Pest Megyei Hírlap, 1992. február (36. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-15 / 39. szám

Három temetés, egy hantolás 1 # m „ Hátborzongató halottcsere Állítólag számos hátborzon­gatóbbnál hátborzongatóbb eset történik a temetőkben országszerte. Ha pedig így van, miért akarunk éppen azzal a váci történettel fog­lalkozni, amely rég elmúlt? Hiszen 1992. január 3-a már a ködbe vész, s a hoz­zátartozók egy hónap alatt többé-kcvcsbé begyógyít­hatták sebeiket. Ha nem ál­lunk el szándékunktól, ki­teregetni mások magán­ügyét, nem teszünk mást, mint szemtelenül föltépjük a már-már elmúló fájdal­makat — állítja a Pest Me­gyei Kegyeleti Szolgáltató Vállalat váci kirendeltség- vezetője. Mégis vállalnunk kell, hiszen a legközelebbi hoz­zátartozó sem zárkózott el a nyilatkozat, elől. Ráadásul a képviselő-testület ülésén is téma volt az év eleji ha­lottcsere. .A menetrend szerint elő­ször a váci katolikus sze­retetotthonban élt apáca- nővért kellett örök nyuga­lomra helyezni az alsóvá­rosi temető többi apácasírji mellett. A kegyeleti szolgá­lát közreműködésével meg is történt a szertartás. A halottat búcsúztatók, a pappal együtt már elhagy­ták a sírkertet, amikor a következő temetés kezdő­dött volna, immár a Rek­viem Temetésszervező Gm. munkatársaival. Csakhogy nem találták a halottjukat. Ahogy jobban körülnéztek a hűtőben, rábukkanta!az „imént eltemetett” apácá­ra. Ezt közölve a tnásik vállalat képviselőivel és ter­mészetesen a tévedésből el­temetett'személy hozzátar­tozóival. késlekedés nélkül elkezdődött a kihantolás. Básli Sándornak, az el­hunyt — és tévedésből már eltemetett — asszony fiá­nak, bármily fájdalmas volt, a történtek után, azo­nosítania kellett idegen ko­porsóból kiemelt édesany­ját. Amikor mesélni kezdte a részleteket, előrebocsátot­ta, már megkereste őt a ke­gyeleti szolgálat helyi ve­zetője, hogy bocsánatot kérjen. De mert változtat­ni, meg nem történtté tenni a dolgot nem lehetett, nem kívánt különösebb elégté­telt. Vajon az apácanővér te­metésén részt vevőknek miért nem tűnt fel a csere? Erről későbbi érdeklődésé­re csak annyit tudott meg Básti úr: hiányolták ugyan az apácakendot, de bele­nyugodtak abba, hogy való­színűleg bepiszkolódhatott, azért vették le. A katolikus szeretetotthonban elhunyt apáca vonásait ezek után már talán nem is merték kutatni. Kinek jut eszébe, hogy a halott nem azonos azzal, akinek neve a kopor­só oldalára lett festve, gyö­nyörű kalligrafikus betűk­kel ...? Mi is történt valójában? Ha leegyszerűsítjük, vala­kit kétszer is elsirattak, kétszer is részesült a végső egyházi búcsúztatásban. Másvalaki pedig egyszerű­ül hónap végéig Megszűnt és űj adók Annak ellenére, hogy a tömegtájékoztatási eszkö­zök meglehetősen sokát fog­lalkoztak az adókkal, még mindig tapasztalható bi­zonytalanság. Ezen segített a városi önkormányzat jegyzője, dr. Kovács Tibor, aki összefoglalta az adózás­sal kapcsolatos legfonto­sabb tudnivalókat. ■Mint ismeretes, a múlt év régével Vácon a régi' ..ta­nácsi'1 adók (házadó, épít­ményadó, földadó telekadó) megszűntek. Ezekre az adó­nemekre 