Pest Megyei Hírlap, 1992. január (36. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-02 / 1. szám
A magyar közművelődés szolgálatában Újjáélesztett vállalkozás Már több mint egy esztendeje, hogy a Kolozsvári Magyar Színházban újraalakult az Eirlélyi Szépmíves Céh. Ez az 1924-ben, Kós Károly és baráti köre által szervezett könyvkiadói vállalkozás az erdélyi magyar közművelődés szolgálatában, az összefogást gyakorolva, töbh mint 160 kötetet jelentetett meg pártolóinak anyagi és erkölcsi segítségével. E művek értékét napjainkig is számon tartja a magyar Irodalomtörténet. A céh gondozásában látott napvilágot — a többi között — Tamási Aron Abel című regénye, Kuncz Aladár Fekete kolostor című műve, vagy Szerb Antalnak, a Helikon pályázatán díjazott Magyar irodalomtörténete. Az újraindulást a jelenlegi helyzet is diktálja. Talán még nem látható, érzékelhető igazán, hogy a Jövő tartogat olyasmit is, ahol helye van és lesz a kisebbségi magyarság azon igényének, óhajának, hogy anyanyelvét megtartva, irodalmi művekben is ápolhassa, megőrizhesse azt. A tervek szerint a régi céh kiemelkedő könyveinek hasonmás kiadásait vehetik hamarosan kézbe az olvasók, Természetesen, a hagyományokat követve, most is számítanak pártoló tagokra. Egyesületek, intézmények, szövetségek, irodalmi és közművelődési társaságok, klubok, könyvtárak és iskolák, valamint minden irodalombarát jelentkezését, segítségét várják köszönettel az alapítók. Első könyvük Kós Károly Az országépítő című- regénye, a második Kiss Jenő Ithaka messze van című kötete. A céh régen is az olvasóé volt, most is az övék szeretne lenni. Azért kívánnak tevékenykedni, hogy adjanak valamit továbbéltetendő hagyományaikból maguknak, és a világnak. Mert nem akarnak megállni az országhatároknál. A kultúra fontos s talán nélkülözhetetlen az ember számára, bárhová is vesse a sors. Torontóban éppúgy jó érzés kézbe venni egy szép könyvet, mint a Duna partján vagy a Szamos mellett. Magyarországon eddig vagy huszonnyolcezren csatlakoztak a pártoló tagsághoz. E szeriint, nem kevesen jelentkeztek. Sokakban él a könyv szerete- te, s a segítőkészség, akkor, ha valami nemes célt kell a gyakorlatban vállalni, támogatni. S ha ily sokan csatlakoztak az újjáélesztett mozgalomhoz, remélhetően éppúgy nagy jelentősége lesz e vállalkozásnak irodalmunk történetében, mint amilyet az előd képviselt. Igaz, most nincs Kós Károly, aki kiötlötte, megszervezte a céh megalakítását. Reménykedni talán lehet abban, hogy legalább hasonló művészek kapcsolódnak a céh munkájához. S lesznek tanítványok, akik tovább ápolják a hagyományokat. —jisz— Miről ír az Élet és Tudomány? A megtört tabu A magyarországi zsidó azonosságtudatot meghatározó társadalomlélektani, szociológiai és történelmi tényezők kutatásáról számol be egy érdekes cikkben az Élet és Tudomány idei 2. száma. A kutatók tabut törtek meg, s drámai módon szembesültek a „tabusítás” következményeivel, neveM Ú’i • : /• i - *'! / / a '■■■■& V i ±. y -,-f íi, * * i r ijPrV:. | f- - & if/* MM * ß%M:.Még a előzőén, karácsonyt meg- az ünnepi készülődés napjaiban jelent meg Földes Albert Éled az erdő című, gyermekeknek szóló verseskötete a Téka Könyvkiadó gondozásában. Ami ezt a könyvecskét még vonzóbbá teszi olvasói számára, az az illusztráció, mely Zsombori Erzsébet igényes munkáját dicséri. Azt már minden szülő tudja, hogy a gyerekek szeretik a szép, színes képeskönyveket, mert szívesen kötik