Pest Megyei Hírlap, 1992. február (36. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-15 / 39. szám

GODQLLOI xJtítia XIX. ÉVFOLYAM, 39. SZÁM 1992. FEBRUAR 15., SZOMBAT Csipkerózsika levegőhöz jut Kesztyűs kézzel „A barokk kertművészet nagy etalonja, Versailles grandiózus kertjének mun­kálatait előbb kezdték meg, mintsem a kastély végleges formájának koncepciója el­készült volna. A modell­értékű példa nyomán gon­doskodjunk a gödöllői kas­télykert revitalizációjához szükséges kertépítészeti tennivalók megkezdéséről (növcny-előtelepítés, kerti installációk, szökőkutak, szobrok állagmegóvása, res­taurálása, környezetidegen funkciók kitiltása, tájide­gen fajok kiszűrése, védett rálátások kialakítása a nö­vényzet újrarendezésével), hogy az egyedülállóan fes­tői kastélypark mint a nem­zet kulturális értékeinek egyike, nemes karaterét megőrizze a jövő nemzedé­kek számára is. A napokban együttes ülést tartott az önkormány­zat építészeti és városren­dezési, valamint környe­zetvédelmi bizottsága a vá­rosházán. Tájékoztatót hall­gattak meg a kastély idei helyreállítási munkáiról, az A Grassalkovich-kasfély- ból az sem látszik, amit már helyreállítottak Lehet, hogy tavasszal bekopogtat az ablakon a friss hajtás? (A szerző felvételei) A fenti sorokkal zárult a tavaly készült kastély- hasznosítási tanulmány kastélykertről írott fejeze­te. Bár a Minisztertanács azóta som döntött barokk kincsünk hasznosításának módjáról, most az előkert- ben is elérkezett a tettek ideje. Amikor egy nemzeti­színű szalag átvágásával remélhetően a nem távoli jövőben megszűnik az átok Csipkerózsikánk fölött, a kastély és környéke új ar­culatot ad a városnak. Két.- háromszáz méter távolság­ból most szinte nem is látszik a kastély. Az épüle­tet övező elvadult park el­nyeli a napsugarat, nem engedi ki a fényeket, a kastély itt-ott már friss színeit. Olyan, mint a vi­lágűrben a fekete lyuk. előkertben tervezett tenni­valókról. Mint dr. Máté Zsolt, á kastély főépítésze, a beve­zetőnkben idézett tanul­mány szerkesztője elmond­ta, a kert elöregedett, el­hanyagolt. Jövőbeni szere­pe még nem eldöntött, aho­gyan a kastély hasznosítá­sa sem. A rendelkezésre álló pénz sem funkciók megvalósítására, hanem ál­lagmegóvásra használható fel. — Történeti, levéltári vizsgálatok után az előker- ti munkák tavaszai kez­dődnének meg — folytatta Török Péter szaktervező, a tanulmány kertépítészeti munkatársa. Ahogy kifej­tette, a meglévő zöldterü­letet értéknek kell tekin­teni, ami persze sok gon­dot is okoz. Hasonlóképpen a tereprendezés módja, s azt sem dönthették el, mi­hez kezdjenek a Horthy- bunkerrel. Ami bizonyos: hozzá kell nyúlni a fákhoz, melyek hol az épület .állagát ve szélyeztetik, hol betegséget lerjesztenek, hol pedig egé­szen váratlanul kidőlnek. Mindenki gondol azonban arra is, hogy vajon mit szólnak majd hozzá a vá­ros lakói. Talán nem ne­héz megérteni: a legna­gyobb hiba, ha minden úgy marad, ahogyan van, Krassay László, a kör­nyezetvédelmi bizottság el­nöke javasolta, hogy egy kisebb csoporttal járják be a kertet, és úgy döntsenek az elkerülhetetlen munkák­ról. Szerinte a mai helyzet­ből kell kiindulni, s ha a cél, a park szerepe és