val létrejön az országos népfőiskolái információs iroda, s megerősödnek a táji népfőiskola-központok, s egyre több feladatot tud­nak átvenni a regionális segítségnyújtás, képzés, ta­nácsadás feladataiból. Különös figyelmet kapott a tanácskozáson a Budapest Környéki Népfőiskolái Egyesületek Szövetsége, amely 1989 áprilisában alakult meg Surányban. A Duna-parti tavaszi napsü­tésben egy maroknyi ember kimondta — kétnapos közös megbeszélés után — az egyesület megalakulását. Három megyéből — Komá- rom-Esztergom, Nógrád és Pest — csatlakoztak a szö­vetséghez népfőiskolák. Hitték is meg nem is, hogy ebből életképes szö­vetség lesz, hiszen alig is­merték egymást, és a nép­főiskolákkal is csak akkor ismerkedtek. Az elszántság azonban mindnyájukban benne volt, hogy tegyenek valamit a némaság, a visz- szavonultság ellen. ami megbénította a faluk köz­életét. ÜTKÖZTETÉS 1989 őszén már sorra jöt­tek a hírek az új népfőis­kolák szervezéséről, a ne­hézségekről, a jól sikerült összejövetelekről, a közös összefogásból származó eredményekről. Több tele­pülésen meg kellett még küzdeni a helyi párt- és ta­nácsi irányítás ellenző vé­leményével, de a legtöbb gondot minden szervezőnek az okozza, hogyan lehet is­mét emberi közösséget szervezni, mi lehet az az összetartó erő, amely leül­teti egymás mellé az em­bereket. Népfőiskolái jeles nap SZELLEMI ÖNÁLLÓSÁG kedvezményes vásárra a Csont utcai raktárból vet­ték meg, mint viszontel­adók. Maguk válogatták, szépirodalom, krimi -épp­úgy kapható, mint a gyere­keknek szóló ifjúsági köny­vek, vagy a lexikonok. So­kan keresték fel őket e há­rom hét alatt, a faluban ugyanis nincs könyvesbolt. Néhány bestseller kapható a helyi papír-írószer üzlet­ben, de ez, úgy tűnik, nem elégít ki mindenkit. Ha sikerül a terv valóra váltása, s lesz könyvesbolt a művelődési házban, bőví­teni kívánják a kínálatot. A legújabb köteteket is be­szereznék a helyi könyvba­rátoknak. Ha nem hagyják jóvá az ötletet, folytatni le­het a kedvezményes akciót. » •— jisz — Jótékonysági bál Dunamrsányban Aki teheti, segítsen vezetőjétől megtudtuk, kö­zel negyvenezer forint gyűlt össze, az öregek, s hátrá­nyos helyzetben lévő gyere­kek támogatására. Nagyon jó hangulatban folyt a bálozás, amihez a taipalávalót a Nosztalgia együttes szolgáltatta. Volt tombola, nem is csekély nyereménnyel — ezeket a helybéli vállalkozók bizto­sították —, vacsora, s tekin­tettel a nőnapra, minden hölgyvendég egy szál virá­got kapott. {Sikeres volt a rendez­vény, folytatni szeretnék, minden évben lenne egy ilyen összejövetel. Ahol szó­rakozással, ünneppel fűzhe­tő egybe a segítő szándék, mert a lényeg az volt, hogy aki teheti, adjon a rászoru­lóknak. —jisz— Annyit hallani napjaink­ban arról, hogy az emberek közömbösek egymás sorsa, gondja iránt. Inkább nem vesznek — “veszünk — tu­domást a rászorulókról, a szegénységgel, munkanélkü­liséggel birkózó családokról, idősekről. Lehet, hogy van igazság ebben az állításban, de vannak a kivételt igazo­ló példák is. Dunavarsány- ban, az elmúlt hétvégén, szinte az egész falu meg­mozdult egy jó ügyért. Jó­tékonysági bált szervezett a Duna varsányiak Független Köre, a helyi iparlestület tagsága, és a Petőfi Sándor Művelődési Ház. A rendez­vény bevételét az önlcor- mányzat szociális bizottsága által életre hívott alapít­vány javára fordították. Ahogy Czombosné Venczel Évától, á művelődési ház Könyi \ajánlat Magyar néprajz roson át a falusi és mezővá­rosi — többnyire már céhes — kézműves iparosig. Majd ezt követi a falu és mező­város ellátásában jelentős kézművesség munkájának ismertetése. Az egyes feje­zetek felhasznált nyers­anyagok sorrendjében, ipar­csoportonként haladva mu­tatják be a mesterségeket. A vásárok néprajza című rész az árucsere rendjébe és szokásaiba vezeti be az olvasót. A függelékben kö­zölt ár- és bérszabályzat pedig dokumentálja a falusi és mezővárosi árukereslet és -kínálat cikkeit. A köte­tet számos térkép, több mint száz ábra és színes kép illusztrálja. — d —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents