Pest Megyei Hírlap, 1992. január (36. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-08 / 6. szám

LENNI VAGY NEM LENNI (I.) A Ml KÓLÁI TIZENKÉT BÖLCSŐ Isten háta mögött egy lépéssel Próbát tettem, elutaztam Vámosmikolára. Azt akar­tam megtudni, milyen messze van Budapesttől, a világvárostól a tőle észak­ra, a szlovák határ közelé­ben lévő 2200 lakosú kis­község, Mikola vagy lati­nosán Michelaként már 1075-ben egy oklevélben említett település. Nem a földrajzi távolságát akar­tam ellenőrizni, mert az egy pillantás alatt leolvasható a térképről, légvonalban mindössze negyven kilomé­ter Budapest északi csücs­kétől számítva. Igazából ar­ra voltam kíváncsi, a vad­regényes börzsönyi erdők­ben megbúvó maroknyi lé­lekszámú községet gazdasá­gi, kereskedelmi, infra­strukturális szempontból, sőt a munkalehetőségek szemszögéből mekkora tá­volság választja el az or­szág szívétől. mm Önerős telefon Az ország vérkeringésébe bekapcsolódni persze nem kizárólag a közlekedéssel le­het. Ott van még a telefon- hálózat is mint lehetőség. Am Mikola, miként közös körjegyzőségük által vele összetartozó, szomszédos Perőcsény és Tésa se igen dicsekedhet vele. Elszige­teltségük olyan mérvű, hogy tizenhét környező telepü- sel együtt most elhatároz­ták, a Matáv segítségével jövőre megkezdik, és ’93 első félévre befejezik ön­erős, közös telefonhálóza­tuk kiépítését. Az igénylők fejenként tizenötezer fo­rinttal szállnak be a fej­lesztésbe. Telefon tehát lesz, méghozzá hamarosan, biztat a mikolai polgármes­ter. Lesz hozzá ugyancsak a környező települések ösz- szefogásával és a Belügy­minisztérium segítségével megszervezendő öntevékeny közbiztonsági hálózatuk is. Mikoláról és még hét kör­nyező határszéli település­ről tudnunk kell, hogy a kormány 1091-ben őket Pest megye gyengén fejlett tele­püléseivé nyilvánította, egyúttal némi anyagi segít­séget is adott nekik, hogy föltáplálhassák, sőt mun­kahelyteremtésre ösztönöz­zék a sorvadásnak indult községeket. Az önkormány­zatok, bár nekik jól jött a kis kormányzati segítség, tudják, ez csak csepp a ten­gerben. Az egyetlen hatha­tós segítség kilábalni a ká­tyúból, ha helybéli munka­helyeket teremtenek akár a vállalkozók fölkarolásával, akár úgy, ha az önkor­mányzat fog gazdasági te­vékenységbe. A községi körjegyző, Sza­bó Lajos, aki Tésa, Perő­csény és Mikola közt ingá­zik, azt mondja, mióta a három település költségve- tésileg egymástól függet­lenné vált, igazságosabb és szabadabb légkör uralko­dik a testületi döntésekben, ami a munkahelyteremtés­re és a vállalkozások indí­tására is jótékony hatással van. A fölpezsdülés ered­ményeképp például Miko- lán alig két hónapja két maszek élelmiszerbolt nyílt, és máris megindult köztük az egészséges versengés, melyik marad életben. Zordabb idő Betértem a két szomszé­dos élelmiszerboltba. Az izgatott, hogy milyen lehet a viszony köztük, hiszen a két épület egymás mellett található. Bár mindkettő homlokzatán a kissé mu­latságosnak ható „diszkont miniáruház'’ felirat olvas­ható, de valójában két kis parasztházról van szó, az áruházak pedig mindössze egy-egy zsebkendőnyi helyi­ségből állnak. A két rivális más-más városban szerzi be a készletét, és most egyelőre óvatosan figyel- getik és összehasonlítgatják a szomszéd árcéduláit és a sajátjaikat. Egyikük se sze­retne azért csődbe jutni, mert a másiknál drágábban árusítja a portékáját. A községi gyógyszertár­ban megtudtam, hogy erre­felé aligha lenne érdemes gyógynövényeket termesz­teni vagy egyéb mezőgaz­dasági attrakcióba