Pest Megyei Hírlap, 1992. február (36. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-10 / 34. szám

BÉNÍTÓ, SZŰK KERESZTMETSZET Ütközőpontban az MO-s BiSBESZEM -mmSÍ TSÉS SZENTENDRÉN Cél a lakosság kiszolgálása Szentendrén a városgaz­dálkodási vállalat épületé­ben nyílt meg a Díjbeszedő Vállalat új kirendeltsége, ahol Szentendrének és kör­nyékének közel 80 ezer fo­gyasztóját kívánják kiszol­gálni. Az új központ a Váci úti kirendeltség munkáját veszi át, Visegrádtól Nagy­kovácsiig 22 település tar­tozik hozzájuk. Lakosság igényét elégí­tik ki, hiszen sokan kifogá­solták, h'ögy 300-400 Ft-ba és sok időbe kerül, míg egy-egy reklamáció vagy díjbefizetés miatt elutaz­nak a XIII. kerületbe. A változásról ugyan fo­lyamatosan tájékoztatták a lakosságot, de tudják, hogy mégsem lesz zökkenőmen­tes az átállás. Még jó ideig folyamatosan a Váci úton is fogadják az ügyfeleket, de a dokumentáció és az irattár átkerült Szentendré­re. Pilisvörösvár és környé­kének lakói átmenetileg hátrányos helyzetbe kerül­tek, nekik ugyanis köny- nyebben megközelíthető volt a Váci út (11 község tartozik ide 23 ezer fo­gyasztóval), de a vállalat ígérete szerint az ő ügyüket rövid időn belül rendezik, ki fogják ezeket a települé­seket venni a szentendrei körzetből. Szeretnének gyorsabban pénzhez jutni. Míg koráb­ban csak ezrelékben volt mérhető a hátralék, addig most 4,5 százalék. Tervezik, hogy a notórius nem fize­tőknek olyan órát szerelnek fel, amely érmével műkö­dik, csak akkor használhat­ják az áramot, ha megve­szik az érmét. A megnyitón jelen volt a Díjbeszedő Vállalat legna­gyobb megbízójának, az Elektromos Műveknek a képviselője is, Szemes Béla főosztályvezető, aki el­mondta, korábban a lakos­sággal szemben toleránsab- bak voltak, de decemberre úgy felgyülemlett az adós­ság, hogy most már több mint 500 millió forinttal tartozik nekik Budapest és Pest megye. Ezért draszti­kusabb eszközökhöz kell nyúlniuk, most már egy hónap után ki fogják kap­csolni az áramot azoknál, akik nem fizetnek. Megtudtuk még, hogy a fővárosban a Baross téren, az Elektromos Művek be­mutatótermében február 1- jén nyílt meg egy irodája a Díjbeszedő Vállalatnak, amely hosszított nyitvatar­tási időben (hétköznap 8— 18-ig, szombaton 8—-12-ig) kiszolgálja nemcsak Buda­pest kerületeinek, de a Díj­beszedő Vállalathoz tartozó összes Pest megyei telepü­lésnek a lakóit — itt bárki befizetheti számláját. Halász Csilla Tovább gyűrűzik az MO-s körgyűrű körül támadt hul­lámverés. A számos kör­nyezetvédelmi egyesülést, intézményt és a lakosság érdeklődő rétegeit tömörí­tő Levegő Munkacsoport most tanulmányt készített az MO-s helyzetéről. Isme­retes, hogy a gyűrű déli szakasza jelentős világban­ki támogatással épült. A kész szelvényt több mint egy éve átadták a forga­lomnak, ugyanakkor — a Levegő Munkacsoport meg­állapítása szerint — több­célú hasznosítása elmaradt. Az elmaradás azt jelenti, folytatja a tanulmány, hogy a szelvény átadásával egy időben nem épültek ki a fő­városi úthálózat csatlakozó peremkapcsolatai. Ezekre azért lenne égetően szük­ség, hogy az egyébként nagy áteresztőképességű MO-s majdani autóutat a dél-budai.közúti csőd csök­kentésére — esetleg meg­szüntetésére — felhasznál­hassák. A peremkapcsolat kiépítése és bővítése rész­ben a Belső-Budaörsi út— Nagyszőlőst út—Bocskai út—Kosztolányi Dezső tér— Schönherz Zoltán út—Pe- tőfi-híd—Ferenc körút— Üllői út vonalának és kör­nyékének bővítését, ki- és átépítését jelentené. A Levegő Munkacsoport az MO-s átadott szelvényé­ről megállapította, hogy azt nem a várakozásnak meg­felelő számú gépkocsi és kamion veszi igénybe, for­galma gyér. Az okok elem­zésénél kiderült, hogy en­nek nem kizárólag az az oka, hogy a hozzá csatlako­zó közlekedési utakat nem építették meg, illetve a már meglevőket nem építették át, hanem az is: az MO-s forgalmi útjelző tábláit rendszertelenül, itt-ott ész- szerűtlenül és a szükséges­nél kevesebb helyen állí­tották föl az út mentén. A Levegő Munkacsoport tény­feltáró elemzése, amely Molnár István mérnök ve­zetésével készült, ezek mö­gött „nem pénzügyi, hanem jószándéki hiányosságokat” vél felfedezni, azaz „ráját­szást a lágymányosi új híd kierőszakolására”. Az M0-shoz csatlakozó harmadik hiányzó láncszem a jelentés szerint a Péter- majori út kiépítése. Ebbe ugyan belefogtak, de ké­sőbb megszüntették. Ezál­tal Pestimre, Gyál, Vecsés és még néhány környező te­lepülés formailag hátrányos helyzetbe került, mert az MO-st csak kerülőút révén használhatják. Ugyanakkor kétségtelen vívmányként könyveli el a munkacsoport, hogy több­éves vita után, de mégis­csak elkészült a lakihegyi csomópont, amellyel a Cse­pel, Érd, Nagytétény, Bu­dafok és környéke közötti kapcsolat megteremtődött. Szintén az MO-s és a fővá­ros kapcsolatát erősíti a BKV 138-as jelzésű új já­rata, amely a csepeli és a budafoki városközpontot köti össze. A Levegő Mun­kacsoport ugyanakkor ke­vésbé szerencsésnek és hasznosnak ítéli a tervezett új budafok—hárosi kétszer egy nyomsávos felüljáró építését. Egyrészt azért vannak vele kapcsolatban fenntartásai, mert ennek költsége egy 10—15 kilo­méteres peremkerületi út építésének — pontosabban burkolata építésének — költségeivel azonos nagy­ságrendű, hanem azért is, mert az új felüljáró Buda­fok belvárosának máris nagy közlekedési zsúfoltsá­gát tovább növelné részben a személygépkocsi-, rész­ben a kamionforgalom bő­vülésével. Az M0-shoz csat­lakozó mindössze 4 kilomé­teres útépítés itt is jelen­tősen tehermentesítette vol­na Budafok belvárosának forgalmát. Különböző elképzelések ütköznek össze az MO-s kapcsán. A kormány által képviselt és elfogadott né­zetekkel a Levegő Munka- csoport nem minden pon­ton ért egyet. Vitájuk bár­hogy is ér véget, a munka- csoport érveire, észrevéte­leire mindenképpen érde­mes odafigyelniük a kor­mány szakembereinek is, hiszen az MO-s esetében többről van szó. mint a fő­város déli részének közle­kedési gondjairól. Ha a tel­jes körgyűrű elkészül, amely attól fogva autóút lesz, az nemcsak Pest me­gye, hanem az egész Nyu- gat-Dunántúl, sőt az Auszt­rián át a Délvidékig terje­dő nemzetközi forgalmat is alapvetően befolyásolja majd. K. K. Alsónémcdi határában csatlakozik az M0-s és az M5-ÖS. Az útburkolati jele­ket ugyan buzgón festik, ám a hiányzó forgalmi táb­lák még váratnak maguk­ra. (Hancsovszki János felv.) A SASAD-ÜGY Előzetes egy sorozathoz Fenemód kicsi ez az or­szág. Elég egy jelentékte­len helyi ügy, s Berettyóúj­falutól Csapig, Jászberény­től Mohácsig erről beszél mindenki. Igaz, ehhez a -médiák is hozzájárulnak. A kis ügyekből is országos kázust kreálnak. A vissza­térő ügyekről már nem is beszélve, melyek főszerep­lőinek nevét többször nyomtatják ki, mint egy or­szágelső íróét, többet látni a képernyőn, mint egy be­futott színészt. Persze ebben nemcsak a médiák a ludasok. Megfi­gyeltem, egy-egy ügy, bot­rány idején megnő a szer­kesztőségek postája, jön­nek a levelek. Ezek tartal­ma aszerint változik, hogy a statisztéria milyen irány­ban érdekelt. Vagy meny­nyire sikerült manipulál­ni. A manipulálást többféle­képpen lehet művelni. Mindenekelőtt anyagi esz­közökkel. De ismert a jovi­ális rábeszélés, a mindent és mindenkit lehengerlő erély, a vaskos arrogancia, vagy — ritkább esetekben — a megfélemlítés mód­szere. Ez utóbbi a legveszé­lyesebb, a törvény is bün­teti. Viszont ezt a legnehe­zebb bizonyítani. A féle­lemkeltő nem személyesen lép fel, elvégzik helyette a sameszok, a felkért vagy kéretlen szimpatizánsok, akiket egyazon cél vezérel. Ilyenkor jönnek a névtelen levelek, telefonhívások, a nyílt és burkolt fenyegeté­sek. A Sasad-ügy kapcsán ta­valy egyik fiatal kolléga­nőm írt néhány dolgoza­tot. A tsz-ből rt.-vé való át­alakulásról. Ezt követően megszaporodtak a telefon- hívások. A hívók által használt minősítések felér­tek a becsületsértés magas­iskolájával. A nyomdafes­Wége a sxupertifkosságnak Gyökeresen új tisztképzés Még 1990 végén született az a miniszteri határozat, amely a katonai tanintézeti képzés teljes korszerűsíté­sét rendelte el. Ennek meg­valósulásáról tartott sajtó- tájékoztatót a Bolyai János Katonai Műszaki Főiskolán dr. Angyal Ferenc ezredes, tanintézeti főnök és dr. Far­kas Tivadar mérnök ezre­des, főiskola-parancsnok. A változásokat az új tár­sadalmi berendezkedés és az eddigi oktatás gyenge szín­vonala tette indokolttá, kezdte bevezetőjében An­gyal ezredes. Visszatérünk főiskolánkon a 4 éves kép­zésre, de követelményrend­szerünkben is a polgári mű­szaki főiskolák gyakorlatát követjük. A velük való együttműködés gyümölcse a Budapesti Politechnikum: négy budapesti műszaki fő­iskola és a Bolyai szövet­sége. Felvételi időszakban kölcsönös átirányítással se­gíthetünk a pályaválasztók gondjain. A felvételire való jelentkezésnek most már alapvető feltétele a közép­iskolai érettségi bizonyít­vány is. Nemcsak a felső szintű oktatás korszerűsíté­sére törekszünk, hét kato­nai szakközépiskolánkban a következő évtől 5 év lesz a képzés időtartama. Szep­temberben két katonai gim­názium is megnyitja kapuit Győrben és Egerben. A múlt évben főiskoláink 336 helyére több mint kétsze­res volt a túljelentkezés, en­nek ellenére nem töltöttünk be minden helyet. A jelent­kezők tudásszintűé matema­tikából és fizikából ugyanis nem volt megfelelő. Sajnos kevesen beszélnek nyugati nyelveket, így a külföldi to­vábbképzés egyelőre keve­sek kiváltsága. Farkas ezredes a jelent­kezések számát kevesellte, s okát abban látta, hogy az ok­tatásban, illetve a hadsereg­ben eddig