Pest Megyei Hírlap, 1992. február (36. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-12 / 36. szám

Csendesebbek a hajnalok

Harminc dühös ember

Két és fél évvel ezelőtt, a haraszti vasútállomáson megerőszakoltak egy 17 éves kislányt. .A brutális esetnek hamar híre ment, s a felháborodáson túl néhány embert cselekvésre ösztönzött. összegyűlt tehát vagy harminc dühös, tettre kész helyi polgár, és elhatározták, saját maguk vigyázzák ezután a vidék rendjét. Ez a kis társaság, mely mára több mint 200 tagot számláló polgárőrséggé szerveződött, alkotta az ország talán első önvédelmi szervezetét. A ma Dunaharasz- ti önvédelmi Társulat néven bejegyzett önvédelmi csoport elnöke, Fényes István vállalkozó büszkén emlegeti úttörő szerepüket.

— Kezdeményezésünk nyomán sorra alakultak a környéken hasonló szervezetek. Mára kiépült híradólánc köti össze Harasztit, Taksonyt, Szigetszenimik- 1 őst és Budapest déli kerületeit. Kapcsolatban állunk a helyi rendőrőrsökkel is, a helyi megbízottnak még a rádiót is mi adtuk. Mára az országban 538 hasonló szervezet működik. Az 1991. áprilisában alakult önvédelmi Szervezetek Országos Szövetségének magam is elnökségi tagja vagyok. A szervezet a BRFIC központjában irodát, sőt gépkocsit is kapott.

0 Honnan szereztek pénzt a helyi szervezet működéséhez?

— Négy CB-rádiónk van, erre az akkori tanácstól kaptunk 100 000 forintot. Az üzemanyagköltségeket másfél évig a zsebünkből fizettük, jelenleg az önkormányzat havi 30 000 forinttal járul költségeinkhez. Ezenkívül a helyi Sütőipari Vállalat tavaly 50 000 forintot, idén havi 5000 forintot ad azért, hogy az ő házuk tájékára is odafigyeljünk. Támogatási szándékát jelezte Pál András német állampolgár is, ő 20 000 márkával segítené a társulatot.

0 Mi a tényleges feladata a csoportnak?

— A hét minden napján az éjszakai órákban két autónk cirkál az utakon. A telepíthető rádiók segítségével kapcsolatot tartanak egymással és a rendőrséggel, illetve a szomszéd településekkel is. Miután a szervezet tagjai saját autójukat használják, előny a kék-fehér kocsikkal szemben, hogy a kívülállók nem tudják, a 60 lehetséges közül melyik jármű az éppen ügyeletes. A járőrözés feladata nem túl bonyolult, helybéliek lévén, tudjuk, hová kell jobban figyelni. Ha bármi rendkívülit észlelünk, legfontosabb feladat értesíteni a hivatalos szervet, hiszen mi magunk nem intézkedhetünk, még igazoltatási jogunk sincs. Ennek ellenére, a mi segítségünkkel, határozott fellépésünkre fogtak el számos esetben betörőt, gépkocsitolvajt.

• Látszik-e valamiféle eredménye munkájuknak?

— Eddig mintegy 150 sikeres elfogás a mi közreműködésünkkel történt. A

IDEIGLENESEN

Kis húgom sétára hívott egyszer, amikor még Pesten lakott. Volt egy szabadnapja, elengedte a főnöke. Délelőtt moziba ment, délután viszont el kellett valahol töltenie az időt. Házinénije ugyanis csak úgy adta ki a szobát — persze méregdrágán —, ha délután öt óráig sohasem megy haza, ha nem főz, ha csak hetenként kétszer zuhanyoz, ha a Patyolatban mosatja a ruháit. Van ennél enyhébb, és van ennél súlyosabb eset is. Albérlő vagy még hajléktalan fiatal párokból lesz, vagy olyan, magukat többnyire illúziókban ringató emberekből, akik a nagyvárosi életformától várva jobb sorsot, otthagyják a falujukat.

Magyarország keleti feléből tömegével jöttek az elmúlt évtizedekben. Jobbára ez az életforma jutott nekik, vagy a munkásszállás, idegen emberekkel összeköltöztetve, harmadmaguk- kal élve egyetlen szobában, egyetlen ággyal, ruhás- szekrénnyel. Ók építették fel a nagyvárosok lakótelepeit, középületeit, a gyárakat, kaszárnyákat, ők végezték a legnehezebb munkát, ők élik a legsanyarúbb sorsot.

