Pest Megyei Hírlap, 1992. február (36. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-24 / 46. szám
Ha Mózsi útra ke/ Vendégmunkások odisszeája „Feltehető, hogy Sikátorpuszta lakói elsősorban ott kérik majd a kárpótlást, ahol laknak. Ám ez csak a dolog egyik oldala. A másik az, hogy a tanyaközpontot belterületté nyilvánítja az önkormányzat, ha az M3-as főútvonal mentén, Főt határában létrejön a kereskedelmi és ipari központ.” Mérei Sándor önkormányzati képviselő, Főt első, időközben lemondott polgármestere fogalmazott így a nagyközség rendezési tervét tárgyaló ülés szünetében. Sikátorpuszta jövője ? Az egykori Károlyi-birtok cselédházaihoz Főttől Rákospalota felé haladva balra ágazik az út. Helynévtábla nem jelzi, nyíl nem mutatja az irányt. Ezer métert kell megtenni az M3-as fölött átívelő keskeny hídig. A tanyaudvaron hatalmas kamionok körül szerelők forgolódnak. Egy kft. emberei. A jellegzetes uradalmi épületek előtt pár négyszögölnyi veteményeskertek, egy telefonfülke. Víkendháznyi méretű, a többitől elütő lakóépületek. Egy ilyen udvarán aprít fát ifjú Szabó Ferencné, akivel először sikerül beszélni. Igazolja, amit Mérei Sándor állít, hogy az itt lakók nagyobbrészt idős emberek, ragaszkodnak a helyhez, ahol életük java részét leélték. Így vannak vele a fiatalabbak is, főként akik itt születtek. Ezért szeretnének bizonyosságot nyerni afelől, hogy mi lesz a jövője Si- kátorpusztának. A kis házak többsége, mint hallom, engedély nélkül épült. Felnőttek a fiatalok, lakni kellett, nem volt aki otthont adjon, mondják. Igaz, hogy aki Foton innen nyújtott be telekigénylést, soron kívül kapott, csak hogy fogyatkozzon a kolónia népessége. Mástól tudom: mivel a házak nem voltak telekkönyvezve, megesett, hogy újra eladták őket a községbe költözők. A telepi vegyesboltban az üzletvezető, Fehér Margit, Szabóné és az egymás után érkező vevők körében folytatva a társalgást, sok panasz hangzik el. Az ivóvíz olyan, mint a pocsolya. Meg sem lehet mondani, hogy mikor tisztították a kutat, amely néha teljesen kiapad. Ilyenkor szívességből ad vizet az. aki fúra- tott magának a lakása közelében. Fél év óta nem jár ki orvos, mert nincs hol rendelnie, csak az ügyeletes jön telefonhívásra. Közel nyolcvan lakásban vagy kétszáz ember él itt. A főútvonalhoz ki kell gyalogolni. Onnan autóbusz- szal jutnak a faluba. Hófúvásban és esőben gyalog mennek ki oda naponta a kisiskolások is, akik egy része Rákospalotára, más része a fóti iskolába indul. Korán kelnek, ezért este korán parancsolják ágyba őket. Szerencsésebb az, akit kocsival vihetnek a szüleik, de kísérő mindenképpen kell. Hiszen még a felnőtt asszonyok is félnek ezen a tájon egyedül járni. Befordulhatna az autóbuszjárat, de mivel keskeny az út, a híd, erre hivatkozva a Volánbusz vezetői elzárkóznak. Pedig a kamionosok ugyanitt hajtanak be, s ők is megerősítik azt a véleményt: közlekedési táblával, elsőbbségi szabály alkalmazásával minden megoldható. Csak az kellene, hogy valaki állandó szószólója legyen a telepiek dolgainak, akik először is azt szeretnék tudni, mi lesz a jövőjük. Kósza hírek terjedtek el, hogy a fóti temető mellett jelölnének ki telkeket, oda kellene építkezni. Azt nem szeretnék, A bizonytalanság feloldásáról jó lenne beszélni az önkormányzati képviselőjükkel, aki viszont még sohasem látogatta meg őket. Asztmás betegek —• A rendezési terv keretében mindenképpen meg kell alapozni az európai életszínvonal lehetőségét — mondja Mérei Sándor, — Mivel a tervezett bevásárló- és ipari központ körbeveszi majd a területet, valószínű, hogy létrejön a szükséges infrastruktúra. Baradicsné Dobi Julianna óvónő