történt változá­sokról csak kevesen tudnak. Arról például, hogy a tan­anyag egyötödét általános ismeretek teszik ki: nyelv- oktatás, történelmi ismere­tek, vallástörténet slb. A felvételi rendszer megfelel a polgári iskolákban elfoga­dottnak. A középiskolából hozható 60 pont mellé itt is 60 az elérhető legmagasabb. A felvételi vizsga ismeret- szint-felmérésből (a válasz­tott szaknak megfelelő tár­gyakból). beszélgetésből, fi­zikai felmérésből áll. Kö­zépiskolában szerzett nyelv- ismeret pluszpontot jelent. A vizsgát megelőzően, a ta­vasz folyamán a jelentke­zőknek egészségügyi és pszi­chológiai alkalmassági vizs­gán kell megfelelniük. A to­vábbiakban a tisztikar és a polgárság új viszonyát ele­mezte a főiskola parancsno­ka. Elmondta, vége az eddi­gi kötelező titkolózásnak, mindenkivel szemben nyi­tottá szeretnének válni, vál­toztatva ezzel a róluk ki­alakult kedvezőtlen képen. Ennek bizonyítéka a mai tá­jékoztató, valamint az ezt követő bemutató is. Ezekbe az oktatókabinetekbe ugyan­is újságíró eddig nem tehet­te be a lábát. S valóban, történelmi pil­lanatnak nevezhettük, mi­kor beléptünk a hatalmas termekbe, ahol kis hatótá­volságú honi és csapatlég­védelmi rakétákat, vala­mint radarokat és egyéb be­rendezéseket csodálhattunk közelről, „működés köz­ben”. Mocsonoky Gábor téket mindenesetre nem tűrik. Van egy másik ismerő­söm is, aki életének húsz évét tette fel a Sasad „ol­tárára”. Elkövette azt a dő­reséget, hogy a vezetéssel kapcsolatos nemtetszéseit szóban, majd írásban jut­tatta kifejezésre. Alighogy az újságcikk megjelent, el­küldték nyugdíjba. Öt is, a helyettesét is. De ezzel az ügy még nem záródott le, azóta is hívogatják telefo­non, szidják, életveszélyes fenyegetéseket adresszálnak a részére. Ha már benne vagyok, kór volna a körzet ország- gyűlési képviselőjét kihagy­ni a megfenyegetettek so­rából. Aki úgyszintén ten­gelyt akasztott a Sasad-ve- zetéssel. (Félreértések elke­rülése végett : nem azt állí­tom, hogy a vezetők részé­ről történtek próbálkozások a megfélemlítésre.) Ez az ember vette a bátorságot, hogy felvilágosítsa a tagsá­got, mondván, nem olyan szép az rt.-menyasszony, mint amilyennek mondják. Fellépését — többek között — két levéllel díjazták. Az egyiket Antall József mi­niszterelnökhöz, a másikat Boross Péter belügyminisz­terhez címezték. A levelek szövege ugyanaz volt, mind­kettő alkotmányellenes ma­gatartással, pártállami agi- tációs módszerek alkalma­zásával vádolta a képvise­lőt. A leveleket Mihalik László tsz-elnök, rt.-vezér- igazgató (mór én sem tu­dom, milyen titulus illeti) írta. Igazságkereső sorozato­mat a Jávor Károly kép­viselővel készített interjú­val kezdem, de írásaimban helyet kap mindkét tábor véleménye. Amikor belevágtam ebbe a munkába, jóakaróim fi­gyelmeztettek, vigyázzak, mert darázsfészekbe nyú­lok, megüthetem a boká­mat. Egyikük eszembe jut­tatta azt a kis csevelyt is, mely egy közös börtönláto­gatásunk során hangzott el. Egy elítélt röhögve mond­ta: uraim, mindenkinek van itt egy téglája. Még valami: a lakásomon nincs telefon, névtelen te­lefonálók hívását a szer­kesztőségbe várom. Matula Gy. Oszkár

Next

/
Thumbnails
Contents