Pest Megyei Hírlap, 1992. február (36. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-27 / 49. szám

Iskolát építenek Szentmártonbnn Tavaly „alapoztak” ÁLWIOBC HELYETT VALÓSÁGOT Kincstári optimizmus Alapozó évnek tekintették 1991-et a tápiószentmárto- ni önkormányzat képvise­lői. Ez annyit jelent — fo­galmazták meg a nagyköz­ség idei költségvetésének összeállításakor —, hogy tavaly stabilizálták a tele­pülés intézményeinek mű­ködését, alkalmazkodtak a megváltozott körülmények­hez. Mindez jó kiinduló­pontja nagyravágyó tervek tn egvalósításának. Azaz 1992-ben Tápió- szentmártonban több pénzt szánnak a korábbiakhoz képest fejlesztésre, beruhá­zásra. Ebből igazán nagy falatnak a faluközpontban, a régi tüzéptelep helyére megálmodott új iskola épí­tése tűnik. A 8 tanterem Pilisszentlászlón, a leg­frissebb adatok szerint 403 lakóház áll. Az elmúlt fél évszázadban a gyerekek is tudták: legfontosabb az egészséges ivóvízellátás megoldása lenne. Készül­tek a különböző tervek, de a rajzokból nem fakadt víz. A Duna Szentendre fe­lől vagy hat kilométerre fekszik, közben hegyek nyújtózkodnak, többszáz méteres szintkülönbséget kellene legyőzni a veze­téknek. A regionális ivóvíz álom maradt. Az emberek forrásokat kerestek, vizüket közku- takba terelték, s így napi 30 köbméter karsztvízhez jutottak. Vancsó Géza, a fiatal önkormányzati műszakis úgy gondolta, hogy ahol 30 'köbméter rejtőzik, ott le­het több is. Hosszabb geo­fizikai kutatás után neki­álltak a fúrókkal. Százhar­minchat méternél jártak, amikor annyi víz tört fel, hogy mérni sem lehetett. A vízhozam azonban megállt napi 80 köbméteres hozam­nál. Az újabb fúrások nem találtak életet adó folya­dékot. — Mi lesz most, kérdez­tük Vancsó Gézától, az egész ügy mozgatójától? — Mivel a falunak hosz- szú távon napi 200 köbmé­ter ivóvízre van szüksége, a forrásfoglalásos mód­szerrel megoldáshoz nem jutunk. Megmarad bizton­sági tartaléknak, azt sem mondhatják utódaink, hogy nem próbálkoztunk, mielőtt a drága vezetéképítésbe fogtunk. A terveket már elkészítette a Duna Menti Regionális Vízmű. A veze­ték 7 kilométer hosszú lesz. A. nyomvonala a Szentiász- lóra vezető, utat követi, né­ha keresztezi, továbbmegy erdőnyiladékban. ahol a magasfeszültség fut. A költ­sége 25 millió forint körül várható, 1991-re kaptunk 6 millió támogatást, az idén is hozzájutunk valameny­bsb létesítményekkel együtt a mai árakon is 80-90 millió forintot „emelhet ki” a te­lepülés kasszájából. Nyil­vánvalóan nem egy évről van szó: legalább 3 év költségvetését terheli meg ekkora beruházás. Az 1994/ 95-ös tanévet szeretnék már az új létesítmény átadásá­val indítani. ,.De szabad-e a mai viszonyok között bele­vágni ekkora építkezésbe ? Nem túl kockázatos erre feltenni mindent, amikor az idén lesz a nagy vidéki földindulás, egyelőre belát- hatatlanul nagy gondokkal, következményekkel? Ki tudja még, mit hoz a szö­vetkezet átalakulása Tápió- szentmártonban is? Nem munkahelyteremtő beruhá­nyihez. A lakosság és az üdülők is beszállnak. Cirka 50 ezer forintot kell fizet­ni portánként. Abban bí­zunk, hogy 1993 karácso­nyán vezetékes vizet ihat a lakosság. Az ember joggal hihetne, hogy minden rendben. Ösz. szejön a pénz, a DMRV ki­vitelez, a lakosság vízhez jut. Sajnos gondokat is ta­lálunk. A vízművállalat vezetéke, amely Szentendre legszebb része, a Pismány felől közelíti Pilisszentlász- lót, csak napi 100 köbmé­ter vizet képes szállítani. Ezért a forrásokból nyeri mennyiséget is muszáj fel­használni, Ehhez a két ve­zetéket összekötik. A na­gyobb probléma viszont ez után következik. A falu­ban veszélyes lenne csa­tornázás nélkül növelni a vízfogyasztást. A település a Pilisi Tájvédelmi Kör­zetben fekszik, innen ered az Apát-kúti-patak, amely végigfut a tájvédelmi kör­zeten, le, egészen a Dunáig. A vadak belőle isznak. Pi- lisszentlászló ásott kútjai- nak máris magas a szintje, nitrátos a tartalma. Bűn lenne beléjük vezetni a nyilván jócskán megnövek­vő