Pest Megyei Hírlap, 1992. január (36. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-06 / 4. szám
SZÄZNYOLCVÄNNEGY ISKOLA BIZONYÍTVÁNY A ŐSEINK UTÁN KUTATTAK A távolság sohasem lehet akadály. Így volt ez Julianus barát, Körösi Csorna Sándor idejében, és ennek igazságát bizonyította az az expedíció is, amelyet három gödöllői egyetemista szervezett még tavaly nyáron azzal a céllal, hogy eljussanak a Körösi Csorna által feltételezett magyar őshazába — Junghariába —, a mai Kína területére. Visszatért Jungfiariábol a GATE expedíciója Az út sportteljesítménynek és emberi erőpróbának sem volt utolsó. A távoli indiai. pakisztáni, kínai emberekkel való találkozás bőven tartogatott számukra meglepetéseket. — Milyen tervekkel, cé- lókkal indultatok útnak? — A Karakoram 91 expedíció három célt tűzött ki maga elé — kezdte a beszélgetést Szabó Zoltán, a GATE Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar hallgatója, civilben az expedíciótrió „menedzsere”. — Méltó emléket kívántunk állítani Körösi Csorna Sándornak, így részben az általa is végigjárt útvonalon, a Himaláján keresztül jutottunk át Indiából Kínába. — Fontos feladatnak tekintettük az agráregyetem tanszékei számára végzett kutató- és gyűjtőmunkát is. így növény-, termés- és földmintákkal tértünk haza, és készítettünk egy videofilmét is. — Az első állomás Kalkutta volt... Földes András — Igen, ide repülővel érkeztünk — veszi át a szót az expedíció másik tagja, Földes András gazdászhall- gató. — Innen folytattuk urunkat Delhibe, ahonnan néhány műemlék feltérképezése után északra, Kasmír tartományba igyekeztünk. Itt ért az első meglepetés, ugyanis polgárháború fogadott bennünket. A magyar diákokat az északi határnál újabb fegyver- ropogás fogadta. Itt is kitört a szokásos évi kínai— indiai határvita, ami abból áll, hogy néhány határőr átlő a másik oldalra, • majd azt onnan sokszorosan viszonozzák. A gödöllői csapat Leh városától egy mérföldre érte el a „tiltott zónát”. Ha valakit itt elkaptak, és nem volt megfelelő tartózkodási engedélye, azt simán lecsukhatták. Nos, barátaink vállalták a kockázatot. Harminc kilométert tudtak megtenni a sivatagi hegyek között, majd belebotlottak egy katonai ellenőrzőpontba . .. Persze — mondták a világutazók — van a világ összes ' országára érvényes útlevelük. Ez nagyon nem tetszett az egyik tisztnek, de még így is olcsón megúszták — visszaküldték őket egy teherautóval a legközelebbi faluba. Könyörgés ide, kérésözön oda, még a helyi polgár- mester sem volt hajlandó érdemben szóba állni velük. Ez a háborús patthelyzet vezetett végül is az .expedíció tagjainak a különválásához. Nem lett volna elég idő egyszerre bejárni a Himaláját és Tibetet. Földes András túrabakancsában a Himalája csúcsai felé vette az irányt, a többiek pedig tibeti falvakba igyekeztek, hogy végül Junghariában találkozzanak. — Végül eljutottak a feltételezett magyar őshazába ... — Igen, és ideérve egy 2000 méter magasan fekvő tónál találtuk magunkat — kapcsolódik be a beszélgetésbe a világtúra harmadik résztvevője, Hargitay Csaba. .— Itt kazahokkal, ujgu- rokkal és tadzsikokkal találkoztunk. A kazahok ősi fakeretekre feszített, bőrökből készült jurtákban élnek, lovakkal közlekednek, küpülik a vajat, és rengeteg tésztát esznek. Harci eszközeik között ősi hun visszacsapó íjakat és pajzsokat fedeztünk fel. — Ezek az életképek bizonyára könnyen felidézték bennetek az „ősmagyarok életét”. Az arcvonásokat nem fürkésztétek? — Tény, hogy fedeztünk fel magyaros arcvonásokat, de ennek természetesen nincs tudományos alapja. Egyébként egy helyi múzeum igazgatója is mutatott nekünk régi hun fegyvereket, íjakat, kardokat, pajzsokat. Nem