Pest Megyei Hírlap, 1992. február (36. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-04 / 29. szám

'A postabontás mindig tartogat meglepetést. Amikor el­olvastam a Dabas—Sári 1. Számú Általános Iskola pe­dagógusainak közel négyoldalnyi segélykérő levelét, már tudtam, hogy megírni mindenkeppen megírom ugyan az esetet mások okulására, de abban is bizonyos voltam, hogy változtatni nem tudok a dabasi képviselők döntésén. Ez az írás tulajdonképpen annyit ér, mint a halottnak a csók. Szemelvények a szerkesz­tőségbe érkezett levélből: „Sajnos nem az első és va- lószinüűleg nem az utolsó ezen rendhagyó, szégyenteljes isko­laigazgató-választ ások egyike, amely 1932. január 23-án a da- basi »demokratikus önkor­mányzat- mindent elsöprő győ­zelmével ért véget...” „Az elmúlt év júliusában az akkori igazgatónak, Kilincsányi Tamásnak léjárt az öt évre szóló mandátuma. A szokásos formula szerint meghirdetett pályázatra egyedül a volt igazgató reagált, tőle viszont a tantestület titkos szavazással, kétharmados többséggel meg­vonta a bizalmat. Az önkor­mányzat újabb pályázatot írt ki, amelyre már hárman je­lentkeztek, közülük az egyik ismét a tantestület által le­szavazott Igazgató volt. Ab újabb választásra 1962 január­jában került sor. Az ismételten titkos szavazás eredménye egyértelmű volt. Tizenhatan szavaztak Havast Józsefnére — testületünk egyik tagjára —, nyolcán pedig nem szavaztak ...” „Sajnos azonban a választás ezzel még korántsem ért vé­get, ugyanis az új jogszabály szerint a döntés joga az önkor­mányzatot illeti.” Részlet a pályázatok vi­táját rögzítő jegyzőkönyv­ből: „Nagy Ferenc (képvise­lő) : A mai rendkívüli értekezletet azért hoztuk létre, hogy véleményt nyil- vánítsunk az igazgatói ál­láshelyre benyújtott pályá­zatokról. Hangsúlyozom, hogy nem döntésről van itt szó, hanem véleménynyil­vánításáról. Mint tudjuk, egy oktatási intézmény vezető­jének megbízásáról az ön- kormányzati törvény 1990. évi 45 §-ának 9-10-11. be­kezdése, valamint az ok­tatási törvény (85) 40-46- 64. paragrafusa az irány­adó. Az oktatási törvény régebbi mint az önkor­mányzati, ezért az Alkot­mánybíróság ezeket felül­vizsgálta, és a 27/1986-os rendelet értelmében hatá­lyon kívül helyezte, majd a 27/1990-es rendeletében új­rafogalmazta. Ennek értel­mében a tantestület tehát véleményt nyilváníthat, ugyanakkor az önkormány­zati testületek is elmond­hatják véleményüket az igazgató személyéről. Az igazgató személyének kivá­lasztásánál a döntési jog a képviselő-testület kompe­tenciája.” Szemelvények a levélből: „Ez persze nem azt jelenti, hogy az önkormányzat az ed­digi eredményeket figyelmen kívül hagyhatja és egy merő­ben ellentétes döntést hozhat, hanem konszenzusra kell jut­nia a nevelőtestülettel.. ,M „A legbölcsebb döntés talán az lett volna, ha az önkor­mányzat jóváhagyja a szava­zás eredményét. Mert hogyan Is döntött végül is az Önkor­mányzat? Ügy, hogy ismét a régi igazgatót segítette a bár­sonyszékbe. Hogy milyen előz­mények és milyen politikai szá­mítások motiválták az önkor- mán jvat döntését, azt csak sej­teni lehet.” „Vajon mikor és hogyan fog érvényesülni a többség akara­ta, ha a képviselők az őket megszavazok megkérdezése nélkül, hatalmukkal visszaél­ve, saját érdekeiket tartva szem előtt előre elosztják ma­guk között az intézményveze­tői posztokat, és ha így van, minek a színjáték a szavazás­sal?! Nem hasonlít ez valami­re a múlt rendszerből? Hol van már az a régi, szép, sokat ígé­rő eufóriás hangulat, amely egy új, %zebb, demokratiku­sabb jövőt engedett sejtetni?” Részletek a pályázatok vitáját rögzítő jegyző­könyvből: „BALAZSNÉ KÁBÁI JO­LÁN : A legtöbb kérdés Kilincsányi Tamáshoz ér­kezett. Én úgy olvasom, olyan sorrendben ahogyan azok hozzám érkeztek. A tavalyi választási ered­mények alapján nem kíván­ja Önt a tantestület több tagja igazgatónak Hogyan gondolja megvalósítani a pályázatban leírtakat egy olyan tantestületben, amelynek a tagjai nem kí­vánnak együtt dolgozni önnel? Eddigi munkájában a pedagógusok önbecsülé­sének letörése és nem a se­gítő szándék, hanem a bán­tó kritika volt...” „KILINCSÁNYI TAMÁS: Nagyon szívesen válaszo­lok a kérdésekre. Az a jó, ha mindjárt ezzel kezdjük el. Ez a demokrácia. Arról van tehát szó, hogy a kér­dések feladása név nélkül történik. Tehát kaptam egy fantomkérdést, amire én névvel válaszolok. Nem mintha az lenne a lényeges, hogy ki teszi fel a kérdést, hanem sokkal lényegesebb lett volna nyílt sisakkal ki­állni. Egyébként jobb len­ne, ha saját maga kérdezi meg és nem ... BALÁZSNÉ KÁBÁI JO­LÁN (közbeszólva): Az a hatvanhat százalék kérdi, aki a múltkor leszavazta! „KILINCSÁNYI TAMÁS: Erről nem volt szó, de na­gyon szívesen válaszolok a következőkben. Az elmúlt alkalommal valóban egy eredménytelen pályázaton vettem részt. Nem is indul­tam volna újra a pályáza­ton, amennyiben akkor egyetlenegy kritikát Is kap­tam volna a beadott pályá­zatomra. Következéskép­pen nem is tudom, mi is volt az ok valójában, ami­ért napirenden kívül azt mondták, hogy nem. Nyíl­tan megkérdeztem, hogy mi volt a pályázatban a személyemmel kapcsolatos kifogás: mi volt a jó és mi nem volt jó? Ugyanis az elítélteknek is megmond­ják, és az ember tudomá­sul veszi, és szerintem ez sokkal korrektebb eljárás lett volna. Kértem azóta is a kartársakat, mondják el a hibáimat, de ez eddig nem szerepelt ilyen nyíltan ... Én úgy érzem, soha senkit meg nem bántottam kriti­kával. Óralátogatások al­kalmával leültünk, és meg­beszéltük az órákat. Senki­nek semmiféle dolgot nem mondtam a háta mögött. Minden nevelőnek lehető­sége volt pró és kontra el­mondani a véleményét... Az iskolavezetőnek joga és kötelessége minősíteni a dolgozókat. Ezeket a minő­sítéseket bárki bármikor megnézheti. Soha senkinek nem tapostam sárba a lel­kivilágát vagy a szakmai tudását, ahogyan azt mond­ták. hanem leírtam és a leg­utolsó pályázatom elbírálá­sakor nagyon kritikusan megkaptam, hogy alkalmat­lan vagyok a vezetői mun­kára. Holott a tantestület­nek nem az a feladata, hogy alkalmas-e vágj' sem az is­kola igazgatója a kineve­zésre, hanem az, hogy egyetért-e a pályázattal vagy sem ... A másik, ami­re kíváncsiak voltak a kar­társak. Elmondtam, olyan igazgatóhelyettesek segítsé­gével kívánom ellátni ve­zetői munkámat, akik a munkámat is támogatják, ismerik a helyi viszonyokat, és helyben laknak. WEISZ LAJOS (képvi­selő): „ ... nem viccnek jöttem ide! Tekintettel ar­ra hogy én is részt fogok venni ennek az iskola igaz­gatójának a megválasztásá­ban, amit a képviselő-testű­árcsak kisütne a nap! letnek egyes tagjai erőltet­tek ránk. Tudniillik az Al- kotmánybíxóság egyértel­műen állást foglalt ezzel az üggyel kapcsolatban. Ügy érzem, hintába ültettük a nevelőket. Tekintettel arra, hogy nekünk együtt kell dolgoznunk, és támogatnunk kell őket, ennélfogva meg­érdemelnének pár szót a listán lévők. Vettem a fá­radságot, és bementem a köztársasági megbízott hi­vatalába, és érdeklődtem, hogy mi a teendő. Ezért szeretném, hogy nehogy az legyen a dolognak a vége, hogy személyeskedés van. Másodsorban azt szeretném elmondani a képviselő uraknak, hogy függetlenül attól, hogy ki lesz az igaz­gató a három pályázó kö­zül, a képviselő-testületnek egy dolga van: mégpedig az, hogy ő fogja megbízni