Pest Megyei Hírlap, 1992. február (36. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-05 / 30. szám
CSÖPPNYI TEJET A FEKETÉHEZ A doktor úr sóval isssa Ha kávé, akkor legyen jó erős. Tejet sem kérek hozzá, ne vegye el az ízét, aromáját. így szoktuk ezt meg a legtöbben. Dr. Tatár János kutató gyógyszerész ezt rossz szokásnak tartja. Nemrég a leányfalui nyugdíjasklub tagságának tartott előadása alkalmával mutatott rá arra, hogy jól teszik, akik csöppnyi tejet adnak a feketéjükhöz. Különben a benne levő káros anyagok a májban rakódnak le. Egyébként sok régebbi tévhittel ellentétben a mértékletes fogyasztás csak jót tesz, csupán egy a bökkenő. Szinte az egész világon rosszul alakították ki a főzés technológiáját. INFARKTUS ÉS KOFFEIN A nagy fekete táblán egyre szaporodtak a képletek, annak bizonyítására, hogy tulajdonképpen pici só- tablettát kellene mellékelni a presszóasztalon gőzölgő napi italunkhoz, és a vele járó mokkacukorhoz. Olyat, ami nem veszi el az ízét, illatát. Ilyen hamarosan lesz, sőt már van, a doktor úr azzal issza. — No de miért? — Gondoljuk végig azt. ami nyilvánvaló — ajánlja a találmányát már a szabadalmi hivatalnak is beküldött vegyész. — A kávézás hatására fokozódik a sókiválasztásunk. Mennél többet fogyasztunk, annál jobban. A ma alkalmazott készülékekben az edény aljáról felpárolgó víz is az ásványi sókat mossa ki a nyersanyagból. Ma már el lehet jutni ahhoz a következtetéshez, hogy a szívós érrendszeri problémákat nem csak a magas koleszterinszint, hanem a sók, a kálium és magnézium hiánya is okozza. Ezeket kell pótolni, hisz különben meg rossz vizeket iszunk. — Nudlikávé ez a mostani — mondja tréfálkozva Tatár János a hálás és meglepett közönség előtt, hasznos szereplése közben. A község értelmiségi lakói közül nem ő az egyetlen vendég ebben az idényben. Dicséretes szellemi támogatást kap tőlük a jól szervezett nyugdíjasklub tagsága. A Tatárfor elnevezésű laboratórium tulajdonosának ez az említett szabadalma a tizenhetedik találmánya. Többek között felsorolható még a vírus-, a gorrfba- és a baktériális fertőzések ellen ható Vi- myba, a pollenózisban szenvedőkön segítő Antipol, de van már körömgombásodást gyógyító medicina is. A magányos kutató, aki előző életében dolgozott kis és nagy gyógyszergyártó üzemekben, s orvosokkal, klinikákkal áll kapcsolatban, körömszakadtáig ragaszkodik az önállóságához. Pedig így sokkal nehezebb megállni ott a falu fölötti magaslaton, azon a kis birtokon, ahonnét a Duna kék vonulata, a vidék mesés látványa gyönyörködteti a szemet. Ahol kis „ültetvényein” gyógynövényekre specializálta magát. A RÁK ELLENSZERE A daganatos betegségek érdeklik. — Különösen a bőrrák meg a leukoplakia, amely még nehezen gyógyítható — magyarázza, s 1985 óta ezek ellenszerét próbálja megtalálni növényei anyagában. Ám az ellen határozottan tiltakozna, ha valaki emiatt természet- gyógyásznak titulálná. Fáradhatatlanul, ahogy mondja, mániákusan keresi a rák ellenanyagát. Úgy érzi, jó nyomon jár, s hamarosan meglesz az eredmény. Nem a hírnév, vagy a pénz Az atomból valóság lesz Vámosmikolai remények Elmúlt már négy éve annak, hogy Vámosmikolán kezdetét vette a vegyes hasznosítású tornaterem építése. Az elnevezés mellett aztán egy leendő szabadidőközpont is mind többször került említésre, jelezve azt, hogy valóban sokrétű hasznosítást szántak a község centrumában készülő épületnek. Durján Miklós, vámosmikolai polgármester érthető elégedettséggel számolhatott be arról, hogy a helybéliek álma még az idén megvalósulhat, és sor kerülhet az épület átadására. A központi csarnokhoz tartozó kiszolgálóépületeken belül talál majd egyebek között otthonra a könyvtár, a szociális részleg, és a helyi pártok számára