Pest Megyei Hírlap, 1992. február (36. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-11 / 35. szám
Budaörsi pró és kontra Wi&iin&hoÉÉ Tamás nem mond le Ismét kellemetlen feladatot kaptam. Nem először kell már ilyet megoldanom. Lehetne rutinom benne. Mégis kínosan kerülgetem a kérdést: — Mit válaszolt ön a testületének? Lemond, polgármester úr? Sorrendben fontosabb Ráadásul gyanítom, hogy a tisztelt olvasó is unja már az efféle témát, amiről naponta olvashat az újságokból. Budaörsön 1990 karácsonya előtt dr. Csathó István, az először megválasztott polgármester mondott le, az alig több mint egy éve posztján álló Wit- tinghoff Tamást szólította fel néhány képviselő a távozásra. Mint a szavazáskor kiderült: Tizenkilencük közül tíz helyeselte volna ezt. A Fidesz, és saját pártja, az SZDSZ támogatását magáénak tudhatja, de az utóbbiak közül négyen az ellenpartnerekkel értettek egyet. Az MDF-es képviselő és a Keresztény Egylethez tartozók többsége kiállt mellette. Sorrendileg ugyan fontosabb kérdés volna az Budaörsön is, amivel a rendkívül nehéz évet kell megkezdeni. Nagy nyugalom, töprengéshez való politikai szélcsend kellene most a bonyolult kérdéseket megoldó elhatározásokhoz. Például a költségvetés elkészítéséhez, aminek még mindig sok. központilag megteremtendő feltétele hiányzik. Ennek ellenére megfeszített munkával dolgoznak a pénzügyesek, hogy a hónap végéig megtárgyalhassa a szakbizottság, dönthessen az önkormányzat. A kalkuláció elkészítésének előzménye, hogy az intézmények kiegyensúlyozottan működhettek, pozitív évet zártak, bár sok milliós adósságot is kellett törleszteni. Az idén e nélkül az utóbbi teher nélkül szintén közel 600 millió forintos fő ösz- szegű büdzsével lehet száTámogaiják az iskolában étkezőket Hogy a diák is jóllakjon Ä gyermekétkeztetési hozzájárulás önkormányzati támogatásának év végéig történő meghosszabbítása mellett döntött Nagykátán a városi képviselő-testület. Ez azt jelenti, hogy a bölcsődéstül a középiskolásig minden gyermekétkeztetésben részt vevő tanuló 25 százalékos kedvezményt élvez. Ezenkívül a rászorultak természetesen további kedvezményeket kapnak. Nagykátán az általános iskolásoknak közel egyhar- mada — 483 kisdiák — veszi igénybe az étkezési lehetőséget. A teljes napi ellátás 57, az ebéd 35 forintba kerül jelenleg. A kedvezményezettség rajtuk kívül 189 középiskolást, 457 böl- csődést és óvodást érint. A gyógypedagógiai oktatásban részesülő 62 gyerek pedig naponta 20 forintért kap uzsonnát, amit teljes egészében a költségvetés fedez. Annak ellenére, hogy a Damjanich János Gimnázium és Kertészeti Szak- középiskola saját konyháján főz, a városi gazdasági ellátó szervezethez tartozó 1000 adagos konyha is teljes kapacitással üzemel. Sőt, mint Darázs Istvánná élelmezésvezetőtől megtudtuk, naponta 200-zal többet főznek annál. Az oktatási intézményeken túl ellátják ugyanis az öregek napközi otthonát is. Az élelmezés- vezető szabad felvásárlási jogával élve olcsóbban, közvetlenül az őstermelőktől szerzi be a zöldségféléket, gyümölcsöt. Ilyen módon 20 forintos almát tudtak például „bespájzolni”, amikor egyébként már 30 forint lett volna kilója. Üzleti kapcsolatban állnak az albertirsai hűtőházzal, ahonnan a paprikát, paradicsomot szerzik be olcsóbban. De ugyanígy nagykereskedelmi áron jutnak hozzá a tejtermékekhez is. Szívesen vették mind ez idáig