valamikor itt kapott szolgálati lakást. Szerinte nem ritka a gyenge tanuló, aminek oka a körülményekben kereshető. Üjabban pedig igen elterjedt betegség az asztma, említi ő, mire felélénkül bennem egy nemrég hallott mondat emléke, amire alig figyeltem ott a vegyesboltban. — Mi lesz az asztmásokkal? — aggodalmaskodtak néhányan arra a" hírre, hogy egy idegen érkezik a telepre, s műhelyében bitumenolvasztással foglalkozik majd. Az óvónő kisfia a vadkenderre és a penészre allergiás. A lakások nagyobb része kétszobás, kényelmes, de nedves, rosszul szigetelt. Legtöbben fürdőszobát is építettek a fúrott kútra alapozva. Ám a talajba szivárog a szenny lé, s mivel nincs intézményes elszállítás, földbe ássák a szemetet. Légvonalban közel az újpesti szemétégető, az M3-asról erre száll a kipufogógázok láthatatlan felhője. Évtizedes hátrányok Dr. Kővágó Kálmán községi főorvos meglepve hallja az információt. Azt ajánlja, ha sok a fulladá- sos beteg, jelentkezzenek az emberek. Megpróbálják feltárni az összefüggéseket. Sok évtized alatt halmozódtak az itt élők hátrányai. A világváros és a nagyközség határában, mégis a periférián. Kovács T. István Zaklatott hölgy tett panaszt a budakalászi polgár- mesteri hivatalban: egy idősebb, testes asszony járt nála, másodmagával, dr. Horváth Erzsébet néven mutatkozott be és arra hivatkozva „nézett körül” a lakásban, hogy a polgár- mesteri hivatal megbízásából felmérést végez. A „felmérés” az ismeretlen számára eredménnyel járt, sikerült megszabadítani a lakás gazdáit néhány kisebb-nagyobb tárgytól. Egyre több helyről hallani ilyen panaszokat, úgy látszik, a példa ragadós. A Megyei munkaügyi központ. Égy a sok intézmény közül, melynek a' Karinthy Frigyes út 3. sz. alatti tömbház otthont ad. Egy, de alighanem a. legfrekventáltabb, kivált az az osztály, mely a külföldi állampolgároknak ad ki munkavállalási engedélyt. Valaki azt mondta. Horváth Zoltánná neve és hivatali telefonszáma nagyon sok olyan határon túli állampolgárnak ott van a noteszában, aki Magyar- országon szeretné az életét újrakezdeni. A KÖR BEZÁRULT Az előszobában húsz-harminc. nő, férfi vár. Állnak, ülnek, beszélgetnek vagy hallgatnak. Ki-ki vérmérséklete szerint próbálja a várakozási időt eltölteni, ám a feszültség mindegyiküknek ott van a tekintetében. Sok a keleti arc és a lengyel, román szó. Az elcsípett mondatfoszlányokból könnyű következtetni, valamennyien tudatában vannak, hogy a munkavállalási engedélyek kibocsátását szigorították, legjobb esetben meghosszabbítják, de újat már ritkán adnak ki idegen állampolgárnak. Horválhné egy dossziét tesz elém, amolyan álláskínálati COCOM-listát. Megyék, sőt körzetek szerint változik, ezekben van fellopásnak ez a módja egyszerű, gyors, tiszta, nem kell ablakokon bemászni, álkulcsokkal vacakolni. A polgármester elrendelte, hogy a jövőben minden megbízottja viseljen arcképes igazolványt, s arra kéri a lakosságot, ne nyissanak senkinek ajtót igazoltatás nélkül. Ha bármi gyanúsat tapasztalnak, nyomban forduljanak a rendőrséghez! Sajnos ez a figyelmeztetés nemcsak a budakalásziakra érvényes! er—ed Vigyázat, szélhámosok! Rivális vagy kolléga A szabad orvosválasztás buktatói Diósdon, a Budapesthez tapadt ötezer lakosú kis településen ma két körzeti orvos praktizál. A körzeti orvost felváltó családorvosi rendszer, amely a betegeknek módot ad, hogy maguk válasszák meg a saját orvosukat, számos erkölcsi, rivalizálási és szakmai problémát is előrevetít. Vajon miként fér meg Diósd két körzeti orvosa a mostani átmeneti időszakban, amely a saját háziorvosi paciéntúra kialakítását nemhogy megengedi, hanem egyenesen kötelezővé, a