a történetet a rajzolt alakokhoz. Képzeletükben is olyanforma lesz az égen hunyorgó csillag, a trónoló telihold, az erdő állata, a tavaszi mező, mint amilyet a festő álmodott a könyvlapokra. Mert ezúttal egy festőművész rajzolta meg a könyv képeit, kellemes, hangulatos világot teremtve a kicsinyeknek. A vers a téli s a tavaszi erdőről, állatairól s a gyermekekről szólt, beleszőve a történetbe a karácsonyt is. Aki találkozik a kötettel, bármelyik boltban, és vásárolni szeretne valamit gyermekének, úgy csak ajánlani tudjuk, vegye meg. Érdemes! aetesen azzal, hogy Magyarországon felnőtt egy olyan nemzedék, amelynek tagjai gyakran másodkézből, drasztikus módon tudják meg, hogy ők is a diszkriminált csoporthoz tartoznak. A vizsgálódás tárgya voltaképpen résztémája egy sokkal szélesebb körű kutatásnak, amely OTKA-támo- gatást nyert. . Általában is a tudás és a tudás megszerzésének szükségességére utal e lapszám több írása, így az Einstein és a gravitáció című dolgozat, amely olvasmányosan mutatja be, amit úgyszólván lehetetlen olvasmányosan bemutatni; az általános relativitáselmélet lényégét. Színesedő, gazdagodó tankönyvvilág címmel a tankönyvkiadás gondjairól és lehetséges jövőjéről egy tankönyvkuta- tó tanár számoil be. A magyar nép hagyományos kultúrája című sorozat a honi kézműipar kialakulásának Illusztrált bemutatásával folytatódik. Vélhetően nagy érdeklődésit kelt majd a Piráják Európában? című írás, amely egy napi hír nyomán arra a kérdésre is válaszol, hogy a rosszhírű, közismerten vérengző halak elterjedhetnek-e földrészünkön. H III II LM I I (. V / I- I Harley Davidson és a Marlboro Man Kezdjük a névmagyará- zatlal. Harley és Davidson az amerikai motorkerékpár- gyártás atyja volt. A ne- v ükkel jelzett gépek (most már így: Harley—Davidson) mindmáig olyan márkák, mint az autók között mondjuk az Alfa Romeo. Marlboro (angolos helyesírással: Marlborough) egy méltán híres brit arisztok- ratadinasztia neve. Winston Churchill is Marlborough hercege volt. A hatalmas és gyönyörű kastély a család olyasfajta székhelye, mint az Esterházyak- nak Fertőd vagy Kismarton, ma már a nagyközönség számára is nyitva áll. E néy lett e^>’ híres amerikai ci garettamárka neve is. A Marlboro a férfiasságot jelképező cowboykalapos figurával világszerte ismert reklámkép. No mármost ezek a nevek nem tekinthetők személyneveknek, ha termékekről van szó. Márkanevek. Csakhogy mára a márkanevek a reklám következtében bizonyos karakterjegyeket is felvettek. Más területről is hozva példát: egy menő menedzser ma Hugo Boss- vagy Pierre Cardin-öltönyt visel. A márka egyben minőség- és karakterjelző is. A dolog odáig fajulhat, hogy valaki majdnem személynévként, de legalábbis úgy nevezed ragadványnévként viseli valamely termék v (márka) nevét. Nyilván azért, mert egyéniségében van valami, ami egybecseng a márka (termék) karakterisztikus vonásaival. Erre a hosszas magyarázatra azért volt szükség, mert Simon Wincer amerikai rendező filmje, a Harley Davidson és a Marlboro Man enélkül nem eléggé érthető. A. hősök ugyanis itt a termék- vagy márkanevekkel már-már azonosuló figurák. Harley Davidson (Mickey Rourke játssza) motorbicitoli-má- niás. bőrruhás punk-rocker keverék figura. Marlboro (Don Johnson) a cigaretta- reklám cowboyfigurájá- nak mása, kiérdemesült rodeóbajnok. és valahogyan azonosul a reklámfigurával, éppúgy, mint H. D. is a H. —D. motorok erőszakosságával, erejével, agresszív