Pest Megyei Hírlap, 1992. január (36. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-22 / 18. szám
Zajos, nsisaf a Ferihegy EL Ez nem Prüdériaország Nehezen kibékíthető ellentét feszül a nagykátai „Mozi diszkó” és a közvetlen szomszédságában emelkedő lakótömb egy részének lakói között. Mindezt tetézi, hogy a város polgárai sem nézik mindany- nyian jó szemmel a szórakozóhely működését. — Ismerőseim hívtak Nagykátára — mondta érdeklődésünkre Somogyi István, a diszkó vállalkozó tulajdonosa. — Tőlük tudtam meg, hogy ebben a városban nincs szórakozóhely a fiataloknak, egy profi diszkóra lenne kereslet. Hozzátették, hogy itt sokan buktak már meg hasonló kísérlettel. Gondoltam, hátha nekem sikerül?! A mozi épületét 20 évre béreltem ki, indulásnál átalakítottam. A vállalkozói engedélyemet állandó lakóhelyemen csináltattam, nem Nagykálán. Modern fénytechnikával dolgozunk, videóklippekkel, hangos filmvetítéssel. A bokszokban le lehet ülni, az előtérben minden délután nyitva tartó büfé üzemel, játékautomaták. Én a vendégből élek. Pénteken kevesebben jönnek, de szombaton telt házunk van. Egy hétvégén 600-650 fiatal fordul itt meg, 14-15 éves kórtól... Helyben vagyunk, nem Jászberénybe, Kókára autóznak a gyerekek, inkább onnan jönnek ide. — Mit szól a szomszédos lakók beadványaihoz? — Kétszer már berendeltek a polgármesteri hivatalba, s ott közölték: túl hangdsak vagyunk. Szakértői véleményt kértem, azaz mérjék meg a decibelt a lakásokban. Ez nem történt meg, de én felmentem a panaszosokhoz. A basszushangok 60 hertz alatt tényleg dübörögnek, ezért lejjebb vettük a hangerőt, újraszigeteltünk minden nyílászárót. Most egy autó zúgásánál nem okozunk nagyobb zajt. A diszkózene ilyen, a gyerekek ezért jönnek. De nem akarok veszekedést, ezért bővítem az előteret, ami hangfogónak is szolgál majd. — A rossz nyelvek szerint „kupleráj” lett a diszkó ... — Hallottam, de ez nem igaz. Jöjjön be, aki véleményt alkot, s meglátja a valóságot. Máshol nem ütköznek már meg azon, hogy a színpadon — látványosságként — általam fizetett lányok „gogóznak”. éjfél után megy a topless, alkalmanként sztriptízzel fűszerezve. Elvégre ez nem Prüdériaország, kérem! Furcsa az úgynevezett közvélemény álszemérmeske- dése, hiszen manapság videofilmek, szexújságok jelennek meg, a családok nudista strandra járnak. A fiataloknak mindez természetes. Több erotikus műsorra lanne igényük, de azzal várok. — Azt mondják, hogy a diszkón kívül és záróra után van rendszerint a balhé ... — Azért már nem tudom vállalni a felelősséget. Időnként bent is előfordul kakaskodás, de három kidobónk azt gyorsan elrendezi. Nagyobb zűr még nem volt. A rendőrség lehetne aktívabb ebben a tekintetben. Megjegyzem: a hivataltól, az önkormányzattól sem jött még ide el senki megnézni, mi a helyzet. Csak behívlak, s megmosták a fejemet. A szombat esti diszkó zajában beszélgettünk fiatalokkal is. Furcsa János például ez idáig az albertirsai Dolinától a jászberényi Százszorszép diszkóig vándorolt, most itthon a törzshelye. Ennek színvonalát is jobbnak tartja az említetteknél. Kelemen László a maga 20 évével már kiöregedett. — Ö mondta — ám ide rendszeresen eljár. Kovács Erzsébet elvontabb zenét szívesebben hallgatna, de örül, hogy ilyen is van. Mások a szilveszteri bulit idézték fel: egész Nagykátán nem rendeztek ehhez hasonlót. Hová mennénk, ha ez sem lenne? Hogy előfordulnak balhék is? Ahol ennyi ember megfordul ... A szomszédban lakók viszont intézkedést várnak. Az utolsó beadvány épp e napokban érkezett a hivatalhoz. „A volt mozi helyiségében működő »Mozi diszkó« a