elkülönített helyiség. Az elmúlt évben elvégzett munkáknak köszönhetően idén már csak egy jó hónapra való kőműves- és vízvezetékszerelő munka van hátra. Fürdő, öltöző, ifjúsági klub segíti majd a helyi oktatási intézmények munkáját, a tanulók zavartalan testedzését, kikapcsolódásukat. Eleddig már mintegy 21 millió forintot emésztett fel ez a vámosmikolai beruházás, s a polgármester szerint még legalább bő 10 millió forint kell ahhoz, hogy elkészüljön. Aztán majd következnek az újabb költségek, hiszen a vegyes hasznosítású intézményt be is kell rendezni. Az épület közelében működő idősek napközi otthonában, ahol 30—35 nyugdíjas étkezik, szintén várják az intézmény kapunyitását. Bizton remélik, a már említett hőközpontot úgy tervezik meg, hogy onnan tudják majd fűteni az idősek napközijét is. Ha az időjárás engedi, s a szükséges pénz is az ön- kormányzat rendelkezésére áll, akkor már valóban az utolsó simításokat végezhetik a kőművesek, a burkolok, a festők. A régi művelődési házzal is tudnak remélhetően mit kezdeni a vámosmikolaiak. A polgármester szerint több helybéli számára biztosítana • munkalehetőséget, ha falai között valamilyen vállalkozás beindulna. (gyócsi) érdekli. Az emberi szenvedések közelről átélt hatása az indítéka, de erről most ennyit. Elvégre a kávéról van szó. Kávézni pedig úgy érdemes, hogy olyankor álljon meg a világ. Italunk legyen szent. Ezek a percek kapcsoljanak ki az élet hullámveréseiből. Az ember ilyenkor találkozik önmagával. Ez szórakozás, romantika, sok minden. — Igaz is. Én magam Krakkóban, a hosszú lére engedett kawa mellett üldögélek szívesen a ka- wiarniák asztalai mellett. Prágában turicki kávét kérek, Becsben a grossmok- kát kedvelem. Tulajdonképpen melyik a jobb? Hol a határ? Mennyit szabad inni naponta? JÖN A TATÁRKÁVÉ A doktor úr reggel és ebéd után fogyasztja el a feketéjét. Minden attól függ, hogy milyen a kon- centrátum. Megesett, hogy valaki napi hat csésze ‘elfogyasztása után depresz- sziós lett. Szerinte a törö- kös kávéban és a liofilizált neszkaféban jobban megmaradnak a már említett ásványi anyagok. — Bízom benne — jegyzi meg, hogy hamarosan lesz Tatárkávé is. Az őstenger koncentrációját akarom megközelíteni, amiből az élet elindult. — Fantasztikusan szerencsés vagyok a családommal — válaszolja kérdésemre, hogy miből győzi az önálló kutatást. — Ök segítenek és bíznak bennem. Kovács T. István Cikkeink visszhangja Még egyszer a Táj-Szóról Január 24-ei cikkükben a szerző megszólaltatta a Táj-Szó lap volt kiadóját, Tamás Tamást, eltekintve attól a ténytől, hogy a kiadó nem azonos az újság formai és tartalmi létrehozóival. A teljesség érdekében szükséges néhány dolgot tisztázni, hogy a kívülállók is lássák, egy helyi civil társadalom termékeként létrejött újság milyen buktatókon keresztül éri meg a harmadik évfolyamát. Ezt az újságot néhány értelmiségi hozta létre 1990 nyarán a helyi rendszerváltás előmozdítása érdekében. Ebben a tevékenységben döntő anyagi segítséget nyújtott Tamás Tamás, de az újság profiljának kialakításába, tartalmi meghatározásába nem volt beleszólása. Az a csoport, mely a lap szellemi hátterét adta, bizalommal volt a felkért profi újságírók iránt, akik e bizalommal sorozatosan visszaéltek. Jóvoltukból a lap demokráciájának hamar befellegzett. Ez annak a hangnemnek köszönhető, mely az írásokban eluralkodott, s ami miatt a lap alapítói közül sokan távoztak. A Táj-Szó gyűlölt ellenségévé vált a helyi ön- kormányzatnak, egy olyan hangvételt állandósított, mely ellen mind többen lépnek fel az országban. Ez ellen, valamint az erkölcsi lezüllesztés és autokrata vezetés ellen lépett fel a lap alkotógárdája. Megszüntették kapcsolatukat a volt. szerkesztővel, és