kizárt, hogy a hunok egy darabig itt éltek. — Milyen nyelven beszélgettetek a múzeumigazgatóval és általában az indiai, kínai emberekkel? — Angolul és mutogatással. Indiában és Pakisztánban könnyű volt a dolgunk, ott hivatalos nyelv az angol. Kínában inkább az orosszal boldogultunk. — Az orosszal? — Igen. Kínában nagyon sokan tanulnak és tudnak is oroszul. A Karakoram 91 expedíció elérte célját, és mindez élménynek sem volt mindennapi. Hiszen egyszerre izgató és romantikus érzés, ha az ember egy kicsit ősei arcvonásait, mosolyát vizsgálva visszatér a múltba. Ök azt mondják, már ezért is érdemes élni ebben a világban. Durkó Károly Hargitay Csaba A gimnázium megmérettetett Egyetlen iskolát sem járt át oly mértékben az illúziók világa, mint a gimnáziumot. A se szeri, se száma kísérletek rendszerrel és módszerrel, melyekből a következtetés fontosabb volt, mint az eredmény. Az illúziók többnyire sohasem érnek partot. Vagy ha igen, nem azon a tájon, amely távolról oly szépnek tűnik. Ma milyen távlatokat kínál a gimnázium, amely úgy tűnik, az akar lenni, aminek valójában mindig is lennie kellett volna: műveltséget adó és továbbtanulásra felkészítő intézmény. Az elvetélt pedagógiai kísérletek elemzői köny- nyebb helyzetben vannak, a múlton már túllépett az idő. A jelen és még inkább a jövő, számos gimnazista diák és szüleik előtt most is az illúziók világába sorolható. De vajon megítélhető-e a gimnázium valós súlya, szerepe? Mérhető-e a hatásfoka valami módon a valós szellemi érték és az ábránd közelítésében? Egyáltalán, milyen a gimnázium bizonyítványa? Neuwirt Gábor egyetemi docens, az Országos Felső- oktatási Felvételi Iroda vezetője évek óta követi- elemzi a továbbtanulás alakulását, az egyes iskolákra is utaló adatokkal. Az 1991- es teljesebb elemzést, várhatóan a Köznevelés teszi majd közzé, A rangsor — Többféle szempont szerint lehetne összehasonlítani az iskolákat, igazán jó azonban egyik sem lehet, mert a tanári munka összetett feladat. Azt például semmiféle mutató sem jelzi, hogy erkölcsileg miképpen nevel valamely testület. Még azt sem lehet igazán objektív módon meghatározni, hogy milyen hatásfokkal tanít. Egyetlen tevékenysége mérhető, ám ez nagyon lényeges, hogy milyen eredménnyel felvételiznek a gyerekek. Erről ugyanis pontos, számítógépes adataink vannak. így a rangsor összeállítható. Azonban szeretném megjegyezni, hogy az az iskola, amely a lista közepén található, ettől függetlenül kiváló intézmény lehet. — De az is tény, hogy a szülők többnyire a továbbtanulás reményében küldik gimnáziumba gyerekeiket... — Igen, a gimnázium elsőrendű szerepe a továbbtanulásra való felkészítés. És ez akkor is fontos, ha tudjuk, hogy a diákjaik nem több, mint 60-70 százaléka tanul tovább. És ezek révén méretik meg a gimnázium. Ez mérhető — még ha szűk szempontból is —, de kimutatható, hogy hány tanulóját sikerül bejuttatni a felsőoktatásba. Az első huszonöt — Hány iskola adatát dolgozták fel? — Összesen 184 gimnáziumot vizsgáltunk. De ennél több van. Nem vettünk azonban figyelembe olyan iskolákat, amelyek esetében csak 1-2 év adataival rendelkezünk. Tehát csak azokat a gimnáziumokat vettük sóira, melyekre vonatkozóan a legutolsó öt esztendőből legalább három évre vannak adatok. — Milyen feldolgozási módszert alkalmaztak a viták megelőzéseként? — Az első 25 gimnáziumot kiemeltük azok kritikája alapján, akik azt tartják, hogy a különböző egyetemekre nem azonosak a bejutási esélyek. (Például az orvosira nehezebb bejutni, több pont kell, mint egyes műszaki egyetemi karokra.) Ezt a 25-ös listát tehát azokból a gimnáziumokból állítottuk ösz- sze, ámeneknek diákjait öt év átlagában legalább 45 százalékban