Pest Megyei Hírlap, 1992. február (36. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-06 / 31. szám

Fogaskerék akarok lenni m r r r KIS HÍJÁN lova tettek a bizottságot Szennyest kell szerezni! A Budagyöngye Kórház mosodájában modern gépeken vasalják a kórházi lepedőket, bérmunkában is (Vimola Károly felvétele) Amikor évekkel ezelőtt Zsámbékon megszüntették a csecsemőotthont, mosodá­ját a Budagyöngye Kórház kapta meg üzemeltetésre. Az ehhez szükséges pénz­eszközöket 1989—90-ben a volt megyei tanács biztosí­totta az intézmény részé­re. A Budagyöngye Kórház gazdasági Igazgatója. Szűcs Gáspár Györgyné, a Pest Megyei önkormányzat hi­vatalához most azzal a ké­réssel fordult, hogy a mo­soda üzemeltetéséhez szük­séges körülbelül 7 millió forintot adja meg részük­re. A kérést az önkormány­zati hivatal két bizottsága is tárgyalta. Január 17-én, a népjóléti bizottság úgy foglalt állást, hogy a moso­da üzemeltetésének kérdé­se nem egészségügyi szak­mai probléma, így azt az el­múlt héten a gazdasági bi­zottság tagjai vitatták meg, és foglaltak állást a kérdés­ben. A megye legkülönbözőbb területeiről megjelent kép­viselők, a bizottság tagjai szinte sajnálták a kórhá­zat, hogy ilyen nagy gon­dokkal küszködik. A meg­hatottságtól már majdnem elsírták magukat, hiszen a kórház részéről megjelent munkatárs oly siralmasan festette le a helyzetet, s úgy terjesztette elő problé­máját, mintha a társada­lombiztosítás a kórház költ­ségvetéséből kivette volna a mosatásra szánt összeget, A bizottság tagjait azonban nem sikerült lóvá tenni, fi­gyelmesen olvasták el az előterjesztést, amelyből ki­derült, hogy a Társadalom- biztosítási Főigazgatóság a kórház mosatási költségeire biztosítja a 3 millió 214 ezer forintot. A mosoda üzemeltetése azonban több mint 10 millió forintba ke­rül. A hiányzó 7 millió fo­rintot a kórház kérte a TB- től, aki ezt a múlt év de­cember 12-én levélben uta­sította el. A zsámbéki mosoda ka­pacitásának mindössze 47 százalékát veszi igénybe a Budagyöngye Kórház, akik mint megtudtuk, a saját szennyesük mellett bérmo­sást is végeznek. A kórház gazdasági igazgatója, hogy nyomatékot adjon kérésé­nek, elmondta: tavaly a kórház saját költsége terhé­re vasalógépeket vásárolt, és kazáncserét hajtott vég­re, de kapacitását a bérmo­sások ellenére sem tudták megfelelően kihasználni. A gazdasági bizottság tagjai hosszan vitatták, hogy mi legyen a mosoda sorsa, hiszen egy kórház nem maradhat mosoda nél­kül, nem beszélve az ott dolgozó 17 személyről, akin helyben kapnak munkát. Arról kellett tehát dönte­niük, hogy támogatják-e az üzemeltetés költségeit, vagy megszüntetik és elbocsátják az ott dolgozókat. A hosz- szas vita és kérdés-felelet párbeszédet követően azon­ban tisztán kirajzolódott a kép, s azt az állásfoglalást szavazták meg a bizottság jelen lévő tagjai, hogy a mo­sodát nem szüntetik meg, a kórháznak tovább kell üzemeltetnie, de keresniük kell olyan kórházakat, ven­déglátóipari egységeket, akik bérmosatásával null­szaldóssá, vagy esetleg nye­reségessé tehető a mosoda. Dr. Kiss Tibor javasolta, a mosodát úgy üzemeltes­sék, hogy az ott dolgozó 17 alkalmazott, akik állítólag kiválóan végzik munkáju­kat, érdekeltek legyenek abban, hogy teljes kihasz­náltsággal dolgozzanak, hi­szen