Pest Megyei Hírlap, 1992. február (36. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-06 / 31. szám

PÁLYAVÁLASZTÁSI GONDOK Melyik iskolát válasszam ? Egy ember életében több mérföldkő van, az egyik ilyen jelentős állomás az iskolát váltó-cserélő időszak. Prob­lémát jelent ez a családnak és a diáknak egyaránt. — Hová menjek? Mit válasszak? — sorjáznak a kérdések. — Melyik iskola ad olyan tudásalapot, amely egy későb­bi új szakma elsajátításához is elég? Melyik iskola ad olyan képesítést, amely biztosítja a zökkenőmentes munkába állást? Melyikhez van a tanulónak adottsága és képessége? Melyiket tudná sikeresen elvégezni? Mi­lyen anyagiakat bír el a család iskoláztatáskor? A felsoroltak is jelzik, hogy a gondok többoldalú megközelítést igényelnek. Vajon hogyan látja mind­ezeket Papp György, a da- basi Táncsics Mihály Gim­názium és Postaforgalmi Szakközépiskola igazgatója? Lesz-e munkahely? — Korunkban csak a változás állandó. Képesí­tések, szakmák válhatnak fölöslegessé, a talpon mara­dást egy új szakma, foglal­kozás elsajátítása adhatja — kezdi a beszélgetést Papp György. — Az általá­nos iskola szerény — bár nélkülözhetetlen — tudást ad, építeni erre csak keve­set lehet. Tovább kell ta­nulni! Vegyük sorra a szá­mításba jövő iskolatípuso­kat: a szakmunkásképzőt, a szakközépiskolát és a gimnáziumot. — Néhány esztendővel ezelőtt a szülők nagy re­ményeket fűztek a szak munkásképzőben megszer■ tett bizonyítványhoz. Ma­napság mintha a remények szertefoszlottak volna. — A szakmunkásképző­ben elsődleges cél egy szak­ma kitanulása, a közis­mereti tárgyakra alig, ide­gen nyelv tanulására pedig egyáltalán nincs sem idő, •em lehetőség. Az iskola SVÉDASZTALRÓL Dabasi farsang Nagyszabású farsangi mulatságra készülnek Da- bason. A Kossuth Művelő­dési Ház vezetői már szét- küldték a szép kiállítású meghívókat, hogy hírül ad­ják, mi minden várja a vendégeket február 15-én, este 19 órai kezdettel, a volt Űri Casinóban. Nagy érdek­lődésre számítanak, ezért 6-én megkezdték a jegyek árusítását — ahogy a meg­hívón figyelmeztetnek —, korlátozott számban. A „Casinóbál” védnöke Bányai Judit, a Pest Me­gyei önkormányzat alelnö- ke, háziasszonya Kertész Zsuzsa, a televízió bemon- dóinője, művészvendége Poór Péter. Siliga Miklós és együttese gondoskodik a zenéről. A bált a dabasi középiskolá­sok bécsi keringője nyitja meg. Első hallásra soknak tű­nik a belépőjegy ára —, ezer forint —, de ezért bár­mit lehet fogyasztani a svédasztal gazdag választé­kából, és még egy pohár italt is kapnak a kedves vendégek! „Akinek ez nem elég — tanácsolják a ven­déglátók —, saját kontójára a házi korcsmában olthat­ja szomját.” — pe — 6 befejezésével jelentkezhet­nek a gondok. Megfelelő munkahelyet kellene ta­lálni a tanult szakmához, ami egyre nehezebb lesz a várható túlképzés miatt. Viszatér az eredeti problé­ma: mit kellene — vagy — kellett volna! — tanul­nom, hogy ne legyek ki­szolgáltatva a „vak sors”- nak. Lehetőség azért van! Lehet a jövőben is levele­ző tagozaton középiskolába járni. Ez ugyan papírt ad, tudást azonban keveset. A szakközépiskola — termé­szetesen — már többet nyújt. A szakma mellé a negyedik év végén érettsé­git lehet szerezni. Viszont a szakmai színvonal a