fogni, a talaj minősége annyira rossz itt. Itt zordabb az éghajlat, mint Budapest magasságában. Leállt a varroda A környék igazi slágere a málna és a bogyósok. Évek óta ez tartotta el er­refelé az embereket, sőt ki­fejezetten jól jövedelme­zett. Azonban a külföldi piacok bedugulása miatt ta­valy annyira visszaestek a félvásárlási árak, hogy az ittenieknek ez az utolsó ke­nyér is kiesett a kezükből. Ipartelepítésre se nagyon lehet gondolni, legföljebb hűtőház építésén törik er­refelé az önkormányzatok a fejüket. A munkanélküli­ség szele Mi kólát is megle- gyintette. Épp most állt le a harminc nőt foglalkoztató helyi ruhakészítő részleg. A Váci Kötöttárugyárhoz tar­tozó, tréningruhákat össze­állító mikolai részlegből egyelőre nem eresztették szélnek a dolgozókat, de a munkanélkülivé válás réme néhány hét óta a fejük fö­lött lebeg. A polgármester megígérte, ha minden kö­tél szakad, átmenti őket a helyi művelődési ház épü­letébe. A régi textilesfel­szerelés és a helyiség meg­van, csupán bele kell vág­niuk a saját kis ruhaüze­mük létesítésébe. Ez per­sze csak terv. Mikola nem szeretne a kihaló községek listáján maradni. Fafeldol­gozó üzem, hűtőház, ruha­készítő egység, a telefonhá­lózat bővítése, az ÁFÉSZ helyi kézbe adása, az alma- és málnatermesztés ösztön­zése és nem utolsósorban a falusi turizmus feltételei­nek megteremtése szerepei ’92-es tervei közt. Kocsis Klára Nem mindennapi adócsa­lás-sorozatot. leplezett le a közelmúltban a tápió- szelei polgármesteri hi­vatal. Hasonló történetről lapunk is beszámolt már, ez az eset azonban a ben­ne részt vevők nagy szá­ma miatt eltér attól. Az ügy azzal kezdődött, hogy szeptember elejétől november végéig 35 sze­mély váltott ki Tápiószelén vállalkozói igazolványt do­hányáru értékesítésére. Ez a „műfaj” nem kötött szakképesítéshez, iskolai végzettséghez. Mindössze erkölcsi bizonyítvány és 300 forint illeték szükséges a kérelem benyújtásához. Ennek folytán nem volt feltűnő, hogy analfabéták, alacsony iskolai végzettsé­gű polgárok is akadlak a jelentkezők között. Ára ha­marosan elterjedt a hi> Tápiószelén: aki dohány­áru-értékesítéssel foglalko­zik. az vállalkozásának be­indításához hitelt kap egy ceglédi bankfióktól. Még­Mváilaikossók Áfát igényeitek hitel fejében pedig kétszázezer forin­tot. RIADALOM Majoros Tibor alpolgár­mester maga is vállalko­zó, így hát tisztában van a hitelfeltételekkel. Ennek el­lenére előíbb nem vette iga­zán komolyan a híreszte­léseket. Tudta, hogy egy bank nem ad hitelt fedezet nélkül. Azt azonban szük­ségesnek tartotta, hogy kö­zölje az újdons.ült vállalko- zókk al: az önkor má ny za t „természetesen” nem ad szociális' segélyt a részük­re. hiszen megélhetési for­májuk a vállalkozás. Nosza, lett erre nagy ria­dalom az érintettek köré­ben. Egj’i^k — aki ..még 'nem kapta, meg a bank­kölcsönt” — könyörgésre fogta a dolgot a hivatalban. Kérte a szociális segc'yt legalább addig, amíg nem érkezik meg a „kölcsön”. Az alpolgármester rövid faggatás után kiderítette az úgynevezett vállalkozási kölcsönök eredetét, valódi hátterét A vállalkozók ál­tal hivatkozási alapnak te­kintett hitelkérő lap nem más, mint az „igénylőlap az általános forgalmi adó visz- sza térítéséhez”, ami az APEH 61-es számú nyom­tatványa és áfa-vissza­igénylésre szolgál. Ilyen lapot töltöttek ki több mint, 30-an. Megtehették, hiszen mint minden vállalkozó, ők is rendelkeztek adószámmal, s bekerültek az áfa-körbe. Persze ahhoz, hogy valaki Bevezető egy kulcskérdéshez A falusi ember hamar szembesül az élet