stí­lusa ma még ismeretlen, akkor ne legyen drasztikus a beavatkozás. A dzsungelt meg kell szüntetni, a gyom­fákat el kell távolítani, de például a tiszafák átülte­tése ellen tiltakozna, in­kább pótolni kell azokat. — Az ápolatlan parkban a sok fa összeszorult, be­tegségek skálája terjedt el — mutatott rá Jeney László. — Ha kivágjuk a nem odavaló növényeket, akkor a megmaradók egész­ségét, szebb fejlődését is szolgáljuk. Nechay Gábor — ugvarv­csak a környezetvédelmi bizottság tagja — kifejtet­te, hogyha úgy döntenek, hogy leszedik a fákra ka­paszkodott növényeket, ak­kor azt rendszeresen meg kell ismételni a jövőben. Nem biztos azonban, hogy a régmúlt időkben is így cselekedtek, mivel a „liá­nok” is hozzátartoznak a természethez. Az előkért rendezését az is indokolja, hogy látha­tóvá tegyék az épületen végzett munkákat. Minden­ki jót akar tehát, de kö­rültekintő döntés kell ah­hoz, hogy jó is kereked­jen ki a szándékból. B. G. GÖDÖLLŐI HÍRLAP Gödöllő, Szabadság tér 10. © A szerkesztőség vezető­je: Balázs Gusztáv. O Munkatárs: Pillér Éva. ® Postacím: Gödöllő, Pf. 14, 2100. Telefax és telefon: (28) 20-79G. © Szerkesztősé­gi fogadóóra: hétfőn 10-töl 13 óráig. « Hirdetésfelvé­tel: munkanapokon 8.30-tól 13 óráig a szerkesztőség­ben. A MINAP' kaptam leve­let a Bajor-Alpokból. An- nelies barátnőnk számolt be farsangi jelmezgond­jairól: Babett lánya fale­vélkisasszony ruhájához vagdosták az anyagmaradé­kok levélmintáit, festettek vízfestékkel levelet, amíg összeállt a jelmez ... Visszagondolok rá, úgy fél évszázaddal ezelőtt, amikor még „szép és ifjú” voltam (és amiből már csak az „és” maradt meg . ..), jár­tam én is jelmezbálba, de jelmezeimből.. korántsem csináltam ekkora gondot. Egy alkalommal azt ta­láltam ki, hogy autóver­senyzőnek öltözöm. Szerez­tem. egy overallt, a hátam­ra egy versenyzőt rajtszá­mot .— és elmentem a ked­ves doktor bácsihoz, kö­tözzön be sebesültnek. Ben­ne volt a játékban, a fejem köré csavart rengeteg gézt, csak a szemem, orrom és szám . maradt szabadon. Kész az álarc is. Otthon azután vérvörös rúzzsal olyan sebesültté festettem magam, hogy irtózat volt rám nézni. IRTÓZTAK IS tőlem a lányok, ahogy megjelentem a bálteremben. Ahányat felkértem, mind sikítva menekült! Túl jó lett a jelmezem, magányosan ácsorogtam. De nem sokáig, mert egy újabb maszk je­lent meg: a Halál! Valaki nrpöflmna frilHicr úrrí háln­Kartól kalendáriuma Kritikusan Vidéki szerkesztőség életében ünnepnapnak számít, ha megajándé­kozzák egy könyvvel. Legutóbb Blaubacher János színezte pirosra egyik napunkat, amikor elhozta a Kartali Kisbí­ró Kalendáriumát, hogy az új esztendő minden napjan forgassuk. Talál­kozásunkat még emléke­zetesebbé tette azzal, hogy többször is el­mondta, ha foglalkozni kívánunk a kalendá­riummal, kritikusan ír­junk arról. Na most hogyan lehet írni kritikusan arról, ami puszta megjelenésé­vel is érték? Néhány év­vel ezelőtt ki gondolt volna arra, hogy 1992- ben már a második kar­tali kalendárium jele­nik meg? A ^artaliak megérezték, hogy mint mindenki mindenütt, ők is a világ közepén van­nak. Ez a falu ugyanis az otthonuk. Miért ne lehetne kalendáriumuk, amikor a hazánkban, Magyarországon is