az igazgatót. Elvárásunk pedig az vele szemben, hogy minél magasabb szintű ok­tatás valósuljon meg. Egy­általán nem mindegy, hogy ez a testület, hogy fog mű­ködni az elkövetkezendő időszakban. A képviselő- testületnek nincsenek elő­ítéletei az igazgató szemé­lyét illetően, legyen az bár­ki a három pályázó közül. Csak szerettem volna fel­hívni a jelen lévő pedagó­gusok figyelmét, hogy itt egy véleménynyilvánítás van, de az igazgató megbí­zatása a képviselő-testület feladata!” BALAZSNÉ KÁBÁI JO­LÁN: „A tantestület tudo­másul vette, hogy nincs döntési véleménye, de élni szeretne véleményezési jo­gával. De hát nem erőltet­jük rá senkire se.” ... „Az iskolai élet demokratizálá­sával kapcsolatos elemek nagyrészt programon kívül rekedtek, mivel azok meg­fogalmazása az új oktatási törvény hiányában nem kerültek be az anyagba. Pillanatnyilag a társadalmi vita folyik, így azok nem kerültek be a pályázatba se. Szeretné megkérdezni va­laki, hogy saját elképzelése szerint mit jelent a demok­rácia? Ahhoz, hogy egy ok­tatási intézményen belül megvalósuljon a demokrá­cia, nincs szükség a köz­ponti szabályozókra, ugyan- is ez az elképzelés bennün­ket az előző rendszer erő­sen diktatórikus voltára emlékeztet.” KILINCSÁNYI TAMÁS: „Arra, hogy diktatórikus volt-e eddig az iskolaveze­tés, arra azt válaszolom, hogy ha az lett volna, ak­kor nem alakulhatott volna ki ilyen méretű ellenzék, mert azt le lehetett volna törni diktatórikus eszkö­zökkel .. BALÁZSNÉ KÁBÁI JO­LÁN: „A három pályázó­hoz közösen (intézem a kérdést): Hogyan gondol­ják az erősen megosztott tantestület konszolidálását munkájuk során? Mit kí­vánnak ezért tenni?” HAVASI JÖZSEFNÉ: .. .Ügy érzem, ha mi most munkához kezdenénk, ak­kor ezt a testületet úgy tudnánk egységesíteni, hogy hagyjuk dolgozni az embe­reket. Mindenki mutassa meg a saját munkaterüle­tén. hogy hogj’an tud dol­gozni! Értékeljük az embe­reket a végzett munka alapján, és hagyjuk dolgoz­ni őket. Ha valaki jól érzi magát a munkahelyén, ak­kor hagyjuk dolgozni. Ak­kor nem lesz probléma azokkal, akik kötözködni fognak. Merjük kimondani a véleményünket! Ne fél­jünk attól, hogy esetleg baj lesz, ha kimondjuk. Kriti­záljuk meg egymást, de az egészséges kritikát viseljük is el! Keressük meg a hibá­kat közösen!” SZÉKELY ZOLTÁN: „... Én úgy gondolom, hogy az én igazgatásom alatt nem engedném meg, hogy az iskola viszálykodá­sok színtere legyen. Az al­sós és más szakmai mun­kaközösségek dolgozzanak a maguk szakmai területén az oktatás-nevelés érdeké­ben, és bontakozzanak ki azokban. Értsenek egyet, és ne viszálykodjanak egymás között!” KILINCSÁNYI TAMÁS: „Valóban meg kell szüntet­ni a testületi megosztottsá­got, és konszolidálni kell. Azt az energiát, amit erre a dologra fecsérelünk, és nem a gyerekek nevelésére fordítunk, ezt a feladatok összpontosítására kéne fe­cséreljük ... Igenis en­gedünk mindenkit dolgoz­ni, és nagyon örülnék an­nak, hogy az emberek a sa­ját munkaterületükön érvé­nyesítsék a maguk egyéni kreatív képességüket, és dolgozzon mindenki a gye­rekek érdekében.” BALAZSNÉ KÁBÁI JO­LÁN : „ ... Nem ír arról, hogyan akarja beosztottai­nak jó munkahelyi körérze­tét javítani. Hogyan akar fellépni az acsarkodás, a viszálykodás ellen, amely­nek szítója a neje és kis ba­ráti köre? Hogj'an képzeli el vezetni a testületet azok­kal, akik többségében nem kívánják önt igazgatónak, és esetleges megválasztását egyértelműen a bolsevista visszarendeződésnek te­kintenék? Ez egyértelmű! Ezt a mondatot az itt je­lenlévő tisztelt önkormány­zati tagoknak is szánjuk, mivel ez lesz a demokrácia próbaköve!” KILINCSÁNYI TAMÁS: „Vállalom