a Szolnoki Tejipari Vállalat „Hajdú” sajtját kilónként 190 forintért. Mint ahogy más településeken, úgy Nagykátán is a közeljövőben számítják újra, alakítják a nyersanyag- normákat s az étkezési térítéseket. Hogy a jelenlegi ár is közel megmaradjon, meg a diák is jóllakjon ... Nem lesz könnyű, (tóth) molni. Ehhez 430 millió körül lesz a személyi jövedelemadókból és a normatív támogatásból származó ösz- szeg. A többi a saját forrásból, köztük persze helyi adókból és a normatív támogatásból származó ösz- szeg. A többi a saját forrásból, köztük persze helyi adókból is származó pénz lesz, bár ez utóbbi fajtákból a testület is szavazott meg. Támadni azért Wit- tinghoff Tamást támadják, bár szerinte ez az idén sem érinti majd a sok terhet viselő lakosság nagyobb részét. A lakosság érdeke Szabados Imréné, a pénzügyi csoport vezetője, nem panaszkodik, csak a körülményeket ismerteti. Eddig még hiányzó, pedig fontos adalék lenne, s tudniuk kellene: mennyi lesz majd a bérfejlesztési és dologi automatizmus? A társadalombiztosítástól kapnak-e külön pénzt a munkahely által fizetendő betegszabadságra? Akad még más központilag meg nem szüntetett bizonytalanság is, ami nehezíti a munkát. Azt a hiányzó információk ellenére is tudják Budaörsön: A közintézmények biztos alapokon működhetnek 1992-ben. A szociális támogatások prioritást, vagyis elsőbbséget élveznek. Az úthálózatot jelentős mértékben fejlesztik, s ebben az évben 50-60 millió forintot fordítanak a háztartásokban már nagyon várt földgáz gerincvezetékének kiépítésére. Valamit még a közbiztonságért is tehetnek, két rendőri státus béréhez hozzájárulva. Hátha a kapitányság nagyobb létszáma javít valamit a helyzeten. Lényegében ezek volnának a lakosságot érdemben szolgáló fő témák, amire a szellemi, fizikai erőket kell kencentrálni. Ám Witting- hoff Tamásnak arra is időt kell most fordítania, hogy mérlegeljen. A már említett felszólításra, s magyarázkodásra koncentrálja az energiáit. Hozzájutott-e olyan pénzhez, amely nem illette volna meg? Utazgatott-e valóban az adózók rovására? Mocskolódó röplapok miatt kell helyrebillenteni a család lelki egyensúlyát. Ez utóbbi miatt ismeretlen tettes ellen feljelentést tett, az akciót elítélte az önkormányzat is. — Jó lenne végre személyeskedések nélkül dolgozni — mondja Budaörs második polgármestere, aki párhuzamot von az országban sokfelé tapasztalható tünetek és a saját esetük között. Nem fát rá okot — Örökölt gondok, talpon maradás, látványos eredmények várása, sikerélmények jelentős hiánya. Erre előre fel kellett volna készülni, de az emberek nem számítottak rá, mondja a városi vezető. Én természetesen visszautasítom a nekem szegezett vádakat. Becsülettel végzem a munkámat, bár közben az ember hibázhat. Ügy érzem, hogy a lakosság is támogat. Nem látok rá okot, hogy lemondjak. — Bízik benne, hogy feloldódnak a feszültségek? — Azt hiszem, megtaláljuk a módját, bár ez nem csak rajtam múlik. Kovács T. István Pakonyi „állomás” Betonbunker vagy vaslemez A felsőpakonyi állomásnak nincs váróterme, csupán egy idomvasakból ösz- szerótt pavilon, mely jelenlegi állapotában úgy néz ki, mint egy őskori hüllő csontváza. ELLOPTAK Az első jelzést tavaly májusban kaptam, majd ősszel újra írt valaki. Szavakban — mikor felkerestem — többek közt azt mondta: képzelje el, milyen ott télvíz idején várni, befújja a szél a havat a