visz- szahívták az alapító tagok egy részét. A múlttal kapcsolatban van egy momentum, melyet Tamás Tamás is érintett: az újság gazdasági háttere. A támogató anyagi veszteségének elsődlegesen a rossz gazdasági szemlélet volt az előidézője. A veszteséget a szerkesztő fizetése „termelte ki”, holott fizetett szerkesztő nélkül is nagyon jól elboldogultunk volna. Ma elmondhatjuk, a lap megtermeli a szedési, nyomdai és terjesztési költségeket, egy minden szempontból független helyi média. Szellemiségében jelen vannak a liberális, a kereszténydemokrata, vallási, a népi-nemzeti, valamint a nemzeti liberális értékek és a helyi társadalom iránti elkötelezettség. Albert Béla Dabas Albert Béla régi levelezőnk, nem először kommentálja az általunk megírt dabasi híreket. Levelét némileg meghúztuk, a személyeskedéseknek (ez vonatkozik a személyek és pártok megne vési lésére egyaránt) nem vagyunk hívei, az ilyesmi csak felesleges vitát szül. Különben ez minden olvasói levélre vonatkozik. Tartalmi, stilá- ris és egyéb szempontok miatt szerkesztőségünk fenntartja a rövidítés jogát, mindezt úgy, hogy tartalmában a mondanivaló hű maradjon az eredeti íráshoz. Albert Béla reflexiójának közreadásával a témát lezártnak tekintjük. Matula Gy. Oszkár Maffánédenkert Hazánk nagy arborétumai valamikor magánkezdeményezésre születtek. Megvalósulásukhoz gazdag mecénásokra, és arra a nemes szándékra volt szükség, hogy a természet értékeit megőrizzék és láthatóvá tegyék. Ez a szándék vezérelte Rozsnyai Aladárt is, aki a televíziónál régóta forgat és rendez természetfilmeket, amikor két éve elhatározta: kicsi, de annál színesebb növénykertet létesít. Két évig kereste a tervének leginkább megfelelő éghajlatú, domborzatú terepet. A Cserhát lábánál fekvő kicsiny település, Bor község mellett nemcsak mediterrán mikroklímát, tiszta vizű patakot, telepítendő növényeinek megfelelő vulkanikus talajt, hanem segítőkész embereket is talált. A kisközség polgármestere, Maczó László hatékony támogatása tette lehetővé többek között, hogy mielőbb birtokba vehesse az öthektárnyi területet. Az első. telepítésekre most tavasszal kerül sor az eddig összegyűjtött növényekből. A kiválasztásban. és egyéb szakmai kérdésekben nagy segítségére szolgálnak dr. Schmidt Gábor, a Kertészeti Egyetem tanszékvezetője, valamint dr. Józsa Miklós kertészfőmérnök. Mire ez a kert igazi paradicsommá válik, eltelik legalább 3 ói.', de addig is mindenki számára látható lesz. M. G, AZ Ő HÁZUKAT DÖNGETIK Olcsóbb is lehetne Bizonyos ügyekben nem lehet egyről kettőre jutni. Ha például valaminek drasztikusan emelik az árát, magyarázhatják annak az okát — a fogyasztó nem hajlandó megérteni: mert számára óriási tehertétel azt az árat megfizetni, már nem tudja a pénzt honnan kiszorítani. Mert hiába kellene valamire — ha nincs. VISSZA A MÚLTBA Valahogyan így vagyunk a megemelt víz- és csatornadíjakkal is. Mondhatják az érveket, magyarázhatják a bizonyítványt, mi csak azt hajtogatjuk: a vízért köbméterenként negyven forintot s a csatornaműszolgáltatásáért húszat elkérni egyszerűen erkölcstelen dolog, ami már minden elképzelhető és eltűrhető határon túlmegy. És nem vagyunk kíváncsiak az üres szavakra; a szólamok nem oldanak meg semmit. Most azonban mégis visz- szatérünk a témára. A Pest Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat illetékesei ugyanis — Doszpod Béla igazgató, s a téma szakértői — némi magyarázattal kívántak szolgálni: nem egyetértést, hanem némi megértést várva a teherviselő polgártól. A cég ugyanis éppúgy megsínyli e — központilag! — elrendelt változásokat, mint a fogyasztó, akinek pénztárcájából kiszedik a forintokat. S ami a lényeg, nem a PVCSV, netán az igazgató ötlete e tarifák megállapítása, hanem