Pest Megyei Hírlap, 1992. február (36. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-13 / 37. szám
Kényszerű kötődéssel MáílzeSéseseJk a gödöllői erdők A SASAD-ÜGY Törvényismeret nélkül Fakitermelők a parkerdőgazdasághoz tartozó dunakeszi erdörcngctegben (Vimola Károly felvétele) A Gödöllő környéki erdők, a táj varázsa már a múlt században is vonzotta a természet szerelmeseit. Ha mesélni tudnának az évszázados, vagy annál idősebb fák, minden bizonynyal említést tennének a monarchia uralkodójának, I. Ferenc József császárnak a feleségéről, Erzsébet királynéról is. A magyar népet tisztelő és szerető Sissy, aki a krónika szerint többször is megfordult Gödöllőn — s töltött hosszabb-rö- videbb időt ama nevezetes kastélyban, amely a GATE- nak hosszú évtizedek óta központi épületszárnya —, szintén nagy sétákat tett a város környéki erdőkben. Az erdőket 1867 után a korona vásárolta meg a Grassalkovichoktól, és így ezek a területek mint kincstári birtokok váltak ismertté. Házasítottak Napjainkban a városi ön- kormányzat azt szeretné, ha ismét létezne a Gödöllői Erdőgazdaság. Azon 1800 hektáros területre gondolnak, amely a közel 70 ezer hektáros Pilisi Állami Parkerdő Gazdaság részét képezi. Az utóbbi három évtizedben már létezett az önálló Gödöllői Erdőgazdaság, amelyet aztán a Telkiben működő vadgazdasággal „házasítottak’’ össze, mígnem a visegrádi központit Pilisi Állami Parkerdőgazdaságba olvasztották. Az erdőség magva a gödöllői dombvidéken található. Mizik András, a Pilisi Állami Parkerdőgazdaság igazgatója szerint o gödöllői erdők a parkerdőgazdaság részét képezik, s mivel állami tulajdonról van szó, így arról, annak sorsáról érthetően az állam dönt. Egyébként, mondta, a gödöllői erdők, a gazdaság legráfizetésesebb részét alkotják. Az önkormányzat is tisztában van ezzel, no és a költséges erdőműveléssel, s ezért említette, nem is tart igényt az erdők tulajdonjogára. Beérnék azzal, ha az egykori irodaépületbe ismét visszaköltözne a Gödöllői Erdő- gazdaság. Egyébként az éveken át rendre nyereséges Pilisi Állami Parkerdőgazdaság az elmúlt évet előreláthatóan 10—20 millió forintos veszteséggel zárja. Legalábbis a készülő mérlegadatok ezt prognosztizálják. Hazánk 21 erdőgazdasága közül tíz lett veszteséges. A pilisiek esetében ennek egyik alapvető oka, közölte az igazgató, a pangó fapiac. Visszaesett a fizetőképes kereslet. Normális körülmények között általában a kitermelt fa mennyisége, értéke fedezi az erdőműveléssel járó kiadásokat, mint például az erdők újratelepítését. Egyhektárnyi tölgyes telepítése 100 ezer forintra rúg, s ez bizony nem kevés! Mizik András a továbbiakban szólt arról is, hogy létezik az Erdőfenntartási Alap, amely arra hivatott, hogy biztosítsa a gazdaságok normális működését. Egyebek között egységárakat szab meg például arra vonatkozóan, hogy a kitermelt fa hozadékából menynyit fordítsanak az erdő művelésére és telepítésekre. Vállalkozásban A Pilisi Állami Parkerdőgazdaság az elmúlt évben 1,5 milliárdos termelési értéket mutathatott fel. Ennek ellenére mégis a már jelzett veszteséggel zárhatja az elmúlt esztendőt. A cég 1992 januárjától államigazgatási vállalatként funkcionál. Kikerült a Pénzügyminisztérium részbeni főhatósága alól, s a Földművelésügyi Minisztérium kezelésébe került. A parkerdőgazdaság helyi egységei önállóságra törekednek. Ennek tudható be az, hogy megindult a vállalaton belül az átszervező- dés. A parkerdőgazdaság mindenképpen