lendületével. A két haver a filmben közös balhéba keveredik, s miközben úgy akarnak kimászni belőle, hogy egyre jobban bele- másznak, a sokat látott mo- zinézőbon mind erősebb lesz a felismerés: márkaneveik, termék« a j átosságok, reklámkarakterből személyes karakterré váló vonások ide vagy oda, itt bizony a western ősi képlete ismétlődik. Két szabad, vagány cowboy, akik maguk sem szentek vagy a feddhetetlen erkölcs bajnokai, rendet csinál a még nagyobb gazembereik között. Mindössze annyi történik, hogy musztángok helyett H.—D.-motoron lovagolnak, és 45-ös colt helyett a legmodernebb (izraeli gyártmányú) Desert Eagle-í használják. A film sztorija egyébként egy bonyolult kábítószer- ügylet körül forog A régi jó westemek baníkrablásá- nak modern változata ez is. Nincs sok új a nap alatt.. . Takács István Élet és Irodalom Kft. Felléleg ez- hetnek Kiadót vált az Élet és Irodalom, pontosabban a lap szerkesztősége saját kezébe veszi az újság közreadását, a januári első szám már az Élet és Irodalom Kft. gondozásában lát napvilágot. Tulajdonosai: az ÉS Baráti Köre — lényegében a szerkesztőség tagai —, az Interart Stúdió és a Szikra Lapnyomda. Az eddigi kiadót, az Arany Lapok Kft.-t a szerkesztőség levélben értesítette elhatározásáról Az MTI értesülése szerint az ÉS alkotógárdája azért bontotta fel az 1992. március végéig szóló szerződést, mert a kiadó nem teljesítette kötelezettségét: az Arany Lapok Kit. nem fordított kellő figyelmet a postai terjesztésre, s decemberre az is megesett, hogy nem fizette ki a nyomdaköltséget. Az újság' szerkesztői úgy vélik, hogy az Arany Lapok Kft. is fellélegezhet, hiszen megszabadulhat az utóbbi időben már koloncnak tekintett ÉS-tői. Vers- és prózamondó verseny Várják a jelentkezőket A Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság immár harmadik alkalommal hirdeti meg a költő nevével fémjelzett országos vers- és prózamondó versenyt. Folytatva, felelevenítve a nagy érdeklődéssel kísért és sikeres megmérettetést. Berzsenyi Dániel példa- adó életművének népszerűsítése mellett a művészeti társaság fontosnak tartja a szomszédos népek irodalmának szélesebb körű megismertetését, s ezáltal a megbékélés szellemének erősítését. Ezen alapelvek szerint fogalmazták meg a verseny kiírását. Az 1992-es rendezvényt támogatja a Közoktatási és Művelődési Minisztérium, a Lakitelek Alapítvány, a Marcali, a Somogy Megyei, valamint a Vas Megyei Önkormányzat. A nevezés feltételei: a betöltött 14. életév, felső korhatár nincs; 5 lírai vagy prózai alkotásból (részletből) felkészülni; 2 verset, prózát Berzsenyi Dániel művei közül kell választani, 3 művet a szomszédos népek — cseh, szlovák, ukrán, román, szerb, hor- vát, szlovén, ausztriai német — irodalmából, amelyet magyarra fordítottak. A jelentkezés határideje 1992. február 15-e. Cím: Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság, Kaposvár, Honvéd utca 5. Telefon: 82/19-948. Az értékelés oly módon történik, hogy a jelentkezők arányában regionális, illetve budapesti selejtezőt rendeznek 1992 áprilisában. Az, ifjúsági és felnőttdöntő időpontja és helye 1992. május 22-23-24. Marcali Városi Művelődési Központ. Mindkét kategória legjobbjai értékes díjakban — pénzjutalom, különdíjak — részesülnek. A rendező szervei!; a versenyben részt vevőknek jelentkezésük után a felkészülést segítő ajánló bibliográfiát juttatnak el. J. Sz. I. Elhunyt Szabó Vladimír Szabó Vladimír festőművész, a