környező lakosság nyugalmát egyré jobban zavarja. A zene hangereje (dübörgése) a publikum randalírozása, szemetelése messze meghaladja a nyugalomra, emberi viszonyokra vágyó lakók igényeit. Kérjük, hogy a fentiek értelmében a diszkó normális működését rendszabályozza vagy sürgősen szüntesse meg.” Halmi Istvánná közös képviselő szerint — aki mellesleg a helyi művelődési központ dolgozója — nem megfelelő az ügyelet. Az udvari, utcai csetepaték emiatt lehetnek, arra is figyelni kellene. Boros Ti- borné sem a diszkó bezárását tartaná jó megoldásnak, de korlátozásokat igényel. Kápolnási Miklós egész éjjel nem alszik, zavarja a jövés-menés. Vállalatától szerzett egy zajszintmérőt: a dübörgés a műszert is megvadította. Szerinte ez a helyzet hasonló a Ferihegy II. környékéhez, csakhogy ott kártérítést kaptak az arra lakók. „Itt — fakadt ki indulatosan — ugyanez kellene!” Természetesen a polgár- mesteri hivatalt is megkerestük kérdésünkkel. Hogyan járnak el a beadvány kézhezvétele nyomán? Az ügy egyelőre az igazgatási csoportnak okoz nem kis fejtörést. A jelek szerint nehéz lesz úgy igazságot tenni, hogy mindenki elégedett legyen. Annyira azért nincs patthelyzet, hogy ne hozzanak olyan kölcsönösen elfogadható intézkedéseket, amelyeket betartva a diszkó működhet tovább. Jóllehet, ilyen lépések meghozatala legalább helyszíni bejárást igényel, mondjuk egy diszkós napon Ennek pedig aligha lehet akadálya, hiszen csak néhány méterre van a diszkó a hivataltól... Tóth Ferenc Rokoni szálak, hagyományok Pomázi színek, kapcsolatok A családok a szokásosnál fokozottabban foglalják el magukat mostanában belső gondjaikkal. Kevesebb figyelmet szentelhetnek ismeretségi körükre, társadalmi kapcsolataikra. Régi gond, hogy a szorító anyagi problémák miatt többet dolgozik, aki csak teheti. Aki viszont két kultúrát örökölt a sorstól, minden ellenható körülmény ellenére is kénytelen aktivizálódni. A nemzetiségi megújulásnak is most van az ideje. A sokféle hagyományt őrző Pomázon, ahol 4 európai nyelv valamelyike számít családi örökségnek, ahol az idők folyamán oly szép példáját adták a békés együttélésnek, kölcsönös megbecsülésnek az emberek, tavaly óta a szerb és német kulturális élet is élénkül. A Szerbek Demokratikus Szövetségének helyi szervezete most készül egykori, s tavaly visszakapott iskolaépületének a helyi szerb klub és könyvtár hivatalos megnyitására. A közel 4—500 főnyi pomázi németség néprajzi emlékeit éppúgy megtekinthetik a látogatók a községi tájházban, mint a szerbekét. Rövid múltra tekint még vissza a Pomázi Németek Nemzetközi Egyesülete, de tagjai annál aktívabbak. A helyi önkormányzat szívesen létesített testvérvárosi kapcsolatot a németországi Oberhausen-Reinhausen, közel 9 ezer lakosú település lakóival. Hazalátogatnak a község régi polgárai, odakint vizitelnek a helybeliek. Tapasztalatot hoznak, gazdasági és kulturális együttműködést szándékoznak rendszeressé tenni egymással. Pomázon is tágul a horizont. —cs. —n. Füzesi Károly véleménye Támogatás nélkül nem megy Akit nagyon kerestünk, cikkünk megírása után jelentkezett. Nem idegen tőle a kompszakma. Mint mondja, a kishajózási vállalatnál dolgozott, ahol szolgálat- beosztással, menetrenddel foglalkozott. Füzesi Károly, aki most a MEDICOMP Kft. szobi részlegvezetője, korábban a Nagymaros— Visegrád között közlekedő kishajók .privatizációjának is előkészítője volt. A kisoroszi kompválság előtörténetéhez szerinte az tartozik, hogy a kft. havi 130 ezer forint bérleti díjért kapott tavaly ajánlatot, ami hamarosan 140 ezerre emelkedett. A szobi állomással