szabadulni kíván a veszteséges szervezeteitől, egységeitől. A fölösleges eszközöket, szerszámokat, gépeket eladják. A mozgatható tőkét társaságokba, vállalkozásokba viszik. Tervek között szerepel például a Visegrádon található ágas ház, vagy éppenséggel a Telkiben található irodaközpont eladása is. Nagy terhet jelent a parkerdőgazdaság számára, jegyezte meg az igazgató, az előbbiekben Gödöllőn található egykori erdőgazdasági irodaépület üzemeltetése, fenntartása. Ezért ezt a létesítményt is készek áruba bocsátani. Nem az erők elfecsérlése, hanem jóval inkább azok egységesítése a cél, közölte Mizik András. Tulajdonosváltás Működik a Pilisi Állami Parkerdőgazdaságon belül két-három ígéretesen működő kft. is. Közéjük sorolható a Kettner—Pilis Kft., amely egy német—magyar vadkereskedelmi vállalkozás. Tulajdonostársként és ígéretes piacokban gondolkodva készül ez az állami gazdasági hatáskörben működő vállalat a további megmérettetésre. Az elkövetkezendő években számolni kell a hazai konkurenciával is, hiszen miként a termőföldek esetében, így az erdőknél is várható a tulajdonosváltás. Az erdők 60 százaléka állami tulajdont képez. Értesülések szerint, mintegy 30 százalékot tesz ki majd á magánerdők nagyságrendje, s lesznek minden bizonnyal olyanok is, amelyek az önkormányzatok kezelésébe, tulajdonába kerülnek. Jó két évtizeddel ezelőtt tanúja voltam egy tsz lassú agonizálásának, melyet egy viszonylagos fellendülés követett. A megyei pártbizottság mezőgazdaságért felelős titkára a tsz- hez csapta a járás egyetlen öntödéjét és egy kis lakatgyárat melléküzemág néven. Ezek nyereségét aztán ügyesen összemosták a mezőgazdasági tevékenység deficitjével, s az így kapott végeredmény alapján a tsz a megye középmezőnyébe tornászta fel magát egykét év alatt. Akkor és most is állítom, ezek a machinációk többet ártottak, mint használtak a falunak, elsősorban a földhöz való viszonyt, a CSAK a földből való megélés ősi ösztönét lazították fel a magyar parasztban. (Tudom, a munkahelyteremtés szándéka is jelen volt ezekben a törekvésekben, de nem a tsz-ek kompetenciájába kellett volna ezeket rendelni.) A fentiek vonatkoznak a Sasadra is, s bár pontos adataim nincsenek, élek a gyanúval, a háromezres tagság nagyobbik felét nem a föld, hanem az egyéb tevékenységek foglalkoztatják. Ami viszont azt jelenti, egy műszaki fejlesztő mérnök, egy elektroműszerész, egy nyomdász másképp azonosul a szövetkezeti átalakulási törvénnyel, mint egy tárnoki virtigli paraszt, aki — vagy akinek a felmenője — földet, ekét, igavonó barmot vitt be a tsz-be. Állításom Igazolásául hadd mondjam el az alábbi tapasztalatokat: a legfelsőbb bírósági döntés kapcsán két ipari tevékenységet végző munkaközösség jelezte lapunknak nemtetszését. Viszont a mezőgazdasági szféra mélyen hallgatott, s figyelve a többi médiát, ott sem olvastam, láttam vagy hallottam olyan megnyilvánulást, mely arra engedne következtetni, hogy teszem azt a Sóskúthoz tartozó Padna- szádi dűlő volt tulajdonosai feltétlenül csak rt. formában szeretnének a jövőben dolgozni. A Sasad műszeripari melléküzem dolgozói nevében Szatmári Tibor invitált meg, aki, a részleget bemutató kiselőadásából következtetve, a munkahely egyik vezető embere. Amiért is eleve jeleztem, az rt. kontra tsz ügyben csak a munkások véleményét szeretném hallani. A műhelyben — ahová beültem — egy francia cégnek végeznek bérmunkát. Nem tudom, a francia partner mennyit fizet, viszont a