felvették. Néztük azt is, hogy a vizsgán megjelentekhez képest hány gyereket vettek fel. Tanulságos az idén először alkalmazott szempont, hogy a továbbtanulásra jelentkezők közül hánynak volt nyelvvizsgája. — Mindezek után mi az első következtetés? — Az, hogy egy-egy tényezőt tekintve az iskolák meglehetősen stabilak,, őrzik a helyüket. Ugyanakkor figyelemre méltó, hogy vannak olyan gimnáziumok, amelyek az 1987— SZÁJTÁTVA HOMOK A beavatottak tudják, az építőipari számlákban sok a „homok”. Ami a leszámlázott, ám ténylegesen nem teljesített műveleteket fedi. Él bennem a gyanú, hogy mostanában új területre is áttette működését a homokgyártók csapata. Az ú.j terület az új építőipari cégek szervezése. Lehetőleg külföldi részvétellel. Igaz, mint tapasztalhatni a megyében, a külföldiek nem törik a kezüket-lábukat az építőiparért. Vélhetően azért, mert itt nem hamari a haszon, csak hosszabb idő után realizálódik a jövedelem, a munkához tetemesebb befektetés kell... Summa summarum, a megyében minden tizedik építőipari cégnél — és a cégek többsége ma már kft. — bukkanhatunk csak külföldi részvételre. Illetve: nem egészen. Vannak ugyanis cégek, melyek fennen hirdetik, miféle szenzációs ezt meg azt kínálnak ... a valóságban pedig arról van szó, hogy vásárolnak némi nyugati árut, festéket, szerelvényt, gépészeti berendezést és ettől vélik magukat „a legkorszerűbb”, „a világszínvonalú” ilyen-olyan eljárások, módszerek alkalmazóinak. Szájtátva látom, hogy nemcsak a cégek száma sokasodik — az esztendő folyamán az építőiparban megalakult új szervezeteknek a száma meghaladta a kétezret —, hanem ezen belül azoknak a cégeknek a csoportja is, amelyek a homok módszerével dolgoznak. Csak éppen most nem a számlákba ömlik e különleges homok, azaz a megtévesztés, hanem még előbb: a megrendelő, a megbízó édesgetésekor. Aligha merész a feltételezés, lesz bizony a számlákban is homok az ilyen cégeknél. Mert a kezdetnek logikus a folytatása. Egészen addig, míg ki nem derül: homokvárra alapoztak. MOTTÓ 90-es átlaghoz képest jelentősen javultak. Ugyanakkor feltűnő, hogy például a dunakeszi Radnóti 69 hellyel esett vissza. Az átlag mintegy húsz helyezésen belül ingadozik. — Értelmezné röviden a 184 gimnázium „toplistáját”? — Öt év átlaga alapján mindössze egy — a budapesti Fazekas — esetében mutatható ki, hogy a felvételi arany fölötte van a 70 százaléknak. Három gimnázium — a budapesti Apáczai, a miskolci Földes és a debreceni Kossuth — található a 60-63 százalékos tartományban. A zöme a 20-29 százalékos kategóriába tartozik, ők a 79.-től a 132. helyen találhatók. Aztán megint szűkül a mezőny, az utolsó 8 iskola a diákjainak kevesebb mint 10 százalékát juttatta be az egyetemre az elmúlt öt év átlagában: a budapesti Dózsa, a budapesti Széchenyi, a baktalórántházi Mező Imre, a budapesti Landler, a péceli Ráday, a budapesti Németh László és Zrínyi és a debreceni Medgyessy. — Ön a kérdésünkre ösz- szevetette a felvett és a vizsgán megjelent diákok arányát településtípusok szerint is. Ez a kép mit tükröz? — Ebben az esetben a megyeszékhelyi gimnáziumok vannak jobb pozícióban. De minden településkategória átlaga jobb a fővárosénál, mint ez az adatokból is kitűnik. — Hogyan alakul a kép a nyelvvizsgával rendelkező felvételizők esetében? Árulkodó statisztika — Itt azt láthatjuk, hogy míg Budapesten a felvételizők 52.3 százaléka rendelkezik középfokú bizonyítvánnyal, az ezt követő megyei jogú városok esetében 40,3, a megyeszékhely iskoláinak diákjai 35,5, az egyéb városi gimnáziumokból érkezettek 24,4 és a községi gimnáziumok diákjainak 17,1 százaléka juthatott pluszpontokhoz a felvételi vizsgán. — A főváros kimagasló