együtt vállalni kellett még a dömösi, valamint a Kismaros—Kisoroszi közötti átkelő szakaszt. A tárgyalások idején a vállalat fokozatosan emelte a tarifát, s telefaxokkal igazolta, hogy havi 200 ezret is megadnának mások. Ezek Füzesi Károlyt arról győzték meg, hogy valakik lobbyznak. A díj végül 130 ezer forint lett, s még 2 és fél millió forint kauciót is be kellett fizetni. Tudni kell, hogy tavaly augusztusban vette át ezt a szolgáltatást a MEDICOMP. Ennek előtte a vállalat 1990. évi üzemköltsége a három helyen 2 és fél millió forint volt. Húszéves hajókat adtak át, korszerűtlen, drága technikát. Nem akartak árat emelni, de kénytelenek voltak az új bérlők, mivel a Kismaros—Kisoroszi közötti átlós, másfél kilométer hosszú, 10 perces üzemidejű járat veszteségeire jellemző: A múlt év decemberi kiadás 190 ezer forint volt, míg a bevétel csak 15 ezer forint fölött alakult. Ezen a szakaszon most harminc forint egy jegy ára. Ezer forint a havi bérlet, 500-at fizet havonta a nyugdíjas. Így is csak napi 12 járat közlekedik. Hajnalban sűrűbben, napközben ké tóránként. Hajnali négykor indul az első járat, 20 óra negyvenkor az utolsó. — Nem felel meg a valóságnak, hogy nem mentem el a polgármesteri hivatalba — állítja Füzesi Károly. — Ott voltam, beszámoltam a testületi ülésen, csak egy falugyűlésről hiányoztam az elfoglaltságom miatt. Érezhetően nem tartja nagy veszteségnek a részlegvezető, hogy Varga István igazgató felmondta a szerződésüket. — Olyan közszolgáltatás ez, amit állami támogatás nélküi nem lehet megoldani — állítja. Minden jel arra mutat, hogy ebben igaza van. K. T. I. Miilóban az egészségpénztárak A kötelező egészségbiztosítás mellett — bár a társadalombiztosítási törvény még várat magára —, már most lehetőség van arra, hogy bárki egészségpénztárt alapítson — tudták meg az újságírók a Népjóléti Minisztériumban tartott tájékoztatón. A nonprofit formában önsegélyező egyesületként létrehozható egészségbiztosítók célja — mint azt Titt- man János, az Egészségpénztár Egyesületek Országos Szövetségének elnöke elmondta —, hogy tagjainak olyan emelt szintű szolgáltatásokat nyújtson, amelyet a TB-nél befizetett járulék fejében nem kaphatnak meg. Az egészség- pénztáraknál tehát csak kiegészítő biztosítás „köthető”, s ez nem pótolja és nem is kíván rivalizálni a kötelező biztosítással. Az országban jelenleg területi elven működő kilenc egészségpénztár most elsősorban a betegségmegelőzés és a szűrések területén akar tagjainak főbb, az igényeknek megfelelő szolgáltatást nyújtani. Mindezt a tagok által havonta befizetett 200-300 forint ellenében teszi, oly módon, hogy az általa legmegfelelőbb ajánlatot tevő és ellátást ígérő orvoshoz, egészségügyi vállalkozáshoz fordul. Az egységes fellépés érdekében a már meglévő pénztárak tavaly ősszel Egészségpénztárak Országos Szövetsége néven megalapították egyesületüket. A szervezet a hazai egészség- pénztárakat igyekszik mindenben az európai normák követésére sarkallni, s ezért folyamatos tárgyalásokat folytat a nemzetközi biztosítási gyakorlatban ismert, profi szakemberekkel. Egy fóti eset azt példázza, mennyire megváltozott a települések gazdáinak tárgyalási pozíciója. A Pest Megyei PIÉRT Vállalat és a Budapesti Elektromos Művek arról tájékoztatták az önkormányzatot, hogy szervezetüket részvénytársasággá szándékoznak átalakítani. Ilyen esetben a mai törvények szerint, ha a vállalatok által kezelt ingatlant értékesítik vagy társaság tulajdonába viszik, a vételárrész fele a település önkormányzatát illeti, és egyetértésére is szükség van a föld értékének