meg­jelennek ilyen kötetek! Ezek a gondolatok ju­tottak eszembe a könyv átvételekor, s mivel na­gyon súlyos feladatnak éreztem a kritikusit, odaadtam az ajándékot nagyapámnak, olvassa el először ő, addig én fel­készülök. Namármost nagyapám nagyon meg­szerette a kalendáriu­mot, így napról napra halogattam kritikámat. Egyszer azonban újabb példányt hozott a posta a Kartali Polgármesteri Hivatalból egy boríték­ban a Kartali Kisbíró legújabb számával. (Azt eddig nem is említettem, hogy vettem is egy pél-. dányt a kartali könyv­ből — kollégámnak. Az­zal a meghagyással, hogy azért majd én írok róla.) ... Most már nincs mit tennem, még kell írnom a cikket. Ugye tudják, hogy eddig is azt ír­tam? A Kartali Kisbíró Ka­lendáriuma remek példa arra, hogy amint a ki­csiny Magyarország vi­lágraszólót tud alkotni az élet számtalan terü­letén, e hon néhány ezer lelkes községe nemcsak a saját, hanem az or­szág épüléséhez is hoz­zá tud járulni. Nagy sza­vak volnának ezek? Nem hiszem. A kalen­dáriumban megmutat­kozik a közösség múlt­ja és jelene, és megmu­tatják tehetségüket az egyének. Mindehhez kel­lett egy csapat, a szer­kesztőség, ami nélkül íratlan marad a törté­nelem, tehát megfogha­tatlan és rejtett, ezért megismerhetetlen a te­hetség. Ne vegyék üres szó­lamnak, ha leírom, ez a kalendárium is igazol­ja, hogy érdemes volt rendszert változtatni. Ha nem hiszik, olvassák el. És még valami, ha már megemlítettem a rendszerváltoztatást. A kartaliak kultúrájára jellemző, hogy a kalen­dárium szerzői között találhatjuk a volt ta­nácselnököt, Sőregi Já­nost, aki a 20 éve épült felső tagozatos iskola megvalósításának ka­landos történetére emlé­kezik.­Balázs Gusztáv Monopoly-klub A tangazdaságról KERTÉSZSZEMMEL Kollégiumi agráresték Az agrártudományi egye­tem Kollégiumi agráresték című sorozatában február 10-án, kedden 18 órától Ér­sek Mónika kertészmérnök Számol be tapasztalatairól Kertészszemmel Hollan­diában, Izraelben, Svájc­ban és Kínában címmel. Előadása után Varga Pé­ter a dán mezőgazdaságról beszél. Az agrárkor rend- dezvényének színhelye a kollégium C hallja. IKLAD Könyvtárak „házassága" Az ikladi Ipari Műszer­gyárban korszerűen beren­dezett és gazdag könyv­anyaggal rendelkező szak- szervezeti könyvtár műkö­dött! Az átalakuló gazdasá­gi rendszer, a gyárat sújtó terhek miatt megszüntet­ték a vállalat könyvtárát, de — szerencsére — a könyyállomány nem került az utcára, hanem az IMI és az ikladi önkormányzat megállapodása szerint a mintegy 16 ezer kötetet át­veszi az ikladi községi könyvtár, amely az egyez­ség szerint vállalta, hogy a könyveknek jó gazdája lesz. A községi könyvtár és a műszergyár könyvtárának összevonásával a 2080 la­kosú Ikladnak 32 ezer kö­tetes könyvtára lesz! A házasságnak nagyon örül a község, most már csak az lenne a fontos, hogy a kép­viselő-testület ekkora szel­lemi és anyagi érték birto­kában megtalálja a köny­vek elhelyezésének lehető­ségét, amely minden bi­zonnyal csak űz intézmény megnagyobbításával lehet­séges. A . Gödöllői Monopoly Klub február 21-én, pénte­ken 18 órakor a polgár- mesteri hivatal tanácster­mében a Gödöllői Tangaz­daság privatizációjáról tart megbeszélést. Meghívott vendég dr. Puskás