Pest Megyei Hírlap, 1992. január (36. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-02 / 1. szám

1992 VÁLSÁGÉV A MEZŐGAZDASÁGBAN? KÉTSÉGEK KÖZT VERGŐDŐ EMBEREK Munkanélküli A csőd a; ajtón kopogtat téesztagság Levelet kapott szerkesz­tőségünk Abonyból, amely arra hívta fel a figyelmün­ket, hogy a József Attila Termelőszövetkezet tagjai egy részének foglalkoztatá­sát 1992. december 31-ig szünetelteti. Ezzel kapcso­latban felkerestük az érin­tett téesztagokat és a szövet­kezet elnökét. NEM LÁTNAK TISZTÁN A négygyermekes Nyisz- per Márton gépszerelővel, Hegedűs Györggyel és Kru- pincza László téesznyugdí- jassal az MDF abonyi szer­vezetének helyiségében ta­lálkoztunk. Azzal fogadtak, hogy a többiek — vagy harmincán — éppen Ceg­lédre mentek a munkaköz­vetítő irodába az ügyüket intézni. Nyiszper Márton elmond­ta, hogy nem látnak tisztán ebben a kérdésben, és az emberek kiválasztásával sem ért egyet. A munka- közvetítőben azt mondták, hogy a munkanélküli-se­gélyt csak addig kapják, amíg nem ajánlanak fel munkát a számukra. Ad­minisztratív dolgozókat még alig küldtek el egyet- kettőt, tömegében a fizikai munkát végzőket sújtotta a foglalkoztatás szünetelteté­se. Nyilván a nyereség érde­kében akarják az állam nyakába varrni őket. Olva­sónk eredetileg gépszerelő volt. majd építőipari segéd­munkásként dolgozott a szövetkezetben, tehenészeti rakodógép-kezelő is volt, végül a műhelyben foglal­koztatták. Hegedűs György a gu­miüzemben kereste a ke­nyerét, s amikor megcsap­pant a megrendelés, több helyen dolgozott, így volt segédmunkás is az építők mellett. Krupincza László rokkantnyugdíjasként tett szert egy kis jövedelem­kiegészítésre. Öt is elküld­ték. Megértette, hogy előbb azokról kell gondoskodni, akiknek a megélhetéséről van szó, aztán látta, hogy sorra eltanácsolják az em­bereket. Nyiszper Márton szerint a főmezőgazdász azzal bú­csúzott tőlük, hogy köszö­netét érdemelnek, amiért becsülettel és megbízha­tóan dolgoztak, éppen ezért vélhetően föltalálják magu­kat az életben. A József Attila Termelő- szövetkezet központjában Pásztor Pál elnök sokszo­rosított papírlapot mutat. „Megállapodás. Az abonyi József Attila Mgtsz a 7 1977. (11. 12.) MT. sz. rendelet 72. § (2) bek. alapján megállapodik tag­jával ... sz. alatti lakossal a tsz-nek a tag irányában fennálló foglalkoztatási kö­telezettség szüneteltetésé­ben 1991. ... napjától 1992. december 31-ig, mi­után a tsz nem tud tagjá­nak munkát biztosítani. A szüneteltetés tartamára a tagot megilletik mindazok a szervezeti élettel kapcso­latos, valamint a vagyoni kapcsolatból adódó jogok (háztáji föld, szolgáltatá­sok stb.) és terhelik mind­azok a kötelezettségek, ame­lyek nem kifejezetten a munkavégzéshez kapcso­lódnak. Abony, 1991. ... tsz-elnök .., tsz-tag." Pásztor Pál arról beszélt, hogy ezt az egykor jól gaz­dálkodó szövetkezetét is utolérte az általános hely­zet: lecsökkent a föld el­tartóképessége. A gazdál­kodás nyereségtartalma szinte eltűnt, a termékér­tékesítés lehetősége beszű­kült. Nincs szó tömeges felmondásról, csupán az adott lehetőségekkel élnek. A foglalkoztatási gondok megoldására lehetséget ad az időszakos munkanél­küli-segély igénybevétele. Az előző két évben több­féle építési feladat adott elfoglaltságot a téli hóna­pokban. Megtörtént a tehe­nészeti telep rekonstruk­ciója, tejcsomagoló, sütő­üzem épült saját kivitele­zésben. Ahol nem volt ten­nivaló, onnan az építők mellé irányították át az embereket. Mostanra a be­ruházások befejeződtek, és nem áll fönn hasonló lehe­tőség. December közepén tizenkét személynek aján­lották fel a munkanélküli- segélyt, főleg az ipari üze­mekből, de az intézkedés traktorost, gépkocsivezetőt is érint. Aztán újabb har­minc személy munkaköny­vét küldték el a munkaköz­vetítőbe. VAGYON, FOGLALKOZTATÁS Az elnök vagy a közvet­len munkatársai minden­kivel beszélgettek ezt meg­előzően. Tudták, hogy senki sem örül ennek a kényszer- helyzetnek. A munkát ha­tározatlan ideig is lehet szüneteltetni, a munka- közvetítő iroda ragaszko­dott a meghatározott idő­tartamhoz. Ez egyben mun­kavállalási engedélyt is je­lent az érintetteknek. A munkával összefüggő jogokon kívül ez idő alatt A BKV már megkezdte a januártól érvényes új, immár átlagosan 35 száza­lékosan drágább utazási je­gyek és bérletek árusítását. Mint ismeretes, az árható­sági jogkört gyakorló fő­városi önkormányzat de­cember 9-i rendkívüli ülé­sén döntött az új tarifák­ról. Ennek megfelelően pél­dául a villamos- és autó­busz jegyét egységesen 18 forintért, a villamosbérle­teket 620 forintért, míg a tulajdonképpen összvonalas autóbuszbérieteket 860 fo­rintért lehet majd megvá­sárolni. De január 1-jétől le­het venni, a naptári héttől független heti (310 Ft) és kétheti (410 Ft) villamos­bérletet, valamint heti (430 Ft) és kétheti (580 Ft) buszbérletet is. Emellett a villamosra és a buszra egyaránt érvényes napijegy (Í50 Ft) is megvásárolható már. Ezzel egyidejűleg azonban megszűnik az a le­is minden jog megilleti a tagokat. Részt vehetnek, szavazhatnak a közgyűlé­sen. A két hektár háztájit ezentúl is művelhetik. A vagyon ötven százalékban nevesítve van. Eddig fog­lalkoztatási kényszer volt, most a vagyon és a foglal­koztatás szétválik. Ez a kényszerű elválás nem zár­ja ki. hogy akit lehet, nem hívnak vissza hamarabb, ha a körülmények úgy alakulnak. MIÉRT ÉPPEN ENGEM Még további tíz-tizenöt személy helyzete függőben van. Egy kisebb ipari rész­leg sorsa nem dőlt el. A gépüzemnél is elképzelhető további leépítés. Cukorré­pát, kukoricát kellene be­takarítani, szántani. Ha ez­zel végeznek, lehet, hogy néhány személyre sor ke­rül. Pásztor Pál azzal érvelt, hogy a családokat nem akarták teljesen pénz nél­kül hagyni, ötven-hatvan ember számára viszont nem tudtak munkalehető­séget teremteni. Csupán gazdasági szempontok áll­tak a megtett lépések mö­gött. Ilyen fontos, emberek, családok sorsát eldöntő kérdésekben nem ártott volna alaposabb tájékozta­tást adni mindenkinek. Aligha várható el a téesz- tagságtól a bonyolult mun­kajogi szabályok ismerete. Ilyen körülmények között jogos az aggodalom, az értetlenség, s szinte min­denkiben megfogalmazódik a keserű kérdés: Miért ép­pen én váltam felesleges­hetőség, hogy a bérleteket 50 százalékos áron vissza­váltsák, illetve, hogy a 16-a után vásárolt bérleteket csökkentett áron adják. Az induláshoz szükséges 35 millió jegyet és több mint 7,5 millió különféle bérletszelvényt is elkészí­tette már mintegy 4 millió forintért a BKV. Emellett azonban, ugyancsak milliós kiadással több mint 50 féle nyomtatványt és 30 ezer tájékoztatót és információs táblát is készítettek az uta­sok számára. Az év végi átállás fontos eleme, hogy a decemberi bérlettel rendhagyó módon január 8-ig lehet utazni, s ugyancsak eddig használ­hatók fel a régi jegyek is Az érvénytelenné vált régi jegyeket azonban továbbra Is becserélik vagy vissza­váltják a BKV jegypénztá­rai. Továbbra is érvényes az agglomerációból bejáró­Rendkívül borúlátó képet fest a hazai agrárágazat ki­látásairól a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének 1991 végén közzétett elem­zése, mely szerint az ágazat válsághelyzete 1991-ben jó­részt csak a szakemberek előtt vált világossá, 1992- ben viszont már súlyosan veszélyeztetheti a. magyar gazdaság egészét is. A terv­be vett szabályzóváltozások kilátástalanná teszik az ágazat helyzetét, az adóter­hek növelése, valamint az adókedvezmények és támo­gatások megszüntetése, to­vábbá a központi áremelé­sek mintegy 15-20 milliárd forintnyi többletterhet ró­nak a mezőgazdaságra. A tervezett intézkedések nem veszik figyelembe a terme­lőképességet és a kialakult reális helyzetet sem. Ezért a kedvezőtlen adottságú szövetkezetek mintegy fele mehet csődbe 1992 első fe­lében. A kedvezőtlen képet a MOSZ szakértői az 1991 el­ső három negyedévének mérlegadatait elemezve vá­zolták fel. A MOSZ elem­zői szerint 1991-ben rend­kívüli módon kinyílt az agrárolló, az ipari termé­kek árindexe 1980-hoz ké­pest 1991-ben megközelítet­te a 250 százalékot, míg a mezőgazdasági cikkek ár­emelkedése csupán valami­vel haladta meg a 150 szá­zalékot. Súlyosnak minősíti az elemzés a mezőgazdasá­gi üzemek likviditási hely­zetét is, egyszersmind rá­mutat arra, hogy a gazda­ságok költségeik és veszte­ségeik csökkentése érdeké­ben az ésszerűség határain jóval túlmenően takarékos- kodnak a szükséges terme­lési ráfordításokkal. A mű­trágya-felhasználás például csupán egyötöde az 1989. évinek, s minőségi vetőmag helyett a gazdaságokban több helyen saját termesz­tésű vetőmagot használnak. A bankköltségek 1991- b’en, mintegy 30 százalék­kal növekedtek. Jellemző tendencia, hogy az igény­be vett hitelek futamideje is jelentős mértékben eltoló­dott a rövid lejáratú hite­kat érintő PM előírás is, mely szerint a munkáltató­kat terheli a bérlet árának 80 százaléka. Es nem vál­tozott az sem, hogy a met­rón minden átszállásnál új, 18 forintos jegyet kell lyu­kasztani. Űj elem viszont, hogy a HÉV vonalain már január 2-től csak az új je­gyekkel és bérletekkel le­het utazni. Az MTI értesülései sze­rint a decemberi bérletek érvényességének meghosz- szabítását, a BKV kérésére, Demszky Gábor főpolgár­mester rendelte el, mivel a vállalat úgy vélte, hogy az év végi munkanap-átren­dezések miatt óriási tumul­tusok lehetnek a pénztá­raknál. A helyzet érdekes­sége viszont, hogy ezzel az egyébként racionális jelle­gű döntésével a főpolgár­mester. hatáskörét túllépve felülbírálta a fővárosi közgyűlés érvényes rende­letét. se? T. T. A MUNKÁLTATé A BKV kevesli, az utas sokallja lek felé. Mintegy 2,5-2,7 milliárd forint, értékű, aszálykár miatt folyósított, viszonylagosan kedvezmé­nyes kamatozású hitelt is lejárttá teltek a bankok; ezeket a termelőszövetkeze­tek csak magasabb kamato­zású, újonnan felvett hite­lekkel lennének képesek pótolni. Tovább folyik a mező- gazdaságban dolgozók mun­kaerejének leértékelődése is. Az ágazatban foglalkoz­tatottak átlagkeresete 35-40 százalékkal — havonta mintegy 4000 forinttal — marad el a többi anyagi ágazatban foglalkoztatotté­tól. Az országos átlagkere­set-növekedés 1991-ben 30 százalék körül mozgott, a mezőgazdaságban dolgozó­ké viszont nem érte el a 20 százalékot sem, a szö­vetkezeti szektoré pedig ennél is kevesebb, 16-17 százalékos volt. Az elem­zésben rámutatnak arra is, hogy a szövetkezetekhez hasonló helyzetben vannak az állami gazdaságok. Az érdekképvisélet szak­SzájSátVÉS (SZ)OKTATÁS Néhány hete szóvivő lett az egyik tárcánál a volt kolléga; érthető figyelemmel követem tevé­kenységét. Elgondolkoztat, milyen könnyen veszi magára valaki a fensőséges stílus seregnyi