Magyar Köztársaság kiváló művészé 1991. december 31-én, kedden, 86 éves korában elhunyt. Temetéséről később intézkednek. Hatodik esztendeje vagyok özvegy, túlmentem a hetvenen, mondja meg őszintén, mit veszthetek én? Semmit. Na, ez mocoroghatott bennem, amikor jött az á bolond ötletem. Egy éjszaka riadtam fel arra, hogy tudnom kellene... Reggel már megkezdtem a nyomozást. Mert az volt! Tudja, négy lánynak udvaroltam én legénykoromban, a negyediket vettem el, szépen éltünk együtt. Azt vettem a fejembe, hogy megkeresem én azt a másik hármat... Minek? Nem tudtam. Most sem tudom. Csak izgatott. Mi lett a sorsuk? Vannak még? S ha igen, akkor miként, merre ?! Az elsőnél nem volt nehéz dolgom. A fia itt lakik a faluban, amikor kérdeztem a címet, nagyon udvariasan már mondta is, „tessék, Pali bátyám, felírom, így biztos”, azt se kérdezte, minek, leinek,- miért. Felöltöztem rendesen, felültem a vonatra ... no ott azért már elbizonytalanodtam kissé. Hiszen ötven év után mit mondhatok?! S minek? De azért megkerestem a fia adta címen. Na azt a villát! Az én tanítói fizetésemből, kedves Anna. soha nem lakhattál volna ilyenben... A szeméről azonnal megismertem, ö engem nem. Nézett csak, mondtam, hogy a Burda Pali lennék, akkor valami Csepp mosoly megjelent az arcán. Tíz percet ha voltam nála... Lapszélre írt életek VÉN LÓ Le sem ültetett, álltunk a hallban, a konyha felöl kijött egy nő, hogy „nagyságos asszony, kérem ..de Anna intett neki, visszament. Hazafelé a vonaton azt mondogattam magamban, látod, te vén ló, kellett ez neked? Fogadkoztam, dehogy engedek én a bolond ötletemnek, de persze a következő héten már az után jártam, Ilonkát merre vitte a szél. Azt tudtam, hogy ő is pedagógus lett, ezen a szálon akadtam a nyomára. Az ország másik felébe kellett elmennem utána, de: megérte! Tudja, az én hitem is visz- szaadla, amikor megérkezve az állomáson a főnök úgy felelt, „de hiszen az Ilonka nénit az egész falu imádja!” Kocsiba ültetett, úgy vitt el hozzá, az én Ilonkám meg, amikor kijött a kapuhoz, összecsapta a tenyerét, ugrott a nyakamba, „Paja, Pajám!” Tudott ám ő is rólam, hogy otthon tanító lettem, hát ilyen kicsi a világ. Özvegy ö is, kilenc unokája van, egy híján ötven esztendeig tanított ... gondolhatja, volt miről beszélnünk. Engedélyét kértem, hogy majd levélben is jelentkezhessek, ő meg kacagott, „ne legyél már olyan szertartásos, kedvesem”. Lánykorában is ilyen közvetlen és szép beszédű volt. Na, akkor nagyon elégedetten hozott haza a vonat. Vártam egy hónapot a harmadik üggyel, akkor eredtem Margit nyomába. Végül már a csak azért is hajtott, annyira reménytelennek látszott. Sikerült! Ha nem én tanítom a falu háromnegyedét, akkor kampec, nem lett volna belőle semmi, de így „tanító bácsinak persze, hogy” alapon segítettek. Csak Pestig kellett mennem végül, ott lakik most már az egyik lányánál. Senki nem mondta — nem tudták? —, mire készüljek. Amikor a lánya betessékelt hozzá, akkor mondta közben, „tessék jó hangosan beszélni, mert anyuka nem csak vak, hanem egy kicsit süket is...” Úgy álltam ott, mint akit villám csapott meg. S tudja, mi a csodálatos?! Csak annyit kellett mondanom, hogy szervusz, Margit, s ő rám emelte a fénytelen szemét, mintha látna, ázt felelte, „Isten közöli, Burda Pali”. Ó, én vén ló, tele lett könnyel a szemem ... Negyvenkilenc éve nem láttuk egymást! Régen volt? De mi az, hogy régen?! Mészáros Oltó i Könyvajanhit Éled az erdő