Attila, a gazdaság igazgatója, Mikus Dezső, az FM privatizációs főosztályának vezetője és dr. Lázár Ervin, a minisz­térium jogtanácsosi és vizs­gálati főosztályának veze­tője. akart csókolni. Én persze, szemérmemben sértve, egy­re kétségbeesettebben vé­dekeztem. Büszkén számo­lok be róla; megőriztem tisztességemet és ellenáll­tam annak a kapacitálás- nak is, hogy menjek ki ve­le — „levegőzni”. Bár ak­kor már alig jutottam leve­gőhöz! Végre elközelgett az éj­fél! S mire kiadták a jel­szót: — Le. a maszkkal!, a társaság színe-java már ott sündörgött az aszta­lunk körül. Talán Greta Garbo se csinálta jobban, ahogy én kecses mozdulat­tal levettem az álarcomat. Szegény N. Laci — vívóspor­tunk későbbi nagy egyéni­sége — ahogy meglátta fiú­arcomat, először elsápadt, azután a kitörő nevetésre rákvörös lett, felugrott és kiszaladt a teremből. AZT HISZEM, az ő kiro­hanása mentett meg egy irgalmatlan nagy frásztól. Mert mire visszajött, már lehiggadt és velünk együtt nevetett, ivott a hecc örö­mére. De utána már nem kért fel! Kedves farsangoló fiata­lok! Ugye a sok sablonos maszk mellett ki lehet rendkívülieket is talál­ni... ?! Csak éppen meg kell gondolni: mit! Fazekas Mátyás Teniszlabda, rúzs, púder Farsangi gondok ingében, arra a csontváz bordáit festve, a fején ko­ponyamaszk, a hátán ka­sza és mindehhez pokoli üvöltéssel jött be. Előle még jobban menekültek, mint előlem, amerre járt. Így, a második rémület csitultával már ketten őgye- legtünk a tánchely körül — mert véle se mert tán­colni se fiú, se lány —, miközben ferde pillantá­sokkal lestek: kik is lehe­tünk? Zseniális ötletem tá­madt: felkértem táncolni. Abban a pillanatban meg­szólalt jellegzetes hangján és stílusában R. Zoli ba­rátunk: — Fater, te milyen ocs- mány vagy! — Te se vagy a lányszo­bák álma! így azután mindenki fel­ismert bennünket. Én le­szedtem az egyébként is fullasztó géztömeget, ő a halálfejmaszkot és innen kezdve mulattunk, táncol­junk zavartalanul. Volt még egy utolérhe­tetlen ötletem. Egy farsan­gi vigasságra vívónőnek öltöztem. A vívóplasztron- ba félbevágott teniszlab­dából csináltam diszkrét, mntatÓQ kis kehieket' fe­szült rajta a vívómellény. Akkor még nádszálkarcsú voltam — ez is de rég volt! —. a feszes pantallóban jól mutatott formás lábam, karcsú bokám. Egy kis diszkrét rúzs a számra, a vívósapkából kilátszó ré­szekre finom púder és ami­kor a vívókosarat levettem a fejemről — sokáig azt se lehetett bírni —, a fekete álarc alól kivillanó kék szemeim, hamvas pofikám csinos kislányt sejtetett! A HELYBÉLIEK — már csak a hiánylista alapján is — hamar rájöttek kilétem­re. De bezzeg az a bálra ki­kerülő, itt nyarakat töltő fiatalember, aki szemet ve­tett rám, az nem ismert fel. És — a társaság hallat­lan mulatságára — heve­sen udvarolni kezdett. Én suttogva válaszolgattam, mert ha a hangomon meg­szólalok, vége a heccnek, ő pedig hevesen kutatott em­lékezetében, ki is lehetek? Persze táncoltunk. Ö úgyszólván csak velem. Egyre hevesebben szorított magához, hogy már majd megfulladtam. Már csak a fojtott nevetéstől is. Azután egyre merészebben közele­dőit ős mindeüáron me2

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents