Pest Megyei Hírlap, 1992. január (36. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-21 / 17. szám

Családtervezés — mollban Rémülten láttam a tele­vízió egyik híradójában, hogy a budapesti állatkert­ből elcsentek egy forró ég­övi óriáskígyót. Tudom, hogy igen csúnya dolog az árulkodás, de én tudom, hogy momentán hol talál­ható a settenkedő boa. Leg­utóbb a TV 2 Família Kft. gyönyörű stúdiójábaa lát­tam, a Szép család meghitt díszletei között. Hogy még pontosabb legyek, a család egyik tagja (talán a huncut Misi gyerek) elrejtette a modern gáztűzhely (illenék írni milyen modern és mennyire kapós, de nekem egy petákot sem fizet a szponzor) sütőjébe. Az óriáskígyót nagyi vette ész­re, amidőn habcsókos bor- zaskatát akart sütni. El is ájult szegény feje, de ha jól emlékszem, a derék hül­lő nem pirult meg. Észlelt kígyókalandom talán segít az illetékesek­nek. Szóba sem hozom az ügyet, ha nem buzog ben­nem az állampolgári köte­lességtudat, s ha nem né­zem a Família Kft. ügyes­bajos dolgait. A kitűnő csa­lád kapcsán szembeszökő például az egymás mellett élő három generáció, és leg­inkább a négy gyerek. A tágas stúdiólakásban béké­sen megfér a nyolc derék ember, s hogy Esztergályos Cecília négy gyerekkel bí­belődik. a mai „egyke” vi­lágában ez már több mint gyönyörű. (Bezzeg a Szom­szédokban csak többnyire a közértben kiflit csenő öre­gek és éhező kisnyugdíjasok vannak, a gyerekek száma éppenhogy eléri a kettőt. A szomszédaim gyakran vi­gasztalnak: ne csüggedjek, a Vágási család csak most rajtolt, onnan még érhet­nek bennünket meglepeté­sek.) Számomra tehát e kedves családi szappanoperák kö­zül az lesz a nyerő, ahol a gyermekáldás szinte megál­líthatatlan. Apropó, gyermekáldás. Nem illik túlozni, és mások „kontójára” gyermekszapo- raságot emlegetni. Erről szólt ezúttal a kitűnő Czei­zel Endre ugyancsak bravó- zásra érdemes sorozata. Az Egészséget mindenkinek cí­mű műsora ezúttal a ter­mészetes fogamzásgátlás­sal foglalkozott. (Már meg­szokhattuk: Czeizel doktor sorozata nem tiszteli a ta­bukat, nincs kimondhatat­lan vagy kényes ügy, a kép­ernyőt rendszerint „össztár­sadalmi” témák uralják). Ennek a műsornak volt egy különleges meglepetése is; a szokásos szakorvosi megnyilvánulás helyett ez­úttal egy hitoktató, Pál Ber­nadett, ötgyermekes csa­ládanya szólt szelíd szak- szerűséggel a természetes születésszabályozás „forté­lyairól”. A rendkívül felké­szült asszony, miközben vallásos meggyőződéséből fakadóan a „természetes” házassági magatartásfor­mákat elemezgette, nem tartotta idegen és mellőzen­dő megoldásnak a születés­szabályozás más formáit sem. (Például: gyógyszer, óvszer alkalmazása.) Ber­nadett asszony nem feled­kezett meg arról az egy­szeregyről sem, amely a családtervezés mindkét tag­ját — az apát és anyát — azonos súlyú kötelezettség­vállalásra kell hogy kész­tesse. Czeizel doktor műsor­sorozata minden döntés meghozatalában „többesé­lyes” megoldásokat ajánl, nem szíveli az orvosi kizá­rólagosságokat. Műsorai te­hát nemcsak hasznosak, ha­nem demokratikusak is. Politika — dúrbán A 1G8 óra — igen szeren­csés kézzel — mindig rá­akad a maga emberére, aki tud,’ vagy hajlandó néhány elmarasztaló mondatot „megereszteni” a kormány- koalícióra. Persze, a dolog­ban nincs semmi rendkí­vüli, legfönnebb a módszer­ben. Ezúttal Kocsis Zoltán nemzetközi hírű zongora- művészünk mondta el alá­írásainak történetét. Mint ismeretes, a kitűnő pianista már az első chartát is alá­írta, azt az okmányt, amely a megtépázott emberi jo­gok, az akkori bebörtönzé­sek ellen tiltakozott. A ma­gyar charta, amelyet Ko­csis Zoltán — mint mondta —, elsőként írt alá, egy sza­bad, demokratikus ország közegében szerke sztődött. Kocsis Zoltán a két aláírási mozzanatot nemes egysze­rűséggel egybemossa, az ér­telmiséget megosztó kor­mánytendenciáról beszél, holott ezt külföldi lapok is szóvá tették — a magyar értelmiséget látványosan a chartakampány osztotta meg. Kocsis lezserül még azt is megjegyzi, őt hidegen hagyják a politikai csatáro­zások. Ezt szívesen elhin­nénk neki, ha nem nyilat­kozna nyakra-főre, nem ag­gódna még mindig mérték­telenül Bors mester sor­sáért, nem használna ilyen kifejezéseket, mint „kö­nyörtelen irtóhadjárat”, „idiotizmus”, „megosztott értelmiség”, mert hallgató­ságának egyik fele még azt találja hinni, nem értük, hanem rájuk haragszik. A Helyettem írták soro­zat vendégeként Pető Iván történészt üdvözölte Gärt­ner Eva szerkesztő-műsor­vezető. A Pető-portré, amely ezúttal az olvasmá­nyok „tükrében” rajzoló­Január 24-én Egyeztető fórum az oktatási tervezetről Mint ahogy már arról lapunkban is több alkalom­mal beszámoltunk, a Pest megyei pedagógusokat is élénken foglalkoztatja az oktatási reform. Többen már véleményt is formál­tak — éppen ezeken az oldalakon — az oktatási törvény tervezetéről. Most arról kaptunk hírt — és bizonyára a főváros köze­lében oktató pedagógusok szívesen fogadják —, hogy a Keresztény Szakszerveze­ti Szövetség Pedagógus Ta­gozata január 24-én 16.30 6 órakor egyeztető fórumot tart az oktatási törvény né­hány sarkallatos pontjával kapcsolatban. A fórum helye: a József­városi önkormányzat Pol- • gármesteri Hivatalának díszterme (Budapest, VIII. Baross u. 63-67. III. eme­let.) A megjelentek kon­szenzust célzó kérdéseket is feltehetnek a meghívott vendégeknek. Mint azt Lántzky Lászlótól, a Ke­resztény Szakszervezeti Szövetség Pedagógus Tago­zata elnökétől megtudtuk, a meghívott vendégek sorá­ban van többek között Báthory Zoltán, Beke Kata, Czakó Dániel, Gazsó Fe­renc, Jeleníts István, Vár­hegyi György és Zsolnay József is. dott ki, higgadtra, rokon­szenvesre sikeredett. Jó volt hallani Pető „kívülál­lás-elméletének” igazi okát, pontosabban valódi mag3'a- rázatát: benne sohasem volt semmilyen romantikus hősiség, nemtetszését leg­inkább logikusnak gondolt érvekkel nyilvánította ki, a nyílt ütközéseket, mint al­katától idegen elemeket, le­hetőség szerint kerülte. A szerencsés beszélgetés talán még érdekesebb lett volna, ha Gartner Éva agyonciga­rettázott (?) — mondjuk ki nyíltan — ellenszenves hangja, komponálatlan, kissé szervilis kérdései nem hatottak volna tompítólag. Párkány László A művészetnek egy szerepe van A Pomázon élő Jánosi András fest, kerámiát, gra­fikát készít, szobrokat is. Foglalkozik látványterve­zéssel, építészettel. Saját bevallása szerint komoly tanulmányokat folytatott, igaz, magán­szorgalomból. — Minden képzőművé­szeti forma, legyen az bár­mi — mondja —, valójában emberek által teremtett környezetben él meg. Ha azt akarjuk, hogy egy mű mondjon valamit, annak olyan formát kell találni, hogy hordozzon olyan esz­tétikumot, mely a néző számára elfogadható. Az persze megítélés kérdése, mit nevezhetünk esztétikus­nak. Tanáromtól, Domokos Imrétől azt tanultam meg egy életre szólóan, hogy a legborzalmasabb dolog is kifejezhető szépen. De ezzel belesodródtunk a filozófiai megítélésbe.. Magával a képzőművé­szettel régóta foglalkozom. Kisgyerekkorom óta. Hihe­tetlen kudarc ért, amikor nem vettek föl az Iparmű­vészeti Főiskolára. Már ak­kor fejlett volt az esztétikai érzékem, tudtam, jó az,, amit csinálok. Nem szeret­nék a meg nem értett em­ber. az előző rendszer ál­tal elnyomott művész sze­repében tetszelegni. A mű­vészetnek egy szerepe van, az, hogy létezik. S ez nem l’art pour l’art. A magyar kultúra napján Lajtha László visszatér Évtizedekig a magyar ze­nei élet. nagy száműzöl tjé­nek számított Lajtha Lász­ló. Nevezték nyugatosnak, franciásnak, disszidensnek és még számos, agyonhall- gatásra ürügyet adó jelző­vel illették az akkori kul­turális kurzus korifeusai, akik valódi zenei értékek helyett politikai mérlegelé­sek alapján ítéltek róla. Te­vékenységük nyomán Ma­gyarországon egy egész ge­neráció nőtt fel, amely még csak nem is hallott Lajtha Lászlóról, aki ugyanakkor francia nyelvterületen is­mert, jelentős zeneszerző­nek számít. Minden bizonnyal a jó­vátétel jele, hogy éppen a magyar kultúra napján, ja­nuár 22-én, 17 óra 30 per­ces kezdettel Lajtha-em- lékkiállítás nyílik a Nép­rajzi Múzeumban. Ugyan­ott 19 órakor hangver­senyt is adnak a zeneszer­ző műveiből. A hangver­senyen — amelyet egyéb­ként a Petőfi rádió élőben közvetít — Lajtha népze­nei gyűjtéséből hallhatunk néhányat. Az előadók közt lesz Budai Ilona, Fábián Éva, énekes, Herencsár Vik­tória, Tarjáni Tóth Ida Grafikák a teaházban A pilisborosjenői műve­lődési házban működő tea­házban Révész Napsugár kiállítását tekinthetik meg az érdeklődők. A grafikák, 3500 és 10 ezer forint kö­zötti áron meg is vásá­rolhatók. cimbalomművész és a nép­szerű Kalamajka együttes. Az emlékkiállítást Feke­te György művelődési ál­lamtitkár-helyettes nyitja meg, Vjfaljussy József, az MTA alelnöke pedig emlék­beszédben idézi fel a zene­szerző pályáját és tevé­kenységét. A csábító zenei programból néhányra fel­hívjuk a figyelmüket: fel­csendülnek például a du­nántúli dallamok, a sop­roni virrasztó énekek, vala­mint a széki és a szanyi gyűjtés legszebb darabjai A Néprajzi Múzeum nem­csak a Lajtha-emlékkiállí- tással és -hangversennyel igyekszik jelentős kulturá­lis értékeket közvetíteni. Ismertek és egyre népsze­rűbbek a múzeum tanórán kívüli fogialkozásai, ame­lyeket a Pest megyei isko­lák diákjai és tanárai mind gyakrabban felhasználnak az iskolai oktatás kiegészí­téseként. — kk — Egy grafika a sok közül Nem tudom, melyik „kaszthoz” tartozom, s azt sem tudom, szükség van-e arra. amit csinálok. De ar­ra, hogy csináljam, nekem van szükségem. Néha azon gondolkodom, melyik az a műfaj, amiben kiváló lehetek. Amit éppen megtalálok valamelyikben, azt megkísérlem feldolgoz­ni magamban. Fontos, hogy ezek a szó hétköznapi ér­telmében sikeresek legye­nek. Számomra a siker nél­külözhetetlen dolog. De fontos a kudarc is, mert mindkettőből szeretném megtanulni, amit kell. Az egyik munkával pihenem ki a másikat. Környezetem időnként, nehezen viseli, de megértik. S én cserébe több mindent elvégzek, mosást, takarítást és így tovább. Minden munkát alkotásnak tartok, legyen az bármi. De senki ne kérdőjelezze meg, miért énekelek, ha faragok, miért csinálok grafikát, ha épületet tervezek. Több száz versem van, talán több ezer grafikám, kétszáz körüli a szobraim száma. írtam hat vagy nyolc regényt, vagy száz no­vellát, s ugyanennyi dalt. Három gyermekem van, és negyvennégy éves vagyok. Ennyi a leltár. Csak azt mondhatom, boldog ember vagyok. Sőt, meg tudom adni a receptjét. Egyszer, talán tíz évvel ez­előtt készült velem egy rá­dióriport. Akkor is azt mondtam, teljesen mindegy, mi történt aznap. Elaivás előtt minden végigpereg bennem, és ha egy köröm- feketényi jót találok, arra emlékezem. Nem fekszem le haraggal. Az én dolgom az, hogy örüljek. Egy cse­réptálnak, egy kutya tekin­tetének. írtam is egy ver­set, a címe az, Vedd észre, hogy épp most vagy bol­dog. S ebben azt sorolom föl, mennyi apróság elég ahhoz, hogy» az ember bol­dog legyen. Most, tavasszal a Kisal­föld gondozásában jelenik meg Az utolsó ticket című könyvem. Egy eddig isme­retlen műfajban íródott, aminek azt a nevet adtam, scifilo-krimi-misztikus re­gény. Amire a legbüszkébb vagyok, a Messiás a Tai- getoszon című könyvem, még nem jelent meg. Ez arról szól, vajon tényleg fö­lösleges nekünk a Messiás? Akármennyire naiv hitű­nek gondol valaki, ki me­rem jelenteni, hogy ez a vi­lág mindennel együtt a miénk. Nekünk ebben jól meg kell lennünk egymás­sal. Hogyan kívánhatjuk, hogy a népek megbékélje­nek. amikor a családon be­lül sem tudjuk elfogadni a másképpen gondolkodókat. Mivel zárhatnám a meg­kezdett gondolatot? Talán azzal, hogy ez az egy éle­tünk van. s ezt egyszer tud­juk elrontani. S arra kéne törekednünk, ne szúrjuk el. Azt hiszem, ez igazán egészséges kompromisz- szum... Lejegyezte: J. Szabó Irén A kaliforniai Beverly Hills- ben kiosztották az Oscar- díjak előfutárának tekint­hető Arany Glóbusz-díja­kat, amelyeket a holly­woodi külföldi sajióegye- sület ítél oda évente a leg­jobb film- és televíziós al­kotásoknak. A legjobb rendezőnek já­ró díjat Oliver Stone „JFK” című filmjéért kapta, ame­lyet John F. Kennedy ameri­kai elnök meggyilkolásáról készített. Stone egyébként 1990-ben, a vietnami hábo­rú témáját feldolgozó, erő­sen háborúellenes „Július negyedikén született” (Born on the Fourth of July) cí­mű filmjéért egyszer már részesült a legjobb rende­Arany Glóbusz zőnek járó megtiszteltetés­ben. A drámai filmek kategó­riájában a gengsztervezér­ről, Bugsy Spiegelről ké­szített „Bugsy” című film végzett az- első helyen, amelyben Warren Beatty és Annette Bening játssza a főszerepet. Beatty egyéb­ként ezt az alkalmat hasz­nálta fel arra, hogy beje­lentse, apa lett: lánya szü­letett — most már nemcsak — filmbeli partnerétől. A legjobb női szereplő díját Jodie Foster kapta „A bárányok hallgatása” (The Silence of the Lambs) című Magyarországon is bemuta­tott filmben nyújtott ala­kításáért. A legjobb férfi színésznek járó díjat Nick Nolte nyerte el a „Hullá­mok hercegé”-ben (Prince of the Tides) mutatott telje­sítményéért. A musical és vígjáték ka­tegóriában a Walt Disney Stúdió „A szépség és a szörny” című rajzfilmje végzett az élen. Az Arany Glóbusz-dí­jakra egyébként sokan úgy tekintenek, mint az Oscar- díjat előfutárára. Az el­múlt évek kiosztott Oscar- dx'jai legalábbis ezt támaszt­ják alá.

Next

/
Thumbnails
Contents