Az albérlői lét olyan életforma, melyben a test-lelki hátrányok csak halmozódnak. Manapság még nehezebb belőle kitörni, mivel egzisztenciát is nehezebb teremteni, megtartani, a méregdrága szállásdíjon kívül csekélyke összeget is megtakarítani.

Visszacseng bennem a gyáli polgármestertől kapott információ: ebben a nagyközségben 3 ezer ideiglenesen bejelentett lakos él. Jó részük közel egy évtizede, vagy még régebben tartozik ebbe a státusba. Az ilyen embereknek ráadásul még szorongató érzéseket is kell átélniük, hisz sem itt, sem ott nem érezhetik magukat otthon. Falujukat rég elhagyták, talán már

4

nem is emlékeznek rájuk, de a papírforma szerint mégis ott számítanak állandó lakosnak. Személyi jövedelmi adójuknak a településre jutó hányada is annak a községnek a javára íródik. Míg emitt, ahol orvosi kezelést kapnak, boltba mennek, a községfejlesztés nehezen kicsikart eredményeit élvezik, ferde szemmel néznek rájuk. Hogyne, hiszen utánuk nem juthatott adójövedelemhez a helyi költségvetés.

Sehol sem tudják pontosan megmondani, hányán élnek egy-egy helységben. Melyik lakástulajdonos mennyit kér tőlük, milyen normák szerint fogadhatja be őket a.főbérlő? Nincs országos és helyi fórum, ahol megbeszélhetik a gondjaikat, aki szót emelne érdekükben. Aki megmondhatná: mikor, milyen módon juthatnának saját lakáshoz, ahol kedvére játszhat a gyerek, fogadhatják a rokont, s nem baj, ha éjjel felsír a pici.

Ennek a társadalmi rétegnek a sorskérdése hosz- szú ideje nem volt aktuális, mert mindig más szerepelt a történelem napirendjén. Nagyvárosnyi népesség, magyarság nyomorodik el a szemünk láttán. Én is csak panaszkodom. Helyettük mondom el azt, ami már beléjük hidegült,..

K. T. I.

helyi rendőrparancsnok szerint tavaly 30 százalékkal csökkent a bűnesetek száma. A nagyobb biztonság az egész település érdeke, a több mint kétszázas taglétszám bizonyítja, hogy nemes célokért képesek vagyunk összefogni. *

Mocsonoky Gábor

Pilisborosjenő választások előtt

A tavaly októberben lemondott borosjenői polgár- mester helyébe február

16-án választanak újat. Legalábbis reménykednek a helyiek, hogy az országos gyakorlattól eltérően, az első forduló mindjárt síké rés lesz. Ehhez az 1815 sza vazásra jogosult polgár kétötödének kellene az urnákhoz járulnia. Mindössze két jelölt közül lehet választani. Heves László és Szegedi Róbert jelenlegi alpolgármester egyaránt függetlenként indul.

M. G.

BŰŰ KÖBMÉTER SZENNYVÍZ A SZEMÉTTELEPEN

Veszélyben az ivóvíz?

(Folytatás az 1. oldalról.)

Pácéiról képviselők csoportja kereste meg szerkesztőségünket, s átadott egy vaskos papírköteget. Engedély a polgármester kézjegyével vállalkozónak, hogy a falu szennyvizét a szeméttelepre engedheti. A papírkötegben ott áll feke- tén-fehéren a bányanapló néhány kimásolt oldala. Az oldalak arról árulkodnak, hogy napjában sokszor fordult a két engedélyt kapott autó. Volt nap, amikor 155 köbméter szippantott lé került leeresztésre.

