Pest Megyei Hírlap, 1992. február (36. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-13 / 37. szám
W . <595.. Jeti, li . A TEHETSÉG TERET KAP Egy cselló meg egy hegedű Aki csak egy csöppet is figyeli a hazai zenei élet formálódását, tudja, mind nehezebb a tehetséges fiatal muzsikusoknak érvényesülniük. Klánok és klikkek uralták — egyesek szerint még olykor ma is — a koncert- és hanglemezkiadási piacot, s aki nem ügyesen helyezkedik, aki nem jól választ patrónust, netán elköveti azt a köny- nyelműséget, hogy egyáltalán nem választ magának mentort, igencsak nehezen jut pódiumhoz, külföldi koncertkörúthoz vagy lemezfelvételhez. Von azonban egy olyan ajánlólevél, amely még. a protekciózásnál is hathatósabb, ha az érvényesülésről esik szó. Mégpedig a tehetség és a. szorgalom, amit ugyanúgy nehéz véka alá rejteni, mint a világosságot, a Pest megyei szimfonikusok két tehetséges, fiatal, ambiciózus zenésze a példa rá, hogy igenis, ezzel a rég elfeledett és kevésbé használatos ajánlólevéllel is boldogulhat az ember. Hajdú Ildikó hegedűművészt és Déri György gordonkamű- . vészt azonban nem kizárólag a zene szeretete és a tehetség köti össze, hanem jegyespárról lévén szó, a szentendrei és a budaörsi családi kötelék is. ök ketten más szempontból is elütnek a szokványostól. Az újonnan alakult Pest megyei szimfonikusok tagjai többnyire zenetanárok, akik nemigen ízlelték meg a külföldi egyéni sikereket, míg őket máris kissé felkapta a nagyvilág, ők külföldre is járó egyéni előadóművészek is. A két fiatal 1985 óta játszik együtt 'Duó Ongarese néven. A páros már vendégszerepeit Németországban, Olaszországban és Ausztriában is, fél évig pedig egy bécsi zenei ösztöndíjat is kapott, amelyet másodmagukkal egy amerikai, egy nyugat-európai és ők mint Kelet-Európa képviselői élvezhettek. Kitűnő akadémiai előképzésben, még kitűnőbb tanárokban és vendégszereplésekben nincs tehát hiány náluk, sőt még a lemezkiadás lehetősége is valósággá vált számukra. A párizsi Magyar Intézetben tavaly szeptemberben mutatták be első Hungaroton CD-leme- züket, amelyen romantikus és modern műveket játszanak. Második lemezük igazi unikum lesz: hamarosan megjelenik ugyancsak CD-n Haydn hat ismeretlen szonátája, amelyet szorgos kutatással ők ástak elő a Széchényi Könyvtár anyagából. Napi négy-öt óra gyakorlással, komoly szakmai eszmecserékkel, folyamatos zenei csiszolódással telik az életük, egyetlen szabad perHeti filmtegyzet Könyörtelen idők Az elmúlt hét legfontosabb filmművészeti eseménye természetesen a 23.ma- gyar filmszemle volt. Filmszemle — és nem játék- filmszemle. Tehát doku- 'mentumíilmek is sorakoznak a programban, teljes •áttekintést adva így az el- .múlt két esztendő magyar filmtermésről. És filmszemle — nem pedig verseny. Díjak ezúttal nem kerültek kiadásra. A megoldás nem szokatlan. Több jelentős külföldi filmes seregszemlét szerveznek így. Olasz nevük ezeknek: most- ra, azaz mustra. Nagyon rokonszenves módszer. Végül is nem a díjak a fontosak (bár néha jó, ha vannak, különösen a nagy nemzetközi fesztiválok díjai esetében), hanem a filmek. És mivel díjak úgyis csak néhánynak juthatnak <s nem is mindig azoknak a műveknek, amelyek a legérdekesebbek vagy éppen a legjobbak), a szemle, a mostra valahogyan demok- ratikusabbnak tűnik.- Ez a mostani magyar szemle sokféle tanulsággal szolgált. Rájuk majd érdemes lesz visszatérni. Félszáznál több különböző alkotás már elegendő alap bizonyos következtetések levonására is. Most maradjunk egyetlen filmnél, Sára Sándor Kegyetlen idők című új játékfilmjénél. Ez a nagyon tudatosan fekete-fehérben forgatott film 1945 telének végén, kora tavaszán játszódik. Öt magyar kiskatona megpróbálja túlélni a háború végének legzavarosabb heteit, hónapjait. Nem ellenállók. 