1992-ben befizet­ni már nem kell. Az 1991. december 31-én fennálló adótartozásokat azonban továbbra is be kell fizetni. Megszűnt a gépjármű­veknél a hengerűrtarta­lom szerinti adózás is 1991. december 31-én. Helyette 1992. január 1-jén életbelé­pett a gépjárműadó — köztudatban a súlyadó —, amelyről a bevallást feb­ruár 20-ig meg kell tenni, az önkormányzat adócso­portjánál beszerezhető nyomtatványon. A fizeten­dő adóról határozattal érte­sítik az érdekelteket, és mellékelik a befizetési pos­tautalványt is. Az iparűzési adóról, az 1991. évi tényleges nettó ár­bevétel alapján, 1992. feb­ruár 28-ig kell bevallást tenni, és ezz.el egyidejűleg a különbözeiét befizetni. A bevallásokat, a már előleg- fizetést teljesítőknek, ki­küldi a hivatal. (ji^ermehózíu Az elszakadást újra és újra megéljük. Első a szü­letés, ami a hozzáértők szerint életünk legnagyobb traumája. Elhagyni a biz­tonságos, lágy, mejeg anya­méhet, kibújni egy vakító világba, ahol az addigihoz képest durva, sprőd anya­gok érnek a testünkhöz. Ezután az anyatejtől sza­kítanak el, majd többnyire háromévesen, édesanyánk­tól is. Nem jó ez egyik fél­nek sem, de beletörődünk. Mi, felnőttek legalábbis, mert fölfogjuk ésszel. A ki­csik azonban nem hajlan­dóak erre. Nem látják be, miért kell megszakítani azt, ami addig olyan jó volt. A bölcsődébe, óvodába szoktatás ezért olyan nehéz. De milyen a gyermekszív, szeretettel siet átsegíteni a folyton érkező újakat. Szemtanúja voltam, hogy az egyik kisfiú nap mint nap milyen nehezen válik meg szüleitől a bölcsődei szoba ajtajában. Már az öl­töztetőben sírdogált, miért kell neki ide jönnie. Ami­kor először hozta le az édesanyja, nem volt baj. Minden érdekesnek lát­szott, s nem érezte a rend­szeresség, a kényszer sú­lyát. Egy hét elmúltával egyre nehezebb lett. Amikor legutóbb belépett a terembe, már mindenki elfoglalta magát valamivel, ő pedig ott állt az ajtóban, és ahogy körülnézett, na1 gyón egyedül érezhette ma­gát. A szülő már hátralék pett, ne nehezítse az elvá­lást. s ebben a pillanatban kitört a zokogás. A társak azon nyomban ott teremtek, és a sok ap­róság vigasztalni kezdte. Egyikük, egy nagyabb nö­vésű szőke fiú. odahajolt, és némán két puszit nyo­mott az elkeseredett kisfiú arcára. Még nem nyugodott meg, de már otthon volt. A sok pici gyermekszív kö­zött. d—s en, gyorsan föld alá került s utolsó útjára egyedül a gyászhuszárok kísérték. A teljesség és pontosság kedvéért megkerestük a kegyeleti szolgálat kiren- deltségvezetöjét, aki tolmá­csolta a vállalat igazgató­jának tömör véleményét: tiltakoznak a cikk megje­lenése ellen. A végső szót mégis magától az igazgató­tól szerettük volna hallani. Sokkal többet azonban tő­le se tudtunk meg. A tör­ténteket nem kívánta ki­egészíteni, vagy magyará­zatot adni. Addig legalább­is^ nem, amíg a hozzátarto­zók írásban föl nem hatal­mazzák lapunkat, íoglalkoz- .hatunk esetükkel. — Évi tizenkétezer teme­tésünk van, amikor hóban, sárban helylállunk. kegyet­len . esetben, ha történik valami tévedés, annak ad­nak hangot. Ezt helyteleYi- nek tartom. Nem szabad