szak­munkásképzőnél gyengébb, a közismereti tudás a gim­náziumnál szerényebb. Elő­nye, hogy amennyiben a végzős ifjú szakirányba ta­nul tovább, akkor szakmai tantárgyakból is felvételiz­het. " Nyelvtudás szükséges — És mi a véleménye a gimnáziumi továbbtanu­lásról? — A gimnázium a széles alapképzés mellett az irá­nyultság választását 16 éves korra tolja ki. Az irá­nyultság még a lehetősé­gek tucatjait engedi meg. A nyelvtanulási lehetőség ebben az iskolatípusban maximális. Az országha­tárok átjárhatóságával a gazdasági élet a jelenlegi­nél nyitottabb lesz. Az ér­vényesüléshez — még szak­munkás fokon is — a nyelv­tudás elengedhetetlenné fog válni. Ha gyengébb ta­nuló a diák, akkor a fa­kultáción szakmát tanul­hat. Érettségi után szinte minden szakma egy-másfél év alatt elsajátítható'. Ha eredményesen tanul a diák, akor akármelyik felsőfokú intézménybe pályázhat, és hogy melyikbe, azt 19 éves korban döntheti el. Ez pe­dig igen fogas kérdés min­den szülő számára. Melyik iskolatípusban tudna helyt­állni a gyerekem? A gye­rekek között a kiváló, ki­magasló tanulmányi ered­ményt felmutató nem túl gyakori. Ha közepes volt az általános iskolában, nem szabad túl jó ered­ményt várni tőle a közép­iskolában sem. A 3,8 fölöt­ti gyermeket szakközépis­kolába vagy gimnáziumba érdemes adni. Ha az első év rossz eredményt hoz, még lehet váltani. Ha tűrhető az eredmény, akkor ma­gasabb szintű szakmák el­sajátítására is lehetőség adódik. Ki utazzon? — Az iskolaváltás a csa­lád tevékenységszerkezetét, életvitelét átalakítja, és anyagi „lehetőségét” is erő­sen igénybe veszi. Ezzel kapcsolatban, milyen gon­dokkal kell szembenéznie a szülőnek, diáknak? — Ha egy nagyobb vá­rosban kollégista a gyerek, akkor a szülők a hét végét azzal töltik el, hogy ellás­sák a gyermeket. Hozzá­utaznak — s mindkettő pénzkiadásokkal jár. Ha bejáró a gyerek, akkor az utazási időre kell figyelni. A hat-hét tanítási órához 2-2,5 utazás is kapcsolódik, s akkor a gyerektől már nehezen Várható el, hogy még otthon is elővegye a könyvet. Az utazás pedig, a hozzá kapcsolódó egyéb költségekkel, nem olcsó, s még kevésbé lesz olcsó a jövőben. Tehát a „melyik iskolát válasszam?” — kér­désre nem könnyű felel­ni. Fontos, hogy a szülő ta­nulmányozza belülről is az iskolát, gyermekével láto­gassa meg, beszélgessenek el néhány diákkal és ta­nárral. Nézzék meg, milyen arányban kerülnek felső­fokú intézményekbe az is­kolából diákok; az okta­tási munkának nincs ennél megbízhatóbb mércéje. Deák Attila Heti filmtegyzet Visszakézből Egy képlet többféleképp is felírható. Például: a 'rb--=. c; b j-a—c; c=a-}-b; c=b-{- a. Nomármost. Ha egy ak­ciófilm elemei közül csak az egyes elemek sorrendjét cseréljük föl, a leírható képlet gyakorlatilag ugyan­az marad. Ez történt most, a Visz- szakézből című amerikai film esetében. Az alap egy bosszú tör­ténete. Egy bizonyos Blake nevű fickó kinyírja valami­lyen kábítószeres banda több tagját. Öt meg elkap­ja egy újonc rendőr, Styles. Blake börtönbe kerül, Sty­les a nap hőse lesz, karriert csinál. Blake egyetlen gon­dolata a sitten Styles tönk­retétele. Fondorlatosán megszökik, fondorlatosán a saját halála hírét kelti, fon­dorlatosán a közelébe fér­kőzik Stylesnek és a