szennyvizet. Azonban az ürömben mindig van öröm is. A falu medencébe épült, az Apát-kúti-patak a térség természetes vízlefolyója. A feladat világos. A csator­nát az Apát-kúti-patakkal párhuzamosan kell elkészí­teni, a szennyvizet tisztító­ba, onnan a patakba irá­nyítani. Ma már a tisztítók ivóvízminőséget képesek produkálni, ezért nem je­lent további veszélyt a volt szennyvíz, Vancsó Géza nem mond­ja ki, de tény: lesz idő­szak, amikor bizonyos kör­nyezetszennyezés kialakul. Hacsak nem épül egyszer­re, vagy igen gyorsan egy­más után a víz-, illetve a csatornavezeték. Az ideális megoldást most is megfor­dították: előbb a víz (nem vitás, nagyon kell), aztán a csatorna. Talán segít az állam: pénzt ad a falu csa­tornarendszerének elkészí­téséhez. Mert a lakosság most a kettőt együtt nem bírja. zás után kellene inkább nézni?'’ Sorjáztak az aggodal­maskodó kérdések, felveté­sek a költségvetést tárgyaló képviselő-testületi ülésen, amelyet közmeghallgatással együtt hirdettek meg. Az érdeklődők lehettek leg­alább 100-an, emellett a helyi kábeltévé egyenes adásban közvetítette a szombat délutáni eseményt. Ennek folytán közel 300 családi otthonban lehettek részesei a település jövőjét érintő vitának. Amelyen azok érveltek kitartóbban, akik éppen a jövőre apellál­tak. Mondván: a mostani alsó tagozatos iskola 100 éves rozoga épületben mű­ködik, teljes tetőcserére szorul. Rossz az elosztása, több helyiségre van szük­ség, szaktantermekre, A központi céltámogatást fi­gyelembe véve ez az utolsó esély, hogy belevágjanak. Az aggályoskodók lassan visszavonultak, a szavazás egyértelmű igent hozott. Erre az évre 20,7 millió fo­rintot terveztek az indulás­hoz, ami céltámogatással és többletbevétellel 40 millió­ra egészíthető ki. Sőt: úgy kalkuláltak Tápiószent- mártonban, hogy jövőre még egy szennyvíztisztító Vámosmikolán még az „előző” rendszerben kezd­ték cl azt a nagyszabású beruházást, amelynek célja az volt, hogy egy központo­sított művelődési házat hoz­zanak létre idősnek, fiatal­nak. Az akkori megyei tá­mogatás ezt lehetővé tette telep létesítéséhez is hoz­záfognak. együttesen Tápió- szelével és Tápiószőlőssel, a két szomszéddal. Természe­tesen a telefonhálózat már kényszerpályára helyezett megépítése, de további utak készítése ugyancsak sok pénzt igényel. Hogy sokféle érdek, igény egyszerre megjelenő met­széspontjában kell ilyenkor gondolkodniuk a képvise­lőknek, azt jellemezte az önkormányzati dolgozók béremelése ügyében kezde­ményezett vita, meditálás. Közel 200 helybélit érint a dolog: kevesellték a 10 szá­zalékos bérautomatizmust. A képviselők úgy döntöt­tek: minimum 8500 forint legyen a nagyközségben az önkormányzati dolgozók fi­zetése, s legalább 1000 fo­rintot mindenki kapjon ed­digi bérére. Mindezen túl pedig természetesen diffe­renciálásra is legyen mód. Ez így együtt pedig már közel 20 százalékos emelést jelent. A közmeghallgatással egybekötött testületi ülésen a munkahelyteremtés igé­nye újra és újra szóba ke­rült. Tápiószentmártonban jól bevált gyakorlat sze­rint a vállalkozók munka­helyteremtő beruházásait támogatják inkább, mint önállóan foglalkozzanak a kérdéssel. így települt meg például tavaly egy varroda a lányok-asszonyok nem kis örömére. Hasonlót az idén is szívesen látnának, kiegészítenék a tőkét. Csak jöjjön . . . volna, ám azóta változott a világ. Jelenleg a helyi ön- kormányzat a tőle telhető módon folytatja pz építke­zést a falak vakolásával és a belső szakipari munkák­kal (Vimola Károly felvétele) Az önkormányzati iratok­ban ilyenkor, év elején gyakran szerepel ez a há­rom betű: ART. A rövidítés annyit jelent: általános rendezési terv. A fogalom nem új, éltek vele az elődök is. A taná­csok. Arról viszont nem tudok, hogy egy ilyen doku­mentum megszerkesztésé­hez, egy adott település ar­culatának kialakításához kikérték volna a lakosság véleményét is. Könnyelmű elődök — Meg is látszik rajtuk, a gyűli ART-én legalábbis. Tele van a pártállami idők­re jellemző