így meg tudják tartani munkahelyüket. Szegedi Pál, a gazdasági bizottság elnökvárományo­sa, aki történetesen zsám­béki lakos, a helyi önkor­mányzat támogatását és se­gítségét ajánlotta fel, s ígé­retet tett arra, hogy segíte­nek megkeresni a partnere­ket. A gazdasági bizottság több tagja felháborodásá­nak adott hangot a moso­daüggyel kapcsolatosan, hiszen úgy érezték, nem a valós tényeket tárták elé­jük, és sok munkájuk elle­nére órákon át vitatták azt, ami tulajdonképpen nem is az ő gondjuk, ha- nerr. egy intézményé, neve­zetesen a Budagyöngye Kórházé. A mosodaügy te­hát nem került a közgyűlés elé, a bizottság a kérelmet elvetette. Holnap eldöntik Rókus lesz a Rókusbái? Lehet, hogy holnaptól is­mét Rókus Kórház lesz a neve a Pest Megyei Sem­melweis Kórház Egyesített Intézményeinek. Pest me­gye közgyűlésének holnapi ülésén ugyanis a képvise­lők a névváltoztatásról is döntenek. A kórház vezetői kérték, hogy az intézmény kapja vissza régi nevét. Indok­ként felhozzák a hagyo­mánytiszteletet, valamint azt a tényt, hogy a köztu­datban a kórházat változat­lanul Rókus Kórháznak emlegeti a megye lakossá­ga. Semmelweis Ignác érde­meit, szellemiségét a kór­ház területén lévő emlék­táblák és szobor természe­tesen továbbra is élteti. A népjóléti bizottság előzete­sen a névváltoztatási kérel­met megvitatta, jónak ta­lálta, a döntés természete­sen a testületé. Az intéz­mény új neve Szent Rókus Kórház és Rendelőintézet lenne (lesz?). A környezet védelme, az ország, a megye és a tele­pülések mindegyikének neuralgikus pontja. Nap­jainkra ez egyre jobban kiéleződik, hiszen egymás után alakulnak a legkülön­bözőbb környezetvédelmi csoportosulások, egyesüle­tek. Az erdők, a vizek el­szennyeződése sokunkban erősíti az érzést, valamit tenni kell. Ugyanakkor ta­pasztaljuk, százak dobják ki háztartási szemetüket az utak mentén, mások gátlás­talanul engedik a szenny­vizet az utcára, rosszabb esetben szippantókocsikból erdeinkbe, rétjeinkre. Hogy dolgozik, miként él Pest megyében az az em­ber, aki megyénk környe­zetvédelmi és területfej­lesztési osztályát vezeti? Meleg Zoltán 1978 óta foglalkozik környezetvéde­lemmel. Nős, két gyermek apja, s mint volt gyömrői lakos, kötődik a megyéhez. Nemcsak munkának tekinti feladatát, hanem szívügyé­nek is. Az rnár természetes velejárója beosztásának, hogy nem minden körben népszerű, bár ennek elle­nére tanácsait sokan kérik, s keménysége, határozott­sága példaértékű. □ Hogyan került kap­csolatba a környezetvéde­lemmel, melyek voltak azok a tényezők, amelyek pályáját ilyen irányba fordították? — Bátran kijelenthetem, hogy már általános iskolás koromban voltak olyan cserkészvezetőkből úttörő- vezetővé lett tanáraim, akik megtanították, hogy a természetet védeni, óvni kell. hiszen olyan érték az, amit, ha egyszer elvesz­tünk, nem, vagy csak ne­hezen szerezhetünk vissza. TANÁCSKOZÁS BARCELONABAN Az ölelnek örül a ratifikálásnak Mint ismeretes, Pest megye önkormányzatának a múlt év decemberétől két alelnökc van. Dr. Péteri Zoltán professzor a jogi és a külkapcsolati ügyek gazdája. Nemrégiben tért haza egy nemzetközi konferenciáról, amelyet Barcelonában tartottak, és ahol önkormányzato­kat érintő problémákat vitattak meg. Tapasztalatairól, az ott hallottakról