a nyílt dolgokat! ... Nagyon egj’szerűnek tűnne, ha azt mondanám, hogy visszautasítom a »bol­sevista« jelzőt. .. Nekem nincsen semmiféle takar- gatnivalóm a múltammal kapcsolatban. Én nem azzal akarom kezdeni, hogy el­kérjem a saját önéletrajzo­mat, mert változtak a vi­szonyok, és azt újra meg­írom. Én vállalom eddigi munkámat, amit becsülettel elláttam. Elnézést, de én nem élek a bolsevista jel­zővel, mivel nem érzem magam bolsevistának... És megkérem a tantestület tag­ságát, hogy ne vegyék a szájukra a feleségem nevét. Most az én pályázatomról van szó.” BALÁZSNÉ KÁBÁI JO­LÁN : „ ... Hogy miért név­telenek a levelek? A kollé­gák mondták, sajnos az ed­digi gyakorlat és tapasztalat azt mutatja, nem akartak név szerint nyilatkozni, mert féltek a következmé­nyektől és az esetleges megtorlástól. Azonkívül Ki­lincsányi Tamás pályázatá­val kapcsolatban természe­tesen nem a szakmai és pe­dagógiai tudását vagy az al­kalmasságát vonják kétség­be. hanem egyszerűen mint emberrel nem tudnak kon­taktust teremteni, és ezért nem javasolták, és ezért nem álltak eddig mellé. Azonkívül szeretnék egy, csak egyetlenegy példát (elmondani) az eddig alkal­mazott demokrácia címszó­ból, amely személyes véle­ményt tolmácsolt. Kifelej­tette a pártot felsorolni, amikor a jutalmazások de­mokratikus felsorolásáról volt szó. Szeretném megje­gyezni, hogy az én férjem azért nem kapott jutalmat, amikor itt volt az iskolá­ban, mert kilépett a pártból, és ezért nem értékelték a pedagógiáját és a nevelési munkáját.” KILINCSÁNYI TAMÄS: „Valóban így igaz, és ezt nem tagadom, hogy abban az időben egy-egy fontos döntés előtt meghallgattuk a párttitkárt is. Ugyanak­kor kikértük a szakszerve­zeti és a szakmai munkakö­zösségek vezetőinek is a vé­leményét.” HORVÁTH ISTVÁN: „Akik eleve több pénzt Horváth István polgármes­ter (Vimola Károly felvétele) Nevezték őkét a falu lám­pásainak, a tudás fáklyavi­vőinek, de legtöben úgy is­merik őket, mint a nemzet napszámosait. Igen, ők azok, akik vál­lalták a tanyavilág lelket szomorító magányát, ők azok, akik nem riadtak vissza a provincializmus­nak nevezett vidéki élettől, ők azok, akik már az első tanítási órán tudták, hogy küzdeni kell majd az em­beri butasággal, az irigy­séggel, a szellemi elmara­dottsággal, az úri és elvtársi gőggel, és azt is tudták, hogy mindig kiszolgálta­tottjai lesznek az egymást követő társadalmi rendsze­reknek és a hatalomnak. Lehetett velük jegyző­könyveket íratni a kollekti­Pedagógussors vizálás ideje alatt hajnali három óráig, rájuk lehetett kényszeríteni a népszámlá­lás és állatszámlálás fárasz­tó munkáját bagóért, ők kötelesek voltak táncolni és énekelni akkor is, ami­kor éppen sírhatnékjuk volt, mert gyermekük be­tegen feküdt negyven fo­kos lázban, ők mindig ott voltak a pap, az orvos és a mindenkori hatalmasságok árnyékában, mert nem te­kintették őket egyenrangú értelmiségi partnernek, de ettől még nem omlott ösz- sze a világ, hiszen tudták ők jól, hogy jönnek-men­nek a hatalom képviselői, de ők maradnak. Lcgújabbkori demokrá­ciánk hajnalán boldogab­ban ébredtek, látták kimúl­ni a helyi kiskirályokat meg a hűbéri összefonódá­sokat, és nagyon remény­kedtek abban, hogy a tár­sadalom végre elismeri munkájukat. Aztán mégis azt tapasz­talták és tapasztalják, hogy cseppet sem javult a közérzetük, boldogabbak sem lettek, ugyanolyan vé­kony a boríték, mint ezelőtt tíz évvel volt, és most sem tudnak beleszólni az alap­vetően nagy dolgokba, mert mások gondolkoznak és döntenek helyettük. És ilyenkor a falu lámpá­sának eszébe jut a sok-sok szomorúság, a semmivé vált fiatalkori lelkesedés, a kora