feltépni a sebeket. A hi­bánkat elismertük, s meg­követtük érte a hozzátar­tozókat. Miért nem elég ennyi?. Talán nincs más té­májuk? — kérdezte értet­lenül. Ha válaszolni akarnék, azt mondanám, minden té­ma, ami a városban törté­nik, S ha valami természe­tes, ha megfelel annak, amiért van, valóban ritkán csodálkozunk rá. Ha volna ilyen eset, s ezt lennénk szóvá, a legnagyobb sze­génységi bizony/tványa volna az érintett szolgálta­tónak. Ha naponta több százan biztonságban átérnek a vasúti átkelőn, nem írjuk meg, de. ha valaki akkor hajt a sínekre, amikor a vonat jön, azt igen. Nem lenne jó megérni a fordí­tottját, bár az utóbbi idő­ben egyre több az ilyen bal­eset. Sokkal jobban szeret­ném, ha a sajtónak nem kellene .ítélkeznie, megma­radhatna a tájékoztatásnál. S ha ennek megjelel, nem kelnek lábra eltorzított, szörnyszülött mendemon­dák, pletykák. Dudás Zoltán VÁCI XXXVI. ÉVFOLYAM, 39. SZÁM 1992. FEBRUÁR 15., SZOMBAT Csak zártkörű licit lehetséges A jövő mezőgazdasága a parasztság kezében van A szövetkezeti, s a hozzá kapcsolódó átalakulási tör­vény Európában egyedülálló. Nem volt minta, nem le­hetett példákat találni, s ehhez igazítani a saját adott­ságokat. A törvényalkotók két fő szempontot veitek fi­gyelembe. Az egyik, hogy a szövetkezeti tagok megkap­ják jogos részükéi. A másik, a vagyon ne aprózódjou szét, a föld munkásai lehetőleg ne nadrágszíjparccllákon gaz­dálkodjanak. hanem több ember szövetkezve termeljen. Ez nem ismeretlen, hiszen van rá példa a nyugati típu­sú szövetkezeteknél. Jóbarátként fogadták a minap Bernecebarátiban Bogárdi Zoltán országgyű­lési, képviselőt,. aki azzal , a céllal jött, hogy a szövetke­zeti törvényről tartson is­mertetőt, s válaszoljon a feltett • kérdésekre. .A kép­viselő a helyi, s a környék lakóinak nem ismeretlen, hiszen több évig a termelő- szövetkezetben dolgozott, amolyan „forradalmárként” tűnt ki a közösségből. — Egymás mellett kapáltuk a ribizlinket, — mondja az egyik férfi, aki a fórumra jött. — Itt volt nálunk, mindenki ismeri, mindnyá­jan rá szavaztunk — hal­lom egy idős nénitől. A fórumra, melyet a tor­nacsarnokban rendeztek, sokan jöttek el. Nemcsak a helybéliek, hanem kemen- ciek, perőcsényiek, vámos- mikolaiak is. Az előadó, Bogárdi Zoltán felhívta a figyelmet arra, hogy az át­Nagybörzsöny (Vimola K'rMy felvétele) alakulásra rendkívül szo­ros határidőt szabtak. Egy esztendő áll rendelkezésre, hogy a tagok eldöntsék egyénileg vagy csoportok­ban akarnak gazdálkodni. A legnagyobb kérdés a va­gyán. . A törvény szerint, a termőföldet és az egyéb vagyont külön kezeli!;. A szövetkezeteknek április végéig nevesíteni kell va­gyonukat, ami azt jelenti, hogy a nyilvántartási ér­téken értékelik lel azt, és arra jogosultak között fel­osztják. (A vagyonnevesí­tés ötven százaléka 1988- ban megtörtént, ami ezen túl maradt, azt kell felosz­tani.) A szövetkezetek vagyona nem annyi, amennyi a nyilvántartásban szerepel, hanem annál több is, keve­sebb is lehet, hívta fel a fi­gyelmet Bogárdi Zoltán. Például, ha a szövetkezet­nek Budapesten van egy háza, amit annak idején 