Pest Megyei Hírlap, 1992. január (36. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-27 / 22. szám
A polgármester válaszol (II.) Szeretem a várost Monor város polgármesterével, dr, Marton Auréllal — a vele készült interjú során — szombati számunkban arról beszélgettünk, milyen szálak kötik a településhez, mit vállal ma szociáldemokrata, illetve szakszervezeti irányultságából, s miért visszafogottan hallatta a hangját a korábbi, elhúzódó csatározások során ... A beszélgetés további részében is olyan kérdésekről faggattuk, amiket egyes képviselők és az állampolgárok is feltettek már. ■ A csetepaték során lapunkban is, és tudtommal a Kurírban is megfogalmazódott Önnel szemben egy vád dr. Kudos Mária volt nyilatkozataiban. Eszerint az ő — Vadász Iván nevével fémjelzett — ellenzéke azért szeretné dr. Marton Aurélt a székbe segíteni, mert befolyásolhatónak, írányítliatónak, bábuként mozgathatónak vélik . . . Polgár- mester úr! Bábu ön? — Engedtessék meg nekem, hogy saját magamról most ne mondjak véleményt. Ne én mondjam meg, hogy milyen vagyok ... A polgármesteri tisztség pedig — hatásköréből, jogaiból adódóan —■ olyan, hogy a polgármesternek annyi „hatalma” van, amennyivel a képviselő-testület felruházza. Az, hogy neki — s ezt személyemtől teljesen elvonatkoztatva mondom —, két- három ember a testületből dirigálni tudjon, teljességgel ki van zárva. Tudniillik a lényeges dolgok, mint a költségvetés, a rendeletek megalkotása, satöbbi..., testületi határozatokon alapulnak. Ha a testületben két- három ember a hangadó, s a többi azok után megy, akkor a testület is bábu? A polgármester pedig a többség után megy, mert kénytelen, hiszen a hozott határozatok rá nézve kötelezőek bárki is volt eredetileg a javaslattevő. A döntéseket végre kell hajtania, még ha a legjobb meggyőződésével ellenkezik is ... ■ A legutóbbi előtti választáson ön szintén jelölt volt, majd még a szavazás előtt visszalépett. Most ismét visszalépett — a visszalépéstől. Mién tg}’, és miért ügy? — Nézze. Én a legjobban annak örültem volna, ha Nyáregyházán maradtam volna jegyző. Számomra az lett volna az optimális megoldás ... Amikor itt fölmerült, hogy ki legyen a polgármester, Nagy Illésen kívül más vállalkozó nem akadt. Előzőleg, ugye, már történt egy kísérlet arra, hogy válasszuk meg őt főállású alpolgármesternek. Átmeneti megoldásnak ezt magam is jónak láttam volna, olyannyira, hogy én javasoltam. Azzal, ha majd megérik a helyzet, választunk polgármestert. Ez ugye nem jött be. Akkor következett egy próbálkozás a polgármester-választásra. Előtte én tájékozódtam, hogy vélhetően ki fogadja el Nagy Illést, ki hem, s úgy ítéltem meg, nem kapja meg a szükséges szavazatokat. Ezért indultam. Mikor viszont a jelölésre került sor, olyan sokan emelték fel Illés mellett a kezüket, hogy azt mondtam magamban: hátha tévedtem, s visszaléptem. Tudtam, hogy Nagy MONORI HÍRLAP Monor, Kossuth u. 71. • A szerkesztőség vezetője: Vereszki János. • Munkatársak: Gér József és Kob- lencz Zsuzsa. 0 Postacím: Monor. Pf. 51. 2201. Telefon: 1S7. • Fogadóórák és hirdetésfelvétel: hétfőtől • péntekig 5-tóJ U-lg. 8 '<J€Mnv> Illésnek vannak politikai ambíciói — ő egy kemény kisgazda vonalat képvisel —, hát csinálja ő a politikát. Ez sem jött be. És ezért léptem vissza — ahogy ön fogalmazott—. a visszalépéstől és legutóbb is jelöltettem magam ... Csak azt nem értem — ugye 10-9 arányban győztem —, ha kilencen Illést akarták polgármesternek, én legutóbb szintén rá szavaztam, tehát nyernie kellett volna. Most meggondolták magukat? Ezen hosszasan el lehetne spekulálni, de aki végiggondolja az egészet, a megfelelő következtetéseket le tudja szűrni belőle... ■ Az egyik következtetés nyilvánvaló: nagyon nehéz dolga lesz. Különösen, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a polgármesteri tisztség súlya olyan, amilyen. Nem tart újabb csetepatéktól? Miben bízik? — Beszéltünk már a polgármester hatásköréről, úgynevezett „hatalmi” jogairól, illetve azok hiányáról. De ez csak a dolgok egyik oldala. Ehhez a tisztséghez hozzá tartozik sok külsőség is — ami tőlem távol áll —, a nyilvános szereplés, ünnepségek megnyitása, ünnepi beszédek elmondása... A lényeg azonban