kincstári opti­mizmussal, megalapozatlan illúziókkal, jellegben já­rással. Ez a rendezési terv 1907-ben készült, amikor már mindenki tudta, hogy nagy bajok vannak a gaz­dasági szférában. Ennek el­lenére százmilliós nagyság- rendű beruházásokat ter­veztek. Szeretném megkér­dezni az elődöket, miből gondolták előteremteni eze­ket a csillagászati összege­ket. Gyimesi István polgár- mester okkal neheztel a könnyelmű elődökre, hisz most az ő nyakába szakadt az ÁRT úgymond aktuali­zálása. — Első lépésként meg­vizsgáltattuk a tervdoku­mentációt egy szakszervezö vállalattal, a vizsgálat ered­ménye tömören annyi, a tervek java része nemhogy most, de az elkövetkező öt­ven évben sem kerülhet megvalósításra, annyi pén­zünk nekünk nem lesz egy­hamar. Csalt egyet mon­dok: vasúti felüljárók ki­építése. Egyetlenegyre rá­menne a község egész évi költségvetése. Túl azon, hogy egy „dög­lött terv döglödött” évekig a páncélszekrényben, volt ennek a dolognak egy en­nél kellemetlenebb követ­kezménye. Sok esetben nem adtak ki építkezési vagy egyéb módosítási engedélyt, lévén, hogy érvényben volt az adott zónában a fej­lesztési korlátozás, illetve tilalom (itt most hadd ne térjek ki arra, hány tele­pülés műszaki ügyintézője nyergelte meg az ilyen kor­látozási határozatokat a sa­ját zsebére ...). A gyűli önkormányzati testület a témán belül két dologban döntött az el­múlt napokban. Nevezete­sen arról, hogy sürgősen módosítani kell az ÁRT-ot a realitások jegyében. De úgy, hogy hallgattassak meg a lakosság is. A javas­latokat írásban lehet meg­tenni a polgármesteri hiva­tal címére megküldve. Ezek értékelésére' egy külön szakbizottság jött létre dr. Lugosfalvi Ervin képviselő irányításával. A bizottság feladata lesz a javaslatok, észrevételek egyeztetése és elemzése alapján egy konk­rét szempontrendszert ki­dolgozni. Ez kerül a kép­viselő-testület elé, s a vég­leges koncepció határozza majd meg Gyál arculatát az elkövetkező években. Szómon kérhetik — Biztos kezekben látom a település ilyen vonatko­zású jövőjét — mondja a polgármester. — Lugosfalvi úr tudvalevőleg a realitá­sok embere, őt nem lehet jégre vinni holmi délibábos ötletekkel. Amit le fog ten­ni az asztalra, annak meg­lesz a valóságalapja. Gyimesi István mindeh­hez még hozzáteszi: vala­mennyien felelősségei tar­tozunk a községnek, a rossz terveket évek múlva is számon kérhetik rajtunk. Hogy tíz év múlva ki kérhet bármit is számon a mai polgármestertől, azt még nem tudni. Az viszont tény, hogy a négy évvel ezelőtti gyáli községatyák kincstári optimizmusáért senkit nem vonnak felelős-' ségre. Pórid Község Önkormányzata pályázatot hirdet az általános iskola igazgatói munkakörének betöltésére A megbízás 1992. augusztus 1-jétől 1997. július 31-éig tart. Feltételek: felsőfokú végzettség és legalább ötévi szakmai gyakorlat. A pályázat tartalmazza a pályázó szakmai önéletrajzát, képesítését igazoló okiratainak fénymásolatát, erkölcsi bizonyítványát, működési koncepcióját és bérigényét. A pályázatokat április 15-éig lehet benyújtani a polgármesteri hivatalhoz, cím: Pánd, Fő út 84. 2214. (—mai ti la—) önkormányzatok, kórházak, rendelőintézetek figyelmébe! Nálam megrendelhetik az egészségügyben használatos, összes nyomtatványt Ezek elkészítését a kért minőségben, a legrövidebb határidőre vállalom. Kérésükre, térítés nélkül, a helyszínre szállítom a megrendelt árut. Cím: Sipos Gyula nyomdász-papirfeldolgoző. Cegléd, Pf.: 166. 2700. Cegléd Város Polgármesteri Hivatala pályázatot hirdet gyámügyi feladatokat ellátó munkakör betöltésére. Pályázati feltételek: államigazgatási főiskolai végzettség, érvényes erkölcsi bizonyítvány. Fizetés: megegyezés szerint. A pályázatot, a szakmai tevékenység részletes ismertetésével és a dipiomamásolattal, március 15-éig lehet benyújtani Cegléd város polgármesteréhez (Cegléd, Kossuth tér 1. 2700). VIZE LESZ PILISSZENTLASZLONAK Ötvenezer portánként (tóth) // r ÉPÜL Ä MŰVELŐDÉS HAZA

Next

/
Thumbnails
Contents