6 'Ctfútop nem partizánok, nem bujkáló kommunisták, nem üldözött zsidók. Csak öt huszonéves fiú, aki nem óhajt meghalni. A film alapkérdése: lehet-e túlélni, lehet-e megúszni? És a lapítás, a lógás, az ügyeskedés, esetleg mások, szintúgy túlélni akarók rovására, tisztességes-e? Olyan kérdések ezek. amelyekre tulajdonképpen nem adható igazán jó válasz. Az igen éppúgy vitatható, megkérdőjelezhető, mint a nem. Ezekben a kegyetlen időkben alig van különbség a kettő között — épp ezért (is) kegyetlenek ezek az idők. Bármit döntünk, egy ponton túl rossznak minősíthető. A háború eleve lehetetlenné teszi a tisztességes, etikus, humánus döntéseket, mert maga is tisztességtelen, nem etikus és nem humánus. Sára persze nem filozofál, hanem megmutat. Történetet mond el, amelyben benne foglaltatnak ezek a kérdések. Szituációkkal szembesíti öt hősét, s e szituációk csapdái gyakorlatilag elkerülhetetlenek, kivédhetetlenek. A helyzetek bonyolultsága majdnem áttekinthetetlen. Csak a tények megfoghatók: a menekülés fázisai, a menekülőket utolérő orosz hadsereg atrocitásai, a nyilasok értelmetlen vérengzése, a buta véletlenek miatt bekövetkező halálok. Egy semmiről nem tehető nemzedék így lépte át 1945 vízválasztóját. Kevés film be.- szélt eddig erről az időszakról, s főleg kevés volt az őszinte szó. Sára Sándor filmje őszinte és szókimondó. Jó lenne, ha sokan látnák. Jobban megértenék belőle közelmúltunk egy sorsdöntő szakaszát. Takács István cet se hagyva az üresjáratra. Miként mondják, örülnek, hogy a szimfonikusok nagy közösségében játszhatnak, mert ez egyéni szóló-előadásmódjukat is segíti, rutinosabbá téve őket, egyúttal jótékony emberi, baráti közösséget is adva nekik. Bár e téren kissé megoszlik a házaspár véleménye, mivel Ildikó szerint a tutlijáték legalább annyit ront is az ujjúkon és a saját intonáción, a saját hangzáson, mint amennyit más téren segít. Déri György és Hajdú Ildikó nincs még harmincéves. A zene máris szervesen az életükké vált, bizakodóak, lelkesek és miként a szimfonikusok karnagya, Noszeda Tibor mondja, fölöttébb tehetségesek is. Olyan ifjú művészek, akikre nemcsak a szólózás és a kamarázás egyéni műfajában külföldön, hanem a zenekari együttes csapatmunkájában idehaza is számítani lehet. Ügy látszik, mégiscsak nekik van a legjobb ajánlólevelük, a tehetségük és a szorgalmuk, amely meghozza gyümölcsét. Kocsis Klára Önállósodott a honismereti egyesület Elvárások nélkül Két esztendeje, hogy a Hazafias Népfront felbontotta az Országos Honismereti Bizottsággal kötött szerződéséi, s mintegy tízmilliós alapítvánnyal útjára bocsátotta a szervezetet. Akkor, jó néhányon, Pest megye nevében kijelentették, a honismereti, helytörténeti tevékenység, mozgalom, immár több mint százéves, folytatása szükségszerű. Létrejött tehát egy önálló szövetség, a Pest Megyei Honismereti Egyesület. A tavaly ősszel lezajlott tagtoborzás eredményeként, napjainkban már több mint kétszáz tagot számlál az egyesület. Ezért is tartottak nemrég közgyűlést, amelyen elfogadták a módosított működési szabályzatot, új elnököt választottak, Mándli Gyula személyében, s elfogadták az idei munkatervet. Egey Tibor, aki elfoglaltsága miatt lemondott az elnöki tisztségről — mint a megyei levéltár vezetőjének más munkája köti le idejét —, a közelmúltra visszatekintve elmondta, az egyesület részt vett az Országos Honismereti Szövetséget létrehozó munkálatokban. Mivel ott olyan döntés született, hogy a Társadalmi Egyesülések Szövetségében kívánnak a