család­jának. El is rabolja a volt zsarut, mindenféle kompro­mittáló helyzetekben mutat­ja be, elkábítja, megszégye­níti, tönkreteszi. Styles ek­kor maga is megrendezi sa­ját halálát, és egy nagy, látványos, végső összecsa­pásban pontot tesz a törté­net végére. Blake elnyeri méltó büntetését. Ez pedig szabályos, nincs benne semmi képletkeve­rés. Legfeljebb annyi, hogy Birke fehér ember, Styles meg fekete. Ahol a képlet elemeinek felcserélése nyomon követ­hető, tetten érhető, az a sztori „mélyrétege”. Meg­szállott bűnüldöző zsarut, a haverján, a családján köz­vetlenül esett sérelemért bosszút állni akaró rendőrt már sokat láttunk. Itt meg­fordul a dolog: a többszörös gyilkos, véres kezű bűnöző lát hozzá a bosszú őrült módon precíz kivitelezésé­hez. Ettől persze minden marad a régiben, csak a szerepek cserélődnek fel. A végeredmény ugyanaz: sza- disztikus, vérben fürdő je­lenetek, kisebb öbű ágyú méretű elefántlövő puskák­kal végrehajtott mészárlá­sok, a Hegylakóban látott pallos-párbajok nem kevés­bé kegyetlen mása egy bör­tönben (ami egyébként nem csodálható; a rendező, Rus­sell Mulcahy készítette a TERJED A SZOROBÁN Ismeretes, hogy gyerme­keink többsége szenved a matematikától. Nem érti és talán nem is érdekli a száraz számok varázsa. Japánban pillanatok alatt já­tékosan vezetik be a nebulókat a számok birodalmába a szorobán módszerrel. A hé­ten mutatták be a pedagógusoknak a budaörsi iskolában már működő szorobán szá­molást. Meghökkenve tapasztalhatták a tanárok, hogy másodperceken belül helyes eredményekre képesek a módszer tudorai. £s ami a fő: szórakozva tanulnak meg gondolkodni és számolni. (Erdősi Agnes felvétele) Hegylakó mindkét részét). Van itt bőven robbantás és tűzvész, kínzás és erőszak. Ahogy egy ilyen filmben elő van írva. No és van más sztereotípia is. Ki tudja, hány akciófilm- be.n zajlik a végső összecsa­pás valami különleges (kü­lönlegesen életveszélyes) helyszínen. Itt megépítet­tek egy acélszerkezetet, amely valamiféle tornyos épület csontvázaként hat. Ezen megy végbe Blake és Styles utolsó viadala. A tor­nyokon való kergetőzések közül csak egyre emlékez­tetnék: amikor Christopher Plummer mászkált a mont­reali tévétorony tetején. Nincs új a Nap alatt... És még egy „megfordí­tott” sztereotípia: Styles, a fekete bőrű zsaru, nagyon rokonszenves, és nemcsak azért, mert a két éve a Glo­ry című film égjük epizód- szerepéért Oscart kapott Denzel Washington játssza. Ez egy irányzat újabb de­monstrálása. Az utóbbi idő­ben egyre több amerikai filmben jelenik meg a ro­konszenves néger alakja. Lehet, hogy csak divat, le­het, hogy több. Majd ki­derül. Takács István . ÚJ MECÉNÁSOK Nem könnyű manapság (sem) a művészek hely­zete. Ritkák a központi megrendelések, a tanácsok, gyárak, vállalatok helyébe új megrendelők léptek. A témák újak, a megrendelők látásmódja azonban nem változott. Az ízlés nem „rendszerspecifikus”, a képi kultúrával nem rendelkezőknek ma is az a szép, ami „hasonlít”! Ahogy régen a politikai hatalom, úgy ma a gazdaság hiteti el birtokosai­val, hogy csalhatatlanok. Ahol a pénz, ott az igaz­ság — gondolják. Nemrég egy ilyen túlfejlelt önbi­zalommal rendelkező ifjú, aki nemes egyszerűség­gel mecénásnak nevezi magát, támogatni