s.. .be. A jelzést továbbadtam a polgármesternek, ő meg még tovább, a MÁV illetékeseinek. Meddig jutottak a dolgok orvoslásával az elmúlt félévben, ennek próbáltam utánajárni a napokban, újra csak egy panaszlevél alapján. Beszélgetés a helyszínen, partner egy idős úr, aki húsz éve ingázik Pest és Pakony közt. — Nem így nézett ez ki, kérem — int a vasvázra. — Meg volt az csinálva rendesen. Előbb drótosüveggel, majd ondolált alumíniumlemezzel. Mindegyiket ellopták! Be kéne falazni téglával, azt nem tudnák elvinni. — A tégla nem jő — mond ellent az állomás mögötti zöldséges. — Betonbunker kell ide, vagy vaslemez. Négy-öt milliméter vastag. Hegesztve. Mint ez itt — döngeti meg a zöldségesbódé oldalát. — ÓCSÁN OLCSÓ A FA. Hamar híre ment, hogy öcsön olcsó a tűzifa. A Szilvánusz Erdészeti Kft. telepéről naponta sokszor hajtanak ki a fával megrakott szekerek, amelyek viszik a könnyen égő, jó minőségű, gurigára vágott akácfát. (Hancsovszki János felvétele) Ezt bezzeg nem tudják szétverni, pedig már próbálták. — Kik azok a vandálok, akik ilyesmit csinálnak? —• kérdezem a polgármestertől. Sztancs János legyint, nem tudja. — A helyi fiatalok sem angyalok, ám kétlem, hogy ők a rongálok. Sokan járnak ki ide hétvégén, diszkóba. Aztán visszafelé, amíg a vonatra várnak, unalmukban tür- nek-zúanak, randalíroznak. Nemcsak a váróban. A peron környéki lámpatesteket sem kímélik, rendre kiverik az égőket. — Végül is találni kellene megoldást, néhány felelőtlen suhanc miatt nem szenvedhet egy község. — A jelenlegi gazdasági helyzetben a MÁV-nak nincs pénze kőépületre. Nekünk sincs, függetlenül attól, hogy nem is a mi kötelességünk a váró megépítése. Áthidaló megoldásként a képviselői testület olyan határozatot hozott, tavasszal beborítjuk a vázat vaslemezzel, s az egészet lefestjük. Kevésből kitelik, lesz egy kis pofája, s az emberek sem áznak- fáznak, míg várják a vonatot. RONGÁLJÁK A témához tartozik, a nyár folyamán rendezték a peron környékét, 200 méter hosszan megemelték a töltést a sínek mellett. Hogy könnyebb, biztonságosabb legyen a le- és felszállás. Ez sem a község kötelessége, MÁV-kom- petencia. Csupán a tetemes társadalmi munkának tudható be, hogy a munkálatok ,„csak” 60 ezer forintot vontak el a községi költségvetésből. Felsőpakonyról naponta 800-an ülnek vonatra, ami a vasúti tarifát tekintve nem kis bevétel. Ráadásul a MÁV újra emeli a jegy árát, amiért, is az utasok joggal mondják, a jegy árába nem csak az utazás, de az utazással kapcsolatos minden más szolgáltatás is beletartozik. Például egy kulturált váróterem, ahol nem fúj a szél — a szoknyák alá. Viszont a jegy árába a rongálások nincsenek belekalkulálva. A rongálókat a lakosság kéne lefülelje (és netán a rendőrség). Mert nyolcszáz ember mégiscsak több, mint néhány nagymellényű suhanc. (—matula—) team Boltjaink soha nincsenek távol Öntől: Cegléd, Kossuth u. 6, Cegléd, Vadász u. 4. Cegléd, Pesti út 67. Cegléd, ipartelepi u. 7* Cegléd, Körösi út 61* A bony, Piactér A bony, Ceglédi út 10, JászkarajénS, Néphadsereg u. 61, Tápiószentmárion, Kossuth út 13, Aranygallér Rt. 2700 Cegléd, Kossuth Ferenc U. 6. Nagykáta, Petőfi S. u. 11. Tápiószele, Juhász L. tér 1, Törtei, Kossuth L. u. 10. Tápióbicske, Rákóczi úL 61. Tápiószecsö, Dózsa Gy. u. 25. Tápiógyőrgye, Ady E. u. 54. Farmos, Jászberényi út 667, AmNXSfAu&t nr.-nm^eK-f-a^Yeeefc. Aranygallér af