keletke­zésének realisztikus moz­zanataival, melyekben már gyermekként sem talál semmi kuriózumot. Emlék­szem, ángyom ezekkel a szavakkal bíztatta a ná- lamnál alig két évvel idő­sebb, nyolcéves unokabá­tyámat: hé, Berci, vidd el a Riskát folyatni! Berci fogta a láncot, s vitte a te­henet a bikáshoz. Mi, kölykök kivártuk az ak­tust, közben snúroztunk. Ugyanígy nem jelentett él­ményt az elles sem, legfel­jebb először. Utána már ez is munka volt, a gyerek hordta kéz alá a meleg vi­zet a doktornak. Az elmúlást már más­ként fogtuk fel, hátborzon­gató misztikum társult a halálhoz. A Szent Mihály lovára, udvarra kitett nyi­tott koporsónak közelébe sem mertünk menni, mint ahogy azt a töpörödött, ker­tek alatt osonó, boszor­kány külsejű vénasszonyt is távolról követtük — s ha senki nem látta, göröngy- gyei dobáltuk —, akit az egész falu csak úgy- hívott: az angyalcsináló Boris. Hogy Boris miben ügykö­dik, mit visz a berliner- kendője alatt lopva, azt nem tudtuk. Csak ösztönö­sen éreztük, Boris egyet je­lent a halállal, valami kö­ze van a kaszáshoz. És egyikünk sem volt meg­lepve, amikor egy nap a vénasszonyt elvitték a csendőrök, mert a magzat­elhajtás halállal végződött, az egyik nagygazdalány brantban halt meg szörnyű kínok közt. Sokáig nem értettem, miért illetik e gyalázatos tettet angyalcsinálásnak, s az elkövetőket angyalcsiná- 1 óknak. Szégyenlős, álsze­méremből nem mertek szembenézni az igazsággal? Holott mindenki jól tudta, amit a kontár bábák, sar­latán kenőasszonyok csi­nálnak, az nem más. mint gyilkosság, a megfogant élet elleni merénylet. Később anyám próbálta megmagyarázni, az angyal­csinálás elnevezés abból a 200 ezer forint áfát vissza­igényeljen, legalább 1 millió forintos számla kell. A szó­ban forgó dohányárusok ese­tében mindez nehezen volt elképzelhető, de azért szám­lát szereztek, áfát igényel­tek. Ennek folytán egy sze­mély közülük kapott is kö­zel 200 ezer forintot. Mint utólag kiderült, az utóbbi egyénnek már egy újaibb 80 ezres tétele iß úton . volt. BOCSÁNATOS BŰN? Amikor minderre fény derűit, másnapra beidéztek a polgármesteri hivatalba va 1 amen ny i „váll alkozót”. Miután a folyosón meg­tudták a berendelés okát, egyesek azonnal ás ango­losan kereket oldottak. A jegyzőkönyvek tanúsága szerint húsz személy igé­nyelt vissza jogtalanul 190 és 248 ezer forint közötti összegeket. * Az ügyet az adóhivatal és a rendőrség tg vizsgálja. Mint ahogy m.ás esetekben is láttuk azonban, Magyar- országon egyelőre bocsána­tos. bűnnek számít — az érvényben lévő törvények szerint — az adócsalás. —he— naiv, gyerekes hitből ered, táplálkozik, hogy a még meg sem született gyerme­ket elküldik a mennyekbe angyalnak, belőlük áll ösz- sze a kórus az Úristen tró­nusa mellett. Szerencsére az értelme­ző szótárban semmi utalást nem találni a mennyekről, sőt az is kitűnik, a terhes­ség effajta mesterséges megszakítása, az élő mag­zat eltávolítása az anya­méhből, büntetendő cselek­mény. Az angyalcsinálás másik, törvényesített formája az abortusz, más néven az em­beri magzat művi eltávolí­tása. A művi szó alatt mű­téti beavatkozást és annak elvégzésére képzett-jogosult szakembert értek. Orvost. A beavatkozás kórház­ban, klinikán történik, az anya halálát előidéző mű­hiba lehetősége a zéróval egyenlő. Ennek ellenére a társadalom egy jelentős ré­szének az abortusszal szem­ben is fenntartásai vannak, a pár hetes magzat művi eltávolítását is az élet el­leni durva beavatkozásnak tekintik. Érdemükül szol­gáljon, ezek közt az „íté­letvégrehajtók”, az orvo­sok