szerintem az — és ezen áll, vagy bukik meg a polgármester —, hogy hogyan tudja a testületben jelen lévő nézeteket, érdekeket integrálni. Mert gondolom. senki sem azért lett képviselő, hogy ártson a városnak. És előbb-utóbb egy nevezőre lehet hozni valamiben a kereszténydemokratát meg a szocialistát is. Ha nem is a vallás kérdésében, de például a csatornázás, az útépítés vagy a telefonhálózat ügyében nagy valószínűséggel. S ez a lényeg. Mert az eltérő nézeteket, a meglévő indulatokat meg lehet lovagolni, de ettől a város ügye nem megy előbbre. Persze arra sem szabad számítani, hogy valaki valaha is megköszöni a munkánkat, de legalább az ember lelkiis- merete legyen nyugodt... ■ Polgármester úr! Mivel kezdi a munkát? Mi a legsürgősebb feladat most? — Nem csak én sorolom úgy, a munka üteme is azt hozza, hogy nagyon rövid időn belül le kell tennünk a város asztalára egy gazdasági programot és a költségvetést. S utána ezekhez kapcsolódik a többi teendő. ■ Az ön gyámügyi múltja, eddigi megnyilvánulásai szociális érzékenységét bizonyítják. Lebet, hogy erősödik majd az ezt felismerő segélykérők rohama? Gondolván, hogy polgármesterként még jobban fi gyei majd erre a területre? — Nagy téma ez a kérdés ... De tudok nagyon röviden is válaszolni rá. Azt, hogy mennyi lesz a szociális segélykeret, eldönti majd a képviselő-testület, s eldöntik mindenek előtt a lehetőségek. Az biztos, hogy ez a szociális se gély keret sohasem lesz annyi, hogy elég légyen ... Én maximálisan együttér zek az elesett emberekkel, de arról is megvan a véleményem, hogy miért nem szerencsés a jelenlegi segélyosztó politika. Az alapvető feltétel, hogy legyen egy állami szintre emelt szociálpolitikai rendszer, amibe a helyi szociálpolitika be tud épülni. H A helybeliek szerint —. de ®.z idelátogatók is azt mondják —, Monor szép, de egy kicsit elhanyagolt, rendezetlen város. Mintha nem lenne gazdája . . . — Egy városnak szerintem igazán akkor lesz valaki a polgára, ha lát benne valami szépet, mondjuk a főtéren, s akkor is büszke rá, ha ő nem arra lakik. S félti is. Ha pedig valaki még közszereplést is vállal, akkor kötelessége, hogy lakóhelye dolgát előbbre vigye. Tény, hogy ennek a városnak nem szerencsés a közelmúltja, s ebben annak is szerepe van, hogy sokáig nem volt igazi monori vezetője. Mert egy várost vezetni, ahhoz elsősorban szív kell. Szeretet, mint az ember szereti a gyerekét, ha néha egy kicsit rossz is, koszos is ... ■ ön szereti a várost? — Nosztalgiám van. Itt jártam iskolába, itt volt az első randevúm ... Kell több? Szeretem. ■ Monor lássa hasznát. Köszönöm a beszélgetést. Vereszki János (Vége) Nyugdíjasklub A várakról A magyarországi várakról tart vetített. képes úti beszámolót ma •— január 27-én — délután négy órától a monori művelődési központban Kiss Attila tanár a vasutas nyugdíjasoknak. A klub vezetőjétől, ifj. Molnár Elektől megtudtuk, hogy a február lore tervezett program viszont egy hetet csúszik. Így február 17-én nemcsak az ÖTA-iroda és a vasutas-biztosítóegyesületek szolgáltatásairól, hanem a MÁV új orvosi ellátási rendjéről is tájékozódhatnak az idős embereit. MOblORI XXXIV. ÉVFOLYAM, 22. SZÄM 1992. JANUÁR 27., HÉTFŐ Segélyt nem, táppénzt igen A beteg kálváriája Januárban sem szűnt a nyomás, sőt ha lehet, még többen keresték fel a Pest Megyei Munkaügyi Központ monori kirendeltségét. Monori olvasónk — egy szomorú édesanya —, fia kálváriája ügyében kereste meg szerkesztőségünket, ami szintén ehhez az irodához kapcsolódik. A 30 éves fiatalember munkahelye csaknem égy éve szűnt meg a fővárosban. Rögtön utána megbetegedett, azóta is folyamatos kórházi kezelésre szorul. Jelenleg is, pedig már több hónapja nyomja az agyat a 30 kilométerre lévő város kórházában. Az idegeivel van nagy baj, ami már akkor kezdődött, amikor jó pár éve elvált a feleségétől. Édesanyjánál talált menedéket. Nem is volt semmi baj, amíg dolgozhatott. De a munkanélkülivé válást már nem tudták elviselni az idegei. Hónapokig nem kapott sehonnan sem pénzt vagy ellátást, csak édesanyjának köszönheti, hogy talpon tudott maradni. A munkaügyi központ monori kirendeltségén aztán listába vették, s egyszer már kapott munkanélküli-segélyt. A közelmúltban