dolgozók nincsenek túlfizetve. Izsóid Lászlóné forrasztónő — betanított munkás — 22 éve tsz-tag, havi 8000 forintot kap kézhez, ami alig több az országos minimumbérnél. Csak István esztergályos szakmunkás, ő sem tinédzser. A „jól” fizetettek egyike, 9-10 000 forintot visz haza havonta. A kis kollektíva egyértelműen az rt. mellett áll ki, megalapozatlannak és méltánytalannak ítélik meg a Legfelsőbb Bíróság döntését. Ezzel szemben halvány fogalmuk sincs a szövetkezeti átalakulási törvényben foglaltakról, egyikőjük sem olvasta a legfőbb ügyészhelyettes által előterjesztett óvás szövegét, illetve az óvást kiváltó okokat. Amiből arra kell következtessek, a híráramlás és a tájékoztatás meglehetősen egy síkon zajlik a Sasadban. Fizetésről (is) lévén sző, megkérdeztem a jelenlevőktől, tudják-e, hogy mennyi a tsz-elnökük havi jövedelme? Érdekes módon nem a dolgozók, hanem a francia partner magyar képviselője reagál: — Azért jött ide, hogy lázít- son?! Majd kiokít: Ausztriában egy hasonló intézmény első emberének 60 ezer schilling a havi lózungja (vagyis forintban átszámolva körülbelül any- nyi, mint a Sasad elnökéé, ezt az információt írásban juttatta el hozzám valaki). A teljes képhez az is hozzátartozik, egy Bécsben élő esztergályos rokonom órabére 90 schilling körül van, ami egy hónapra kivetítve 16 ezer schillingnek felel meg — azaz 112 ezer forintnak. No de hagyjuk ezt..• Érvényben: 1992. február 12. Gyócsi László Pemgfás az isngfaSlanpiiscon Menekülés Budapestről VALUTAÁRFOLYAMOK Pénznem Vételi Eladási árfolyam 1 egységre forintban angol font 137,63 140,43 ausztrál dollár 57,43 58,67 belga frank (100) 232,92 237,58 dán korona 12,36 12,62 finn márka 17,57 17,97 francia frank 11.08 14,36 görög drachma (100) 41,45 42,29 holland forint 42,60 43,46 ír font 128,57 131,17 japán yen (100) 60,20 61,40 kanadai dollár 64.78 66,18 kuvaiti dinár 261,75 267,25 német márka 47,95 48.91 norvég korona 12,23 12,47 olasz líra (1000) 63,81 65,09 osztrák schilling (100) 681.49 695,09 portugál escudo (100) 55,73 56,83 spanyol peseta (100) 76,17 77,69 svájci frank 53,58 54,66 svéd korona 13.20 13,46 USA-doilár 76,56 78,12 ECU (Közös Piac) 97,98 99,94 Solymár, az új sztár, hamarosan második Rózsadomb lesz, az elit egyértelműen arrafelé terjeszkedik — tudtuk meg az ingatlanforgalmazóktól. Négyszögölenként 25-30 ezer Ft alatt ma már nemigen lehet ott telket venni, az ottani áraknál az egész országban csak a rózsadombi árak magasabbak. Ettől eltekintve tovább tart a pangás az ingatlan- piacon. Amíg 1989—90-ben mindenki szabadulni akart a pénzétől, addig ma már ez nem jellemző. Csökkent az infláció, és ezzel összefüggésben csökkent a kereslet is az ingatlanok iránt, az emberek ma inkább eladni akarnak. Ez az árakat lefelé viszi, de legalábbis szinten tartja. Vevő pedig ritkán akad, az emberek puhatolóznak, várnak. Mielőtt bárki elhamarkodottan döntene, érdemes körülnéznie az, ingatlanközvetítő irodákban — itt teljesen ingyen betekintést nyerhet a kínálatba. Néhány helyen már számító- gépes adatfeldolgozás és -kezelés van, irányítószám szerint sorrendbe vannak szedve a kínált ingatlanok, csoportosítva társasház, lakótelep, családi ház, építési telek, üdülőtelek, bérlemények, üzlethelyiségek szerint. Az újsághirdetések sokszor magasabb átlagárat mutatnak a reális értéknél, ezeket a túlértékelt ingatlanokat nem lehet eladni. A szennyezett levegő, a zsúfolt környezet és a gyerekek asztmás megbetegedése