járnak az élen, akik­nek nagy többsége minden alkalommal viszolyogva, lelkiismeretével vívódva nyúl a küretkanálért. Malthus a háborút szük­séges rossznak nevezte, az abortuszt is sokan ennek tekintik. Újkori Taigetosz az életképtelen utódok ki­szűrésére cs egyfajta meg­előzése a túlszaporulatnak. Ez utóbbi veszély nálunk nem áll fenn, amiért is ne­héz megmagyarázni az évenkénti 90 ezer abor­tuszt, melyből mindössze 20 ezret tesz indokolttá a magzatnál észlelt élettel összeegyeztethetetlen fejlő­dési rendellenesség vagy az anyánál kimutatható vala­milyen betegség, mely a magzat sorsát veszélyezte­ti, vagy épp az anyáét. Az összképhez az is hoz­zátartozik, az utóbbi 30 év­ben, amióta lazítottak, majd zöld utat nyitottak az abortusznak, négymillió kü- retet jegyeztek. Ha ebből csupán a fele nem történik meg, a népességi mutatónk nem stagnál, nemzetünk nem sorvad, Magyarország nem keiül fel a demográ­fiailag legkedvezőtlenebb listavezetők közé. A vélemények persze megoszlanak, a közvetlen érdekellek szociológiai, gazdasági, létbizonytalan­sági okokkal magyarázzák döntésük okát, melynek végeredményeként idő előtt meghal egy még meg sem született élet. Az ellentábor a morál devalválódásában, a lélek- szegénységben, a tolerancia teljes hiányában látja az abortuszok miértjét. A teljesség igénye nél­kül megpróbáltunk utána­járni a kérdésnek, meg­hallgattuk az orvost, a lel­készt, a védőnőt, a diák­lányt, a jogászt, különböző szervezeteket, s a legilleté­kesebbet, egy nyolcgyere­kes édesanyát is. őszintén reméljük, hogy vállalkozásunk — és írá­saink — nem maradnak visszhang nélkül. Vélemé­nyüknek szívesen helyet ad­nánk a sorozat végén. Matilla Gy. Oszkár NM NE! GONDOLATOLVASÓ Régi ismerősökkel beszélgetünk, közben azon­ban rám telepszik a gyanú, ki-ki a maga prókáto­rának szeretne megnyerni, bizonyítandó, nem a másiknál, hanem nála az igazság. A régi ismerő­sök korábban sem tartoztak az egyvéleményűek bokrába, most viszont formáilisan is más és más szervezeteknek a tagjai. Amiből következően úgy vélekednek, hogy nekik a településüket (történe­tesen a várost) is másként kell látniuk, de úgy, mint ez meg az, semmi esetre sem. Rámondhatnám erre a helyzetre is, na ne. A te­lepülés olyan a valóságban, amilyenné sok-sok évtized alatt lett, nem ölt más arculatot attól, hogy most ennek a pártnak, vagy annak a pártnak a tagjai szemlélik. Gyakori szereptéves'ztés ez nap­jainkban, lenyomata azoknak az időknek, amikor nem a valóság volt a fontos, hanem az, a hala­lom emberei milyennek szerették vní na látni. Sok baj lett belőle! Amint a mostani szereptévesztés­ből sem lesz nagy haszon, ha a szereplők ragasz­kodnak a maguk elképzelte menetrendhez, nem sok ügyet vetve rá, mások is a színpadon vannak. A demokrácia szereposztását megtanulni: a mai idők legnehezebb közteendői közé tartozik. Le­nyelem tehát a sok-sok na ne-t, amikor a bi- zonykodásokat hallgatom, miféle csalafintaságok­ra képes ez a fél, miféle gazságokra amaz ... Amikor azonban vélt és való tények fogytával eljutunk oda, hogy a beszélgetőpartnerek azt kez­dik sorolni, miként és mit gondol a másik, akkor azt mondom, na ne! Ezt ne, így ne, mert a gon­dolatolvasásnak veszedelmesen gazdagok hazánk­ban a hagyományai, és sajnálatosan súlyosak a kö­vetkezményei. Életveszélyes tehát feltámasztani a gondolatolvasást, a gondolatolvasói szerepet, mert nemcsak demokráeiaellenes helyzetet teremt, ha­nem bárkit céltáblává változtathat. Hiszen min. denki gondol valamit... (m)

Next

/
Thumbnails
Contents