viszont üzentek!?!) neki: ha nem tud személyesen megjelenni, akkor leállítják a segélyjáradék folyósítását részére. Meg különben is egy részeges alak, neki nem is jár — így a kirendeltség egyik dolgozója. . Megkérdeztük Csilló Mi- hálynét, a kirendeltség vezetőjét: tehet-e ilyen kijelentést munkatársnője egy munkanélkülire ? — Mi nem minősíthetünk senkit, azaz ilyet nincs jogunkban mondani egyetlen ellátottról sem. Van éppen elég bajuk, hiszen a legtöbb esetben nem egyes emberek, hanem családok életéről van szó. Ebben az esetben csak (csak?) egy 30 éves férfiról, de őneki is meg kell valahogy élnie. — Az édesanyja rendszeresen látogatja öt a kórházban, de hát ez is pénzbe kerül — ezt ugye mondani sem kell. — Ennek ellenére ki kell jelentenem: a munkanélküli-segély csak a munkaképeseknek folyósítható. Aki tartósan beteg, vagy kórházi kezelésre szorul, azt át kell jelentenünk beteg- állományba. Mert táppénzre a munkanélküliek is jogosultak. — Tehát, ha február 17- én nem tud személyesen megjelenni történetünk főszereplője, akkor betegállományba veszik? — Igen, átjelentjük őt betegállományba. Mi csak azokkal tudunk dűlőre jutni, akik munkaképesek, magyarán együtt tudnak működni az irodával. Havonta egyszer jelentkezniük kell nálunk, s ezt a kis kék — erre a célra rendszeresített — könyvecskében rögzítjük. — Mit tanácsol a panaszos fiának? i> m ilife 4. * Veszélyes víztükör Peches ember ne menjen a jégre... Egyedül pedig végképpen ne! A pecások számára ezt a helyi horgászrendek egyértelműen meg is tiltják, hiszen a befagyott víztükör nemcsak szép és csábító, hanem rendkívül veszélyes is lehet. Bárhol előfordulhat víz alatti forrás, egy félig elsüllyedt farönk vagy régebbről ott maradt, megjelöletlen lék, s az óvatlan ember egykettőre beszakadhat. Ilyenkor jó a segítő, különösen. ha netán egy palló vagy kötél is akad, ha nem is nála, de legalább a parton hagyott gépkocsiban. Monor környékén számos tó jege csábítja — a Kis-tótól az úri halastavakig — a horgászokat és a Csúszkálni, korcsolyázni, hokizni szeretőket. Számukra az is veszélyes lehet, amint egyik képünkön látható, ha túl sokan tömörülnek egy-egy területen, s nem is biztos, hogy akkora süllő miatt, mint másik felvételünkön látható, érde- mes-e kockáztatni. (Vereszki János felvételei) — Ha tud, jöjjön el személyesen hozzánk. Ha nem, akkor édesanyját is elküldheti a kék könyvecskével. De ha gyógyulása még hosszabb időt igényel, akkor betegállományra jelentjük át. Megnyugodhat tehát a 30 éves fiatalember és édesanyja is. Ha munkanélkülisegély nem is, de — pasz- szív jogon —- táppénzellátás jár a tartósan beteg férfinak. Jó, ha erről tudnak mások is, akik esetleg hasonló sorsra jutnak. G. J. UJ VEVŐK Építési telkek Az új — szigorúbb eladási feltételek miatt négy család elállt a telek- vásárlástól Gyomron, a Mendei úti új parcellázások alkalmával. A négy megüresedett helyre tizen- ketten nyújtották be igényüket. Az önkormányzat kijelölte az új vevőket, négy fiatal házaspár kapja a telkeket, mindnyájan helybeliek és gyermekeik vannak. MEDDIG? Csillag Olvasom az egyik országos napilapban, hogy a Ilékés megyei szoede- mek felhívással fordultak az ország összes ön- kormányzatához, hogy a régi jelképeket, szobrokat méltóságteljesen távolítsák el a községek és városok. Ök felajánlják: ingyen elvégzik a csillagok, szobrok, táblák leszerelését. Gyomron immáron három éve ebek harmin- cadján áll az egykori szovjet hősi emlékmű. Az 195G-OS forradalomig egy életnagyságú gép- pisztolyos orosz katonaszobor volt a helyén, amit a helyiek nemes egyszerűséggel ledöntöttek, s a közeli strandra gurítottak. Bele a mélyvízbe. Egyesek szerint még ma is ott hever a meder alján. A rendszerváltozás elején már megpróbálkoztak a vörös csillag leszerelésével, de állítólag a helyi tűzoltók nem vállalkoztak erre. Aztán a vörös csillagot összevissza hajtogatták, azóta is úgy csúfoskodik a magasban. Én javaslom a helyi polgármesteri hivatalnak: ha az eddigi idő kevés volt a csillag leszereléséhez, érdemes volna felkérni a viharsarkiakat: távolítsák cl ők a rossz emlékű szimbólumot. Mert így csak szégyene a község központjában fekvő szép parknak. S még pénzbe sem kerülne. (—r)