szerepe mögött valószínű látnunk kell azt is, hogy itt a legjobbak a nyelvoktatás feltételei, a szaktanároktól kezdve a technikai segédeszközökig. De vajon nem rejti-e azt is, hogy számos helyen nem tulajdonítottak jelentőséget a dokumentált nyelvtanulásnak? — Ez nem mutatható ki, de valószínűleg hozzátartozik a képhez. Mindenesetre én a jelenséget feltűnőnek tartom. — ön évek óta foglalkozik a felvételek nagy témájával. Ha úgy tetszik, a szándék és a valóság az ön számoszlopaiban szembesül. Mi változott és mi tartja magát konokul? — Én egy ok miatt csinálom ezt az elemzést. Azért, hogy a köztudatba is bekerüljön és az iskolák előtt is legyen nyilvánvaló: nem mindegy, hogy felveszik vagy nem veszik fel a gyerekeket. Hogy levonhassák a pályára irányításhoz szükséges következtetéseket. Hogy a maguk eszközeivel közelítsék a szülői igényt és a diákok adottságait a pályaválasztásnál. Ügy vélem, hogy az iskoláknak a sokféle gondjuk- feladatuk közepette nincs erejük a saját munka részletes összevetésére. Igaz, • tanulmányi versenyek minősítenek, ám ezek, mint tudjuk, csak az élmezőnyt hasonlítják össze. — A 184-es lista szerintem, nemcsak a visszamenőleges öt évre, hanem az elkövetkező esztendőkre is tanulságokkal szolgál. Mit gondol, milyen irányba tart a gimnázium? — Az az érzésem, hogy nem a homogenizálás, hanem a széttartás irányába. Igaz, a legfejlettebb országokban ez sokkal erősebb tendencia, mint nálunk, és a magyar iskolák egyáltalán nem szélsőségesen heterogének. A tendencia azonban nem jó. Hiszen ha tudjuk, hogy a gyerekek elöntő többsége véletlenszerűen kerül a középiskolába (hol született, milyen a családi igény és a háttér), számos esetben csak az iskolán múlik-, hogy kihozza-e a tehetséget vagy nem. Kiváló adottságú diákokból lehet, hogy nem lesznek kiváló szakemberek, míg másutt, az úgynevezett jó iskolákban a középszerű is eljut a csúcsig. És ez a kár az ország jövőjét terheli. Király Ernő ★ A Pest megyei gimnáziumok helyezési számai a vizsgált gimnáziumok között; a felsőoktatási intézményekbe felvett növendékek száma alapján: 52. Vörösmarty Mihály Gimnázium, Érd. 96. Ferences Gimnázium, Szentendre. 98. Madách Imre Gimnázium, Vác. 112. Radnóti Miklós Gimnázium, Dunakeszi. 120. Ady Endre Gimnázium. Ráckeve. 156. Nagy Sándor József Gimnázium, Budakeszi. 164. Móricz Zsigmond Gimnázium, Szentendre. 169. Bolyai János Gimnázium, Ócsa. 181. Ráday Pál Gimnázium, Pécel. Aludt a beszédek alatt Jiro majom szupersztár Vége az évnek, ilt a sikerlisták és a díjkiosztások ideje. A világsajtó naponta tudatja, kit mire érdemesítettek Patagóniától a Csukcs-földig. Ám minden dekorációs szándék eltörpül a japán kormány döntése mellett: „A varieté terén szerzett kimagasló érdemei elismeréseként kitüntetést kapott Jiro, egy hatesztendős majom” — írja tokiói tudósításában az ANSA. Persze, nem volt egyedül, rajta kívül még a színház, a zene, a tánc 25 neves képviselője is átvehette magas elismerését. Egyedüli azonban, hogy Jiro az első állat, aki megkapta a hölgyek és urak számára adományozható elismerést. Az eseményről beszámoló hírügynökség szükségesnek tartotta megemlíteni, hogy az átadási ceremónián az ünnepelt illetlenül viselkedett: aludt a beszédek alatt, sőt akkor sem ébredt fel, amikor szólították. Így á plecsnit és az okmányt a kísérője vette át, bizonyos Taro Murasaki úr. Igaz, Jiro majom vele együtt jutott az elismerés e magaslatára, ugyanis együtt lépnek fel a cirkuszban, többnyire ismert politikusokat utánozva. „Jiro olyan tökéletesen játssza ezt a szerepet, hoyv olykor a félelem gyötör: ez a majom nemcsak utánozza, hanem érti is a politikusokat” — nyilatkozta az ünnepelt partnere.