— Január 30-án jutott tudomásunkra az ügy. Nagyon felháborodtunk, hiszen ivóvizünk kerülhet veszélybe — kezdte ingerülten a beszélgetést Márkus János alpolgármester. — A történtekről a helyszínen meggyőződtem és beszereztem a bizonyítékokat. A soron következő testületi ülésen napirend előtt kívántam az ügyben interpellálni, amit megtagadtak, így éjszaka fél háromkor tudtam csak elmondani, mi is történt. A

Megjelent a Suliújság

Ráckevén, a Kölcsey Utcai Általános Iskola diákj.ai tegnap vehették kézbe a Suliújság első számát. Akárcsak a korábbi próbaszámnak, ennek is nagy sikere volt a gyerekek körében. Ami érthető is, hiszen nemcsak érdekes híreket olvashatnak ebben a lapban, például a magyar, német vagy matematika tantárgyak háziversenyeiről, de maguk a diákok is megjelentethetik itt írásaikat. Ök állították össze a fejtörőket is, amely a Suliúj- ság utolsó oldalán kapott helyet

(Hancsovszki János felvétele)

polgármester, Teleki Gyula önhatalmúlag, minden előzetes egyeztetés nélkül két engedélyt adott ki isaszegi vállalkozóknak, nevezetesen Noska Lászlónak és Szabó Lajosnak, hogy a községben kiszippantott szennyvizet a szeméttelepre engedhetik. Az engedélyekben, igaz, benne áll. hogy „csak” a Pécelről származó lé kerülhet oda, de kérdezem én, ki tudja azt ellenőrizni? — szegezi nekem a kérdést.

— Azonnali intézkedést kértünk a testületből többen, hiszen december 9-től február 1-jéig a bányanapló szerint 800 köbméter volt a kiszállított mennyiség. Mindez a felső figyelőkút- tól négyméternyi távolságban. A polgármester már visszavonta az engedélyeket, mi pedig jeleztük a tisztiorvosi szolgálatnak és más illetékes szerveknek a környezetszennyezést — mondta az alpolgármes- 'ter.

A péceli lakosság és a képviselők felháborodása nagy. Nem tudják, milyen veszélyekkel járhat a szeny- nyezés, mikor lesz érezhető mindez ivóvizükben. Elmondták azt is, hogy Pé- cel nagy része csatornázott, s a közelmúltban is több száz méter csatorna épült, de új rákötéseket a PVCSV nem engedélyez, mivel nem tudja fogadni a nagyobb mennyiségű szennyvizet, hiszen a medencék telítődtek szennyvíziszappal. Az ilyen szennyvíziszap elhelyezése állítólag községi feladat, amelynek érdekében történtek lépések.

Az illetékes tisztiorvosi szolgálatot kérdeztük, mi a véleményük az esetről.

— A jelzést és az okmányokat mi is megkaptuk, és másnap megtartottuk a helyszíni szemlét. Egyelőre sokat nem tudunk mondani, csak azt, hogy a szükséges adatok beszerzése folyamatban van. Meg kell vizsgálni a szeméttelep tervdokumentációját, s bizonyságot szerezni, hogy a szeméttelep rendelkezik-e olyan tulajdonságokkal, hogy oda szippantott szennyvíz leengedhető. Jelen pillanatban akut veszély még nem áll fenn. A vizsgálat természetesen szükséges, s az hosszabb időt vesz igénybe, a vízügyi igazgatóságot is be kell vonni a munkába, ilyen esetben nekik is feladataik vannak — tájékoztatott dr. Vass Csaba tisztiorvos.

Pécel egyik nagy tekintélyű képviselője, dr. Végh Béla mondta el, hogy ismeretei szerint a térségben 26 ivóvizet adó kút található, s ha ezek víznyerő területét eléri a talajba beszivárgó szennyvíz, beláthatatlan következményekkel járhat. Természetesen ő is a szakhatóság véleményét és a mielőbbi intézkedést várja.

Árvái Magdolna

Méhészeire adják a fejüket

Egy pályázat nyomában

A Gödöllői Agrártudományi Egyetem állattani tanszékének adjunktusa, dr. Tóth Ái-pád pályázatot nyújtott be a Munkaügyi Minisztérium Országos Képzési Tanácsához azzal a céllal, hogy munkanélküliek számára négy hónapos méhészeti tanfolyamot indítanának a GATE tanméhesében. A pályázatot megnyerte, s ennek értelmében 1992. március 1Budaörstől Biatorbágyig

Nem csak a hivatal dolga

A gazdaság átalakulásáról, talpra állításáról köny- nyebb a számok nyelvén beszélnünk. Ilyenkor valamennyire kikapcsolhatók az érzelmek, a tárgyilagos gondolkodás megkönnyítheti a helyzetelemzést, a tennivalók rangsorolását. Ha ugyan tehetünk valamit rövid távon.