a piacgazdaság kíméletlen hatása. De menjünk egy kicsit rossza a múltba. Valóban, évekkel ezelőtt e díjtételek nem viselték meg háztartási költségvetésünket, hiszen 1986-ban egy köbméter vízért mindössze három forint nyolcvanat fizettünk. Igen ám, csakhogy ekkor az állami árkiegészítés 72,4 százalék’ volt. S hasonló vízdíj mellett a támogatás még 1988-ban és 89-ben is növekedett: elérve a nyolcvan, illetve közel nyolcvankét százalékot, mindaddig, amíg el nem érkezett 1990. Ettől az esztendőtől kezdve viszont az árkiegészítés drasztikusan csökkent, míg az idén 6,7 százalék lett. Összességében az előző’évek 3,3 milliárdjával szemben az állami támogatás 1,5 milliárdra apadt, miközben persze az energiaárak, a kitermelés költségei, az amortizációs kiadások, a termelői infláció egyre jobban sújtotta a céget. KÖNNYŰ ÍGÉRETEK No persze erre azt is lehet mondani, de kérem, a vállalat csökkentse a költségeit, eressze szélnek a dolgozóit, korszerűsítse a szervezetet, tárja fel a tartalékait: mindegy, mit esi- nál, de a polgárt ne érje ilyen anyagi hátrány. Természetesen mi is felvetetamiről ugyan keveset tudunk, de ami nélkül nincs iható vizünk. Könnyű például azt ígérgetni — s ebbe a vízdíjtól felháborodott lakót belelovalni —, hogy ha majd az önkormányzatok üzemeltetik a vízműrendszereket, ettől az árak is csökkennek. Még elvi esély sincs arra, hogy ezek a jószerével csak bizonyos részeibeft szétdarabolható egységek olcsóbban működjenek, sőt várhatóan sokszorosára növekednének a költségek. Nem beszélve arról, hová, vajon melyik önkormányzathoz kerülnének azok a műszaki egységek, amelyek működésük során regionális funkciókat töltenek be. Tudomásul kell venni, legdrágább kincsünkkel, a vízzel nem lehet akárhogyan bánni: még egy ideig régiókban kell gondolkodni. S bár érthető a víznyerés szempontjából előnyösebb települések — például Cegléd — felháborodása a magas árak miatt, másutt ugyanez óriási összegekbe kerül. S valahol a mérlegnek egyensúlyban kell lennie. NEM KÉRTÉK, KAPTÁK Szó sincs róla, hogy a PVCSV-nelc. mint a vízügyek monopolcégének ne kívánnánk az árakat leszorító versenytársakat. Bár így lenne. Csakhogy — mondják a PVCSV-ben — ezt a kényszerű monopolhelyzetet nem kérték, kapták: az állam tulajdonát működtetniük kell. Az egyetlen megoldás az lehetne, ha részvénytársaságot alapíthatnának, amelyben az önkormányzatokkal — mint tulajdonosokkal — közösen dolgoznának. így talán drága kincsünk is olcsóbban folydogálna. Vasvári Éva tűk mindezt az igazgatónak, aki mindenekelőtt azt válaszolta, a legkínosabb az ügyben az, hogy nekik kell olyasmire is magyarázatot adniuk, ami alapvetően nem rajtuk múlik. Az ő házuk ajtaját döngetik, holott a minisztérium rendelte el ezeket az árakat. S szó sincs róla, hogy a megváltozott gazdasági körülményekre ne reagált volna a vállalat: történt létszám- leépítés, sor került munkakörök átcsoportosítására, s ha volt nyereségük, azt a kiegészítő — építőipari — tevékenységből szerezték. Az APEH rendkívül szigorú ellenőrzése éppen a múlt évben állapította meg, hogy nemcsak korrekt módon gazdálkodik' a PVCSV, de ügyviteli létszánra a határon van; kevesebb szakemberrel egyszerűen nem lehet biztonságosan és szakszerűen ellátni a feladatokat. A kérdést ugyanis úgy kell felvetni, miként garantálható a térség megfelelő minőségű, folyamatosan biztosított ivóvizet. Mert nem csupán arról van szó, hogy víz legyen, hanem az minden kívánalomnak megfeleljen. Az a laboratórium például, amely teljesen új és korszerű berendezésekkel üzemel — ilyen szinten —, már kifejezetten a vállalat fejlesztése révén jött létre, s a százmilliót is meghaladó értéket képvisel. És még sok mindennek kell a háttérben működnie,