3 millióért vett, árra évi 2 százalékos . értékcsökkenést számolnak, most az piaci áron ér 20 milliót. Ám nem ennyiért tartják nyilván, hanem sokkal kevesebb ér­tékben. A vagyon nevesí­tése után 15 nappal értesí­teni kell az érdekelteket, jutána két hónap áll rendel­kezésre, hogy bejelentsék csoportok vagy egyének, hogy változtatást szeretné­nek a szövetkezetben. Ez­után tartanak közgyűlést, ahol megegyezés születhet a csoportok között arról, hogyan • osszák fel termé­szetben a vagyont. Például, kié legyen a termelőszövet­kezet irodája, kié a gépmű­hely? Ha nem sikerül meg­egyezni, még két hónap áll rendelkezésre, hogy az em­berek a meglevő üzletré­szeik alapján — melyet a nevesítés folytán kaptak —, elosszák a vagyont egymás között. Az árverésre kívül­állót nem vonhatnak be. Az egész folyamatot de­cember 31-ig be kell fe­jezni. Az önkormányzat fel­adata ebben a kérdésben — s ehhez kapcsolódik a kárpótlás is —, hogy lét­rehozzák február 29-ig az érdekegyeztető fórumot, amelyben minden fél kép­viselői olt vannak. Ök kö­zösen határozzák meg azt a földterületet, amelyet a kárpótlási jeggyel rendel­kezők árverezés útján kap­hatnak, s feladatuk azon területek kijelölése is, ame- Ivet közös művelésre adnak át. Itt mindenkinek egyéni­leg megvan a maga tulaj­donú területe, ám közös el­határozás alapján ugyanazt termelik, közösen, szövet­kezve. A fórumon többször han­goztatta Bogárdi Zoltán; az, hogy mi történik, ho­gyan alakul az emberek sorsa, csak a jelenlegi szö­vetkezeti tagokon múlik. Nem kötelező megtartani a vezetőket, hanem az újon­nan alakult csoportok vá­lasztanak maguknak veze­tőt. S ha nem felel meg az elvárásoknak, le lehet cse­rélni, hiszen őt a közösség tagjai fizetik. Nem kell fél­ni, hiszen a faluközösség kezében van a jövő, ám arra kell törekedni, hogy egymás között meg tudja­nak egvezni. s belássák, kis földterületeken nem lehet gazdaságosan termel­ni. (halász) Távhőszolgáltatás Ki kapja a támogatást? A tavalyi évben csaknem ezerkétszáz váci lakos ka­pott támogatást a távhő­szolgáltatás megemelt díjá­nak kifizetéséhez. A kifi­zetett összeg több mint ötmillió forint volt. Az 1992. évi támogatásról VÁCI HÍRLAP Vác, Dr. Csányi László krt. 13. ® A szerkesztőség ve­zetője: Borg» János. 0 Munkatársak; Dudás Zol­tán és Halász Erzsébet, ti Postacím: Vác, Pf. 32. 2601. Telefax . és telefon: (23) 10-093. Telex: 282 293. & Szerkesztőségi fogadóóra: kedtl és péntek 13-tól 15 óráig, e Hirdetésfelvétel a szerkeszlősegben naponta délelőtt 9-től 11-ig, vala­mint a váci hirdetőirodá­ban (Jókai utca 9.) hétfőn és Kedden délután 14-től 17 óráig. egyelőre még nincs infor­máció, azonban az önkor­mányzat szociális és kari­tatív bizottsága azt szeret­né, ha a majdan megálla­pított összeg, a tavalyihoz hasonlóan kerülne felosz­tásra. Ezzel ellentétes a városgazdálkodási vállalat elképzelése: a szolgáltató azt szeretné, ha ez az ösz- szeg a vállalathoz kerülne, s ebből korszerűsítési munkákat hajthatnának végre. Véleményük szerint, ez a fűtési díj későbbi csökkentését tenné lehető­II

Next

/
Thumbnails
Contents