további praktizálás feltételévé teszi. Elsőként a nemrég odakerült. dr. Varga Dánielt kérdezzük az átmenetről. — Tart-e attól, hogy kollégájának, a régi, bejáratott betegkörrel rendelkező Kovács doktornak családorvosként több lesz a betege, mint önnek, az újonnan jöttnek? — A betegek orvosválasztásáról az a véleményem, hogy az általában rivalizálást szülhet, hiszen minden orvosnak a jól felfogott érdeke, minél több saját beteget szerezni. Elvégre a betegek után kapjuk a pénzt. Diósd, úgy látszik, kivétel ebből a szempontból, mert az ötezer lakosra mindössze két fel- nőttorvos jut — az egy szem diósdi gyermekorvost nem számítom ide —. tehát minden matematikai esélyünk eleve megvolt és megvan az igazságos osztozkodásra. A családorvosi szisztéma kidolgozói azt tanácsolták, minden körzeti orvos legkevesebb 1800 saját beteget próbáljon gyűjteni magának, lehetőleg addigra, mire beindul a háziorvosi szolgálat. Ezt itt, Diósdon kollégámmal meg tudjuk valósítani. Méghozzá anélkül, hogy bármelyikünknek tisztességtelen eszközökhöz kéne nyúlnunk, amit amúgy sem tennénk meg. — Hogyan gyűjti leendő betegkörét? — Azok, akik a körzeti orvosi rendszer szerint is hozzám tartoznak, döntő többségükben nálam akarnak maradni, tehát nincs gondom az 1800-as létszámmal. Hogy ezenfelül még kik kívánkoznak hozzám? Régi ismerőseim, korábbi kapcsolataim alapján más településekről. — Ügy tudom, önök ketten itt, Diósdon már évek óta a betegek szabad orvos- választása alapján praktizálnak. Hogyan lehetséges ez? — kérdezem a másik diósdi körorvost, dr. Kovács Csabát. — Mi egy kissé előbbre járunk. Diósdon már három évvel ezelőtt éltünk ezzel a lehetőséggel, igaz, csupán az érdi szakorvosi rendelőtől kapott személyre szóló engedély alapján. Mostanra már többé-kevésbé elrendeződtek az erővonalak, és a saját pacientúrám is kialakult. — Milyen veszélyeket rejthet az orvosrivalizálás? — A családorvosi rendszerre váltás nyomában egészen biztosan kitermelődik most egy szűk talpnyaló réteg az orvostársadalomban is. Ez nem a szakmai fölényével és eredményeivel, és nem a mindig kötelező általános erkölcsi normák alapján cselekszik majd. Vagyis tisztességtelen módszerekkel próbálja elrabolni a kollégái betegkörét. Miután itt, Diósdon átláttuk ezt a veszélyt, megállapodtunk a kollégámmal, hogy minden körülmények között betartjuk a korrektség szabályait, vagyis nem ócsároljuk egymást a betegek előtt, nem élünk olcsó vásári fogásokkal, hogy elcsábítsuk a másik páciensét, és nem kecsegtetjük őket előnyökkel, ha hozzánk pártolnak. Csak így kerülhető el az „oszd meg és uralkodj”-elv keserű lehetősége. Kocsis Klára tüntetve, hogy hol milyen foglalkozási körökben alkalmazható idegen állampolgár is. Gyakorlatilag a kör bezárult. A kint várakozók közt aligha van faszobrász, fafaragó, mo- dellasztalos, masszőr vagy papírmerítő, az ilyen szakember nemcsak nálunk, de máshol is „hiánycikk”. De ha akad is: a munka- vállaláshoz szükséges jóváhagyás megszerzése ma már olyan bonyolult, ami a többséget elriasztja. Érzékeltetésül egy példa. Csíkszeredáról eltájolt góbé fafaragó, nevezzük Kelemen Mózesnak. Mózsi megérkezik Pestre, beszerzi az ideiglenes tartózkodási engedélyt, majd elindul munkát keresni. Talál. A munkaadó elvégezteti vele az alkalmas- sági rutinvizsgálatokat, enélkül nem lehet benyújtani az alkalmazási kérelmet. Ha viszont mindez együtt van, a paksamétát beküldik a megyei munkaügyi központba. Ott — Horváthné — külön, külön elbírálja, s ha nincs érdemi akadály, jó esetben két héten belül megküldi a hozzájárulást. Amivel Mó- zsink felül a vonatra és hazamegy, illetve a romániai magyar