továbbiakban működni, szervezetük azóta is ennek. megyei keretében tevékenykedik. Gondozták a ’90-es, ’91-es megyei helytörténeti, krónikaírói pályázatot, s előkészítették az idei pályázat kiírását. Az országos szövetség segítségével részt vettek a honismereti akadémián, s közreműködnek a Felső-Duna Menti Honismereti Régió Szervezet létrehozásában. Tagjaik bekapcsolódtak a helyi lapok munkájába. Annyit tett mindehhez hozzá Egey Tibor, hogy az önállósodás gondolata hamarabb megfogalmazódott bennük, még a HNF megszűnése előtt. Ez csupán elősegítette törekvéseik megvalósítását. Most akkor lesz élő ez a szervezet, ha mindenki teljesíti vállalását, nincsenek „fentről” jövő változások. A tagság munkája, lelkesedése viszi tovább ezt a mozgalmat, melyhez az egyesület szervezési, etikai támogatást nyújt. Akad még tennivaló. A megyében nagyobb figyelmet kéne fordítani az emlékhelyek ápolására, a földrajzi népgyűjtést teljessé kellene tenni — s már e két tevékenység is ■vagy kétesztendős munkát jelentene. J. Sz. I. Komolyzene; hol rogy? Az inasnak is van füle Az ipari tanulókat kulturális téren, főként a komolyzenei műveltség szempontjából, afféle másodosztályú diákoknak tartják. Olyasvalakiknek, akik a középosztálybeli, jól szituált, elit gimnáziumba járó diáktársaiknál fejletlenebb, csökevényesebb a szépérzékük. akiknek nincs fülük a komolyzenére. Ebben az előítéletben van némi igazság, de csupán annyi, hogy az ipari tanulók többsége eleve hátrányos helyzetből indul, legtöbbször olyan családi, otthoni és baráti közeg veszi őket körül már kisgyermekkoruk óta, amelyben a komolyzenei fogékonyság és a készségek nem, vagy csak nehezebben és későbben alakulnak ki, mint szerencsésebb helyre született társaikban. A tavaly alakult Pest megyei szimfonikusok karnagya ez ellen vette föl a harcot, amikor még a múlt évben elhatározta, a megye ipari tanulói számára hangversenysorozatot indít. A szimfonikusok karnagya, Noszeda Tibor szerencsére ebben a törekvésében méltó társra talált saját lelkes zenekarában, amely főként megyei zenetanárokból áll. Jóindulatúan segíti őket az együttest fenntartó Pest megyei önkormányzat ís. Az új zenekar számára azért is vonzó ez a feladat, mert még az összecsiszoló- dás állapotában van. A szakmunkástanulók zenei műveltsége emeléséért indított program első hangversenyét tavaly év végén Nagykátán tartották. Ezen a helyi élelmiszer-ipari szakmunkásképző és a gimnázium diákjai vettek részt. Idén tavasszal először a Csepel-szigelen, az autógyár művelődési házában lesz koncertjük. Utána a dunakeszi szakmunkásképzőben szeretnének fellépni, ez azonban még kétséges, mivel ennek az iskolának nincs akusztikailag megfelelő helyisége. Ezért lehetséges, hogy Dunakeszi helyett a váci művelődési házban adnak diákkoncertet, amelyre autóbusz szállítja majd a dunakeszi fiatalokat. A tavaszi szezonban várhatóan még Nagykőrösre és Csobankára is ellátogat a Pest megyei filharmonikusok, hogy ifjúsági hangversenyt tartson. Fereticz Márta kiállítása A színek birodalma \ mit r 1 - mf % A budaörsi Jókai Mór Művelődési Központ galériájában Geröly Tibor, a Művészetbarátok Egyesületének elnöke nyitotta meg Férchez Márta festőművész kiállítását. Fcrcncz Márta képzőművészeti ismereteit több mint húsz éven át a szabadakadémiai előadások során igyekezett gyarapítani — mondotta a kiállítás megnyitóján Geröly Tibor. Különösen az akvarelltechni- kát sajátította el kiválóan, de olaj-, pasztell- és grafikai munkái is kiválóak. Igazán otthonosan mozog a természet és a színek birodalmában. (Erdösi Agnes felvétele) Margó VISELETKÖZÖSSÉG Csodás motívumkincset tár elénk a túrái hímzés sok-sok tárgya. A laikus szeme az ábrák, a színek forgatagában döntő mértékben csakis a szépséget látja, és nem fedezi fel azokat az eltéréseket, amelyekkel a valamikori viseletközösség tudatta, ki is az. aki előttünk áll. A leány, az új menyecske, az idősebb asszony, az idős nő, más és más motívumokkal díszített öltözetdarabokat vett magára, amint a színek is eltérőek voltak. A mai értő szem, avagy az akkori viseletközösségben élő számára nyilvánvalóak ezek a különbségek, a laikusnak azonban nem. Voltak, vannak azonban másfajta viseletközösségek is, amelyek öltözékeit a laikus szem sem téveszt- hette/heti össze. A társadalmi hovatartozásról adtak információt a közös, illetve eltérő jellemzők. Adnak-e ma is? A kérdés nem felesleges. Azt m.ond- ja a pedagógus, hogy huszonhét fos osztályában tapintatosan megszámolta, kinek van és kinek nincsen télre való kabátja, s kiderült, tizenegy gyereknek nincsen. Vékony, béleletlen dzseki próbálja meg ezekről a kilenc-, tízévesekről leválasztani a hideget, ám vannak, akiknek még erre sem futja; marad valami pulóverféle. A túrái hímzés színes világából huppanjunk le a földre; a ruházati cikkek árindexének átlagos emelkedésénél gyorsabban nőtt a gyermekruházati termékeké. Elgondolkoztató irányzat! Oda vet ki többletet, ahol amúgy is sok a gond, sokféle a kiadás. Ruházatra a megyében a háztartások teljes fogyasztásán belül 5-5.5 százalék jut. Ott azonban, ahol két gyermeket nevelnek, ez az arány eléri a tíz százalékot is ...! Aligha tartható ennek ismeretében véletlennek a tény, ami szerint fél évtized alatt a korábbi egyötödére esett vissza a gyer- mekkabálok. felére az utcai gyermekcipőknek a forgalma. Egy bébirókli ma ötször annyiba kerül, mint a nyolcvanas évek elején, egy marhaboksz, ragasztott műanyag talpú gyermekfélcipő (31—34-es méret) négyszer annyiért (1100- 1200 forintért) vásárolható meg. A korábbi jövedelmi különbségek fokozódása egyben fokozza a viseletközösségek eltéréseit is. Nem új jelenség ez, ám új benne az eltérések mértéke. nagysága, annak ismételt megjelenése, hogy — amint erre a segélyt kérők indokai is utalnak a polgármesteri hivatalok tapasztalatai szerint — a gyermek kellő ruházat híján nem. megy néhány na- pig, egy-két hétig iskolába ... Az ilyen jelenségek ismételt megjelenése érzelmileg ugyan fájdalmas, az értelem felől közelítve azonban a szükségszerűségek tárába tartozik. Ha növekednek a háztartások jövedelmi különbségei, akkor növekednek a viseletben megmutatkozó eltérések is. ahogyan túl a viseletén, ez a helyzet az étkezésben, a lakásviszonyokban, az otthon felszereltségében is. Nem más a kép az oktatásra, a kultúrára, a művelődésre, a szórakozásra költött/költhető összegeket nézve sem. A kétség, a kérdés, amelyen a. pedagógussal közösen töprengünk; vajon a szülőkön túl miként reaaál erre a helyzetre, miként látja, fogadja el, törődik bele a legfőbb érintett, a gyerek? Az az emberke, aki életkoránál fogva nem érti, mert nem is értheti, a sorsát, helyzetét, a szülei posztját a társadalmi munkamegosztásban. mit gondolhat? A család, avagy a pedagógus dolga, kötelessége lenne a felvilágosítás, a megértetés, a magyarázat? A viseletközösség valamikor összetartó erő volt', ám az ún. modern kor újmódi viseleiközösségei, ezek jegyeinek halványab- bájélesabbé válása miféle összetartó, avagy szétválasztó hatásokat gerjesztenek? A kérdésre a felelet megkerülhetetlen, hiszen a korábban némasággal fedett, rejtett szegénység egyre hangosabban követeli a választ a miértekre, s még inkább, a hogyan továbbra. Mert ez, a hogyan tovább most már a lényeg: a holnap. Mészáros Ottó