reggelek disznóetetésé­nek minden keserűsége, a demokrácia néhány elemé­nek krónikus hiánya, és ilyenkor a falu lámpása a a nyilvánossághoz fordul nagy-nagy bánatával. És ilyenkor nagyon kel­lemetlen az újságírónak, mert nem tud segíteni és tehetetlenül nézi egy fá­radt és jobb sorsra érdemes közösség belső harcát. Nagyon remélem, hogy egyszer boldog pedagógu­sokkal is alkalmam lesz találkozni. Ábel kaptak, az így volt. Azok eleve többet is kaptak. Ez nem Kilincsányi Tamás bű­ne volt, hanem ez egy ma­gyar gyakorlat volt.” LUKÁCS MIKLÖSNÉ: „ ... Most már, azt hiszem, a képviselők közül szeretne hozzászólni valaki.” SZELTNER ÁRPÁD (képviselő): „ ... Én azt jöt­tem tolmácsolni maguknak, hogy megvan a testületben az a lehetőség, hogy mé­lyebb és tartalmasabb egy­ség valósuljon itt meg ... A nyíltságra szükség van ... és vállalják fel egymás hi­báinak korrigálását, és an­nak menetében alakuljanak az emberi kapcsolatok. Minden pályázóban közös volt az, hogy emberiességre és egységre szeretne töre­kedni ... Még egyszer gra­tulálok ahhoz, hogy végre egy olyan nyíltság jött elő, amelj'et nélkülöznek na­gyon sok munkahelyen ma­napság.” WEISZ LAJOS (képvise­lő): „...Az is logikus len­ne, ha érvényesülne a ta­nárok óhaja, és szeretnék a legkedvezőbb pályázót igazgatónak. A képviselő- testületnek pedig az a fel­adata és felelőssége, hogy az iskolának válasszák ki a legkedvezőbb és legalkal­masabb vezetőjét!... Eb­ben az iskolában tiszta lap­pal kell indulnia mindenki­nek! Igazgatónak és peda­gógusnak is, és csak azután minősítsünk.” GARAJSZKI ISTVÁN (képviselő): „... Hogyan kerül ide az önkormányzat? Hát nekik is vannak elvá­rásaik. Mi úgy érezzük, csak akkor lesz igazi har­mónia, ha szinkronba ke­rülnek az önkormányzat, a tantestület, illetve az új igazgató elvárásai. Ebben próbálunk partnerek lenni, ezért jöttünk ide! A pá­lyázók szakmailag elfogad­hatóak.” PETRÁNYI LUKÁCS: (képviselő): „ ... Én már többször tapasztaltam, hogy amíg egymás háta mögött rendezzük a dolgokat, ad­dig csak susmus van. tehát nincs lerendezve semmi... Igenis a tantestület elé kell vinni a nem szimpatikus dolgokat iS. És el kell mon­dani szemtől szembe! Attól még másnap indulhat a munka, és akkor nem lesz probléma. HORVÁTH ISTVÁN (polgármester): „... Jól éreztem itt magam közie­tek. A következők miatt: azt hiszem, hogy ez a gond most nemcsak itt jelentke­zik Közép-Európában, ha­nem ez a demokrácia. Én komoly kibontakozási le­hetőséget látok ebben a tantestületben... A meg­osztottság egyébként egy termék, a diktatúra ter­méke. Ez a testület jó úton jár arra, hogy megvalósít­sa a demokráciát, de az egyik pedagógus hangjából azt olvastam ki, hogy itt még félni kell. Olyan ke­gyetlen rossz helyzetben van a magyar pedagógus, hogy ha nincsen háza, ak­kor diplomájával és minden egyebével együtt gátolva van a szabad költözésben. És ha valami miatt nem jön ki a vezetőivel, akkor nem tudja elhagyni a pályát, mert ott maradt a fél éle­te! Szerencsére sok olyan pedagógus van itt, akik mégértik ezt- Ennyi bá­torságra büszke lehet a sá­ri iskola, még akkor is, ha úgy olvasták fel, hogy az igazgatónak kell felnőni a tantestülethez. Vajon fel tud-e? Ez bennem jelenleg a kétely'. Az iskolaszék majd sokat tud javítani a helyzeten, mert itt a de­mokráciának már megvan­nak a csírái. Mi ugyanígy rugdostuk egymást a testü­letben. És ami itt van, az egy idő után már a demok­rácia gyakorlatává válhat, és akkor az ember nem ab­ban fogja örömét lelni, hogy -belerúg a másikba, hanem azt mondja: meg­hallgatom a véleményét.” Az anyagot szerkesztette: Papp János

Next

/
Thumbnails
Contents