külképviselethez, esetünkben a bukaresti magyar nagykövetséghez. Ott kapja meg az úgynevezett munkavállalási vízumot. Ha megkapja. Mert Mózsiról esetleg ott derül majd ki, hogy volt némi nézeteltérése a hatóságokkal, mert — mondjuk —, szeret bics- kázni. Az ilyenekből pedig nálunk is van elég, nincs szükség „importra”. Az engedély többnyire három hónapra szól, jobbik esetben fél évre. Aztán kezdődhet a kuncsor a hosz- szabbításért. A kálvária anyagi vonzatát tekintve el nem tudom képzelni, kinek érj meg mindezt végigcsinálni, kivált, ha nem a szomszédból jön, hanem mondjuk Algírból. A KÉNYSZER KILENDÍT — A baj ott van, hogy indulás előtt nem szerzik be a szükséges információkat — mondja Horváthné sóhajtva. — Higgye el, nem könnyű a helyzetem, nap mint nap szembesülök a kis és nagy tragédiákkal, a kérelmezők többségét a kényszer lendíti ki a megszokott környezetéből. — Mi a helyzet az olyanokkal, akik házassági, családegyesítési vagy hazatelepülési szándékkal érkeznek Magyarországra? — A magyar származású külföldiek megkülönböztetett eljárásban részesülnek, kivált, ha már folyamatban van a honosításuk. Nekik is el kell jönniük hozzánk, de ez csupán formaság. Mindenkinek megadjuk a munkavállalási engedélyt, A vegyes házasságok esetében ugyanígy járunk el. Az előbb volt itt egy algériai fiatalember, Dunaha- rasztira nősült, Magyarországon kíván letelepedni. Már benyújtotta az állampolgársági kérelmét, mi pedig megadtuk a munkavállalási engedélyt, egy kft. kívánja foglalkoztatni sofőrként. KELETI INVÁZIÓ — Itt-ott sárga invázióról suttognak, egyre több kínait látni az utcákon. Ezek miből élnek, ha nincs munkavállalási engedélyük? — Mielőtt a kérdésre válaszolnék, tisztázzunk valamit. Tavaly összesen 3561 engedélyt adtunk ki, illetve ennek 60 százaléka meghosszabbítás. ön szerint ez olyan sok? Ami a kínaiakat illeti: néhányan jelentős tőkével jöttek be az országba, amivel különböző vállalkozásokba kezdtek. Például speciális kínai éttermet nyitottak Szentendrén. Magától értetődő, hogy ehhez Kínából kellett szakembert hozni. Szakácsot, pincért és így tovább. És az is természetes, hogy nekik adtunk munkavállalási engedélyt. Ezt nem nevezném „sárga inváziónak”, mint ahogy azt sem hiszem, hogy ez a néhány ember okozhat feszültséget a hazai vendéglátószakmában. Értelemszerűen azokról nem esett szó, akik illegálisan dekkolnak az országban, akiket különböző magánvállalkozók éhbérért foglalkoztatnak, kivált az építőiparban — fütyülve a munkavállalási törvényre. Matula Gy. Oszkár Tervek, új tisztségviselők Ülést tart a KDIB elnöksége Február 28-án délelőtt tartja meg soron következő ülését a Közép-Duna-vidéki Intézőbizottság. A testület öt napirendet tárgyal meg. A főtitkári jelentés után Juhász István kormánytanácsos az idegenforgalmi tervezetek megvalósításának lehetőségeiről nyújt be előterjesztést. A napi programban szerepéi többek között a propaganda-munkabizottság tevékenységének bővítése. A főtitkári jelentés egyebek közt tájékoztatást nyújt arról, hogy az intézőbizottság elnöke köszönetének egyidejű kifejezésével felmentette tisztségből Havass Imrét, a Szentendrei- sziget területi bizottságának elnökét. Egyidejűleg Bertalan Bélánét, Pócsme- gyer polgármesterét kérte fel az IB. tagjának és területi elnökének. A KDIB sportbizottságának elnöki posztjára kérték fel Debreceni Jánost, az Országos Testnevelési és Sport Hivatal közgazdasági főosztályának vezetőjét. Bizottsági tag lett Budai Mihály, Tahitótfalu polgármestere. A Dunakanyar Tájékoztató főmunkatársának kérték fel Cseke László idegenforgalmi szakírót. Telep, vakliöl I tirópában Éwíheéek htsímos&if imsBasxfásm