A körzeti munkaügyi hivatalok folyóin mindennap hosszú sorok állnak. így van ez Budaörsön is. Különböző emberek, képzettségek és élethelyzetek. Az ötvenhetedik évét betöltött szakmunkás már nem kesereg, mert alig lesz különbség a fizetése meg a segély összege között. Néhány hónap múlva előnyugdíjat kap. ö tehát nem töri a fejét, mint például az élete delén alig túljutott hölgy, aki közgazdasági munkakört veszített el, s most reménykedve várja sorsa jobbra fordulását.

Budaörs körzetében 4,4 százalékot tesz ki az a bizonyos munkanélküliségi ráta, ami tulajdonképpen az aktív korban élők áilás- talanságát jelenti. Nem keresnek mostanság asztalost, lakatost, a mezőgazda- sági szövetkezetek átalakítása után jelentkeznek a munka nélküli mezőgazda- sági gépszerelők, az agro- nómusok, de tudnak már több állását veszített pedagógusról és vegyészmérnökről. Ötvenöt főiskolát, 44 egyetemet végzett értelmiségi keresi a helyét jelenleg Budaörstől Biatorbágyig, az egykori Budai járás területén. Közel ugyan a főváros, szünet nélkül közlekedik a két települést összekötő negyvenes autóbusz, de ott is csökkentik a létszámot, egyszerűsítik az ügyvitelt.

Kiutat kellene találni, s nemcsak ebben a körzetben, máshol is, ám egyelőre nem nagyon látszik

az alagút vége. Bárhol tesszük fel a kérdést, ma még az derül ki a válaszokból, hogy a megyei munkaügyi hivatalok magukra maradnak az emberek gondjaival.

Érdeklődünk, hogy legalább a konzultáció szintjéig foglalkoztak-e az ön- kormányzatok ezzel a kérdéssel. a munkahelyteremtés lehetőségeivel, de kiderül: sajnos nem. Sőt ebben a városban nincs is érdemleges együttműködés, kölcsönös tájékozódás.

A magyar munkás pedig még nem olyan — s kérdés, hogy hasonló lesz-e valaha —, mint az amerikai. Ott mindig oda költöznek az emberek, ahol jobban meg lehet élni. Mindig a keresett szakmát veszik elő, a magyar pedig ragaszkodik ahhoz, amit egyszer megtanult. Ezt Bódi Dezső mondja, a Pest Megyei Munkaügyi Központ helyi kirendeltségének vezetője. A gondolat érdekes és figyelemre méltó. Ámbár nemzedékek tudnának a régi szokáson változtatni. Még ők is csak úgy, ha a helycseréhez megvolna a gyorsan elfoglalható lakás. Ha a szakképzés konvertálható tudást adna a jövőben.

Kovács T. István

jétől június 30-ig 16 már munkanélküli, vagy előreláthatóan fél éven belül azzá váló végezheti el ezt a tanfolyamot, s arról szakmunkás-bizonyítványt kaphat.

Dr. Tóth Árpád a témával kapcsolatban elmondta, hogy a jelentkezőknek a megyei munkaügyi központokkal kell szerződést kötniük, s ennek birtokában kereshetik fel az oktatási intézményt. A dokumentációhoz orvosi bizonyítványt is mellékelni kell azzal kapcsolatban, hogy az illető méhszúrással szemben nem érzékeny. Akár a minimális, tehát a 8 általános iskolai végzettség is elegendő a tanfolyamra jelentkezéshez. Vi- szoilt várják ennél magasabb végzettségűek jelentkezését is, s az sem egy mellékes szempont, ha az illető gépkocsival rendelkezik.

A tanfolyam ingyenes. Az oktatásokat a GATE tanméhesében tartják. Akik távoli megyékből érkeznek, azok számára hetente egy alkalommal, térítés mellett, módjuk van a kollégiumban eltölteni egy éjszakát és étkezésben részesülni. A négy hónapos időtartam alatt 110 százalékos munkanélküli-segélyben részesülnek a hallgatók, A leendő méhészek számára szakmai tanulmányútokat is szerveznek.

Egyébként erről a képzési lehetőségről a méhészek újságjának legutóbbi számában részletesebben jelent meg tájékoztatás. Dr. Tóth Árpád szólt arról is, hogy tanszékük a megyei munkaügyi központ felé már tett jelzéseket erről a pályázatról, s remélik, hogy Pest megyéből is számíthatnak leendő méhészekre.

Gy. I*