je­gyét, vélhetően úgy okoskodva, hogy ahol a tár­ca, ott a hatalom, s ahol a hatalom, ott az igaz­ság. Hallom, olvasom az új seprőként igyekvő szóvivő szavait, s érteném, ha érthetném, de meg nem érthetem, milyen hamar kicserélődhetnek valaki fejében gondolkodásában a helyesről és a helytelenről, a megemgedhetőről és a megenged- hetetlenről alkotott mércék. ítéletek. Hírlapíróként ő várt felvilágosítást, most ő ad: nagy a különbség? Szerintem semmi. Azonos fo­lyamat egy-egy szakasza ez csupán, nem más, egyik sem több a másiknál. Ezért olvasom száj- tátva a szóvivő válaszát egy állampolgár észre­vételeire, ilyen mondatrészekkel megtűzdelt ugyanis a felelet: „Ki kötelezi X. urat...”, s „Csak tán nem azt akarja állítani. .Sehol egy köszönöm, hogy a polgár (még ha esetleg téved is) vette a fáradságot és beleszólt a tárca ügyei­be, segíteni kívánt, sehol egy illedelmes talán, egy visszafogottságról tanúskodó esetleg, ámbár. Annál inkább az ellentmondást nem tűrő meg­állapítások pergőtüze. (Sz)Oktatná a polgárt a szóvivő a rendre, a fe­gyelemre, tudja csak, így megy ez akkor, ha tör­ténetesen éppen a tárcáé az oktatás (is) ... ? Le­het. Na persze, nagy a különbség az oktatás, a szoktatás között, s végképp nagy akkor, ha k í- oktatássá torzul... ! Amire nem szólhat a felha­talmazás. S bár igaz, az oktatás terepe a tárcáé, kétlem, jó-e az, ha oktat a szóvivő is?! MOTTO értői az agrárnépesség vé­delmében, valamint az ága­zat teljesítőképességének fenntartására javasolják, hogy mielőbb ici kell alakí­tani az agrárpiaci rendtar­tás hatálya alá tartozó me­zőgazdasági termékek ál­lamilag garantált árát, a versenyképesség érdekében meg kell teremteni a hazai költségek és a világpiaci ártendenciák összhangját, a mezőgazdasági és élelmi- szeripari termékek haté­kony importvédelmi rend­szerét. Javasolják továbbá, hogy ne legyen direkt föld­adó, mérsékeljék az ágazat hitel terheit, térítsék vissza az energiafelhasználáshoz kapcsolódó fogyasztási adó­ból az áfa mértékének megfelelő adótartalmat, tartsák fenn a kedvezőtlen adottságú területek támoga­tási rendszerét, valamint a tej és tejtermékek fogyasz- tóiár-kiegészítését, valamint azt. hogy a mezőgazdasági termelők az állami élel­miszeripar privatizálásakor kapjanak megfelelő befek­tetési lehetőséget. NEMZETKÖZI LAKÁSTEXTIL VÁSÁR Még a fortélyokra is fény A Messefrankfurt az 1992-es vásári évet a Heim- textil, Nemzetközi Lakás- textília szakvásárral indít­ja január 8-án — tájékoz­tatta az MTI-t a frankfurti vásárok magyarországi képviselete. Január 8. és 11. között 50 brszág 2300 dekorációs és bútorszövetet, falikárpitot és függönyanyagot, ágyne­műt, fürdőszobai textíliát, asztalneműt és konyharu­hát, valamint kiegészítőket előállító cége találkozik Frankfurtban. Vásárlóra, mintegy 90 országból több mint 60 ezerre számítanak. A kereskedők itt szándé­koznak lebonyolítani kül­kereskedelmi beszerzésette jelentős részét, s tájékozód ni a fejlődési folyamatok­ról. A hazai — német — cégeken kívül a legtöbb ki­derül állító Olaszországból, Nagy- Britanniából és Franciaor­szágból érkezik. Sorrend­ben őket követik a holland, osztrák, svájci és spanyol cégek. Magyarországot alig néhány textilvállalat rep­rezentálja. A tengerentúlról is érkez­nek kiállítók a frankfurti vásárra, s a Messefrankfurt az 1992-es Ileimtextilen kü­lönleges attrakciójának szánja az „Amerika-napot". Egyebek közt időszerű in­formációkat tartalmazó elő­adásokat terveznek a ten­gerentúli üzletkötés forté­lyairól.

Next

/
Thumbnails
Contents