miatt mostanában sokan elmenekülnek Budapestről. Megfigyelhető, hogy különösen a tanácsi lakások magánkézbe adása óta sokan akarják budapesti lakásukat Pest környéki házra cserélni. Régebben egy budapesti háromszobás lakótelepi lakást egy az egyben el lehetett cserélni egy Pest környéki házra. Ma már nem nagyon akarnak az emberek Pestre költözni, felértékelődött a vidék, és ez az árakban is megmutatkozik. Ha valaki lakást akar elcserélni, mondjuk, érdi házra, mindenképpen rá kell fizetnie. Pest megyében, Solymár melleit, Budaörs a legfelkapottabb. A tervezett bevásárlóközpont sok embert vonz, főleg a vállalkozókat, de sokakat taszít is. most az emberek várakozó állásponton vannak. A régebben nagy érdeklődésre számot tartó Dunakanyar elvesztette kiemelt szerepét. Esetleg Érd és Dabas iránt mutatkozik még érdeklődés, az utóbbi mostanában sókat fejlődött. A kínálati ár mindig magasabb, mint a vételi, de összehasonlításképpen említünk néhány számot. Izsóid Lászlóné az rt.-vé alakulás során 2,5 millió forint értékű részvényt kapott, amiből már eladott 70 ezer forintnyit. Kellett házépítésre. Csak István nevén 2,3 milliós értékű részvényt jegyeznek, 6 90 ezer forint értékben váltott át készpénzre. Az összegek 20 százalékát befizették adóként. Hiba volt, ki kellett volna várni a bírósági döntést. Most azért fáj a fejük, miből kártalanítják az értéküket vesztett részvények felvásárlóit. Arra a kérdésemre, miért szaladtak a dolgok elé, miért szavazták meg az átalakulást egy törvény hézagos időben, a válaszok egyformák (majdhogynem száj- barágottak): mi tehetünk arról, hogy a parlamenti urak nem a fontossági sorrendben alkotják a törvényeket?! Kit érdekeltek a szobordöntögetésről, utcanévcserékről szóló döntések?! A szobrokkal, táblákkal együtt tudtunk élni, de a gazdasági gondokkal már kevésbé! A Sasad 17. sz. üzemének három dolgozója a szerkesztőségben keresett fel, de előzőleg megküldték a részleg dolgozóinak tiltakozó levelét. A kép azonos az előbbivel, az emberek tájékozottsága itt is egyoldalú, csak azt tudják, amit felülről „közöltek”. Mellesleg ennek a részlegnek is vajmi kevés köze van a mezőgazdasághoz. Szitanyomást, melegmárkázást, nyomdaiparral kapcsolatos tevékenységet végeznek. Meggyőződésem, hogy vendégeim — Kuchta György, Böröczky Józsefné és Lehel Károly — búzaföldet, kukoricást, tehénistállót csak a vonatablakból láttak, tőlük sem várhatom el, hogy paraszti szemszögből nézzék a dolgokat, a magyar mezőgazdaság jövőjét. Mely pont azon áll vagy bukik, hogy a tsz-ek hogyan alakulnak át, a közös és egyéni érdek hogyan ötvöződik nemzetérdeket formáló egésszé. Matula Gy. Oszkár Amíg Szentendrén egy 56 négyzetméteres lakást 2,5 millióért kínálnak, addig Százhalombattán már l millió 270 ezerért is lehet venni egy kétszobás lakást. Vecsésen 18 millióért kínálnak egy 260 négyzetméteres házat, Zsámbékon, Tápió- szecsőn valamivel egymillió fölött is lehet házat vásárolni. Természetesen a ház értékét nemcsak az határozza meg, hogy hol van, hanem hogy mikor építették, milyen a minősége. komfortfokozata, használhatósága. A telekárak is néhány százezertől több millióig terjednek. Bár minden ingatlanköz- vetítő pangásról beszél, megtudtuk, az ingatlanforgalmazásból ma kiválóan meg lehet élni. A nagyobb forgalmazók 1,5-2 százalékot kérnek az eladott ingatlan árából, és ebben már az áfa is benne van. a kisebb cégek 3 százalékot is elkérnek, és erre még az áfa is rájön. H. Cs.