megállapításában. A két cég annak rendje- módja szerint tájékoztatta 4 Múdsn VÁLÁSI EGY AJÁNLATRA A fóti föld többet ér a polgármesteri hivatalt az árakról. A PIÉRT a kezelésében lévő 27 ezer 820 négyzetméter földterület értékét 10 millió 200 ezer forintban állapította meg. A képviselő-testület azonban nem kapott azonnal a látszólag könnyen megszerezhető nagy bevételen, hanem számolni kezdett. Annál is inkább tennie kellett ezt, mert másként is feladták a kérdést számukra. Akarnak-e részvényesként szerepelni a társaságban. Mert ebben az esetben a pénzt nem utalják át a községházára, náluk fiad- zik, ha nyereséges lesz az új cég. Ha meg nem? Nos, a gazdálkodásban ez jelenti a kockázatot. Az igazi tulajdonosok szerint a fóti föld többet ér, magasabb a forgalmi értéke. Az első gyors számítások szerint négyszögölenként elérheti a 4 ezer forintot, s ezzel az árral számolva 30 millió forinton felüli összeget is megkaphat érte a nagyközség. A további számítás eredményeként már 40 millió forint tárgyalási alapot rögzítettek a testület jegyzőkönyvében, de újabb információk beszerzéséről döntöttek. Mérlegelik, belépjenek-e, megéri-e az új részvénytársaság tagjaként hasznát venni a pénznek vagy biztosabb helye lehet a község számláján. Nagyjából hasonlóképpen döntöttek az ELMÜ számításairól is, már ott nem is mérlegelik a tagsági viszony kérdését. Kovács T. István LENNI VÁGY NEM LENNI (Vili.) Végszó Sorozatunk bevezetőjében utaltunk rá: az országos szülészeti és nőgyógyászati szakmai kollégium elkészített egy állásfoglalást a művi terhességmegszakítások kérdésében. Dr. Konczwald László főorvos úr jóvoltából — aki maga is tagja a kollégiumnak — lapunk is megkapta az állásfoglalás egy példányát. Tekintettel, hogy lényegében szakmai anyagról van szó, a szerzői team hozzájárulásával csupán az állásfoglalás négy pontját emeltük ki, valamint a zárószöveget. O A szülészszakma támogatni kíván minden olyan felvilágosító munkát, amely a család és a társadalom optimális elvárásainak megfelelő családmodell kialakítását célozza: feladatának tekinti a család- tervezést, illetőleg a terhesség megelőzésében szerepet játszó valamennyi lehetőség biztosítását. O Hozzá kíván járulni a fiatal korosztályok egészségügyi és szociális életvitelét befolyásoló mindenfajta erőfeszítés megvalósításához (felvilágosítás, iskolai egészségnevelés, családi életre nevelés, egészséges életmód stb.). Emellett fenntartja a megfelelő szakemberek által felállított orvosi indikáció létjogosultságát © az anya, vagy a magzat betegsége, vagy súlyos veszélyeztetettsége eseteinél. O Amennyiben terhes- ségmegszakítás válik szükségessé, törekvés történik arra, hogy a műtéti beavatkozás a legkorszerűbb szakmai körülmények között, a legkevesebb szövődménnyel, lehetőség szerint pszichés törés nélkül történjék meg mindaddig, amíg az elkerülhetetlen. Mindehhez ma a szükséges elvi és gyakorlati feltételek adottak, vagy megteremt- hetőek. (A megfelelő anyagi ráfordítás természetesen szükséges.) A szakmai kollégium és az Országos Szülészeti és Nőgyógyászati Intézet eddig is elfogadta, és a jövőben is aktívan segíti a célszerű konszenzusok létrejöttét, partnere kíván lenni a közös cél érdekében valamennyi egyéb szakmai és társadalmi fórumnak, és bízik abban, hogy az e kérdéscsoporttal kapcsolatban észlelhető fokozott figyelem hozzájárulhat demográfiai mutatóink kívánt megváltozásaihoz. ★ Ezzel sorozatunkat lezárjuk, s mint azt az elején ígértük, a témával — vagy írásainkkal — kapcsolatos közérdekű olvasói észrevételeket szívesen közreadjuk. Matula Gy. Oszkár