akarta egyik kiváló grafikusunkat, A művész stílusát, kü­lönös színvilágát országhatárainkon túl is isme­rik. Joggal feltételezhetnénk tehát, hogy a zsenge korú mecénás a megrendeléskor számított rá, mit kap. Vagy mégsem? Arra kérte a grafikust, hogy egyik kedvenc táját örökítse meg, az elkészült képet azonban csaló­dottan forgatta. Kifogásolta, hogy a színek nem hasonlítanak az eredeti táj színeihez, a házak „él- rajzoltak”, és a fák száma sem egyezik a valóság­gal! Éppen a jellemző stílusjegyeket kifogásolta. „Nem érdekli a művész stílusa” — mondta indu­latosan, a pénzéért ő határozza meg, mit akar kapni. Kérdezhetnénk, hogy miért nem egy realista rajzolóhoz fordult? Miért hitte, hogy egy kiforrott művész az ő pénze kedvéért feladja egyéniségét? Csak nem azt akarja mondani, hogy volt már erre példa?! P^chner Edit Lak it cl eh Alapítvány Helytörténeti pályázat A XX. század magyar történelmének valósághű feltárása és bemutatása, valamint a helytörténeti kutatás és oktatás fellendí­tése érdekében a Lakitelek Alapítvány — hatmillió fo­rint keretösszeggel díjazott — helytörténeti pályázatot hirdet. Pályázni lehet egy-egy település összefüggő törté­netének megírásával, a he­lyi gazdaság, társadalom, kultúra fejlődésének feltá­rásával, ezen belül vala­mely egyházi vagy világi intézmény, üzem, politikai vagy társadalmi szervezet, egyesület, család történeté­nek részletes bemutatásá­val. A pályamű készülhet helytörténti szakkönyv, ol­vasókönyv. dokumentum- gyűjtemény. életrajz, kis­lexikon, krónika vagy szö­veggel kísért helytörténeti fotóalbum formájában. A pályamű terjedelmének alsó határa: legalább 50 gépelt oldal (dokumentá­ciós anyaggal, fényképpel, térképpel együtt). A pályaműveket a szer­ző (vagy a helytörténeti munkaközösséget, szakkört képviselő) nevével és lakcí­mével együtt 3 példányban kell elküldeni 1992. október 23-ig a Lakitelek Alapít­vány postacímére: 1399 Bu­dapest, Pf.: 701-380. Mint azt Dézsák Sándor­tól, az alapítvány kurató­riumának elnökétől meg­tudtuk: a pályaműveket történészekből, pedagógu­sokból álló bírálóbizottság értékeli. A díjazás két ka­tegóriában történik. A ma­gyarországi pályaművek esetében: 1. díj 50 000 fo­rint; II. díj 30 000 forint; III. díj 20 000 forint. Az értékelőbizottság to­vábbi száz pályaművet egyenként 10 000 forint pá­lyadíjjal jutalmaz. A pályázatra beküldött pályaművek közül az érté­kelőbizottság százötven helytörténeti munkát kivá­laszt, s amennj’iben kiadás­ra előkészítik, s megjelené­sére 1993. december 31-ig sor körül, a Lakitelek Ala­pítvány egyenként 25 000 forinttal járul hozzá a ki­adás nyomdaköltségeihez. Az értékeléskor előnyben részesül az iskolai oktatás­ban használható pályamun­ka, s amelynek kiadását legalább egy szaklektor írá­sos véleménnyel támogat. Az értékelőbizottság 150 000 forint keretösszeg­ben a helytörténeti szakkö­rök, munkaközösségek pá­lyamunkáit különdíjban részesíti. A szomszédos or­szágokból. valamint az emigrációkból érkező hely- történeti pályaművek kö­zött az értékelőbizottság egymillió forint keretösz- szegben oszt ki díjakat. Eredményhirdetés 1993. március 15-én. A pályamű­vek egy példánya a Laki­telek Alapítvány archívu­mába kerülnek.

Next

/
Thumbnails
Contents