a következőképpen számolt be. — Mint azt sokan tud­ják, hazánk 1990 őszétől rendes tagja az Európa Ta­nácsnak, Magyarországot ott hét személy képviseli. Az Európa Tanács 1957-ben jött létre, és jelenleg 25 or­szág 192 delegátusát foglal­ja magában. A részt vevő ál­lamok politikai súlyuk alap­ján képviseltetik magukat, mi Belgiumhoz, Hollandiá­hoz, Portugáliához és Gö­rögországhoz hasonlóan hét fővel vagyunk jelen. Az ET keretében műkö­dik a helyi és regionális önkormányzatok állandó konferenciája, amelyen Magyarország ugyancsak héttagú delegációval vehet részt. E delegáció vezetője dr. Demszky Gábor, Buda­pest főpolgármestere, titká­ra pedig megyénk közgyűlé­sének elnöke, dr. Inczédy János. Az állandó konfe­rencia tevékenysége sokré­tű, de elsősorban a helyi önkormányzatok tevékeny­ségével kapcsolatos kérdé­sek megvitatására irányul Dr. Péteri Zoltán: Pénz kell az önkormányzatoknak (Erdősi Ágnes felvétele) az ET által elfogadott euró­pai eharta alapján. A bar­celonai nemzetközi konfe­rencia is az európai charta rendelkezéseinek a helyi önkormányzatok gyakorla­tában történő érvényesülé­sét vizsgálta. Hazánk a helyi önkor­mányzatok európai chartá­ját még nem ratifikálta, de Verebélyi Imre, a Belügy­minisztérium államtitkára a barcelonai rendezvényen bejelentette, hogy erre ha­marosan sor kerül. — A barcelonai tanácsko­zás célja a charta érvénye­sülésének sokoldalú megvi­tatása volt a jogi megala­pozás, az alapelvek, az esz­közrendszerek, azon belül az intézmények és pénzügyi források, a bírói gyakorlat szempontjából. Szóba került egy ellenőrzési rendszer ki­alakítása is, amely a charta érvényesülését hivatott ga­rantálni. A tanácskozás résztvevői ajánlásokat fo­galmaztak meg, s ezeket a Strasbourgban székelő ál­landó konferencia elé ter­jesztik. Egyetértettek ab­ban, hogy a helyi önkor­mányzatok hatáskörét, ame­lyet a charta rögzít, nem szabad korlátozni vagy csökkenteni, noha ilyen tendenciák, különösen az állami törvényhozás ré­széről, centralizálás for­májában jelentkeznek Eu- rópa-szerte. A charta teljes önállóságot biztosít a helyi önkormányzatoknak szervezeti felépítésük kiala­kítása tekintetében, s leszö­gezi, hogy ezt a szabadsá­got sem lehet korlátozni. Úgy vélem, ha hazánk Európához akar tartozni, e célkitűzéseket Magyaror­száginak is követnie kell, s örömmel vettem, hogy er­re vonatkozólag hivatalos ígéret hangzott el — mond­ta Péteri professzor. A barcelonai tanácskozás résztvevői egyetértettek ab­ban, hogy a helyi önkor­mányzatok rendelkezésére álló pénzügyi eszközök elég­telensége az egész önkor­mányzati munka és a helyi autonómia összeomlásához vezethet. Tehát, ha nincs pénz, nincs értelme az ön- kormányzatok létezésének. Nagy volt az egyetértés ab­ban is, hogy széles körben biztosítani kell a bírói utat az önkormányzati jogok vé­delmére. sőt kívánatosnak látszik egy olyan nemzet­közi szervezet létrehozása is, amely a chartát aláíró államok jelentései alapján évenként megvizsgálná az adott országban a helyi ön- kormányzatok helyzetét, és szükség esetén intézkedése­ket kezdeményezhetne. A barcelonai tanácskozás résztvevői által megfogal­mazott álláspont jogilag természetesen még nem kö­telező. Hogy az lehessen, az Európa Tanács illetékes szervezetének döntésére van szükség. Hogy hazánk önkormány­zatainak munkájában vagy Pest megyében mikor érvé­nyesülnek a fent megfogal­mazottak, ma még nem látható, az azonban, hogy megyénk vezetői részt vesz­nek egy ilyen nagy hordere­jű kérdés részleteinek ki­dolgozásában, mindenesetre biztató Pest megye egész lakossága szempontjából. Az oldalt írta: Árvái Magdolna Édesapám botanikus volt, így pici korom óta ma­gamba szívtam az erdők, mezők szeretetét, azt, hogy nem szabad szemetelni, szeretni kell a fákat, virá­gokat, madarakat. □ ön mezőgazda, szak­mérnök, és később nö­vényvédelemből és kör­nyezetvédelemből is szak­mérnöki diplomát szerzett. Mindez hogyan segíti je­lenlegi munkájában? — Növényvédős korom­ban a permetszerek, a vegyszerek környezetkáro­sító hatásával foglalkoz­tam. Azt vizsgáltam, mi­ként hatnak a talajra és a növényekre. A második diploma gyakorlatilag zárta a kört, és kialakított egy olyan ökológiai szemléletet, amit ma úgy érzem, kivá­lóan tudok alkalmazni. Ed­digi életem és munkám so­rán az vezetett, hogy a környezet értékeit össze­függéseiben kell vizsgálni és óvni. Otthon a gyere­keim is rákérdeznek bizo­nyos dolgokra, ha látnak, tapasztalnak valahol szeny- nyezést, miként fog ez hat­ni, mit okoz, apa? S próbá­lok úgy dolgozni, hogy az általam óvott és védett rendszerben ne homok le­gyek, hanem fogaskerék. □ A megye nagy. Ho­gyan lehet átlátni a gon­dokat, hogyan tud fogas­kerékké válni? — Valóban. Eleinte or­szágos programokban gon­dolkodtam, nem hittem, hogy fel tudom vállalni egy megye gondjait, de ma már ezt teszem, ismerem az egész területet, mint a te­nyeremet, a dombokat, a hegyeket, a folyókat és a kis patakokat is. Ismernem kell, amit védek. Szubjek­tiven kötődöm hozza. □ Jár-e kirándulni ba­rátokkal, családdal, s mit tesz, ha szemétkupacot lát az erdőben? — Természetesen járok, de valahol ez is munka. Mindig nagyon ideges le­szek a szeméttől. Ha mó­dom van rá, és össze tu­dom szedni — elásom. Ha akkora tömegben találko­zom vele, hogy ez nem old­ható meg, másnap innen, a megyeházáról értesítem az illetékeseket, és kérem az intézkedést. Meggyőződé­sem, hogy az emberek többsége nem kirándulni megy az erőbe, hanem sze­metelni. És hogy a megye lakosságát védjem kicsit, ki kell jelentenem, hogy a csaknem egymilliós lakos­ság mellett potenciális szemetelőként ott van a főváros kirándulótábora, akik számára a megye egy indiferens környezet, s nem szívügyük, tehát nem is vi­gyáznak rá. Röviden, guta- ütést kapok az esztelen szemeteléstől. □ Feltételezem, a csa­ládot, a barátokat már át­nevelte. Beleszól-e pél­dául abba, hogy a felesé­ge milyen mosószert használjon? — A környezetkímélő mosószerekről az a vélemé­nyem, hogy valakiknek jó üzlet. Hogy mást ne mond­jak, például, amikor ide­haza bevezették a foszfát­mentes szereket, Nyugaton akkor szüntették meg. Te­hát a környezetbarát szó nem mindig azt takarja, aminek mögötte kellene lenni. □ Mi az, amit megen­ged gyermekeinek, hogy eldobjanak például egy kirándulás alkalmával? — Szemetet sohal A ke­nyérdarabka vagy egy al­macsutka az más, az az er­dőben pillanatok alatt el­tűnik. Mi egyébként zacs- kónyi szemetekkel szoktunk hazatérni, és azt a kukába dobjuk. Van mit tanulnunk tőle.

Next

/
Thumbnails
Contents